Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-09 / 33. szám
I ( A TOLNA megyei népújság K ULTURÁLIS MELLÉKLETE életképek ili« ről lépésre hódítják meg, de meg- jött? Te jó isten! Most mit csiHlarull UlO hódítják a futóhomokot. S én náljak? Jó, majd szólok, ha előhiszem, hogy azt a világot is el- kerül. Feltétlenül szólok. Vége. Tombol, süvít a kiskunsági szél, hozzák a múltnak ebbe a zord, Azzal a fruska leteszi a kagyvadabbui Belső Ázsia homok- sivatagos rezervátumába, amely- lót, sóhajt egy nagyot, odabólint pusztaságain se tombolhatna. ben a lelkek is természetet cse- az igazgatónak, s el. rélnek majd. nemcsak a futóhomok. Csoda, hogy nem kapja fel, s velünk együtt nem hengergeti tova a pöttöm, babaház-forma szövetkezeti irodát. Odakünn dózerek dörögnek. Egy csapat világgá szabadult őslény módjára gázolják, dúrják, teregetik a csakis szamárkenyeMurci-idő A helyszín ezúttal egy modern, remekül felszerelt tanyai rét és árvalányhajat „termő” buc- iskola. Villanya ugyan nincs még, ka-vonulatok homokját. Szőlő és és egyhamar nem is lesz, mert őszibarack számára dolgozzák a legközelebbi kövesút is leg- meg a talajt, és társalgásunkhoz alább hat kilométerre esik, és is kitűnő témául szolgálnak. nagyüzemi istálló se akad a közeA szót az elnök viszi. Ugyan- lében, de az ég szerencsére tisz‘jA.vw Cta ClitUIt. V XDóX, U etil ■ O ^ ^ ^ ^ ' 1 _ V ^ -l ej csak harciasán villogtatva sok- ta, s a látóhatár peremén akkora Iele ■ A részvét kérdezteti velem, mert a távozó fruska maga a két lábon járó kétségbeesés: — Ki volt ez? Tanítónő? Az igazgató és helyettese siet- ten, egymás szavába vágva magyarázza: — Dehogy! — Privát. — Az egyik tanyai téeszcsé irodistája. — Bajban van szegény. — A postával tárgyalt. — Bajban? — firtatom — Midioptriás szemüvegét éppen azt napkorong lángol, hogy elemzi-taglalja, hogy a mostani szükség _ lámpára: csupa árak mellett s a kellő szívósság tőle az igazgatói iroda, hiányában miért drágák nálunk a „saját” gépek, amikor kopogtatnak az ajtón, s kucsmáját a mellére szorítva egy bácsi óvakodik be, és járul köszönést mormncs bíbor — Hát... — mondja az igazgató — elég nagy bajban. Nincsen felhatalmazása. — Milyen? — Postai. Se pénzt, se ajánlott levelet nem tud kikézbesíteni neki a posta. A főnöke, a téeszcsé- elnök meg oda. Oda? — nézek egy nagyot — Beszélgetésünk tárgya a felnőtt- oktatás. Az eredmény több mint biztató, hiszen a hallgatók létszáma egy tekintélyesebb községnek is a becsületére válna. S molva az irodista kislány asztala én mégis derülök, alig tudom lep- „ , elé; lezni a mosolyomat, mert tájékoz- Hogyhogy... oda. Kora bizonytalan Eehet csak” tatóim: az igazgató is és helyet- Az, lgazgato es helyettese ösz- . *-ora oizonytaian. i^enet „csaK __ rnernnHítócm szenez. ö tvenes, de az sincs kizárva, hogy *?s® ú? i i? ' meginditoan __ Elveszett __ születik mee m ár a nyugdíjkorhatár küszöbét ép^n egy3 tiren- végre nagynehezen. mondatot 18 átlepte. Arca borostás, sót, tus- hafes^d& fruka üffiél mondathoz ragasztva a magyaráSzótlanul. S nadrágban. Ekkor megcsörren a telefon. A pozsgás, tejbőrű helyettes igazkés, mintha bizony csakis ollóval szokta volna deres szőrzetét megnyesegetni. Beteglapot kér, s miközben háta mögött javában folyik az ga^ veszi fel. Belehallóz, fülel, eszmecsere, a tapasztalati sza- maj<j lgy. SZ(y. mokkái is gondosan alátámasztott elnöki fejtegetés, a falnak mondathoz ragasztva a magyarázat — Most van a murci-idő, forrnak a homoki borok, és hát... rájött az ízükre. Rá bizony. Már harmadik napja iszik valahol. — Valahol? — Persze, — bólogat az igazgató — Nagy ez a tanyavilág, Vázlat Móráról — Noná, hogy nincs itt! Persze, ... . -2 . . . hogy itt van. Csak aztán nehogy ... . , dől, és békésén varja, hogy papi- meetárevaliák itt nekem a leg- csupa hátság és zeg-zug, mama rosa megcsinálódjék. újabb divatot itt, holnap ott, ki tudna utánaAz el is készül, nem sokat teke- Azzal elfordul a széken, s a járni, hogy ebben az órában ép- tóriázik vele az irodista kislány, telefonkagylót a kályha mellett Pen.hol? -“thon, mármint ebben A bácsi átveszi, megnézegeti, darvadozó fruskának nyújtja. a központfeleben meg minden áll. mintha a kivárására egész délelőt- — Tessék. A Nap lebukott, csak az ég töt szánt volna, s most hinné is A fruska feláll. Arca vörös lesz, alja parázslik. Az igazgatói ironem is, hogy percek alatt meg- mint a hamvas, túlérett málna, dában nőttön nő a súlyos, lókapta, amiért a tanyavilág mélyé- Átveszi, füléhez nyomja, a kagy- pokróc-durva homály. így aztán ről előbandukolt. lót, majd pihegő, szaggatott elő- nem is a füzetembe, csak emléBólint, ki- és begombolkozik, adásban ezt halljuk: kezetem vásznára írom fél mint mert a belső zsebbe, egy notesz ~~ Én vagyok... Nem, meg uj, de annál emlékezetesebb főlapjai közé illesztődik kettőbe mindig odavan... Hol, hol, tu- galmat: murci-ido. hajtva a becses papír, majd el- dóm is én, hogy hol? Pénz is ______________________Urban Ernő k öszön, az ajtóban azonban gon- dől egyet, és megáll. Úgy tűnik: az elnököt hallgatja, aki azon háborog, hogy micsoda megterhelés egy szövetkezet számára, ha már a második esztendőben generáloztatni kell a motorokat, holott a valóságban egészen másra figyel ködmönös öregünk. Azt nézi félszemmel, hogy ugyan látjuk-e őt? Érdekli-e valamelyikünket is esett, téb- láboló személye? Megnyugszik, hogy nem. Erre visszalép az asztalhoz, oldalt fordul, zsebébe nyúl, és egy marék diót tesz a megrökönyödött lángveresre gyulladó irodista kislány elé. Aztán eltűnik. El bizony, mégpedig olyan gyorsan, hogy az irodista kislány ocsúdni se bír, nemhogy tiltakozhatna. ,.Nyújtani köll!” — idézte valamikor Móricz Zsigmond a hivatalokkal bajoskodó parasztok meggyőződését, akik bárhova és bárkihez fordultak, a világ legtermészetesebb dolgának tartották a kenést. Az ám, gondolom magamban, miközben szegény szörnyen restellkedő irodista kislány az asztal fiókjába sepri a diót, de miért tartja annak még ma is a bácsi? Mert el se tudja képzelni, hogy úgy kapjon ki egy irodából valamit is — hiába a sajátja az az iroda — hogy őzért valamilyen formában ne mutassa ki a külön-köszönetét. A dózerek váltig dörögnek odakünn. iszonyú erőfeszítés árán, lépésPACSIRTA Mindig úgy látjuk magunk előtt, ahogy ismert képéről néz ránk, fejé kicsit félrehajtja, ujjai között az elmaradhatatlan szivar, bajusza körül — melyet később Gulácsy Irén kedvéért levágatott —, jóságos, boldog mosoly. így ment át a köztudatba, s a leegyszerűsítés és az általánosítás életművére is a derű és megbékélés címkéjét ragasztotta. Mint egy kései Mikszáth él a köztudatban, aki mindent egy jóízű anekdotával ütött el. s a jámbor középszer, a jó ért'lemben vett vidé- kiség megtestesítője. Valóban csak ennyi lett volna? Ilyen is volt. de más is. több is. Mindig kockázatos egy életművet egyetlen címszó alá süríteni; Mik- száthra sem a disznótorok pipafüstös adomái a jellemzők, s Krúdy vagy Az aranyszőrű bárány a világirodalom legszebb meséivel rokon. Ez a mesélő kedv nem hiányzik regényeiből sem, de ez a világ már sokkal változatosabb, összetettebb. Talán csak a Négy apának egy leánya címűre illik rá az általánosító Móra-címke, az Ének a búzamezőkről, vagy az Aranykoporsó az európai regény legszebb hagyományait támasztja fel. De legjobban novellái mutatják meg Móra világának összetettségét, s azt is. hogy mennyi igazságtalanság van a leegyszerűsítő általánosításban. Bár nem hiányzik belőle a kedélyes Mikszáthra emlékeztető anekdotikus hang sem, helyenként Maupassant. gesz Móra pedig az ásatások. régészeti leletek történetét tudja novellává formálni. Micsoda bőség, milyen gazdagság! S csak a stílus tisztasága, egyenletes világossága árulja él. hogy mindez, a Hannibál felKevés filmrendezőnek van olyan érzéke egy-egy írói stílus, regényhangulat hitelesen szép tolmácsolásához, mint Ranódy Lászlónak. Legutóbb Móricz Zsigmond örökbecsű regénye, a Légy jó mindhalálig megfilmesítésével adott erről tanúságot, most pedig az év egyik legkellemesebb meglepetését szerzi új filmjével, a Pacsirtá-val, amikor hűen, és érdekesen eleveníti meg a filmszalagon mindazt, ami Kosztolányi Dezső írásművészetéből, gondolati és érzésvilágából ebbe a finommívű kisregénybe belefért. Elesett emberekről van szó, egy kis vidéki családról, amelynek egyik tagja. Pacsirta, külső adottságai miatt nem kap férjet. Csúnya szegény, méghozzá nem is akárhogyan: visszataszítóan, elriasztóan csúnya, akinek még a kedveskedése is U- babőröztetően kellemetlen. Szülei vele szenvednek, a keserűsége rájuk is átragad, a bezárt palettája, sötét szobába menekülnek ők is, a lányukhoz oly kegyetlen világ elől, és igyekeznek gyorsan öregedni, elmúlni, holott egészen másképp is élhetnének. Erre akkor döbbennek rá, amikor Pacsirtát néhány hétre vidékre küldik, egy esetleges frigy reményében, és kettesben maradva, újra társaságba kezdenek járni, szórakoznak, élik az életet. Nem mintha olyan nagyon jó volna ez a század eleji, kisvárosi élet, akadnak benne a tisztességes ember számára jószerével fájdalmak, csalódások is. De élet. Nem vegetáció. Nem szófián gyötrődés egy rigolyás vénlány óvó-pusztító házirendjében. Ám mire megszoknék, már vége is. Pacsirtától még a sokgyerekes, rokkant özvegyember is visszarettent, jön haza a lány, becsukódnak újra az öreg ház spa- lettái, folytatódik az élve eltemettetés. Az atmoszféra-teremtő erő az, amit Ranódynak ebben a filmjében is mindenekelőtt megcsodálhatunk. Pacsirtáék- nál fullasztó a levegő, noha rend és tisztaság van, a fény olyan tétován hatol be a végre szabaddá tett ablakon, mintha I börtön mélyére jutott volna; a I kaszinó olyan illúziót keltő, ez a típus volt, szívesen mesélt, s írásainak is az élőbeszéd varázsát tudta adni. S ebből következik egyik legnagyobb erénye is: mindig természetes, közvetlen. egyszerű. Nem állított fel magának szabályt a szép stílusról, úgy írt, ahogy természetesnek érezte, s azt akarta, hogy mindenki megértse. A világosság, támasztásától öné etrajzi Q2 írók udvariassága, de egyetlen sem egy biedermayeres Csehov magaslataira jut életérzés kifejezője. Egy- egy szín túlhansúlyozása az egész képet eltorzítja; Móra esetében talán fokozottan igaz. Azok közé tartozik, akik gyerekkorunk világát benépesítették. Grimm, Andersen társaságában látjuk, hisz állatregénye. a CsiliS milyen gazdag, változatos miág tárul elé- bünk ezekből a novellákból! A felejthetetlen vadember, a személyes hangú, családi novellák mellett az alföldi paraszttípusok sorát vonultatja fel, a földalatti Magyarország utazója, a vallomásáig, életmű része. A stílus Móra egyik nagy erőssége. Ha elődeit keressük, szorosan beletartozik a Jókai— Mikszáth vonalba, annak egyenes folytatója, s ha beszélhetünk kifejezett magyar az övék talán arról ismerni fel, hogy közelebb áll az élő beszédhez, mint az írott betűhöz: válóban elbeszélés, abban az értelemben is, hogy úgy tűnik. mintha nem olvasnánk. hanem hallanánk. Mikszáthról mondják, hogy beszélgető-társnak, meséidnek épp olyan lebilincselő volt, mint írónak. Nem egy novellája esett áldozatul mesélőkedvének. mert amit pipaszó és bor mellett több is ennél, a leg nagyobb írói erény. Harminc éve halt meg. Az évfordulók mindig zavarba hozzák az embert. Egy nagy nemzedék járt előttünk, életművük irodalmi kultúránk szerves része, tú- stílusról, úgy dós értekezéseket írnak az. Legjobban róluk, s halhatatlanok között tartjuk számon őket. s valamennyien kortársaink lehetnének. Ady, Kosztolányi, Babits. Tóth Árpád. József Attila. Radnóti Krúdy. Móricz, s velük együtt Móra is élhetné még. Fiatalon haltak meg. legtöbbjük a hatvan évet sem érte meg. A jámbor kérdés teljesen hiábavaló: mennyi min dent vittek magukkal'’ Csak azt tudjuk, hogy amit örökül hagytak, köesali-csalavári CsaiavéT, múzeumigazaató és véelmcmdott, legtöbbször zös. végleges kincsünk, nem írta meg, Móra M C&, L, hogy ez a kép jut eszünkbe ezentúl, ha a régi dzsentri-életről olvasunk. De a színház, az éjszakai utca, a vidéki állomás, a vendéglő, mind-mind árasztja a helynek, időnek, a társadalomnak azt a sokszínű képét, amely Kosztolányinál is oly fontos kerete a keserű történetnek. Meri a környezet és a szűkén vett cselekmény között erős az okozati összefüggés. Ebben a világban Pacsirtának valóban semmi más lehetősége nem marad, mint a teljes visszahúzódás, a szüleinek pedig a megalázó és hiábavaló férjvadászás Után az elzárkózó szégyenkezés. A rendező igen nagy hozzáértéssel, a regényt nem szavaiban, hanem mélységében felfogva adta vissza a család és a környező világ kapcsolatát, a kisváros kiábrándítóan kicsinyes emberi viszonylatait. A lé- lekrajz finom írói Inmunkáltsá- gát a képi kifejezés sokféle, de mindig jóízléssel, mértéktartással alkalmazott eszközével nemcsak pótolja, hanem többnyire ki is egészítette. Jutott ereje Ranódynak a költői szépségek érzékeltetésére és a drámai lehetőségek kibontására egyaránt. így aztán a két szülő hajnali beszélgetése épp olyan érdekes momentummá válik, mint akár az utcai lövöldözés. Ranódy előző filmjeiben a hangulati szépség és erő megteremtése olykor a kelleténél több időt vett igénybe, és a film bizonyos vontatottságát idézte elő. A Pacsirta — ezt örömmel állapíthatjuk meg — mentes már ettől a tehertől, mindaz, ami a mondanivaló hangulati alátámasztására szolgál, nem lassítja, ellenkezőleg, érdekesebbé teszi, könnyíti, lendíti a történetet. Nagyon sokat adnak mindehhez a szép felvételek, Illés György művészi finomságú képei. És ugyancsak nem kis mértékben részese a sikernek a jó színészválasztás. Szinte közhelynek számít már, ha azt mondjuk, hogy Paper Antal kiváló volt. Evek óta nincs olyan filmfőszerep, amelyben ne ragadna magával. Most is pontosan az a nyugdíjas levéltáros, akinek Kosztolányi elképzelte, az a szemérmes, mélyen érző, hihetetlenül naiv, de parázsló szenvedélyű, tiszta ember, aki akár Lev Tolsztoj könyveiben is otthonra találna. Olyan természetesség- gel illeszti egymás mellé és fölé a lélekábrázolás leheletköny- nyű játékelemeit, hogy egyszerűen nem lehet rájönni, mikor, és mitől került ennyire a közelünkbe. Figyelni kell rá, és meg kell érteni, még akkor is, amikor a maga számára is megret- tentően tör fel lelke mélyéből a kívánság: bárcsak meghalna ez a lány. Méltó partnere az asz- szonyt játszó Tolnay Klári. Halkan, finoman rezonáló élettárs, akinek egy-egy rezdülése megannyi eltemetett életkedvet, vidámságot sejtet. Az ellenkezőjét mindannak, amire kényszerítve van. Pacsirtát a főiskoláról most kikerült Nagy Anna játssza. Tragikai adottságaira már egy kis tv-szerepében is felfigyelhettünk. A maszkja némileg akadályozza most a játékban (tán nem kellett volna eny- nyire elcsúfítani), ennek ellenére is teljes illúziót kelt. Kisebb szerepeikben igen jók, és a hiteles atmoszféra megteremtéséhez sokban hozzájárulnak: Gre- guss Zoltán, Darvas Iván, Bara Margit, Bessenyei Ferenc, Tö- rőcsik Mari, Latinovits Zoltán, Szénási Ernő, Szakács Sándor, és Tompa Sándor,
