Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-21 / 43. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1901. február 21. Most születik, de máris nagyhírű Ez a „most születik” kifejezés etem egészen pontos, mert a papírra fektetett adatok szerint már megszületett, méghozzá öt évvel ezelőtt. Nevet is kapott: Simon- tornyai Vegyesipari Vállalat. A gyakorlat viszont meglehetősen nyomós érvekkel módosítja a kifejezést, hogy „megszületett”, az aktus befejezettségét most is tartó folyamattá alakítja. No, de lássuk a tényeket. Pillanatok alatt összeverődött a vezérkar a főmérnöki szobában. Lévai József főmérnökön kívül itt volt Gábor József beruházási előadó, Őri István műszaki előadó és a főkönyvelő, Kasza Gábor is. Az igazgató, Faluközi elvtárs nincs itthon, ő valahol, valamelyik vállalati ügyet intézi. Jó, hogy többen összejöttünk, mert hát az újságíró sok mindenre kiváncsi, és nem hinném, hogy egy ember is akad a vállalatnál, aki mindenről tudna egyszemélyben megfelelő felvilágosítást adni. Ugyanis a vállalat annyira szerteágazó területileg, és gyártmányok tekintetében egyaránt, hogy nem is csoda, ha csak többen együtt tudnak mindenre kiterjedő tájékoztatást adni. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a vállalat állandóan terebélyesedik a szerteágazás mellett, máris bizonyított, hogy a „megszületett’ szó helyett jobb a „most születik” kifejezést használni. öt évvel ezelőtt mindössze néhány fő jelentette a vállalatot, s erre alapozták a hivatalos megalakítást — megszületést. A jelenlévők egyike úgy tudta, hogy akkor az igazgatóval együtt hárman voltak a vállalatnál, a másik szerint tízen. A különbség nem lényeges, a lényeg az, hogy a vállalat akkoriban bizony amolyan miniatűr vállalatocska volt. — És most mennyi a létszám? — Négyszázharminc fő — mondta a főmérnök. Azt hosszú lenne felsorolni, hogy tulajdonképpen mit is gyárt a vállalat mert olyan széles gyártmányainak skálája. íme ebből egy kis ízelítő: fémipari, kötőipari, bőr- festő, labdagyártó, szőrmekészítőrészleg. Megalakuláskor szó sem esett arról, hogy itt valaha labdát is készítenek majd. Most egy csomó bőrt húzott elő fiókjából a főmérnök: — Tessék csak nézni, itt meg- I található a magyar NB I-es labdarúgó-csapatok minden színe, a lilától kezdve a sárgán keresztül a zöldig. Megrendelésre ezekből készítünk játéklabdákat. A világon még senkinek sem jutott eszébe, hogy a bőrlabdákon is megörökítse a csapatok színeit. Ez a születőben lévő vállalat már ilyenre is gondolt. Sőt, olyan újítást vezetett be a játéklabda- készítésnél, hogy egyből meghódította a világpiacot. Előkerül a fiókból egy hivatalos levél is, amelyben a külkereskedelmi vállalat dokumentájla, hogy nagysikerűek a simontornyai labdák külföldön mindenütt, ahol eddig bemutatták őket, s kérik gyártásukat. Az idei évre már 60 000 játéklabdát rendeltek a vállalattól, főként külföldi csapatok részére, de az igény időközben felfutott 90 000-re. Különleges színű, tetszetős szőrmék kerülnek az asztalra. Ezek egyelőre még mintadarabok, de közben megkezdődtek a szőrmeüzem építésének előkészületei, hogy évente körülbelül 50 000 négyzetmétert készíthessenek ebből a nők körében igen kedvelt cikkből. A vállalat hasznosítja majd valamelyik részlegével a tamási művelődési otthon jelenlegi épületét, ha elkészül az új, Hőgyé- szen ugyancsak kijelöltek egy régi épületet a vállalat céljaira. Dunaföldváron is születőben van egy új, szolgáltatással kapcsolatos részleg. Úgy hírlik, hogy Nagy- dorogon is létesül majd egy részleg, főként exportgyártásra. A vállalat eddig labdáiról lett híres Norvégiában, Svájcban, Belgiumban, a Szovjetunióban, Hollandiában, Finnországban, Irakban, Tuniszban, de nincs messze az idő, amikor a szőrméiről is ismert lesz majd, napjainkban sokan hordanak olyan ruhát, ami ennél a vállalatnál készült, a szőtteseiről is minden bizonnyal ismert lesz majd. Jelenleg vagy százféle cikk népszerűsíti a vállalatot és nagy azoknak a cikkeknek a száma, amelyek gyártására ezután tér majd rá. Nagy dolgok történnek itt, rohamos ütemben bontakozik ki egy sokoldalú, terebélyes vállalat képe. Most születik, de máris nagyhírű, és holnap még nagyobb hírű lesz. B. F. Beszéljünk a kenyérgabonáról Mennyi a szükséglet? — Lehet-e számolni az ellátásban valamilyen fennakadással? — Hogyan állapítsák meg a közös gazdaságokban a helyes arányokat? Az újságolvasó, a rádióhallgató az utóbbi időben gyakran találkozik ezzel a kifejezéssel: kenyérgabona-probléma. Rendszerint és szinte kivétel nélkül olyan megfogalmazásban esik erről szó. hogy hazánkban a kenyérgabona-problémát meg kell szüntetni és erre a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben minden lehetőség adva van. Különösképpen tavaly ősz óta. Nézzünk ezzel kapcsolóiban néhány konkrét tényt. Mi ad okot a derűlátásra? Tolna megyében első ízben fordult elő, hogy a vetési. tervet kenyérgabonából a mezőgazdaság teljedt/e te. Ehhez tartozik még. hogy döntő többségében a vetési munkák optimális időben lettek befejezve és a mag kiválóan előkészített talajba került. Mindezek ismeretében célszerű a megye közvéleményét tájékoztatni és nem árt mérlegel készíteni olyan vonatkozásban, hogy megvan-e a lehetősége végre a gabonaprobléma felszámolásának, még pontosabban, hogyan is állunk ezzel a kérdéssel? Lux Sándor elvtárssal, a megyei felvásárlási osztály vezetőjével beszélgettünk erről. Kelnek a naposcsibék — A tavalyi gyenge gabona- termés következtében lehet-e számolni valamilyen fennakadással a kenyérellátásban? Ez lenne az első kérdésünk Lux elvtárs. — Tavaly 1963-ban sok káros tényező együttes hatására kevesebb gabonát termeltünk, mint amennyit terveztünk. Az okokat most nem akarom részletezni, azok általában ismertek. A megfelelő tanulságokat is levonták a termelőszövetkezetek vezetői, gazdái, úgyannyira, hogy 1963. őszén már minőségileg egészen más volt az indulás, az alapozás. Annyi azonban bizonyos, hogy 'az elégtelen termésátlagok miatt sok veszteség érte a közös gazdaságokat. Nem mindegyiket, de jó- néhányat. Arról azonban szó sincs, hogy a gyenge gabonatermés következtében talán majd valami baj lesz a kenyérellátással. Egyáltalán nem lesz sem probléma, sem fennakadás. Mindenki korlátlan mennyiségben vásárolhat kenyeret, szükségletének megfelelően. Erre tehát kár a szót vesztegetni. A szövetkezeti gazdák szintén el vannak látva. De ha már itt tartunk, meg .szeretném jegyezni, hogy tavaly a mezőgazdasági foglalkozású lakosság körében 180 kilogramm kenyérgabona volt az őrlési átlag. Semmiképpen nem lehet probléma, hiszen ez évre megyei átlagban 233 kilogramm lett visz- szahagyva fejenként. — Az előbb érdekes dolgot mondott Lux elvtárs. 180 kilogrammos őrlési átlagról beszélt. Mit jelent ez? — Miután a kenyérgabonáról van szó, túlzás nélkül állíthatom, hogy a kenyérgabona-probléma megoldását ilyen oldalról is meg lehet, sőt meg kell közelíteni. Tudniillik, a 180 kilogrammos őrlési átlag annyit jelent, hogy — Tanárnő kérem, mit szól Ihozzá? Hány gyerek fér majd be tide? — Talán kétszáz... — válaszol 1962-ben a szövetkezeti gazdák fejenként és szintén megyei átlagot számítva, 243 kilogramm kenyérgabonát vittek haza természetben. Ezzel szemben csupán csak 180 kilogrammot őröltek meg fejenként, a csalód szükségletére. Fejenként tehát 63 kilogramm kenyérgabona feleslegesnek bizonyult, — ha az őrlési arányt nézzük. Vagyis: a mi megyénkben a szövetkezeti gazdák egyik évről a másikra, hangsúlyozzuk szükségtelenül és feleslegesen 300—600 vagon kenyérgabonát tartalékolnak, vagy etetnek meg a jószággal és ilyen módon, eddig ezzel is nehezítették a szóbanforgó kenyérgabona probléma megoldását. Az embernek szokás mondani, egy gyomra van. Ehhez mérten tehát a szükségletnél többet felesleges megtartani. Nyilván a 180 kiló nem lehet kiindulási pont, arról tehát szó sincs, hogy csak 180 kilót társának vissza a szövetkezeti gazdák. De a szükségletnél többet visszatartani felesleges. Egyébként ezzel kapcsolatban némelyik közös gazdaságban okos és ésszerű módját találták meg annak, hogy miként segíthetik a kenyér.gabona-probléma megoldását. A kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben például a tagok nem vesződnek a kenyér- gabona hazaszállításával. A gazdaság egy tételben leszállítja a Gabonafelvásárló Vállalatnak, vagy a cseretelepnek és ki-ki ott vásárol meg évközben annyi lisztmennyiséget, amennyire szüksége van. Nem kell tehát sem a szállítással, sem a tárolással bajlódni, s ami a leglényegesebb, így sem marad kenyér nélkül senki. Mi a közelmúltban 35 háztáji gazdaságban néztük meg a kenyér- gabona felhasználását. Azt tapasztaltuk, hogy a 35 háztáji gazdaság 50 százalékában egy | bizonyos mennyiséget indokolatlanul tartalékolnak és egy másik mennyiséget megetetnek a jószággal. Ezeket a dolgokat főként azért említem meg, mert a bevezetőben arról volt szó hogy a kedvező kilátások mellett milyen lehetőségeink vannak még a gabonaprobléma megszüntetésénél. A szövetkezeti gazdák sokat segíthetnek, ha megértik, hogy felesleges és káros a pocsékolás. — Ezzel kapcsolatos a következő kérdésünk. Amit eddig elmondott Lux elvtárs, azt figyelembe véve, hogyan állapítják meg a tsz-ekben, a közgyűléseken a tagok kenyérgabona szükségleteinek helyes arányait? — Megyénk termelőszövetkezeteiben a szövetkezeti gazdák többsége megértette, hogy személyenként 220—230 kilogramm kenyérgabona bőségesen elegendő. Nem állítom, hogy ez alól nincs kivétel, hiszen akad olyan ember, aki több kenyeret fogyaszt, de általában az előbb említett meny- nyiség reális, hiszen pontos kimutatásokon alapszik. Van azonban néhány tsz, ahol a valóságos helyzetet elferdítik, a dolog lényegét kiforgatják és azt mondják: „Kenyérből legyen elég”. Csakhogy mi is ezt mondjuk, népgazdasági szinten és megyei szinten ezt is csináljuk, s ennek legfőbb bizonysága, hogy a tavalyi gyenge terméseredmények ellenére nincs és nem is lesz fennakadás. Ezzel egyidőben azonban azt is mondjuk, hogy kenyérből legyen elég, de szűnjön meg a felesleges és káros pocsékolás és indokolatlan tartalékolás. Ez olyan népgazdasági érdek, ami egyben a szövetkezeti gazdák érdeke is. Senki előtt nem titok, hogy ez évben külföldről is vásároltunk kenyérgabonát. Gondoljuk csak el, ha az a 300—600 vagon, amelyik jelenleg az állatok elé kerül, vagy a padlásokon marad ha ez évről évre közfogyasztásra kerülne, — most csak a mi megyénkről van szó — akkor nem szorulnánk külföldi vásárlásokra. Az oda fordított pénzt a népgazdaság másba fektethetné bele, több gépet, még több műtrágyát szerezhetnénk, egyszóval olyan dolgokat, amelyek végső soron a szövetkezeti gazdák egyéni javát is szolgálják. — fejezte be nyilatkozatát Lux Sándor elvtárs. Szekulity Péter B rr u vesz és A tolnai baromfikeltető állomás az elmúlt évben folyamatos keltetéssel 360 ezer napocsibével adott többet a tervezettnél. Más évek gyakorlatától eltérően az őszi és a téli hónapokban sem szünetelt a munka. Szeptemberben két hét alatt elvégezték a gépek karbantartását és a keltető termek kitakarítását. Utána a termelőszövetkezeteket látták el napocsibével. Az idei év is jól indult, s ezt a keltetési naplóba bejegyzett számadatok igazolják. Január !• KÉTYI Sokan járnak be naponta Szek- szárdra dolgozni Kétyről. Reggeli autóbusszal mennek, este jönnek az emberek. Ez idáig rendben is van, csakhogy nem mindig férnek fel az utasok. A falunak nincs saját járata, a felsőnánai kocsival kell utazniok. A hét legtöbb napján nincs probléma, mert a bérletesek felfémek. Hétfőn viszont nem egy esetben előfordv’ hogy 10—15 embert nem vesznek fel, mert tömve van a kocsi. A tői kezdve idáig 121 ezer naposA bizonytalanul a kérdezett. csibét adtak át a tsz-eknek. AJ — Háromszáz befér, azt én ga- keltetőgépek teljes kapacitással *rantálom. működnek, és most már a tsz-ekj Hát, ha be tud ennyi gyere- naposcsibe-igényeitiek kilégítése ’ kei varázsolni, az maga egy váró ellett a földművesszövetkeze-; rázslat lesz... teknél szerződött naposcsibék; — Hiszen azért vagyok a gyer- szállítására is rövidesen sor ke- _ mekek varázslója — mosolyog a rül. Az idei évben a tolnai ba-' szemüveges, nyúlánk férfi, aki ott romfikeltető állomás a tervek ’ tesz-vesz a néhány pádból, és a szerint 870 ezer naposcsibét kel-} katedra dobogójából varázsolt tét Szó van arról, hogy az igé- 5 színpadon. Az egyik széken jóko- nyeknek megfelelően pulykávalfro bőrönd, annak a mélyéből ke- is ellátják a tszi-eket, illetve a irülnek elő különböző dolgok, háztáji gazdaságokat. tegyebek között egy villanyborott va. A szemüveges férfi éppen egy . js. _. a. f konnektort keres, de a falon léK E ß ES eoő latszik, rossz. De sebaj, a *" *' *“ ** f bőröndből előkerül egy elosztólemaradottak nem tudnak időbeni foglalat. Néhány mozdulat, és munkahelyükre érni, a tanács* móri* sióit a borotva. pedig a jegykezelő igazolása nél-* — Mindig közvetlenül a fellékül nem jelentheti a vállalatnaktpés előtt borotválkozom, mert az indokolt késést. t olyan erősen nő a szakállam, hogy A kétyiek kérése az Autóközle-f ha reggel végzem el ezt a műve- kedési Vállalattól: legalább hét-»letet, délutánra már borostás létéi napon állítson be egy kisegí-J szék — mondja. tő kocsit, vagy ha ez nem lehet-* Külsejéről ítélve történelem-. akkor nagyobb autóbuszt.» nagy földrajztanárnak gondolná - - -1 ?ges vitától mentenék az ember, de a bőrönd mélyéből utazókat és a járat dolgo- előkerülő különböző titkos holmit, ímik, köztük egy miniatűr ágyú, kártyacsomag, más foglalkozásra utalnak. Aztán néhány tábla is előkerül — mintegy díszletként —, amelyek elárulják, ki az, aki a döbröközi iskola egyik tantermébe „bevarázsol” háromszáz . gyereket; Suda, a bűvész. — Immár tíz éve járom az ország iskoláit, az úttörőtáborokat, ezért is vagyok a gyermekek varázslója. A műsorom olyan, hogy elsősorban nevelő hatása van; vagy súlyt kap a takarékossági mozgalom, a számok egy részét összekapcsolom az úttörőpróba követelményeivel. Általában a számoknak feléhez hívok bűvészinasokat. az őrsök mókamestereit, és meg is tanítom őket néhány trükkre. Amit csinálok, azt a bűvész csinálja, amit mondok, a pedagógus mondja. — Hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt? — Egyszerűen. Magam is pedagógus vagyok. Csak először lettem bűvész, utána pedagógus. — És mikor lett bűvész? — Már nagyon régen. Nyolc éves voltam, amikor egyszer anyám Pesterzsébetről elvitt a Fényes Cirkuszba. Ott láttam a világhírű Grock-ot. Nagy hatást tett rám az a száma, amikor elnyeli az égő gyertyát, majd amikor keresik rajta, hátulról előhúzza. Gondolkodni kezdtem, hogyan- lehetséges ez; ha elnyelte, nem veszi elő, ha elővélte, nem nyelte le, lenyelte, de mégsem vette elő... Szóval izgatott a dolog, és attól kezdve a zsebpénzemen bűvész-könyveket vásároltam, és magam is kezdtem gyakorolni a trükköket. Tizenkét éves koromban hozzájutottam egy szakkönyvhöz, amely ma is nagy értéke a bűvészirodalomnak. Persze, azóta egész könyvtárra való szakkönyvet gyűjtöttem... — Mikor szerepelt először nyilvánosság előtt? — Tizennégy éves koromban, a losonci gimnázium műsoros délutánján. Aztán, mivel rendkívül érdekelt a pszichológia, gyógypedagógiai főiskolára mentem. 1948- ban szereztem oklevelet, de ekkor már megvolt az artistavizsgám, és tagja voltam a Magyar Amatőr
