Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
1954. áprilL 36. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 M űép már termei — de szerződés még nincs az újítás megvalósítására B t „ 1 „ „ I Mezőgazdasági Gép_____T0lH3 megyei I javító Vállalat üzemcsarnokában négy csőgyártó berendezés áll egymás mellett. Közülük három a hagyományos technológiával működik. Olyan módszerrel „húzzák” a lemezből az öntözőcsöveket, ahogyan ötven, vagy száz évvel ezelőtt, ahogy régen egy húsz—harminc emberrel dolgozó maszek lakatosműhelyben is lehetett volna. Négy-négy munkás — közöttük két hegesztő — dolgozik egy-egy csőhúzó berendezésen. Ha minden jól megy, egy műszakban hatvan darab hatméteres csövet húznak és „heftelnek” össze. A következő „állomáson” a varrathegesztők dolgoznak, he- gesztőpisztollyaí „varrják” össze a csöveket. Itt három ember kell a hatvan csőhöz. A görgőzés, egyen- getés következik ezután — újabb egy fő a hatvan csőhöz —, a gyártásközbeni szállítás megint egy embert köt le. A csatlakozófejek felhegesztése után következik a nyomáspróba, ahol a csövek 80—90 százaléka nem állja ki a több atmoszférás nyomást, visszakerül a javítókhoz. Újabb nyomáspróba, a csövek egy részét megint javítani kell. Füstös, és gázos, de legfőképp zajos a csarnok, egészségtelen a levegő. Vigyázni kell, hogy a villanyhegesztés fénye ne sértse a szemet. A negyedik gép szinte teljes csendben dolgozik. Egy asszony — Muntyán Endréné két hete került az üzembe, azelőtt a háztartásban dolgozott — figyeli a gépet, öt—hat percenként előveszi a fűrészt, és lefűrészeli a hatméteres, nyílegyenes csövet. Itt már nincs szükség további hegesztésre, csak „fejelni” kell és nyomáspróba alá vetni. De ott már biztosan jó mindegyik, javítani egyiket sem kell. A csövek tökéletesek. Itt van még Pilisi Sándor hegesztő is, az ő teendője is jóformán csak a felügyelet. Ha elkészül a többi négy gép, akkor is csak egymaga végzi ezt a munkát, mind az ötnél. Jelenleg két műszakban dolgozik a gép. Műszakonként hatvan—hetven csövet állít elő. Jövő héten már három műszakot szerveznek. Készen állnak a további négy gép alkatrészei is, csak össze kell őket szerelni és ekkor — ha még a 130-as csövekhez szükséges, 420 milliméteres szalagacélt is be tudják szerezni — teljes egészében bevezethetik az új, korszerű technológiát a csőgyártásnál. Az eddiginél több, jobb minőségű öntözőcsövet állíthatnak elő, termelékenyebben, és ami igen fontos, olcsóbban a réginél. Több millió forint az évi megtakarítás. Megszűnik a „heftelés”, a vonalhegesztés, az egyen- getés, a javítás, a felszabaduló hegesztőket foglalkoztatni lehet a csövek fejelésénél, a csatlakozófejek felhegesztésénél. Ugyanis ha több csövet gyártanak, ez a muiika is megszaporodik. A csőgyártást — az automata gépek felügyeletét — nőkre lehet bizni. Nem lesz szükség a napi 3—4000 forintos fuvarköltségre, amibe a rengeteg oxigén és hegesztőgáz ideszállítása került. az új technológiának a vállalatnál, megoldódott az öntözőcsövek nagyüzemi módszerekkel valló gyártása. Hosszú és nehéz volt az út idáig. Es a nehézségeket nemcsak műszaki problémák okozták, hanem jogi, vagy inkább bürokratikus akadályok. Nem az újítón — Schilling Józsefen — és közreműködőin és a vállalat vezetőin múlott, hogy ez utóbbiak nem nagyon fékezték a műszaki nehézségek megoldását. Hihetetlennek tűnik, de így van: Az újítás a kísérleti stádiumon több, mint egy éve túljutott, azóta dolgoznak a megvalósításon, de a megvalósításra vonatkozó szerződés még mindig nincs aláírva. — Ha a szerződésre vártunk volna — mondja Schilling József — nem tartanánk itt. De hát az a legfontosabb, hogy haladjon előre a dolog, minél előbb áttérhessünk a korszerű technológiára. A vállalatnál már jónéhány évvel ezelőtt napirendre került a csőgyártás korszerűsítése. A kísérletek azonban — mivel nem jártak sikerrel — abbamaradtak. Schilling elvtárs 1961. nyarán került a vállalathoz energetikusnak és amikor Gyulai József igazgató körülvezette az üzemben, feltűnt néki az egyik sarokban, félredobva heverő vezérlőszekrény. — Mire használjátok ezt? — Semmire. Az automata csőhegesztéssel kísérleteztek a mérnökök, de abbamaradt a dolog — így az igazgató. — Kaphatnék engedélyt arra, hogy próbáljak valamit csinálni belőle? — Semmi akadálya, sőt, nagyon örülnénk neki. Schilling József hozzákezdett a kísérletezéshez. Benyújtotta az újítási javaslatot. Azt először elutasították, mivel a tröszt álláspontja szerint annak idején a kísérleteket sikerrel befejezték, most már csak a megvalósításra kerülhet sor, ami a javaslat benyújtójának munkaköri kötelességévé is tehető. Vita, tárgyalások, mire bebizonyosodott, hogy nem lehet szó semmiféle sikerről, hiszen még egy méteres darab csövet sem állítottak elő az új módszerrel. elhárult, meg lehetett kötni a kísérletezésre á szerződést. Megindult a munka, jónéhány hónap eltelt, mire mutatkoztak a kezdeti eredmények. Ezek bebizonyították: Megvalósítható a csőhúzás és hegesztés összevonása, automatizálása. Ekkor került sor az új, kísérleti gép előállítására, amely már nem húzással, hanem tolással formálja csővé a szalagacélt. Tavaly februárban már működött a kísérleti gép, és három hónap alatt közel harmincezer méter csövet állítottak vele elő. Közben „társszerzőnek” jelentkezett valaki, részt követelve a még meg sem állapított újítási díjból. Négy bírósági tárgyalásra volt szükség ahhoz, hogy beigazolódjék: Az illetőnek semmi köze sincs az újításhoz. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben megvizsgálták a csöveket, kifogástalannak találták. Sor került a szabadalmi bejelentésre is. A tröszt és a minisztérium elrendelte öt gépnek az előállítását, sor került az alkatrészek, öntvények megrendelésére. Most már világos volt, az újítás bevált, tehát alkalmas a bevezetésre. Meg kellett volna kötni most már a megvalósítási szerződést is (a 29/1959. számú kormányrendelet szerint, ha az újítás alkalmas a megvalósításra, egy hónapon belül meg kell kötni a megvalósításra vonatkozó szerződést), ezt el is készítették a vállalatnál, még a múlt évben, de aláírásra, jóváhagyásra nem került sor, mert az már a minisztérium hatáskörébe tartozik. Számos megbeszélés volt az ügyben a trösztnél, a minisztériumban ismét felvetődtek olyan problémák, hogy minek minősíthető az újítás, jogos volt-e a kísérletezés, mire eldőlt, hogy helyesen járt el az újító, és a vállalat is. A szerződést azonban nem írták alá. A szerződésben ugyanis meg kell állapodni az újítási díjban is, ettől pedig — lévén jelentős népgazdasági megtakarításról és ennek következtében nagyobb összegű újítási díjról szó — úgy latszik, félnek a Földművelésügyi Minisztériumban. 11 Menüdéi lürllli 1 £££ volna az ügy előrehaladását, az újitás megvalósítását. És valószínű, más területen nem egy esetben fékezi is, kedvét szegi az újítóknak az ilyen kicsinyesség és bürokratizmus. Itt az újítókon és közreműködőkön, valamint a vállalat vezetőin múlott, hogy ennek ellenére sikerült bevezetni az újítást. Ideje lenne, ha most már, amikor üzemszerűen termel a gép, rendeznék e nagyjelentőségű újításnak ezt a részét is. J. J. Ä vénember jobb is ha elmegy, legalább nem lesz lábalatt. — Hová akarsz menni? — szólította meg az öreget. — Mihályékhoz. Vettek két ártányt, megnézem milyenek. Addig, addig, hogy az öreg még tíz forintot is kapott. Volt nála tíz forint dugott pénz és ennyi éppen elég ahhoz, hogy vidám legyen az ember, még ha öreg is. Neki sétabotja nem volt, de egy jó görbebotja annál inkább. Azt vette magához és szépen komótosan elindult. Útközben olyasmi járt az eszében, hogy ha jól körülnézi a világot, elélhet még akár harminc évet is. Időközben lehet, hogy a Zsiga postást felváltja majd egy másik, de a pénz az jön. Mindig az hozza majd, aki éppen viseli a szolgálatot. Magában úgy képzelte el, hogy Budapesten egy bankban tartják a pénzét és ott van egy cédula, amelyre ráírták Móri József nyugdíjas. Aztán ebből a pénzből számolják ki neki a havi járandóságot. Még az is eszébe jutott az öregembernek, hogy apránként elcsi- peget néhány forintot és vesz az unokának futballt: neki áll a világ. örüljön a gyerek. Lázárt, a kocsmárost jószívvel köszöntötte. — Szép jónapot. Bevezetőnek ha lehet, meginnák egy pohár sört. Elfogyott a sör, kért hát másikat. Eközben nyugtalanul figyelte az ajtót. A postatiszt úrnak már itt kellene lennie, és valami oknál fogva késik. — Nem volt még itt? — kérdezte Lázárt. — Kicsoda? — A nyugdíjas szaktársam, a postatiszt úr. — Még nem. — Akkor megvárjuk; — s az öreg elégedetten, sorsával meg- békülve ült az asztalnál, várakozott. Mivel volt ideje, kigondolta mit fog majd csinálni. Amikor a postatiszt úr belép, nyomban odaszól Lázárnak, hogy még egy pohár sört. Utána koccint a postatiszt úrral és azt mondja majd neki, hogy ne sajnálja öreg komám, igyon az egészségemre öreg komám. Két nyugdíjas ezt igazán megteheti. SzekulMy Péter KEMENCEMUNKÁSOKAT (kihordókat) felvesz a Dombóvári 1. sz. és a Szekszárd-csatári Téglagyár. Jelentkezés az üzemekben. 'Bérezés darabbérben történik, kereseti lehetőség teljesítménytől függően 2200 —2500.— Ft. (208) Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat karbantartó üzemébe azonnali felvételre keres 1 fő gyakorlattal rendelkező lakatost és 1 fii bádogos szakmunkást. Fizetés kollektív szerint. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Széchenyi u. 37—39. (212) Szabad az út I 8z első akadály 1963. július 3-án kezdte el a Szabadság-szálló átépítését a Tanácsi Építőipari Vállalat. A tervek szerint ez év november 7-re fejeződik be az építkezés. Képünkön a vasszerelőket látjuk, munka közben. Foto: Zsiga „...a kitünteted z ismerősök, barátok, munkatársak először a televízió híradójából értesülhettek arról, hogy dr. Olay Andort, a Tolna megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazgató főorvosát a Munka Érdemrend ezüst-fokozatával tüntették ki. A magas kitüntetést az Országház Munkácsy-termében nyújtották át. a Vöröskereszt II. Országos kongresszusán. — ooo — „Azt hiszem, mindenki úgy van, aki csak valamilyen elismerésben részesült, hogy nem szívesen beszél arról ő maga. Másoknak. feletteseknek kell eldönteni azt, hogy valóban megérdemelte-e. Természetes nagyon jóleső érzés volt a kitüntetést átvenni, és az afölötti örömben másokkal osztozni. Úgy érzem, a kitüntetés valamennyiünket ért. a Tolna megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás valamennyi dolgozóját. így kell ezt az elismerést értelmeznünk, hiszen az eredmény, amelyért ez o megtiszteltetés kijár, közös munkánk gyümölcse”. „A Vöröskereszt és a KÖJÁL munkája szorosan összefügg, szinte elválaszthatatlan egymástól — folytatta dr. Olay Andor. — Közös feladatunk a közegészségügyi helyzet javítása. Az egészségügyi mozgalom társadalmi szerve a Vöröskereszt, amely egy-egy közegészségügyi probléma megoldására mozgósítja a társadalom erőit. Szükséges ez, mert hiszen a közegészségügyi helyzet javítása nemcsak hatósági intézkedéseken múlik. Hiába tilt be valamit, hiába büntet valamiért a KÖJÁL, ha az emberek felfogása azután sem változik. Nevelő munkára van szükség, amelyben segítségünkre siet a Vöröskereszt, és amelyben nekünk részt venni erkölcsi kötelességünk, — Az egészségűim felvilágosítás az orvosok, a szakemberek feladata, tehát a miénk is. A Vöröskereszt megszervezi és megrendezi ezeket az előadásokat, biztosítja a hallgatóságot de az előadást nekünk, szakembereknek kell megtartani, még-akkor is, ha azokra a hivatali időn túl kerül sor. —' Hasonló a helyzet a tisztasági mozgalommal. A helyzet felmérése, a verseny megszervezése a Vöröskereszt vállán nyugszik, az értékelésben viszont sok segítséget nyújthat az orvos, a közegészségügyi szakember. Egy gyakorlott higiénikus szakmai tudásával sokat segíthet az értékelő felmérésben, — Állandóan folyó munka a mezőgazdaság egészségügyi helyzetével való foglalkozás. A tejtermelés tisztaságának biztosítása, a veszélyessé válható növényvédő szerekkel való bánás sok gondot okoz. Megnehezíti ezt a munkát az is, hogy nem lehetnek ezeken a helyeken állandóan egészségügyi szakemberek. akik felügyelhetnének ezekre a munkákra, — Szükséges tehát az egészség- ügyi felelősök hálózatának kiépítése. olyan társadalmi aktívák kiképzése, akik az alapvető higiéniai ismereteket, egészség- ügyi tildnivalókat elsajátítják. A Vöröskereszt a megyében rriár három ízben rendezett bentlakásos tanfolyamat egészségügyi felelősök részére, ahol segítettünk az oktatásban. Természetesen ez a jövőre nézve is fennáll. A Vöröskereszt II. Országos kongresszusa több évre meghatározta közös munkánk programját — mondta befejezésül dr. Olay Andor. — E munka elmélyítése, még tökéletesebbé tétele, szép és nemes feladat. A kdpott elismerés számomra elsősorban azt fogja jelenteni, hogy elkövetkező munkámhoz, további lendületet ad...” Végh Miklós Május elsejére készülnek a bőrgyárban Az idén is nagyszabásúnak ígérkezik a bőrgyáriak május elsejei ünnepsége. Gyáregységenként vonulnak fel, s transzparensek, zászlók, virágok erdeje díszíti majd a színes menetet. Az idén május elsején megjutalmazzák a munkaverseny élenjáróit. Több mint harmincezer forietot osztanak ki a szocialista munkaverseny üzempészi győztem seinek, a kiváló jelvénnyel és oklevéllel jutalmazott dolgozóknak. Május elsején egyébként sor kerül a hagyományos munkás- paraszt találkozóra is. A munkásokat egész nap kulturális és sportrendezvények szórakoztatják.
