Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-21 / 43. szám

1964. február 21. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 5 Művelődés és sx Aki figyelemmel él a világba«, sok mindent észre vesz. Egyebek között azt is, milyen óriási mér­tékben megnövekedett az utóbbi időkben az emberek érdeklődése a szebb, a jobb, a ■ nemesebb iránt. Sok minden mutatja ezt. Egyre több ember vásárol rádiót, televíziót, jár el moziba, színház­ba. De van egy másik is. Kovács Antal, a Szekszárdi Közgazdasági Technikum levelező tagozatának vezetője említette a minap, hogy egyik osztályukban anya és lánya együtt tanul. Vajon miért? Mind­kettőjüknek egyformán szüksé­gük van arra az ismeretanyagra, amit a technikum nyújt? Bizo­nyára a páros tanulásban ez is közrejátszik. Ám amj az idősebb édesanyát illeti, feltétlenül jelent­kezik egy másik momentum is: szeretne megismerni olyan szel­lemi és szakterületeket, amelyek abban a bizonyos iskolás korban a kényszerű körülmények össze­játszása miatt bezárultak előtte, mielőtt még közelükbe kerülhe­tett volna. Meg aztán valószínű a szülő tudata is dolgozik benne a gyermek minden korban segít­séget kér, s vajon képes-e támo­gatást adni neki, ha ő maga nem ismeri azt, amiben a gyermek próbál eligazodni. De a figyelve élő ember sze­mét nem kerüli el egy másik je­lenség sem. Nevezetesen az, hogy a fokozott érdeklődésnek van el­lentéte, a szórványosabb be zár­kózottság, közönyösség. S erre is van példa. Grábócon az egyik szü­lő azzal a kérdéssel fordult a ve­zető tanítóhoz: miért kell az ő gyerekének--még mindig iskolába járnia, amikor egészen rendes az ■ írása, tud számolni, különben is. fejlett, munkabíró már. Az első. ami ezzel kapcsolatban felmerül, a szülő felelőtlensége. Ám a szi­gorú kifejezés enyhébbre szelídül, ha hozzátesszük: a szóbanforgó felnőtt, azok közé tartozik, akik igen szűkösen részesültek a tudás­ból. Jártasságát így jellemezhet­nénk: a nevét alig tudja leírni, olvasni pedig egyáltalán nem tud. S ez az ellentét mindjárt rá is irányítja a figyelmet arra a na­gyon fontos tennivalóra, amit az írástudatlanság teljes felszámolá­sának szükségességeként, emlí­tünk, egyre gyakrabban. Miért merül fel ez a probléma ilyen sürgetően? Mi indokolja, hogy csak a bonyhádi járásban 10 nagy és 9 kis csoportban, s még több egyéni tanítás segítsé­gével indítottak egyre izmosodó mozgalmat az analfabétizmus tel­jes felszámolására? S mi késztet­te a tamási járás pedagógusait és középiskolás diákjait, hogy több mint 160 felnőttel próbálják meg­ismertetni a betűvetést, mint min­den további szellemi előrehaladás alapját. Általánosan meghatároz­va az alapvető indok, hogy közkiucs legyen a tudás hogy mindenki részesülhessen be­lőle. Ám a részletek az általános megfogalmazásnál ebben az eset­ben sokkal fontosabbak. Hivatkozzunk ismét a figyelem­mel élőkre, ök látják a változáso­kat, látják azt a jelentőségében még csak részben felmérhető át­alakulást, ami napjainkban fal- vainkban végbemegy. Hogy mi­lyen volt a hajdani magyar falu, arról sokan nagyon sokat tudnak .mindani. Egy bizonyos: Abban a * régi faluban egyáltalán nem. vagy Korszerűbb mozi négy faluban Már tavaly indult egy kezde­ményezés Madocsán és Németké- ren arra, hogy a Moziüzemi Vál­lalattal együttesen a korábbinál korszerűbb, külsejében és gépi felszerelésében is jobb filmszín­házakat létesítsenek a községek­ben. A kezdeményezés az idén tovább fejlődik. Alsónánán a köz­ségi tanács magára vállalta a mostani mozi épületének korsze­rűsítését, a Moziüzemi Vállalat pedig új, nagyobb fényerejük gé­pet ad. Zombán a közeljövőben szélesvásznúvá alakítják át a je­lenlegi filmszínházat. Itt az át­alakítás munkáit a tanács 23 ezer forintos költséggel támogatja, a Moziüzemi Vállalat pedig körül­belül 200 ezer forint értékű új gépet szállít a községbe. Pincehe­lyen ugyancsak a tanács alakíttat­ja át a mostani mozát, s a válla­lat szélesvásznú táskagépet juttat a mozinak. Értényben a művelő­dési otthon mozi termét korszerű­sítik. Ezt a munkát a Moziüzemi Vállalat házi építőbrigádja végzi el. íikségiet Kibővített pártbizottsági ülés a szekszárdi járásban csak igen szűk körben kerültek szóba ilyen fogalmak, mint nagy­üzem, korszerű gazdálkodás, a gyermekek modern szellemben történő nevelése, s az, hogy a paraszti munka régi jellege meg­változik, egyes ágai épp úgy szak­mává rangosodnak, akár a szer­számkészítés, vagy különböző mű­szerek előállítása. Ebben a hely­zetben, vagy még inkább távlat­ban hat igazán paradoxonnak a korábban említett grábóci szülő felvetése. Arról van szó, hogy a dolgok szorosan összefüggenek egymás­sal. Mint az említett példa mu­tatja, a tudás megszerzésének vá­gya. vagy csak egyszerű igénye sem ébredhet fel önmagától. Szükséges hozzá bizonyos alapve­tés. Vagy az, hogy az életfeltéte­lek ösztönözzenek, vagy pedig az, hogy az idősebb nemzedék szab­jon irányt az érdeklődés kialaku­lásának. U többi elképzelhetetlen anélkül, hogy ez az idősebb nem­zedék maga ne kapjon ízelítőt a kultúra közkincseiből. Meg aztán az is igaz, hogy a falu szakértel­miségi igényét, de szakmunkás­szükségletét sem lehet más boly­góról importálni. A falusi felnőt­tek és fiatalok közül kell kike­rülni azoknak, akik a gazdálko­dás és az élet alapos ismerői, irányítók, és végrehajtók lesznek. Ez pedig egyáltalán nem képzel­hető el másként, csak úgy, ha egyre többen kerülnek azok tábo­rába, akik tanulnak, könyveket forgatnak. Mi lehet ennek az út­ja? A módozatok többfélék A dolgozók esti iskolája, a kihe­lyezett technikumi osztályok,, a szakmunkásképző tanfolyamok némelyike már több községünk­ben meghonosodott. Viszont an­nál nagyobb az idegenkedés azok­tól az alapfokú tanfolyamoktól, ahol az írást, olvasást tanítják. S ez sem véletlen. Van olyan ta­pasztalat, hogy az, akiről adott esetben szó van, szégyellj helyze­tét, mert ösztönösen érzi annak furcsa különösségét, még akkor is, ha nem csupán ő az egyedüli oka. A tanfolyamok szervezése és vezetése tehát igen nagy tapinta­tot igényel. Emellett olyan peda­gógiát, amelyik nemcsak a betű­vetést ismerteti meg valakivel, hanem olyan igényt is támaszt benne, mint amilyen abban a szü­lőben támadt, akiről az elején említést tettünk. Sz. I. Az MSZMP járási-városi bizott­sága, február 20-án. délelőtt ki­bővített ülést tartott, a megyei pártbizottság tanácstermében. Az ülés első napirendi pontjaként Hornok István, a pártbizottság ■első titkárának előterjesztése alap­ján, a választott testületek és az apparátus elmúlt évi munkáját ér­tékelték. A beszámoló, a párt Vili. kong­resszusán elfogadott határozatok tükrében vizsgálta a választott szervek és a járási pártbizottság apparátusának munkáját. Megál­lapították. hogy bár a gazdasági kérdések ke­rültek előtérbe, erősödött a pártvezetés színvonala, s ja­vult az ideológiai munka. A pártt*,ottság munkája felöleli és helyesen irányítja a járás­ban folyó politikai, kulturális nevelő munkát. Sokrétűen foglalkozott az ideoló­giai kérdésekkel és a termeléssel. Az elmúlt évben a járási pártbi­zottság és a tanács többször tar­tott együttes ülést, egy-egy 'fontos gazdasági kérdés megtárgyalása céljából. Eredményes munkát vé­geztek a járásban a gyenge terme­lőszövetkezetek megerősítéséért. Két év óta a járásban nem volt mérleghiányos termelőszövetkezet. A párt szervezeti életéről szólva az előadó megállapította: a párt- szervezeteknél javult a vezetés színvonala és nőtt a felelősség a párthatározatok végrehajtásáért. Kezdetben néhány pártszervezet­nél az egyes elméleti kérdések, mint a párt szövetségi politikája, az egységes paraszti osztály kiala­kulásának megértése, valamint a Ünnepség Szekszárdon a szovjet hadsereg megalakulásának 46. évfordulója alkalmából A fegyveres testületek bensősé­ges ünnepséget rendeznek Szek­szárdon a szovjet hadsereg meg­alakulásának 46. évfordulója al­kalmából. Az ünnepélyre szom­baton, február 22-én kerül sor. Ünnepi beszédet Tóth Ferenc tiszt mond. Az ünnepélyen részt vesz­nek a Varsói Szerződés értelmé­ben hazánkban tartózkodó szov­jet hadsereg alakulatainak képvi­selői is. Az ünepi ülés után szov­jet és magyar katonák baráti ta­lálkozójára kerül sor. Vasárnap délelőtt a fegyveres testületek, a Hazafias Népfront és a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság képviselői megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. főiskolai és egyetemi felvételek­nél a származás szerinti kategori­zálás eltörlése, nem ment zökkenő nélkül. Az ilyen nézetet vallókkal, türelmesen vitatkoztunk és szá­muk olyan mértékben csőként* amilyen mértékben növelni tudtuk a pártoktatásban résztvevők szá­mát — állapította meg, majd a feladatokat ismertette. Helyes volt — mondotta többek között. — hogy pártszervezeteink súlyának megfelelően, az elmúlt időszakban behatóan foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel. Erre ma­ga az élet kényszerített bennün­ket. A jövőben is foglalkozunk a gazdasági munkával, de az eddiginél többet kell tennünk ! a párt szervezeti életének fel­lendítéséért. a pártszervezetek erősítéséért. Anélkül, hogy pártszervezeteink. gazdasági tevékenysége, termelést-ellen- őrző munkája csökkenne — fejezte be Hornok elvtárs. A beszámoló őszinte kritikus és önkritikus hangja megalapozta a vitát. Éliás István. Csapláros La­jos. Raffai Gyula. Hussy Károly* Kulcsár Ferenc, Módos István* Varga Jenő, Horváth István, Bol- vári Józsefné és Erdős Emil kér­tek szót és mondták el vélemé­nyüket. Valamennyien egyetérté­süket fejezték ki a beszámolóban elhangzottakkal és a beterjesztett határozati javaslattal. Az ülésen Harmat József titkár előterjesztésében a pártbizottság és a vb első féléves munkatervét és a párt számszerinti erősödésé­nek és összetételének alakulását tárgyalták. Prantner József elvtárs látogatása Tolna megyében Prantner József elvtárs, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke* országgyűlési képviselő, csütörtö­kön Tolna megyébe látogatott. Délelőtt a városi tanácsházán fo­gadó-órát tartott, amelyen sok vá­lasztója felkereste a megye or­szággyűlési képviselőjét. Prantner József délután a paksi járásban lévő Bikácsra ment, ott részt vett és felszólalt a községi Hazafias Népfront-bizottságot újjáválasztó esti falugyűlésen. A gyártól a második ház... A kapu olyan nagy. hogy az em­ber eltörpül a bejáratnál, és a hosszú udvar olyan mélyen be­nyúlik, még inkább nagy. Hol találom meg, akit keresek, a feltehetően, üldögélő, pihengető, olvasgató nyugdíjas bácsikát? A kapu alatti bejarat elhagyatott, az udvarba tartok. Talán nem is jó helyen járok, mert onnan erős gépzúgás hallatszik. Az ud­vari épület ajtaján köszönök, mi­re előbukkan egy ősz hajú, de friss néni. — Hídvégi Jánost keresem. — Igen, itt lakik, itthon is van. — A cipőgyárban dolgozott, most nyugdíjas... — Igen, ő az. a férjem, mind­járt hívom. Elhallgat a motorzúgás, és kis­vártatva megjelenik Hídvégi Já­nos. Minden bizonnyal jó helyen járok, mégse illik az elképzelt kép a „bácsira". Fűrészporos munkaruhában áll előttem, a micisapka félrecsapva fején, ru­ganyos tartású ősz ember. — Dolgozgatok — mondja jó­kedvűen. — Ha az ember nem mozog, hamar megvénül — rrta- gyarázza. A régi szerszámok megvannak, a műhely is itt a házban, hát dolgozgat. Most egy fiókos-szek­rényt készít, jó lesz a gyerekek­nek. Már mint a lánya csaló d- jának. Itt laknak együtt. No, ha munka win, nem hiányozhat a gyár sem. — Már nem kell minden nap jelentkezni, kényelmesebben élek. Maga-m osztom be az időm. Nyolc óra körül kezdjük a napot. Esténként jól befütünk itt, néz­zük a televíziót, vagy f elmegyünk a kultúrházba. A nyári konyhában beszélge­tünk, tágas, nagy ab lakú helyi­ség. A nagyképernyős készülék így olyan, akár a mozivászon. Most, hogy talán csakugyan be­köszönt a jó idő, már gondolkoz­nak afelől, merre is menjenek az idén kocsikázni. A gyerekek­nek van autójuk, velük járnak kirándulni. A lányuk is. a ne­jük is a cipőgyárban dolgozik Általuk üzennek a gyárból, ha szükség van Hídvégi bácsira. A nyugdíjast is be-behívják a gyár­ba. És nemcsak munkára. — Novemberben Pesten üdül­tem a SZOT-hajón. Oda küldtek 8 napra. Már nyugdíjas voltam, mégis gondoltak rám. Jólesett — mondja Hídvégi János. — A 8 napért 98 forintot fizettünk. — Semmi az — mondja a fe­lesége —. itthon többe vagy. Emlék marad a visegrádi ki­rándulás, a pesti városnézések, az esti szórakozások. Egyik nyug­díjas gyári kollégájával volt együtt a hajón. Azóta kereste a többieket is a kultúrházban. de nem találta. A kollégák kicsi' hiányoznak. Az utca végén Woizner Krisz­tinát kerestem. Nem ta’álam otthon. — Elutazott — mondta az unokatestvére. Kiderült. hogy a nyugdíjas munkásnő Nénie'o s ágban üdül. A múlt héten utazott rokon­látogatásra. Idő nem sürgeti, így hát majd csak húsvét után jön haza. Nem félt a nagy úttól, of­fenen felül sem. Otlhonülőbb Mohácsi Balintné, az alja-üzem volt munkásnője. Csak bevásárlás végett, vagy néha egy-egy jobb esti műsorért lép ki a lakásból. Az ő elfoglalt­sága: a lakás rendbentartása, a főzés, és nem utolsó sorban az unoka, a két és féléves Ildikó gondozása. — Tudja, én sírtam, amikor abbahagytam a gyárban a mun­kát. Szerettem a műhelyt. OH én mindenkinek „mamika” vol­tam. De hát munka most is van. az ismerősök fel-felkeresnek, jól érzem magam, öt éve múlt, hogy nyugdíjba mentem. Jólesik a nyugalom. Mozgalmas élete volt, sok városban volt otthona, ápolónőként sokszor he- lyezgették. örül, hogy minden rendje-módja szerint történt, — a nytigtalanabb fiatalságot békés öregkor követi. Ezért elégedett. Ilyenkor már jobb újságban ol­vasni más városok, országok éle­téről. s az olvasást nem is mu­lasztja el. A gyárral majdnem szemben lakik Nádasi Ferenc. Egy eve,; hogy nyugdíjba ment. a szabá­szat minőségi ellenőre volt. Ott. találom a langyos konyhában, az üveges ajtónál ül, nézelődik kifele, s közben rádiót hallgat. Itt van öt lépésnyire a mozgat» más gyár, ahol 36 évig dolgozott. Ö idebent kicsit elhagyatott. Nem nagyon mozoghat, nagymosáshoz a vízhordás is kimeríti. — Érdekes, hogy amíg bejár- tam a gyárba, sose voltam nagy beteg — mondja. — Most a nát­ha is könnyen elkap. — Hogy él mostanában. Feri bácsi ? — Reggel hétkor kelt az uno­kám, azzal, hogy „Ópapi, menni kell az oviba”. Elviszem, sétálga­tok kicsit, aztán bevonulok házi­asszonynak. A feleségem még jár a gyárba, nem nézhetem hogy itthon is megvárja a dolog. Ha megkezdődik a futballszezon ott vagyok a meccseken. A sport a mindenem. Azért is vagyok be­teg. Azelőtt magam is sportolt :m, bokszoló voltam. Ő szel az ii-e be megyek dolgozni. : klco- oly-n sok a munka, hogy nem győzik.­A cipőgyárról órákig tud re­gélni. Bencze Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom