Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
» * A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A ^ __ ULTURAIISMELLÉKLETE & ^^^i‘,iiTrT‘iiTrrrT)lnrirrT.1i|li>>li¥t¥nw^nllliirw[|vi-TXBTmrTrrvriTtTriTYTfí‘rrrrr,irvT Dobroiszki, a tap étás M | őst amikor hideg idők járnak, makacsul visszatér gyermekkoromból Dobroiszki képe; Mert akkor is ilyen fagyos idő volt, amikor megláttam a sebesültszállító autóban. A sebesülteket, a pólyáit fe- jűeket, az átkötött mellű katonákat, a láblövéses bakákat szállító autók óvatosan kígyóztak a Keleti-pályaudvar irányából; mi az utcán bámészkodtunk a fehér télben, s már azt is tudtuk, hogy a fehérre festett vöröskeresztes kocsik a Tavaszmező utcai állami főgimnáziumba viszik a sebesülteket. A Tavaszmező utcai épületbe jártam én is, elsős voltam, kihirdették: hadikórház lett az iskolánkból. A kocsik éppen megtorpantak az utcánk sarkán, s az egyik autóról a ponyvatakaró hirtelen lecsúszott. Mellettem, a szomszéd- asszony összecsapta a kezét: — Úristen... Látjátok?... A Dobroiszki... Az én Dobrolszkim... Rövidnadrágos fiú voltam még, nem értettem, miért az ő Dob- rolszkija? Úgy tudtam a tapétás- segéd albérlő volt a szomszéd- asszonyunknál, mielőtt behívták a háborúba, amelyet azóta első világháborúnak neveznek. Az ő Dobrolszkija? Nem tudtam még milyen csendes, vagy égő regények keletkeznek nő és férfi közt, de azt sem, hogyan szakít bele millió regénybe a háború. Az csak egy pillanatra csodálkoztatott el, hogy a szomszédasszony sírva követi a többihez lassan csatlakozó autót, hiszen én is sajnáltam Dob- .rolszki bácsit. Inkább az döbben- Tett meg, ahogy néztem a kocsiban, milyen sáoadtan fekszik, fején kötés, amelyet átitatott a vér. Ö, Dobroiszki is észrevett minket, megpróbált ránk, vagy még inkább a szomszédasszonyra mosolyogni, nem sikerült neki, eltorzult mosolya a bepiszkolódott kötés keretében még jobban megriasztott. Aztán rendőrök zavar-, tak fel minket a járdára. A szomszédasszony megragadta a kezemet s ezt mondta: — Átkozottak a háborújukkal. Háború? Gyerekfejjel nem sokkal többet tudtam, mint a felnőttek körülöttem a mi utcánkban. Csak annyit: megölték Ferenc Ferdinándot, a trónörököst, ezért Ferenc József, a monarchia ura, hadat üzent, s nincs elég kenyér, mert háború van. Azt tudtam: Dobroiszki katona lett — megsímogatta fejemet, amikor a házba mindenkitől elbúcsúzott — de ha elképzeltem Dobrolszkit bakaruhában, úgy gondoltam, olyan szépen fütyül kint is, mint ahogy itthon szokott. Mert kitűnőért fütyült. A létra tetején is — egvszer láttam munka közben, amikor a tapétacsíkokat ragasztotta a falra, de esténként otthon is fütyült, szinte állándóan, trillázott, mint egy énekes madár, mindig bő, jó kedve volt. JN obrolszki napközben létrá- jával finom szép lakásokba járt dolgozni, itt a Józsefvárosban, a szomszédasszonynál szűkös albérleti szobája volt, szűk és szegényes, de micsoda trillák, füttyök... Két három rumos tea után (kevés citrommal) koncertet adott, csak hallgattuk, mi gyerekek, s a szomszédasszony, áhítattal. Három dologért szerettem őt nagyon. A bajuszáért, tetszett nekem bozontosnak ható, mégis rendben tartott, fekete nagy bajusza, aztán mert rózsás, aranycsíkos, ezüst kockás tapétadarabokat adott nekem a cukrosdobozból készült, magamcsinálta bábszínházam díszleteihez, de elsősorban édes vidám füttyéért. Vékony ezüst hangon is tudott, mint a nagy művészek a hegedűvel, de táncoltatta is a füttyét, ugráltatta, úgy, hogy nevetni kellett a hangok ugrabugrálásán; a fütty nekieredt, felszökött a mennyezetre, alábukott, az asztalon táncolt, a fütyülés, forgott, libegett nagy vidám kedvében... Talán egy hét múltán azt mondja a szomszédasszony: — Eljönne velem hozzá?... Magát nagyon szerette..; Csomag volt a szomszédasszonynál, s egy csuporban rumos tea, jól bebugyolálva, mert ilyen népeknek, mint mi, nem volt altkor termoszuk. Hát elmentünk a hadikórházba. Az ágya előtt megálltunk. — A fejlövéssel már nincs baj — mondta Dobroiszki — hanem nincs csak egy lábam. Ahogy behoztak, rögtön levágták... Nem mertem a szomszédasz- szonyra nézni, de piros lettem, úgy felháborított az igaztalan- ság. Hát valakinek, aki mindig csak létrázik, levágják a lábát! Ugyanakkor’ az a gondolat is be- lémkapott: Dobroiszki többé nem fog fütyülni. Valahogy úgy emlékszem, ez még jobban fájt akkor nekem, mint az, hogy féllábú lett. A szomszédasszonyt még ab" ban az esztendőben elvitték a rendőrök. A házban úgy beszélték: folyton szidta a királyt, a háborút, s egy császári és királyi tisztet leköpött a Nagykörúton. Kihagyok most sok, sok esztendőt, úgy térek a továbbiakra. Nyár, szagos, kellemes este. Kerthelyiség Budán. A műlugasban összetolt asztalok; színészek, írók. Loknis haja van a szerelmemnek japánvágású szeme, kezdő színésznő. A beszélgetésre körülöttünk nem figyelünk, az étel kihűl — fogjuk egymás kezét. Huszonnégy esztendőm lobog bennem. Valaki megáll az asztalnál — miért néznék fel? Aztán mégis, mert valaki fü-- tyül. Halkan, de sok szólammal trilla és madárcsicsergés, a fütty ugrál, kering, táncol, allegro vivace persze óvatosan azért, nehogy a főpincér kitessékelje a füttyös koldust. — Dobroiszki — mondtam örvendezve s egyben elszomorodva — füttyéről felismertem. Hóna alatt mankók, az egyik nadrágszára térdig visszahajtva, rongyos katonaköpeny rajta (pedig mondom nyár van) a mellén roj- tozó szalagon Károly csapatkereszt, fején, hátratolva, zsíros katonasapka. — Egy pohár bort, Dobroiszki? — Nem szabad innom... — Az asszony? — Két éve meghalt...— Hol lakik? — Menhelyen. — Istenien fütyül — szólt közbe a kezdő színésznő, szakmai elismeréssel. — Csak este... Kocsmákban... Ha nem veszik észre a pincérek... Nem tűrik... Én is kezdő voltam még. Pénzem alig. — Egy cigarettát? Dobroiszki aztán tovább ment mankóin a szomszéd asztalhoz. Később láttam, a pincér, mint valami szigorú hatósági közeg kikíséri a kerthelyiségből. Dobroiszki az ajtóból visszanézett, találkozott . a tekintetünk. Most is érzem azt a bűntudatot, amelyet akkor éreztem. Hogy nem tudtam segíteni Dobrolszkin, gyermekkorom füttyös eszményképén. Ráadásul alighogy kilépett a vendéglő kapuján, hirtelen zuhogni kezdett. Nyári zápor. Felugrottunk az asztal mellől s futottunk, nehogy bőrig ázzunk. Bodó Béla JANKÓVICH FERENC: A libegő kerf Szárnyas színeivel a kis kert libeg: iűst-rdksa, köd-virág, pára-liget. Szakadó sóhajok, ilíatfohász: viszi valami nagy elvágyódás. Lenni — nem lenni? A kis kert szíve; emelkedés a semmi fele. Lenni — nem lenni? Égni, égni kell, mint a zizzenés, porként szállni fel. Mint a libbenés, kanyarodni fel, mint az illatok, úgy enyészni el. Mint az illatok, a szétfoszladók: sugár-táncba szőni a múló valót. HEGEDŰS LÁSZLÓ: Hajnali séfa Kigyúlt a hegy, a fák is vele égnek. S bíbor körül az ég, — szinte elérem. A fenyőszagú, hideg szürkeségbe piros hullámokat vet gyorsabb vérem. Arany fejét a nap fölveti lassan, majd szőke fénnyel telnek meg a völgyek, i fűvek sárga testén megcsillantva a. kristályszínű téli éji könnyet. Két karom megfeszül, mellem kitágul, piros arccal köszöntőm fenn a tájat. Úgy érzem, mellettem lépsz s egy szavamra lágyan, forrón karomhoz ér a vállad ... lij város — 2872 orvossal Vajon kik voltak elsők, akik évekkel ezelőtt arra a vidékre érkeztek, ahol ma az erőmű építőiről és erőművéről híres szibériai város, Bratszk áll? Ma már nehéz lenne pontos névsort készíteni róluk, bár azóta mindössze hét esztendő telt el. A helybeliek azonban azt mondják, hogy az úttörők között az orvosok is ott voltak. Nem maradt fenn olyan statisztika, hogy hány orvos-érkezett az építkezés megindulásának pillanatában a jövendő város helyére. Pontosan tudjuk azonban. hogy a bratszki városi egészségügyi szervek ma 2872 orvost tartanak nyilván. .Miután pedig a városnak mintegy százhúszezer lakosa van, egy orvosra nagyjából 41 személy jut. Bratszkban nemrégiben újabb három gyermekkórház és három szakorvosi rendelőintézet nyílt. A városban több tucat fogászati rendelő, rönígenlaboratórium, tüdőszűrőállomás és szanatórium, kiterjedt mentőhálózat működik. Az egészségügyi ellátásra fordított összegek tavaly 1980-hoz képest csaknem megháromszorozódtak. S az eredmény? Bratszkban egyes betegségek teljesen ismeretlenek. A helybeli orvosok gyakran szállnak repülőgépbe, hogy kiutazzanak a távoli tajgai falvakba, konzíliumra, súlyos esetekben gyors segítségre. Sztanyiszlav APN ujin MISZLAI GYÖRGY; Emlék A Tiszaparthoz közel volt a kocsma. Kocsis, paraszt járta csak bús ivóját. S ha kongattak a késő éji órák: füstbeborult csönd hullt az asztalokra. A szegények tanyája volt e fészek. A földbesüllyedt hitvány kis szobában merengtem egykor, és csodákra vártam. Régi kocsma, de sokszor felidézlek!... Szent vagy nekem, hisz ifjúságom ott va< a rubint-tűzben csillogó borokban, s a korcsmároslány égő éjszemében... S a krisztusarcú bánatos poéta itt írta versét, miit e vén planéta fájón forgott az éj sötét vízében ... rrfw ftvvw'.'WJ'AiwwAftrj'juw'/w/ tint r trsn írni n.%wi «i v.vawav//aww Jelentés, a jelentésekről Ha jelentésekkel fel lehetne építeni a szocializmust, mi már bizonyosan a kommunizmus felső fokán állnánk. Mert egyetlen nemzet nem tud olyan nagyvonalúan, elegánsan jelenteni, mint mi. így történhetett meg. hogy míg más államok gazdasági nyavalyákkal nyűglődtek, birkóztak, mi megnyertük a széncsatát, megoldottuk a gabonakérdést, kiaszfaltoztuk a tejutat és világ- színvonalra emeltük a káposzta- savanyítást. Tudniillik, az úgy történt, hogy ha a Vadgerlés Tsz-ben felszántottak és bevetettek nyolcvan holdat, az elnök felkerekítette százra. Ne mondják a járási elvtársak, hogy a nagy dologidőben csak pipázgat- nak a jó magyar parasztok. Bejött azután a jelentés a Cinege, a Hegyoldal, meg a Győzelem Tsz-ből is a tanácsházára, ahol Mancika összeadta a holdakat, és az összesített jelentést az elnök elé tette Ránézett az elnök, megcsóválta a fejét, keserűvé vált szájában a dohányfüst. Hiszen ő alapos fejmosást kap. ha csak háromszáznegyven holdat jelent. Hatszáz hold. a terv. és már csak öt nap van hátra. Legalább négyszázhúszra fel kell srófolni. És megnyálazta a ceruzáját. — Megnyomni a munkát, elvtársak! Megnyomni! — harsogta a telefonba a járási főagronó- mus. — Mit szólnak a megyénél, ha megtudják, hogy tizennyolcezer holdból még csak tizenegyben van benne a mag! Ez semmi! öt nap alatt nem érjük utói a tervet! S hogy rá se mondhassák a megyénél: rosszul dolgozott —, addig számolgatott, addig gyakorolta az összeadás magas tu- oományát, amíg tisztesebb eredmény kerekedett ki. tizenötezer- kétszáz! Igen, ez már impozánsabb. Talán a versenyben is hoz valamit. Bár nem lehet tudni, menpyit jelent a másik három járás. A megye azonban már tudta. — Hetvenkétezer holdnál állunk! — tette az elnök elé a papírt a mezőgazdasági osztály vezetője. Az elnök haragosan nézett rá. — Hetvenkettő? Le akar engem buktatni? Maga nagyon jól tudja, hogy száztízezer a terv! Nem fogadhatom el a jelentést. Nézze meg, jól számoltak-e? Szerintem legalább húszezerrel többnek kell lennie. — De kérem, elnök elvtárs, magunk között... tizenhéttel több... — Nem érdekel! Ezzel az eredménnyel csak kinevetnek bennünket! Mit gondol? a szomszéd megye nem jobban vet, mint mi? — Legfeljebb jobban jelent... — Nem jelenthet jobban! Én megtudtam, hogy nyolcvanötezret jelentett. Úgy hegyezze meg a ceruzáját, hogy néhány ezerrel megelőzzük őket!... S a jelentés elment. Még fönt is ragasztottak hozzá néhány százezer holdat, hogy ott se érhesse szó a ház elejét, s a végén kiderült a számológépek labirintusában, hogy a dolgozo magyar parasztság egyetlen esztendőben sem fáradozott még olyan lelkes odaadással a népgazdaság kenyeréért, mint éppen azon az őszön. 1952-ben. Hanem azóta perdült egyet- kettőt a sorskerék, kifakadtunk ezerszer is a lakkozás ellen, meguntuk a szépítkezést. S ma már másként jelentünk. Valahogy így: „Jelentem a községi tanácsnak, hogy az őszi búzát a tervezett kétszáznyolcvan holdból száznyolcvanon elvetettük, a cukorrépát a vetésterület hetvenöt százalékáról betakarítottuk. a kukoricaszárat az utolsó hóidról is levágtuk — Zina Péter sic., az Arany Cinke Termelőszövetkezet elnöke". Jön a másik, a harmadik jelentés is. a titlcárnő összeadja és a tanácselnök elé teszi az ívet. Az elnök nézi, nézegeti, elhúzza a száját. Túl szép a menyasszony. Hiszen akkor már kilencven százalékra végeztek... — Mancika! Számolja újra, és faragjon le róla tíz-tizenkét százalékot! Becsapnak bennünket ezek az elnökök... Másnap számol a járási fő- agronómus is. Nyolcvanhat százalék... Hm. egész jó!... De menynyi lehet ebben a szépítés? Ha utána nézünk, nem lesz, csak hetvenöt? Egy kis gyomlálás ráfér erre a jelentésre! Még majd nekünk kell aztán segíteni a többi járásnak... S jelent hetvennégy százalékot. Csakhogy a megye sem olyan hiszékeny ám már! Ha ezek a járások együttesen hetvenhat százalékot jelentenek, abból legfeljebb hetven igaz. a többi máz! Legjobb lesz, ha hatvankilenc megy föl... Végül aztán leg fölül kikerekedik hatvanöt százalék, amiből megállapítják, hogy a dolgozó magyar parasztság egyetlen esztendőben sem fáradozott még olyan lelkes odaadással a népgazdaság kenyeréért, mint éppen ezen az őszön. Nem rohammunkával ugyan, de megfontoltan, gondosan szánt és vet. s a hátralévő nyolc-tíz napon teljes bizonysággal földbe kerülnek az őszi kalászosok. — Nem cicomás egy kicsit ez a helyzet? — kérdezi a minisztériumi főosztályvezető a jelentés összesítőjétől. — Nem. kérem. Te’jesen kizárt dolog. Hat százalékot leemeltem róla, a realitás érdekében... Sz. Simon István
