Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
TOLNA MEGYEI NF.PP.I8AG 1C 14. április 2(1. ft Megkezdődött a megye munkásmozgalmi emlékeinek felkutatása A közelmúltban megkezdődött a megye munkásmozgalmi hagyományainak gyűjtése. Ennek kapcsán felkerestük a megyei párt- bizottság archívumának vezetőjét és néhány kérdésre választ kértünk. — Mikor kezdődött meg a munkásmozgalmi hagyományok gyűjtése, van-e már eredmény amiről tájékoztathatjuk olvasóinkat? — töveken át sok munkát igényelt a megye munkásmozgalmi mártírjaira vonatkozó adatok összegyűjtése. Sikerült — főleg levéltári kutatások eredményeként — a Tanácsköztársaság Tolna megyei eseményeire is fényt deríteni, feldolgozni. Ez még az idén kiadásra is kerül. Sok érdekes. de még fel nem dolgozott adat áll rendelkezésünkre, amelyele az 1945 utáni történelem feldolgozását könnyítik majd meg. De mindjárt megjegyzem, hogy igen hiányosak a forrásmunkáink 1944. nyarától 1945. októberéig. Itt feltétlenül további kutatásokra lesz szükség. így például megjelent Szekszárdon 1945-ben újság, de egyetlen példányunk sincs belőle. Nincs kénünk arról sem, hogyan alakultak meg a pártszervezetek 1944-ben, 1945-ben. Nem igen van adat arra sem, hogy kik voltak ezeknek a pártszervezeteknek a tagjai, kik voltak az első titkárok, kik voltak a vezetőség tagjai. Jó lenne sokkal többet tudni arról, hogyan dolgoztak a megyénkben a nemzeti bizottságok. hogyán tevékenykedtek az akkor megalakuló földművesszövetkeztek. (Kik alapították e szövetkezeteket?) Arról sincs elegendő forrásmunkánk, hogy az üzemi bizottságok hogyan tevékenykedtek 1944—45-ben. — Van-c kellő forrásanyag a megye tulajdonviszonyainak megváltozásáról? — Ami a tulajdonviszonyok megváltozását illeti, van megyei összefoglaló adatunk. Ismerjük az egyes üzemekre vonatkozó adatokat. Néhány esetben tudjuk, hogy kik voltak az államosítás lebonyolítói, de arról, hogyan történt áz állami tulajdonba vétel, hogyan készítették ezt elő a pártszervezetek és az üzemi bizottságok. hogyan reagáltak erre a forradalmi akcióra az államosítás Pillanatában a munkások és a tőkések,— erről alig van részletekig menő anyagunk. A mezőgazdaságban forradalmat jelentett a felszabadulás után a földosztás. Jó lenne, ha idevonatkozólag is több adatunk lenne. Nincs elegendő anyagunk a megye első termelőszövetkezeteiről sem, amelyek 1948-ban 1949- ben alakultak. Hiányzanak azok az okmányok, dokumentumok, i amelyek hű képet adnának az első szocialista gazdaságok működéséről. Kik és hányán alakítottak egy-egy szövetkezetei, kik voltak az első vezetőség tágjai, kik voltak az elnökök, kik voltak az első párttitkárok? — mind mind érdekes adalék lenne majd megyénk forradalmi átalakulásának megírásához. Igen érdekes adatokat kaphatnánk azoktól, akik az első termelőszövetkezeteket szervezték. Amint látható, munkánk még r legelejénél tart: az anyagok gyűjtésénél. Legkevesebb forrásmunkával azonban a Horthy-éra idejéből rendelkezünk. Tudjuk, hogy Ozorán és Szekszárdon. Pakson és Tamásiban működött illegális pártszervezet, de ezt kellő dokumentumok hiányában bizonyítottnak nem tekinthetjük. Jó lenne adat az illegális tevékenységről is. — Hogyan lehetne elősegíteni az archívum munkájút? — Mindenekelőtt az lenne a legnagyobb segítség, ha mindazok, akiknek birtokában levél, okmány, adat van, amely a munkásmozgalommal foglalkozik eljuttatnák számunkra. De ugyanilyen értékű segítséget jelentene, ha mindazok, akik részt vették a nagy átalakulásban megírnák visszaemlékezésüket. Még áz sem lenne baj. ha ezek a visszaemlékezések hiányosak, — munkánkat ezzel is segítenék. — Vannak, akik a birtokukban lévő iratokat, okmányokat, mint ereklyéket, őrzik. Ilyenkor mit tehet az archívum? — Ilyen esetben fényképfelvételt készítenénk az őrzött tárgyakról. De hogy ezt megtehes- sük, tudnunk kell, hói találhatók ezek az értékes forrásmunkák. — Tudomásunk van arról, hogy a közelmúltban több iratot, tárgyat kapott az archívum magánszemélyektől. Tájékoztatna bennünket erről? — Valóban, az elmúlt hetekben kaptunk néhány újságot, amit 1919-ben Szekszárdon adtak ki. Az ellenforradalom idején megjelent újságok néhány példányát is sikerült megszereznünk. Van néhány fénykép is az 1919-es eseményekről, amit magánszemélyek juttattak el hozzánk. Van egy visszaemlékezés a tolnai üzemek egyik sztrájkjáról is. Ezenkívül még kaptunk néhány kisebb nagyobb jelentőségű okmányt. A magánszemélyek adománya mellett természetesen számítunk a pártszervezetek, állami és tömegszervezetek támogatására is. S ha mindez megvalósul, akkor néhány év múlva megjelenhetnek megyénk munkásmozgalmáról tanulmányok, cikkek, interjúk és riportok is. Ahol nem lehet (SICCSCT vásárolni — Kérek egy szép falvédőt! Lehetőleg szarvas legyen rajta, vagy ha olyan nincs, holdfény és hattyúk! Earálságos mosoly: — Sajnos, ilyennel nem szolgálhatok! — Akkor legalább egy kerámia- daxlit tessék adni, jó hosszú törzzsel! — Kerámiánk az van. de kutyaícrmájú sajnos nincsen! — Voltaképpen mit lehet kapni ebben a boltban? — Népművészeti tárgvakat. Fa- iaragvá y oka ti. kerámia-kancsó- kat, dísztálakat. szőtteseket, szinte az ország minden vidékéről. Elsősorban természetesen a Sárközből, de van itt sióaeár- di, beregi, karádi. hódmezővásárhelyi, palóc, hevesi, lakócsai, hüvelyi. 1 a’ocsai. baranyai és sza - mári is A megyeszékhely népművészeti és háziipari boltjában elsősorban az ízlés az uralkodó. Aki ide betér akarva sem vásárolhat giccset. pedig erre más állami üzletekben még módja van. A forga'om felét népművészeti tárgyakból bonyolítják le. Egyre szélesebb körben. Ide járnak az új lakást berendezni szándékozók közül sokan, akik torontáli szőttest, vagy a kedvelt színes száda-függönyöket, kis étkezési térítőkét vásárolnak. Sűrűn jönnek a külföldre készülők, hiszen a tőlünk nyugptra és keletre elterülő államokban már régóta felfedezték a magyar népművészet értékét, minden innen származó darab kedves ajándék. Épp így megérkeznek, ha kevesebben is. a külföldi látogatók. A bolt természetesen üzleti vállalkozás része, de alig lehet kellően értékelni ízlésgyarapító hatását. (O. I.) 10. Bumbera nem resteilte, hogy maga oktassa munkaköre tennivalóira, hogy hogyan kell hibátlanul. udvariasan a vendég kedvében járva, ugyanakkor mégsem szolgaian viselkedni. Mikor a reggeli gyorsvonatról megérkeztek a vendégek, Bumbera is kisietett a szálloda elé a két londinerrel, s az egyik taxival érkező vendéget maga szolgálta ki. Elvette bőröndjét, csomagját, szinte szertartásosan, lassítva végezte mindezt, hogy Géza megfigyelhesse mozdulatait, szavait, hogy tőle sajátítsa el a jelentéktelennek tetsző kis szolgálatot is, ami azonban a vállalat hírneve szempontjából nem1 közömbös. Bumbera lejátszotta a vendéggel a szoba kiválasztását is, nem sajnálta a fáradságot, mert ez nem is az ő dolga lett volna, de védence betanítása érdekében szívesen vállalta. A fiúban a hála és tisztelet mellett új érzés kezdett éledezni az óriás iránt, a bizalom, az ifjú bizalma az idősebb, hozzá közel álló férfi iránt. Este fél hatkor ért véget a munkaideje. Mielőtt kilépett az épületből, megállt a szálloda bejáratában, végignézett a mozgalmas utcán, aztán fütyörészve elindult. Hatkor találkozott a lánnyal a Petőfi-mozi előtt. Nem ismerte még a mozi nézőterét, de nem is válogathatott volna a jegyek között, örült, hogy kaptak a leghátsó sorba. (Majd máskor előre megveszi, fogadta magában, úgyis jár a városban munkaidő alatt.) A gépház mellé szólt a jegyük, ha akarta volna, akkor sem választhatott volna jobb helyet. Japán film volt, a Kopár sziget, egy parasztcsalád reménytelen küzdelme a földdel, a természet vak elemeivel, a végzettel. A fiú megfogta a lány kezét, sokáig simogatta, aztán ajkához emelte, és végigcsókolta. Nagyon jólesett neki, hogy így cirógathatja a lányt. Érzett a lány karjában egy szabadulni akaró erőtlen mozdulatot, de nem engedte el. Aztán megcsókolta az arcát. — Olyan jó, hogy... szerethetlek! — suttogta. A lány feléje fordult, a sötétben is látni akarta a fiú nagy szemét. Ez a szempár vonzotta legerősebben a lányt, ez fogta meg az első pillanatban is, úgy érezte, a fiú egész lénye benne sűrűsödik különös tekintetében. — Ezt csak úgy mondod — súgta vissza. — Ha másképpen is mondod, mint a többi. — Én mindig csak azt mondom, amit érzek. — Két tenyerébe fogta a lány fejét, magához fordította, és szájon csókolta. Ettől el akart menekülni a lány, de Géza nem engedte. Ismét megcsókolta. s a lány ellenkezése megtört. — Olyan jó, hogy szerethetlek! — ismételte a fiú, mert számára valóban ez volt a nagy felt fedezés ebben a kapcsolatban, amit egy lány mellett sem érzett még. Igazában sohasem érezte, senki mellett. Mintha váratlanul egv eddig föl nem ismert gyötrő hiányérzetét elégítené ki. olvan hatással volt rá a lány közelsége, a tudat maga is. hogy hozzátartozik. * Az anya átöltözött, s főzéshez látott, hogy friss vacsorát kapjon a család. Tudta, hogy a rakott krumplit nagyon szereti Géza. Míg főtt a krumpli, bement a npovszobába. előszedte tankönyveit. mert másnanrn, a heti konzultációra kellett készülnie. Befolyásos protektorok segítségével sikerült elintéznie, hogv ne az esti tagozatra kelljen járnia, ami nani három-négy órát jelentett volna az iskolában a gyári munka után. A levelező tagozat előnve hnm hetenként csak egyszer kell beszámolnia. Elégedetlen volt magával, nem fogott az agya. Fáradtságával m-- "varázta. napi hivatali munVAi-- val. molv kimerítette: hosszú m"_ Szaki értekezlet a főnökinél " gyári technológusok tanácskozása; GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK a részletes jegyzőkönyvet neki kellett vezetnie. Igaz, a jegyzőkönyv- vezetés már nem okozott gondot, hibátlanul értette a müsz.aki nyelvet. ismerte a legtöbb gyártástechnológiai folyamatot. Mégis: hat órán át figyelni vitatkozó emberekre, négyéves gyakorlat után sem könnyű feladat. Föltette Csajkovszkij d-moll zongoraversenyét, néhány percre elnyúlt a fotelban, szemét is lehunyva átadta magát a zenének, míg azt nem érezte, hogy tagjai kellemesen zsibogni kezdenek. Ez nála a kioldódás jele volt, most örvendetesen korán beköszön tött. Még maradt egy ideig, aztán lehalkította a gépet, hogy csak nyugtató aláfestés maradjon a zene. Most már fogékonyabban böngészte végig a másnapi konzultáció anyagát. öt óra elmúlt. Sietve felöltözött. leszaladt az iskolai napközibe Andiért. — Jó, hogy találkozunk, már készültem magukhoz — mondta Ingusz Menyhértné. Hervadó, de még mindig érdekes, szép arca volt. Nagyon megpróbálta szegényt az élet, mintha férje majd négy évvel ezelőtti rejtélyes ön- gyilkosságéból máig sem tért volna teljesen magához. Inguszné belekarolt, bevezette a tanáriba, behúzódtak a sarokba. — Valami nincs rendben Andi- val, kedves anyuka — mondta özvegy Inguszné, zöldesbarna, lágy piliantású szemét kutatón jértatta rajta. — Sajnos, év végére így nem lesz jeles, egymásután többször is gyengén felelt. Mi lehet az oká? — Fogalmam sincs róla. — Talán kevesebbet tanul a gyerek, mint eddig? — segített neki Inguszné. — Igen, talán... Mintha ritkábban venné elő a könyveit. — Kétszer a házi feladatát sem csinálta meg, és mára nem íratta alá az intőt, amit éppen a házi feladat miatt kapott. — Az első intő után még nem gondoltam... — Én sem, azért is halogattam a családlátogatást, mert a gyenge tanulókhoz kell eljárnom... Kevesebbet tudnak vele foglalkozni mostanában? Történt valami változás a család életében? — Mostanában költözött hozzánk a nagyobbik fiam. — Nem is tudtam, hogy másik fia is van anyukának! — Ó, már tizennyolc éves! — mondta, s az anyák büszkeségével elmosolyodott. — Tizennyolc?!... És hogy, hogy csak most?... Röviden elmondta nagyobbik fia történetét. — így már értem — jegyezte meg elgondolkodva Inguszné. — Tudom magamról; annyi problémám van nekem is Idával! Olyan sokszor volt, hogy azt éreztem, végre, most már értem a gyerekemet. és a barátjának is vallhatom magam, aztán mindig kiderült, nem értem eléggé... Talán mert nekünk már nem is oly könnyű megérteni őket. — ök már egész mások! — erősítette ő is, mert egyetértett In- gusznéval. — Tudom, most sokat kell foglalkoznia a nagyobbik fiával, azért Andiről sem szabad megfeledkezni... És talán apuka többet segíthetne ebben. Úgy tudom, ők igazán jópajtások. — Igen, igen... Majd beszélek a férjemmel. Elmúlt hat óra, még sem a férje, sem a fia nem jött meg. Fél nyolckor megvacsoráztak, nem várathatta tovább a gyereket, a rakott krumpli is majdnem kihűlt a sütőben. Maga alig evett. Nyolc után lefektette Andit, s fél kilenckor leszaladt a Közértbe. Hamar végzett a bevásárlással, de még nem ment haza, kisétált az autósztrádáig. * öt villamos elment már, amikor végre a hatodikról leszállt a fia. Oda akart futni hozzá, de idejében észrevette, hogy nincs egyedül. ö szállt le előbb, udvariasan lesegítette a lányt, könyökét gyengéden fogva, az úttesten is lova- giasan vezette keresztül. A gimnázium előtt befordultak az új lakótelepre bevezető Jókai útra, de akkor sem engedte el társa karját. S a lány nem ellenkezett. Kissé hátrább maradva követte őket, szavaikat így nem értette, de gyakran felhangzó nevetésükből megérezte gátlástalan örömüket. Hihetetlen volt számára fiának ez a felszabadultsága. A felfedezés megdöbbentette. Lélegzete elnehezült, sírás kaparta a torkát. Kínzó volt a felismerés: ez is az ő fia. S még elviselhetetlenebb a gondolat, hogy talán nem miatta, nem az ő kérésére maradt itt. hanem a lány kedvéért. Látásból ismerte a lányt. Fejlett, szép. fiatal teremtés volt, számára olyan, mint a többi, csak most vált egyszerre jelentőssé. Irigyelt vetélytárssá, aki láthatóan mindent elért, amiért ő a legcsekélyebb eredmény nélkül küzd. Amit talán ő sohasem fog elérni. Elszégyellte magát a fia utáni lopakodásért, alantasnak és szükségtelennek érezte a leskelődést. A Közértnél lemaradt, hazament. Nemsokára megjött a fia. Megmelegítette a vacsorát, csak eléje kellett tenni. A fiú szótlanul evett, az éhes emberek falánkságával. És nem tett észrevételt kedvenc ételére. — Kérsz még? — Kérek. Újból megrakta a tányért, aztán csak nézte falatozó fiát, de nem tudott tovább hallgatni. — Elintézted a felvételedet? — Igen. — Ma már dolgoztál is? — Persze. Elhallgatott, hátha magától is elmeséli, mi volt, dg hiába várt. — És hogy tetszik a munka? — Tetszik. — Úgy érzed, szeretni fogod? — Igen. — Bumbera? — Mindent megmutogat nekem. — Nagyon jóravaló ember. Csiszolt pohárban vizet tett a fia elé. — Köszönöm — mondta a fiú, megitta, aztán rágyújtott. Az anya szerette volna megmondani neki, ne füstölje be a szobájukat, de most nem akarta ezzel is tovább mérgezni a feszült hangulatot. — Azt a lányt honnan ismered? — Hol láttál vele? — Mikor leszálltatok a villamosról... Voltam a Közértben, aztán kimentem eléd a megállóhoz. A fiú hallgatott. — Hol ismerted meg? — A röntgen előcsarnokában. — Hogy hívják? — Gráner Bori. — És most?... Hogy-hogy együtt jöttetek? — A... a villamoson összetalálkoztunk. Nézte a fiát, leolvas-a róla. hogy hazudik. Hogy elhallgatja az igazságot, s ez megint fájt. — Úgy örülnék, fiam, ha mindig megmondanád az igazságot!... Te nem véletlenül találkoztál azzal a lánnyal! (Folytatjuk)
