Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-18 / 90. szám

1934. április 18. TOLNA MEGYEI KÉPÚJSÁG 3 Ä leszerelési hónap megyei eseményei Bölcskéről jelentjük; A főagronómus lett az elnök A leszerelési hónappal kapcso­latban számos rendezvényre ke­rült sor Tolna megyében. A Ha­zafias Népfront-bizottság,ok a le­szereléssel kapcsolatos tevékeny­séget legtöbb helyen összekap­csolták a népfrontkongresszus anyagának ismertetésével. így volt ez Lápafőn is, ahol Hunyadi Károly, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titká­ra tartott beszámolót békegyülés keretében. Kaszás Imre ország- gyűlési képviselő, gimnáziumi ta­nár Nagykónyiban méltatta a le­szerelési hónap jelentőségét, ösz- szekapcsolva azt a népfrontkong­resszussal. Földi István, a dombó­vári gimnázium igazgatóhelyette­se Dúzson, Tatár Lajos, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa Kisvejkén és Nagy Frigyes döbröközi postamester Kurdon tartott élménybeszámolót a népfrontkongresszusról. Mind­nyájan megemlékeztek a nemzet­közi békemozgalom jelentőségé­ről. Báli Zoltán országgyűlési kép­viselő, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke a Dunaföldvári Cipész Ktsz-ben tartott előadást, László Antal, a megyei népfrontiroda munkatársa pedig népfrontbizott­sági ülésen foglalkozott a lesze­relés nagy problémájával. Nagyon sok helyen családláto­gatás, csoportos beszélgetés során került szóba a leszerelés. Harcon Prantner József, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke, a megye országgyűlési képviselője hossza­san elbeszélgetett választóival a béke, a leszerelés kérdéséről. Ké- tyen, Varsádon és más helyeken is sok szó esett a családlátogatá­sok során a békéről. A következő napokban, hetek­ben további hasonló rendezvé­nyekre kerül sor a megyében. Nakon, Kajdacson, Bonyhádon, Iregszemcsén és más helyeken népfrontbizottsági üléseken beszé­lik meg a nemzetközi békemoz­galom időszerű eseményeit. Még a decsi tanyavilágban és Szek- szárd-Szőlőhegyen is hívnak ösz- sze békegyűlést. Néhány helyen baráti estet rendeznek. ,,Bölcske a negyedik csalódás után” címmel irtunk nemrég a bölcskei Rákóczi Termelőszö­vetkezetről. Megírtuk, hogy mind a négy zárszámadása mér­leghiányos volt, minden eszten­dő csalódást hozott az emberek­nek, és elemeztük a szövetkezet helyzetét, a tavalyi hibákat, szóltunk a felelősségről, amely végső soron mindenkire vonat­kozik egy termelőszövetkezet­ben. Azt írtuk, van kiút Bölcs­kén, bármilyen nehéz is a hely­zet, mert az állam anyagi segít­sége, a megye vezetőinek sok­oldalú támogatása, gondoskodá­sa visszaadta az emberek hitét, munkakedvét, csak összefogás kell a továbbiakban, és jó terv. Azóta teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy még más is szüksé­ges: új elnök. M egint éjfélig tartott az Ösz- szevont párttaggyűlés és tsz-vezetőségi ülés, akárcsak egy hónappal ezelőtt. Az idei terv végleges formája és az elnökcse­re volt a téma. öt órán át beszél­getett ezekről a nagy kérdésekről a szövetkezet élgárdája a megye és a járás megjelent vezetőivel: Virág Istvánnal, a megyei pártbi­zottság titkárával, Horváth Jó­zsef mezőgazdasági osztályvezető­vel, Rév Andrással, a paksi járá­si pártbizottság titkárával és Maul Jánossal, a járási tanács mezőgaz­dasági osztályvezetőjével. Vita csak azon volt, hogy milyen ipari növények hozhatnak legtöbb pénzt a tsz-nek. figyelembe véve a munkaerő-helyzetet. Kicsit meg­késett a bölcskei tervtárgyalás, de érthető, hiszen a zárszámadás nagyon későn történt, másrészt: különböző okok miatt módosítani kellett az eredeti tervet, éppen a szövetkezet érdekében. Virág elv­társ egyebek között rámutatott arra, hogy a Rákóczi Tsz tavalyi termelésének összértéke csaknem 20 százalékkal kevesebb, mint az 1962-es termelés, tehát most tu­lajdonképpen 1962-őt kell tekinte­ni kiindulópontnak a fejlődéshez. Délután, a tanácskozás előtt meg­nézte Virág István és Horváth József a szövetkezet gabonaveté­sét, s mivel elég gyenge némelyik tábla, intézkedtek az ápolásról, konkrét segítséget adva. A jövedelemelosztásban vissza­tért. a bölcskei Rákóczi Tsz a munkaegységszámításhoz és a premizálást is ennek alapján dol­gozta ki a vezetőség. T ilinger Sándor elnök beje­lentette lemondását, hivat­kozva arra, hogy a 6000 hold irá­nyításé meghaladja erejét. A ve­zetőség és a felsőbb vezetés is tu­domásul vette a lemondást, Tilin­ger Sándor ismét állami gazda­ságban fog dolgozni. Utódjának kijelölése gondot okozott, hiszen olyan elnök kell a tsz élére, aki szakmailag, képzett, és rokonszen­ves a tagok szemében. A tanács­elnök javaslatára végül is Glaser Pál főagronómust jelölte a párt­taggyűlés, illetve vezetőségi ülés erre a nehéz posztra. Glaser Pál még fiatal ember, nyolc évvel ez­előtt fejezte be egyetemi tanul­mányait, és csak néhány hónapja dolgozik Bölcskén. Előszállásról hívták ide. A rövid itt-tartózko- dás ellenére is megtalálta már a közös hangot a bölcskei emberek­kel. Az egyik vezetőségi tag azt mondta, hallott olyan megjegy­zést a tagok között, hogy a fő­agronómus lenne jó elnöknek. Azok, akik jártak Előszálláson, ki­kérni Glaser Pált az ottani szö­vetkezettől, ugyancsak a legjobb véleményeket tolmácsolták most a késő esti, rendkívül fontos ta­nácskozáson. Sőt egy idős ember, akinek van rokona Előszálláson, még külön is „puhatolózott” egy rokonlátogatás alkalmával, és azt mondja, nyugodt lelkiismerettel, bizalommal szavaz a fiatal fö- agronómusra. G laser Pál kérte, hogy két nap alatt, amíg elérkezik a közgyűlés ideje, kérdezzék meg, tudják meg az egész tagság véle­ményét, és csak azután jelöljék 6* elnöknek a közgyűlésen. Úgy ál­lapodtak meg, hogy a közgyűlés kezdete előtt összejönnek a párt­tagok és a tsz-vezetőségi tagok egy rövid tanácskozásra, megtud­ni egymástól, mi az eredmény. Az eredmény: szerdán este a bölcskei Rákóczi Tsz tagsága egy­hangúlag megválasztottá elnök­nek a fiatal főagronómust. A ter­vet is megvitatták az emberek és néhány módosítással jóváhagyták. Változtatás inkább csak az elosz­tásban, illetve a premizálás mód­jában történt. Úgy, hogy minden­ki megtalálja majd a számítását. Reméljük, ezek után valóban megtalálják a számításukat. Ve­lük tartunk továbbra is, legköze­lebb körülbelül három hét múlva adunk hírt Bölcskéről SZABÓ JÓZSEF Kilencssás vagon üresen maradt Kedvező az áruszállításra az idő, a hosszú téli hónapok után most lehetővé válik seregnyi áru­féleség elszállítása. A télen ért­hető okok miatt a MÁV korláto­zásokat vezetett be az áruszállí­tásban, de ma már rendelkezésre tud bocsátani minden szállítónak különböző méretű és típusú va­gont. Sajnos azonban ennek elle­nére nem kielégítő az áruk szál­lításának üteme és mennyisége. Különösen a hét első napjaiban okoz sok gondot a MÁV-nak a szállíttatok hanyag munkája. Mert szinte kivételnek számít, amikor egy-egy vállalat már hét­főn hozzáfog a vagonok beraká­sához. És a hét végére összefutó vagonigénylést már a vasút nem tudja úgy kielégíteni, mint az kí­vánatos volna. Vasárnap és hét­főn szinte szünetel a vagonok ki- és beváltása. A hét elején is ezt lehet tapasztalni. Több mint ki- lencszáz vagont nem raktak meg április 13-án, hiába állította a vagonokat a rendelkezés szerint a MÁV a kívánt időben az ipar­vágányra. Egyedül a Dombóvári Cementüzemről mondható el, hogy a hét végi és hét eleji vagon ki- és berakásokat is fontos, ha­laszthatatlan feladatnak tartják. Még az éjszaka érkező vagonok ki- és berakását is megszervezték. Igen sok Tolna megyei vállalat tanulhatna a dombóvári i^állalat vezetőitől, munkásaitól, hogyan kell időben, pontosan, szabályo­san megrakni a vagonokat, illet­ve azokat kiüríteni. ra kap lakást a laboratórium ve­zetője, s utána néhány helyiség még felszabadul, könnyebben dol­goznak majd. Nagy Jánosné nemrég kezdte ezt az új foglalkozást, és máris meglepő jártassággal beszél a foszforpentoxidról, a mészről, az emészthető fehérjéről, a kemé­nyítőértékről, a száraz anyagról, stb. Elmondta, rövid kiképzést kaptak, és most, munka közben egyéves tanfolyamon tanulják az új szakmát, előadásokat hallgat­nak, később vizsgát tesznek. — Szép munka. Megszerettük mindannyian — áradozik Nagy elvtársnő, és bemutatta munka­társait. A laboratórium vezetője — valahol vidéken járt — Ivan- csics József szakmérnök. Fiatal ember, nemrég került a megyébe. Mellette dolgozik Dénes János vegyészmérnök. Farkas Dénes agrármérnök, Balázs Erzsébet ve­gyésztechnikus, Czank Judit, Wimmer Ferencné és Nagy Já­nosné laboránsok. A laikus, vagy aki abban a tévhitben él, hogy a gazdálkodáshoz nem ész kell. ha­nem erő, itt bizony meglepődne, és zavartan nézelődne. A takar- mányvizsgáló helyiségben vegy­szerek, oldatok, keverékek soka­sága, tűzálló edények, csövek, Két városrész — kétféle emberek ? lombikok, a többi helyiségben pe­dig különféle mérő- és értékelő műszerek — lángfotométer, cu­korvizsgáló, szárítószekrény, desztilláló gép, izzítókemence, roncsoló — tűnnek az ember sze­mébe. Az ajtókon pedig kis táb­lácskák: karotinszoba, takar­mányvizsgáló, talajvizsgáló, szá­rító... Dehát miként is van hasznára e laboratórium a megye állami gazdaságainak? Működésének konkrét, gyakorlati jelentőségét legjobban példával lehet érzékel­tetni. Más a tenyészállat, és megint más a hízóba fogott állat, száraz anyag, keményítő, emészt­hető fehérje, mész és foszfor- pentöxid igénye. Mindez állat­fajonként is változik. A takar­mányok béltartalmát vizsgálva le­het csak pontosan megtudni, hogy egy adott lucernaszénakazalban a felsorolt alkotórészek aránya mi­lyen. Van ugyan takarmányszab- ványkőnyv, de jobb, ha az állat- tenyésztő annak a takarmánynak a béltartalmát ismeri pontosan, amellyel rendelkezik. Nos, a la­boratórium mintát vesz mondjuk szilázsból. így megfelelő műsze­rek segítségével ki tudja mutatni, hogy például a Kanacsi Állami Gazdaság szilázstakarmányának | A múlt év elején, megelőző, előkészítő jelölőgyűlé­seken több száz javaslat, kérés hangzott el különböző létesítmé­nyekre; vízvezetékre, járdaépí­tésre, útjavításra, villanyhálózat- bővítésre és sok más létesítmény­re. A kérések jogosságát nem le­het elvitatni, mert valóban, na­gyon sok mindenre volna szük­ség, a lakosság életkörülményei­nek javításához. Jellemző adat, hogy nem éri el a tíz százalékot az a lélekszám, amely teljesen közművesített területen él, hogy a szennyvízcsatorna-hálózat hosz- sza nem éri el a tíz kilométert, és hogy a város területén a jár­milyen a béltartalma. Ezt feltün­tetik egy hivatalos eredményla- pon, és ebből a szakirányító már teljes biztonsággal állítja össze a takarmányadagot, annak szem előtt tartásával, hogy hízó, avagy tenyészállatokról van szó. Érté­kes adatokat nyer az agronómia is, a mezőgazdász képet kap arról, milyen vonatkozásban kell az adott takarmány minőségét a kö­vetkező gazdasági évben javítani. A talajvizsgálatok viszont számtalan olyan kérdésre adnak választ, amely híján az agrár­mérnök szinte vakon tapogatóié* zik. A vizsgálati anyag birtokában viszont biztosabb a dolgában ak­kor, amikor meg kell választania a termelendő növényt, meghatá­roznia a műtrágyaadagot, a mennyiséget és azt is, hogy nitro­gén-, káli-, vagy foszfor-műtrágya legyen-e, ugyanígy biztosabban kiadhatja az utasítást, hogy mi­kor milyen talajmunkát szüksé­ges elvégezni. A laboratórium te­hát direkt a termelés szolgálatá­ban áll, a tudomány eszközeivel és módszereivel segíti azt, való­sággal ott van a földeken, a ha­tárban. Nem kell hozzá sok idő, ezt a segítséget a termelőszövet­kezetek is igénybe vehetik. Sz. P. dahálózatnak közel egyharmad- része földes. A tanácsüléseken a tanácstagok újból és újból szóvá teszik, mikor lesz az utcájukban járda, nem egyszer úgy, hogy az a körzet még nem kapott semmit. A jogos igényeket senkitől nem vitatja el senki. De azt is meg kell mondani, hogy mind olyan dolgokról van szó, amelyek nem mehetnek „adj uramisien, de mindjárt”. Mert a megvalósítan­dó sok, de a pénz kevés. Bár év­ről évre nagyobb összegekkel gazdálkodhat a város — a nép­gazdaság anyagi erejének megfe­lelően ;—, de ezek az újabb és újabb milliók is kevésnek bizo­nyulnak ahhoz, hogy két-három év alatt ugrásszerű fejlődést hoz­zanak. — Miért nem lehet ez? Miért nem lehet az? — kérdezik egye­sek, és azt is hozzáteszik, — Hi­szen fizetjük az adót, fizetjük a városfejlesztést? Nos, vajmi'kevésre jutnánk, ha csupán a befizetett adókat hasz­nálnák fel a város fejlesztésére. Mert adó címén mindössze há­rommillió forintot fizetnek be a város polgárai, de ugyanakkor az idei költségvetés harmincmillió. A városfejlesztés költségvetése is hétmillió forint, amelyből a la­kosság hozzájárulása csak nyolc- százezer. De az is igaz, hogy a rendel­kezésre álló összegekkel is lehet­ne úgy gazdálkodni, hogy abból több járda, út és vízvezeték épül­jön. Úgy, hogy a lakosság besegít társadalmi munkával. Szombat délután, vasárnaponként minden­ki tudna áldo7.ni néhány órát, hogy segítse valamilyen létesít­mény építését. Ha egy-egv vasár­nap száz társadalmi munkás dol­gozna a városban, az másfél mil­lió forintot jelentene. | A kezdeti lépések bizta­tóak, nagyon sok ember ajánlja fel az önzetlen segítséget, szervezett formában is. Ez ideig például a város tizen­négy vállalatának dolgozói vállal­tak összesen 1035 nap társadalmi munkát. Egy-egy utca lakói is összefog­nak. mint ahogyan legutóbb a déli-Kertvárosban a Prantner Já­nos utcaiak járdaépítésre. Nem várták meg, hogy valaki menjen hozzájuk; ők, maguk kezdemé­nyezték: csak az anyagot adja a tanács, minden más munkát el­végeznek. Szombat—vasárnap olyan igyekezettel fogtak munká­hoz, hogy nagyrészt el is készült a járda. És esténként is, akinek volt egy kis ráérő ideje, dolgozott. De amikor a jó példát említ­jük, szólni kell a rosszról is. Évek óta állandóan visszatérő téma volt a Mérey utca rossz kövezete, amelyen a Felsőváros forgalma jórészt lebonyolódott. Nos, végre sor került az útépítésre ebben az utcában is. Nem kis összegbe, másfél millió forintba kerül. Mi­vel az útépítő vállalatnak gondot jelent a segédmunkaerő, a ta­nácstagok többször is végigjárták a Mérey és a szomszédos utcák lakóit, kérték őket, segítsenek közre az útépítésben. Az ered­mény lesúltó. A hívást mindenki visszautasította. | Senkire nem kötelező a I i társadalmi munkában való részvétel, és sen­kinek nem lesz hátránya nyil­ván, ha nem vállalkozik önként, vagy visszautasítja a hívást. Ám, azt ki kell mondani, hogy az ilyen emberek ne is követeljenek. Nagyon sok utca vár még köve­zésre, nagyon sok utcában hiány­zik a járda, a víz, és a legutóbbi tanácsülés nagyon helyesen foglalt ismételten állást egy ré­gebbi határozata mellett. Eszerint bármiről is legyen szó, csak ak­kor kezdenek építést, ha az utca lakói előzőleg lerögzítik, mennyit segítenek. Nem lehet helyet adni az olyan követeléseknek, hogy „adjon az állam”, ha ugyanakkor a követelőzők egy szalmaszálat sem hajlandók megmozdítani. Ezért lehet tanuságos a példa Szekszárdoh, de másutt is a két városrészről, és a kétféle embe­rekről. BI,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom