Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-22 / 93. szám
1934. április 22, TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 Egy fecske is csinál néha nyarat Az építőmunkások ellátása kedvetlenül nyelték a falatokat: évek óta mindig így van. A férj már azt is tudta, mi következik. Az asszony nemsokára azt fogja mondani, nekem elég volt, jóllaktam. Utána megy, beleteszi a táskába a tiszta inget, a két pár mosott zoknit, a szalonnát, a tojást, és az öt doboz Kossuthot. Kenyeret nem. Az építkezéshez, illetőleg a munkásszálláshoz közel van a bolt, ott mindig lehet friss kenyeret kapni. Rosszízűek ezek a vasárnap esték, reggel a fél 4-es busszal indulás, és ezért korán fekszik a család, bár felhúzták az órát, de mindig attól tartanak, hogy elalszanak. A férj évek óta hétfőn reggel elmegy, az asszony szombatig egyedül marad. Az asszony valóban felkelt az asztaltól és kijelentette: — Nekem elég volt. Addig jó, amíg itthon vagy, de amikor elmész, minden nap az órákat számolom, jövök, megyek, akár a kísértet. Teszek-veszek, és nincs semmi látszata. Tudod, mit gondoltam: be íogok állni a csoportba. Az ember mindenre számított, de erre nem. Fejét felkapta, meglepődött. — A csoportba? Ne bolondozz, még mit nem, először is nem vagyunk ráutalva, havonta megkeresem a két és félezret, másodszor pedig jusson eszedbe, hogy te egy kőművesmester felesége vagy, iparosné, ne nézesd le magad azzal, hogy kapálni jársz — mondta a férj rábeszélő hangon, s az asszony durcásan vállatvont. — Na. és kinek mi köze hozzá. Arra én keveset adok, hogy iparosné vagyok. Unom magam... — Mások nem unják magukat? A többi asszony is otthon van. Jól nézünk ki. Vannak, akik szöknek előle, te meg be akarsz iratkozni — mondta a férj, kissé ingerülten. Akkor volt ez, amikor a fő- agronómus lánya is hátat fordított a falunak, felutazott Budapestre, ahol valamelyik szövőgyárba került. Furcsán nézett ki a dolog, mert a tagok úgy könyvelték az esetet, hogy ha már a főagro- nómus is elengedi a lányát, akkor ez annyit jelent: jobbra mitani nem érdemes. De éz még csak a kisebbik hiba. Ott kezdődött a baj, hogy az egyik lány elcsalta á másikat és lassan alig maradt a faluban fiatal. A szövőgyári lányok, amikor hazajöttek, illegtek, billegtek, olcsó, de divatos holmikban páváskodtak az utcán és úgy beszéltek a városról, mintha csupa tejföl lenne ott az élet. Szóval Gálnénak a legjobbkor jutott eszébe a csoport. Szinte diadalkapuval fogadták. Igaz, előtte néhány hétig gondolkodott, és egy irkalapon számításokat is végzett. Kiszámolta, ha többet nem, annyit biztos keres, ameny- nyi a családnak élelemre kell, és ez máris nagy könnyebbséget jelent. A háztáji terméséből pedig meglesz a téli holmik ára, úgyhogy mindenképpen jól járnak. Az idő úgy is eltelik és talán majd könnyebben múlnak a napok. Könnyebb lesz kivárni a hét végét, a szombatot. ellenzésére persze számított, mert ez a büszke kőművesmester iparosvoltát elég nagyra tartotta. Éppen ezért Gálné megfelelő diplomáciával, a férj számára nem nagyon tetsző első beszélgetést csak a következő vasárnap folytatta. Vacsora után egyszerűen bejelentette, hogy elintézett mindent, megkapja a háztájit és hétfőtől kezdve dolgozik. A férj nem akart haraggal elmenni és ezért ennyit mondott csupán: — No, asszony az iparosfeleségek biztosan kinéznek maguk közül. — Nem törődöm velük. Mondtam már, egészséges vagyok, mindenki dolgozik, csak mi tizenöten lopjuk a napot. Ez a szégyen — mondta az asszony, és ezzel a családon belül a dolog el is volt intézve. Gálné' másnap munkába állt. Jól számított, mert év végén a háztáji 15 mázsa kukoricát adott és a közös munkáért pénzben, valamint természetben összesen 9000 forint értéket kapott. Meglett egész évre a cukor, a krumpli, a bab, tud baromfit nevelni, és hízót tartani. Szóval jött a tél és észrevehetően könnyebben movége felé Gálné elment a boltba bevásárolni, és arról faggatta a boltvezetőt, hogy melyik a legjobb mosógép. A vízvezetékszerelő felesége, egy pirulós fiatalasz- szony odasúgta. — Mondja Gálné, felvennének engem is? — Gyere be az irodára. A csoport negyven holdas kertészetet csinál, biztosan felvennének. — Attól félek, hogy az uram agyonver, ö még mindig úgy tartja, hogy a mesterember feleségének szégyen kapálni. Gálné elnevette magát. — Az enyém sem volt különb, de én azt mondtam neki, így lesz, és így is lett. Nem fizettünk rá. A vízvezetékszerelő felesége volt tehát a második jelentkező, és utána három nap alatt még tíz asszony kérte felvételét a csoportba. A szövetkezet vezetői nem tudták, mi történt, de örültek, mert így már biztos, hogy a kertészethez lesz munkaerő, és ha van munkaerő, akkor jövedelemnek is lennie kell. Mindenesetre furcsállták, hogy mi ütött ezekbe az asszonyokba. Évekig nem jutott eszükbe a csoport és most egyszerre szinte valamennyien odakívánkoznak. Az egyiknek a férje gépész, a másiké pénzügyőr, egyiké ilyen mester, a másiké olyan. Egész brigádot kitettek. Gálné nem szól semmit, de 5 azért tudja, hogy lám, egy fecske is csinál néha nyarat. Sokat beszélünk mostanában, különösen az MSZMP KB. februári határozata óta az építőipar munkájáról. Valahogy úgy vagyunk vele. hogy e szakmához mindenki értőnek tartja magát, véleményt mond az építkezésekről. beruházásokról. Ég a vélemények. akár a kivitelezés minőségére vonatkoznak, akár a tervekre, legtöbbször helyén valók. a valóé helyzetet tükrözik vissza. Azt mondjuk, s így is van, hogy az építőipar nem teljesíti feladatát, viszont a munkások legtöbb helyütt teljesítik kötelességüket. Tehát az ipar nem teljesíti a tervét, a munkások meg a terv szerint járó — tehát a tervteljesítés után esedékes — bért kapják kézhez. Az építőipar helyzete javításra szorul, azért is született a KB. halározata. És ezt mindenkinek tudomásul kell venni, még az olyan embereknek is. akik az építő váll ala1 okon belül más szemüvegen keresztül nézik a valóságot, és a meglévő h!bákat ki- javíthatatlannak tartják. Természetesen az építőiparral való foglalkozás. rendszeres segítése feladata minden illetékesnek, de szükséges, hogy mások, „kívülállók” is segítsék. Különösen az ipar munkásainak ellátása, elhelyezése okoz tengernyi gondot. Nagykónyi községben tanya- központot épít a tanácsi építővállalat. Munkásainak hetekig kellett könyörögni, mire a tsz vezetősége hozzájárult, hogy naponta fél liter tejet kaphassanak — pénzükért. Másutt meg — különösen forgalmas helyektől távol lévő falvakban — kenyér- ellátási gondokkal küzdenek a munkások. A íöldművesszövet- kézetl boltok nem rendelnek annyi kenyeret, amennyi kellene az építőbrigádok tagjainak, mert fél a bolt vezetője, hogy nem tudja eladni. Gépállomások, állami gazdaságok közelében dolgozó építőmunkások nem részesülhetnek például az üzemi étkeztetésben, pedig az az építőmunkás, aki egész éven át az állami gazdaságnak dolgozik, annak épít korszerű gazdasági épületet, vgy szociális helyiséget, joggal elvárja, hogy pénzéért ó Is kaphasson az üzemi konyhán ebédet. Sajnos azonban ezideig kevés intézkedés volt e hibák megszüntetésére. Most a MEDOSZ és az Építők Szakszervezete már hozzáfogott a lehetőségek felkutatásához, és várható, hogy néhány napon belül hasznos intézkedések látnak napvilágot. Az állami gazdasági és gépállomási építkezéseken lehetővé teszik az építőmunkások rendszeres étkeztetését. Amennyiben megoldódik az étkeztetés, úgy újabb probléma vetődik fel, még élesebben. Arról van szó. hogy az építő.nunká- sok szállása szinte kritikán aluli minden építkezésen. Pedig van olyan tapasztalat is. hogy az állami gazdaság, vagy a gépállomás munkásszállása üresen áll, míg hideg fészer-félékben alszanak az építőmunkások. Sok a teendőnk, hogy az építőmunkások munkakörülményeit, ellátását olyanná tegyük, amilyent a párt Központi Bizottsága februári határozata meghatároz. Feladat van bőven. Együttműködve a munkásokkal, a beruházókkal, lehet változtatni a helyzeten. És kell Is változtatni rajta. Mert csak így, s ezek után várható az építőipar tevékenységének javulása. Nemcsak jó kivitelezési tsjvek. hasznos műszaki intézkedések szükségesek, hanem gondoskodni keli jobban az emberről, az épíio- munkásról is, hogy a határozatban megjelölt feladatokat mielőbb teljesítsük. zogtak, annyira, hogy a férj két- el Ihavi fizetéséből februárban meg- [ vették a televíziót! Akik évközben ! Gálnét megszólták, hogy rnester- szá- [né létére nem röstellte magát és (beállt a csoportba, hát azok is I látták, mi a helyzet, és nagyhir- telen elhallgattak. SZEKVLITY PÉTER Szépszámú résztvevő a Mátai Antal kulturális szemle irodalmi és képzőművészeti pályázatán Április 20-án a Má‘ai Antal több mint 60 munkát kell majd kulturális szemle két ú'abb pá- elbírálni. A képzőművészeit pálya- lyázatának beküldési határideje munkák között olajfestményeket, zárult le. Mindkét pá'vázztr^ bő- ekvarellsket. pasztelrajzokat éop séges anyag érkezett be a Tolna úgy meg aláihatunk, nrvnt kis- megyei Néoújság. illetve a Béri plaszt'kákat. szobrokat. Ebből az Balogh Adám Múzeum címé: e. 1 anyagból a díszítőművészeti Az irodalmi pályázatra 47 Tolna pályamunkákkal együtt májusmegyei jelentkező küld e el ban kiállítást is rendeznek a munkáját: 124 vers, 25 elbeszé- zsűrizés után. lés. karcolat, novella és két ' Április 30-án zárul le a foto-, színmű kerül a zsűri elé. dia- és kisíilm-pályáz t bekülA tavalyi évhez képest ugrás- dési határideje. A beküldésre szerűen megnőtt a képzőművé- szánt pályamunkákat a fenti ha- szeti pályázatra benevezők száma, táridő'g a szekszárdi „Soós Sán- Míg tavaly mindössze 17 pálya- dór” Városi Művelődési Ház című érkezett be. addig az idén mére lehet továbbítani. f Vasárnap este Az ura Úgy március •UMUUflHflfr .NwiiOTHHiro- -lüHIHUmra» •iiüiiuhwuu» 'Html» Almion* iíuíiukjum» -laoumouM» <IIH>ni!!H!lW>fr ‘Wü.'llllillil . •'IHÜlilütRKiflfr. 'üiKlüiUiW | Az asszony délután már nem bírt a türelmetlenségével. Felvette az asztalon heverő kibontott levelet, vastag gyapjúkendőt kerített a nyakába és kiment az utcára, öccse a község másik végén lakott, arra vette az irányt. A hosszú úton azt latolgatta, vajon otthon találja-e Pistát, mert ha nem, ugyan kivel olvastassa el a levelet. Férje csak a hét végén jön haza a bányából és addig még három nap vissza van, a gyerek pedig biztosan valami fontosat írt a levélben, mert különben nem érkezett volna olyan sok; bélyeggel. „Csak nem történt a gyerekkel valami baj? Talán valamire nagyon gyorsan szüksége van... vagy az is lehet, hogy megbetegedett?” Az asszony szeretett volna a messzeségbe látni, egészen addig az alföldi városig, ahova a fia pár hónapra elutazott, hogy szakmunkás-képesítést szerezzen, önmaga előtt röstellte, hogy nem tudja a levelet elolvasni, de méginkább azon aggódott, vajon mit írhatott a levélben Gyurka. Az iskolás gondossággal gömbölyített betűk neki nem mondtak semmit, hiába rendeződtek egyenes sorokba a $ehér papíron. s4 betűk gömbölyűek. A kiskaput zárva találta. Egy ideig zörgetett, bár tudta, hogy hiába reménykedik, ha egyszer az ajtó Pistáéknál be van zárva az azt jelenti, nincsenek otthon. Tanácstalanul megfordult, aztán azokat kezdte számba venni, akik elolvashatnák neki a levelet. „De hátha Gyurka olyan dolgokról ír, amik nem tartoznak másra?” — feszengtek benne az ellenvetések. „...És ha egy idegennel olvastatná el. Akárkivel, aki szembe jön az utcán. Akivel azután talán sohasem találkozik. Akinek mindegy, hogy megtudja-e az ő szégyenét, vagy sem. De hát a községben többé kevésbé mindenki ismer mindenkit.” Fiatalember jött vele szemközt az utcán. Szőke hajú, magas fiú volt, táskával a hóna alatt. „Még sohasem láttam, itt a faluban” — villant az asszony eszébe. „Talán őt megkérhetném”. Amikor elment mellette már biztosan tudta, hogy sohasem találkozott ezzel a fiúval és bátortalanul utána szólt: „Fiatalember lenne szíves.«” A szőke fiú megfordult és az asszonynak ekkor az jutott eszébe, hogy a falubeli férfiak mind feketék, ilyen szőke talán egy sem akad köztük. Az asszony ügyetlenül hazudott, „Ha elolvasná nekem ezt a levelet? Tudja elhagytam a szemüvegemet, és anélkül nem jól látok”. Alighogy kimondta, sutának érezte ezt az átlátszó füllentést. A szőke fiú ráfüggesztette a tekintetét, de készséges mosollyal nyúlt a levélért, nem akarta, hogy az asszony észrevegye: tudja ő, milyen szemüveg veszett el. Hogyisne tudta volna, hiszen olyan emberek miatt jött ő ma ezen a napon a faluba, mint ez az asszony, aki itt áll előtte. Tanító volt ő és a járási KISZ-bizottság küldte ide, hogy beszéljen az itteni titkárral, meg a helybéli tanítókkal. Belekezdett a levél hangos olvasásába: „Kedves szüleim! Tudatom veletek, hogy egy hét múlva haza indulunk. Azért írok most sürgősen, hogy érkezésem előtt megkapjátok a levelet, mert nem akarok nagyon váratlan meglepetést okozni. Ugyanis nem egyedül fogok haza érkezni, hanem viszek magammal egy lányt is, Erzsikét, akivel itt ismerkedtem meg. Nagyon rendes lány. Majd maguk is meglátják...” I A fiatalember érezte, 1-------!---------------------- hogy e zek a dolgok nem tartoznak rá, és, hogy az asszony is kényelmetlenül érzi magát, hogy ilyen, számára is új családi .eseménnyel idegen ember ismerteti meg. Kissé elpirult a levél bizalmasságától, amelynek avatatlan ismerője lett. A levél végeztével nem tudta megállni, hogy ne pillantson rá a boríték címzésére és ne jegyezze meg: „Erős Máté ...Fő utca 108”. Visszanyújtotta a levelet és kedveskedve hárította el az asszony köszönetét és magyarázkodását. Elköszönt és sietett az iskola felé. A délutáni megbeszélésen, az összeírás egyeztetésekor megkérdezte ki az az Erős Máté a Fő utcából. A titkár csodálkozva nézett rá: „Talán ismered őket.” „Hát csak úev futólag. Az asz- szony nem tud írni. olvasni” A titkár hitetlenkedésére elmesélte a délutáni találkozását az asszonnyal. A többiekkel együtt találgatták, hogy kerülhette el az ő figyelmüket az összeírás alatt az asszony. „Biztos a nevét megtanulta alákanyarítani” — bökte ki az igazságot a fiatal tanítónő. „És senkinek nem jutott eszébe, hogy Margit néni nem ismeri a betűvetést.” Ax esti tanfolyamon Margit néni is ott volt. Először húzódozott, hogy negyvenéves fejjel „iskolásdit játsszon”, de aztán a levélre gondolt, meg a kedves mosolyú szőke fiatal tanítóra és nagy igyekezettel rótta a „b” betűket a vonalas füzetbe. A tanítónő körbe járt a padok között, megállt a háta mögött, aztán szelíd hangon mondta, „Tessék a vonalakat gömbölyíteni, ne olyan szálkásan, a betűk tulajdonképpen gömbölyűek.” ...Az első levelet, amelyet életében megírt, Gvurkánák küldte: „Kedves Fiam! Remélem jól megvagytok kis felesé'-'eddfl együtt. Nálunk semmi különös nem történt, de Te írjál magatokról, mert szeretném soraidat olvasni...” Végh Miklós
