Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. 'március 1. * Minden szinten javítani kell a vezetést Beszélgetés László Istvánnal, a Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatójával a Központi Bizottság határozatáról Sáros lett a cipő Egy héttel ezelőtt jelent meg a párt Központi Bizottságának az építőipar munkájáról hozott ha­tározata. Milyen útmutatást ad a határozat, miben kell változtatni az eddigi módszereken — erről érdeklődtünk László István elv­társtól, a Tanácsi Építőipari Vál­lalat igazgatójától. — Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy vártuk már ezt a határozatot — mondja László elvtárs. — Már a múlt év­ben nyilvánvaló volt, hogy az építőiparban nehézségek vannak, sürgős intézkedésekre van szük­ség, hogy az építőipar eleget tud­Nemcsak tantestületi ügy A bátasséki pedagógus-ankét tapasztalataiból Pedagógusok, Bátaszék gazda­sági és politikai vezetésének kép­viselői, pártmunkások, és nép­művelési szakemberek részvéte­lével ankétot rendezett szerkesz­tőségünk a helybeli 1. sz. általá­nos iskolában. Közös erővel arról próbáltunk képet nyerni: milyen szerepet töltenek be napjainkban a falusi művelődésben a tanítók, tanárok, s a művelődési otthon. Ahogy ilyenkor általában történ­ni szokott, számtalan olyan kér­dés merült fel, amelyek közül többre e cikk keretében még utalni is alig lehetséges. Viszont feltétlenül említést érdemel egy nagyon fontos alapgondolat, ame­lyik nem hiányzott egyetlen meg­nyilatkozásból sem. Nevezetesen: a művelődés nem öncél, S nem is csak. a szabad idő kitöl­tését jelenti, hanem a szocialista gondolkodás kialakításának, a színre került, a lehetőségek csak részben vannak kihasználva. Hiányzik az értelmiségi klub, en­nek hiányát érzi a népművelés is. Másrészt viszont meglehetősen nagy a holttér: a községben mű­ködő üzemek és vállalatok dolgo­zói, a termelőszövetkezeti tagok egy része, a vasutasok elég nagy hányada, de a községben dolgozó, nem pedagógus foglalkozású ér­telmiségiek közül sokan igen ke­véssé kapcsolódtak be Bátaszék művelődési életébe. Ez az utóbbi megállapítás sze­repelt tulajdonképpen második­ként az ankét középpontjában. Benkó István, a 2. sz. iskola igaz­gatója nagyon találóan jegyezte meg, hogy a művelődés irányítá­sa, az általános és szakművelt­ség terjesztése nemcsak pedagógus­ügy» mind tudatosabb ^ es magasabb hanem ennél sokkal szélesebb színvonalú munkának, a terme- körre tartozik. Ez alatt nyilván lésnek, egyszóval az eletnek a azt értette, hogy a Bátaszéken élő szolgálatában áll. j szakértelmiségiek a nagyon fon­Bátaszék helyzete bizonyos ér- .1°« termelési kérdések mellett telemben sajátos. Tolna megye" fordítsanak gondot a jelenleginél egyik legnagyobb községe, a Sár-;: jobban az önművelésre, a társa- köznek félig-meddig gazdaságii sági életben való szereplésre, és központja. Nem jelentéktelen átnyújtsanak fokozottabb segítsé- kczség életében a vasút, valamin ti Kot ahhoz a munkához, amiből a a helyi ipari vállalatok szerepe. Munkások szakmai, vagy más Ugyanakkor a Búzakalász Tér- természetű műveltségének foko- melőszövetkezet Bátaszék mező- | zódása esetén végeredményben az gazdasági foglalkozású lakosságát : üzemek húzhatnak hasznot, tömöríti egybe. Ezekből eredően I Az ő véleményét erősítette meg olyan értelemben is beszélhetünk , Kulcsár Ferencnek, a községi sajátos vonásról, hogy itt jóval pártbizottság titkárának hozzá- magasabb az értelmiségi munka- szólása is. Kulcsár elvtárs annak kört betöltők száma, de az eljá- , a _ nagyon helyes elképzelésnek rók aránya is meglehetősen ma­gas. Mindezek szóba kerültek, s azzal egészültek ki, hogy a lakos­ság száma, a község jelenlegi ál­lapota, s az előtte álló fejlődés sürgetően vetik fel a művelődés tárgyi bázisainak jobb, cél­szerűbb kialakítását. Az ankét résztvevői a fentiek alatt kimond­va, vagy kimondatlanul, egy új művelődési otthon létesítését ér­tették. A lehetőségek nem végtelenek, de az élet, a mostani korlátozott viszonyok ellenére sem állhat meg. Ennek érdekében a műve­lődés mai tennivalóit a művelő­dési otthon és az iskolák közösen oldják meg. Az alapvető elképze­lés, hogy a község minden réte­gének biztosítsák szórakozását, tanulását, művelődését. Ebben a komplexumban igen nagy szere­pet tölt be a dolgozók iskolája, a művelődési otthonban népművelési munka, 1 adott hangot, hogy a művelődés ügye végeredményben közprob­léma, a jelenleginél nagyobb si­kert csak akkor lehet remélni, ha a műveltség terjesztésének ér­dekében nemcsak a pedagógusok dolgoznak, hanem mások is el­végzik a rájuk váró tennivalókat. Ezzel Kulcsár elvtárs a társadal­mi és tömegszervezetek felelős­ségére is célzott, mert így foly­tatta: — Ma egy-egy emberre na­gyon sok jut, s a munka gördü- lékenységét, hatékonyságát segí­tené, ha a KISZ-szervezetek is a jelenleginél nagyobb gondot for­dítanának a népművelési munká­ra. Mint említettük, az ankét köz­ponti gondolata az volt, hogy a művelődés, a szocialista ember­típus kialakítását, s az ennek a típusnak megfelelő gondolkodás megteremtését szolgálja. Ebből eredően szinte minden területnek végzett I meg kell, hogy legyen a maga sa- egyre játos, az élettani, vagy munkakö­jobban erőre kapó gimnázium, a rülményekhez igazodó nevelési . , _ , , ... .... terve. Ami az iskolai nevelési külonbozo szakkorok, az ifjúsági ,prveket iUetl_ ezekkel nincs kü­és a termelőszövetkezeti klub. lönösebb probléma. Azokat majd- Ám, amint az ankét során fel- nem kész állapotban kapták min­denütt, s a velük való munkát inkább az alkalmazás jelenti. Igen fontos például az iskola és a szülői ház kapcsolatának meg­teremtése, a nevelés egységének megvalósítása. Bátaszéken e kér­désben több kezdeményezést ta­pasztaltunk. Ám az iskolán kívüli nevelési terv tekintetében egy kicsit körülményesebbnek látszik a dolog. Nem a község meghatá­rozott időre szóló művelődési tervére gondolunk, hanem olyan koncepcióra, amelyik azt foglal­ná magában: miként fejlesszék tovább az alapokat. Báli Zoltán országgyűlési képvi­selő, a Búzakalász Termelőszö­vetkezet elnöke az ankéton azt mondta: A művelődési munkának nem lehet más a célja, mint hogy az embereket megtanítsa korsze­rűen gondolkodni, könnyebben, jobban, szakszerűbben és ered­ményesebben dolgozni. Ez a meg­állapítás szinte az összes vitatott problémát helyére rakja, s azt is megmutatja, hogy annak a kon­cepciónak, amire a fentiekben utaltunk, magában kell foglalnia a műveltség terjesztésének álta­lános és szakmai kérdéseit. A sokágú és kiterjedt művelő­dési munka mögött mindig ott kell állnia a pedagógusnak, mint a hagyományos műveltség letéte­ményesének. De maximális köve­telmény lenne azt kívánni, hogy az érintett problémákat Báta­széken csak a pedagógusok old­ják meg. Az ő felelősségük igen nagy, de ez megfelelő átérzés mellett, inkább az eszmei irányí­tásra terjedjen ki, mint arra az ankét többször rámutatott. A jö­vő szempontjából feltétlenül megnyugtató, hogy a bátaszéki pedagógusok ott is állnak min­denütt: a tanács művelődésügyi szervében éppúgy megtaláljuk őket, mint a műkedvelő színját­szás, vagy a kórusmozgalom fej­lesztése érdekében végzett mun­ka sűrűjében. De nem hiányoz­nak az ismeretterjesztés, az ifjú­ság között végzett munkáról sem. így viszont nyilván sok a dolguk. S talán úgy lenne könnyebb, ha kiszélesítenék a népművelés gya­korlati végrehajtásának bázisát, s azokat is munkába állítanák, akik egyelőre még csak a terme­lés fokozásával vannak elfoglal­va. Az eredmény ilyen módon kettős lehetne: izmosodna a nép­művelők tábora, egy-egy ember­re kevesebb teher jutna, és a má­sik: szaporodna azoknak a száma is, akikben felébred ez i"Är'" az önművelésre, a tanulásra. Már csak azért is, mert többen lenné­nek, akik után a mai passzívak elindulhatnak. Sz. 1. jón tenni a növekvő feladatok­nak. — Mit tart a legfontosabb­nak a határozatban? — Nehéz erre válaszolni, hi­szen annak minden pontja fon­tos, hiába akarjuk teljesíteni a termelékenység növelésére vonat­kozó feladatokat, ha elhanyagol­juk a gépesítést, vagy a szalag­szerű építkezések szervezését, az előregyártás fejlesztését stb. Ha mégis lehet fontossági sorrendet felállítani, talán a vezetés színvo­nalának emelését tenném az első helyre. Mert ettől függ nagymér­tékben a többi is. Persze, ezalatt nem az értendő, hogy csak a mi­nisztériumi vezetőknek, vagy csak az igazgatóknak, főmérnököknek kell javítániok a vezetési mód­szereken, hanem szükség van er­re minden szinten, egészen a brigádvezetőkig. — Elegei tud tenni a vállalat ez évi feladatainak? — Csak úgy, ha a határozat minden ránk vonatkozó pontját megvalósítjuk. Az idén mintegy százharmincmillió forint értékű munkát kell végeznünk, szemben a tavalyi, ténylegesen elért 68 millióval. Jelenleg a legnagyobb problémánk a munkaerőhiány. E területen kell gyökeres változást elérnünk. Tavaly négyszázan lép­tek ki a vállalattól, köztük 288 volt az önkényes kilépő. Ez a szám igen..magas. És, ha jó részük máshova, főként tanácsi, tsz, vagy egyéb brigádokba ment dolgozni (Egyébként az ilyen irányú csábí­tások megakadályozását célozza a határozatnak az a pontja, amely szerint egységes bérezést kell al­kalmazni mindenütt, és el kell érni, hogy az építőipari tevékeny­ség mind nagyobb részét az álla­mi építőipari vállalatok végezzék), sokan léptek ki azért, mert nem volt megfelelő a szociális ellátás, vagy a rossz munkaszervezés miatt nem tudtak eleget keresni. Az idén mindkét területen javí­tani akarunk. Persze, megenged­hetetlennek tartjuk — és az idén nem is követjük — azt a mód­szert, hogy „lazítsunk” a minősé­gi követelményeken, csak, hogy megtartsuk a kilépni akarókat. Egyébként döntően a létszám fel­töltésétől függ, teljesíteni tudjuk-e az idei tervet. A beruházások elő­készítése — a megyei tanács vb. korábbi határozatának megfele­lően — sokkal jobb, mint a ko­rábbi években, már most hetven- millió forintra van szerződésünk, ami azt is jelenti, hogy e munkák kivitelezési tervdokumentációja is rendelkezésünkre áll, — Mit tesznek a termelé­kenység emeléséért? — Megjavítjuk a munkaszerve­zést és gépesítünk. Két és félmil­lió forintot fordítunk az idén gé­pesítésre, beszerzünk többek közt két kis vakológépet, ez annyit je­lent, mintha több kőművesbrigá­dot alkalmaznánk. Beszerzés alatt áll egy menetvágógép, ez a víz­vezetékszerelők munkáját köny- nyíti meg. Gépesítjük az idén a földmunkákat is, eddig nem al­kalmaztunk nagyobb teljesítmé­nyű földkitermelő gépeket, de az idén mintegy tízezer köbméter földet akarunk géppel kitermel­ni. — Tervezik a minőség javítá­sát is? — Természetesen. Bár az el­múlt években komoly eredmé­nyeket értünk el és míg koráb­ban ritkaság volt az olyan mű­szaki átadás, ahol nem készült hiányjegyzőkönyv, tavaly már nyolcvannyolc beruházást adtunk át hiánymentesen, és huszonhatot dicsérettel. El akarjuk érni, hogy ezek aránya az idén tovább nö­vekedjék. . Sokat várunk a határozat meg­valósításában a dolgozóinktól, el­sősorban a törzsgárdától. Erre meg is van az alap, hiszen a most folyó termelési tanácskozásokon — amelyeken egyébként már ha­tározatból adódó feladatokról is beszélünk — egyre több kollek­tíva lép a szocialista brigád címért versenyzők sorába. Emel­lett fokozott mértékben gondos­kodunk a szakmunkás-utánpót­lásról is, az idén mintegy száz­ötven ipari tanulót veszünk fel, szemben a tavaly felvett huszon­nyolccal — mondta befejezésül az igazgató. (J) Az első tavaszi napsütés Vs»';;'X&

Next

/
Oldalképek
Tartalom