Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-14 / 37. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. február 14. Ülést tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Tegnap tartotta idei első ülé­sét a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Egyed Mihály, az SZMT kulturfelelőse adott jelen­tést a tanács tagjainak arról a szakszervezeti munkáról, ame­lyet a dolgozók műveltségének emeléséért végeztek. Elmondotta, hogy az elmúlt évben a szak- szervezeti bizottságok sokat tet­tek a munkások általános és szakmai ismereteinek bővítésére. Megállapította, hogy a szakszer­vezeti szervek segítséget adnak az analfabetizmus elleni harc­ban. A tanácsülés második napi­rendi pontjaként Schrottner Ká­roly az SZMT vezető titkára számolt be az elnökség elmúlt évi munkájáról. Ezután széles körű vita alakult ki. Több tanácstag az üzeméből hozott példákkal bizonyította, milyen lehetőségek, eredmények vannak a művelődési politikában. Több bíráló megjegyzés is el- I hangzott. Többek között Kiss Ferenc, az Építők Szakszerveze­tének elnöke szóvá tette, hogy az építőipar egyes munkahelyein rosszak a munka- és szociális kö­rülmények. A tanácskozáson részt vevő dr. Zsufa Szabolcs, a Postás Szak- szervezet titkára számos hasznos tanáccsal segítette az elnökség további munkáját. Rácz Lajos, a pedagógusok megyei elnöke, Bakos Ferenc -c, az SZTK ügy­vezetője szólalt fel, majd a szám- vizsgáló bizottság jelentésének meghallgatása után szerv _zeti ügyek tárgyalásával ért véget a Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak ülése. Azt hinné az ember, hogy a szekszárdi sajtérlelö amolyan t v e v ó nem is sűrűn vásárolnak sajtot a boltból, a közönség annál inkább (b. k.) négy—öt munkással működő igényli, üzem, olyan kicsi, jelentéktelen És jó ez a munkahely még va- áz épülete. Ám odabent, vagyis lamiért. A kislánya a Babits Mi- inkább odalent, mert pincékben hály általános iskolába jár. Reg­érlelik a sajtot, — hatvan nő dől- gél együtt jöhetnek hazulról, és gczik, az eléggé kiterjedt alag- este is együtt mennek haza. utakban. Huszonhárom vagon sajt Jankóné munkaideje nyolctól ölig pihen itt. A lentiek Jankó And- tart, a kislánya addig a napközi- rásnétól kapják munkájukat, aki ben tanul. Ketten élnek, a Tejipari Vállalat különböző Jankóné szeretne könnyebb üzemeiből érkező nyers sajtot ve- munkát végezni, főként a kislá- szi át. Az ő kezén fut át a töb- nya miatt. De érdekes — ahogy biek napi munkája. Tegnap pél- mondta —, még eszébe sem ju- jdául két és félezer damb sajtot»tott valamilyen szakmát tamílni. Vett át, de ez nem is sok, inkább átlagos. Jankóné kilenc esztendő alatt annyi árut kapott,r*raraitfvlz±. elláthatnák egész Kairót, sőt Alexandriai is. Ezek a városok valószínűleg vállalnák is a dol­got, amit az bizonyít, hogy már nem egy esetben rendeltek innen trappistát. Jankóné tájékozott arról, hogy honnan érkeznek a szállítmányok és az itt érlelt áru hová kerül. Megjegyzi, melyik áru megy ten­geren túlra, mert büszke arra, hogy ilyen exportáló vállalatnál dolgozik. — Nem könnyű ez a munka, de megszokja az ember — mond­ja. Gumicsizma van a lábán, gu­mikötény előtte, a fejét vastag sállal kötötte be. Melegen kell öl­tözni, az átvevő-helyiség hideg, cementes. De kilenc évi munka után már a nátha sem kapja el olyan könnyen. Szeret itt dolgoz­ni, s ezt nemcsak a megszokás te­szi. Értékelik a munkáját, most már hét-tizes az órabére, örül annak, hogy ez a tél olyan kivé­teles náluk. Máskor ilyenkor csendesebb volt az üzem, sokuk­nak fizetés nélküli szabadságra kellett menni, mert nem kaptak a tejüzemből nyers sajtot. A tél holt szezon volt náluk mindig. Most meg ugyanolyan erős a tem­pó, mint nyáron. Ez azt is bizo­nyítja, hogyha az itteni dolgozók ALKflLMflZKBDHI Ä^okho* Néhány gondolat az anyagi ösztönzőkről AMIKOR A MEGYEI PÁRT VB. a termelőszövetkezetekben alkal­mazott anyagi ösztönző módszere­ket tárgyalta, határozatában egye­bek között megállapította, hogy tavaly a közös gazdaságokban „...a tagok közös munkába való bevo­násához, a munkák idejében és jó minőségében történő elvégzéséhez az alkalmazott anyagi ösztönző módszerek a tsz-ek többségében jelentősen járultak hozzá... A vb. szükségesnek tartja az alkalmazott módszerek tökéletesítését, tovább fejlesztését és komplex formában való kiszélesítését a termelés min­den területére”. Ez a leglényegesebb: a termelés minden területére, alkalmazkodva a helyi sajátosságokhoz. Érintse és érdekelje a tsz valamennyi tagját, beosztásra való tekintet nélkül, valamilyen módon az ösztönzés. Eddig több közös gazdaságban ilyen szempontból a tagok és a vezetők nem voltak elég követke­zetesek. Nem mindig érvényesült egyenlő mértékben az érdekeltség. Léteztek aránytalanságok a nö­vénytermesztők és az állattenyész­tők között, vagy a más beosztás­ban dolgozók között. Ilyen szem­pontból valóban indokolt a mód­szerek tökéletesítése. A termelés minden területére való alkalma­zása pedig szintén jogos igény, mert felemás állapot, hogy mond­juk a kertészetben munkálkodó tagok bizonyos eredmények eléré­se után kapnak prémiumot, a traktorosok, vagy a fogatosok már nem. Az eddigi tapasztalatok sze­rint előfordul, hogy a növényter­mesztők érdekeltsége nagyon he­lyesen kifejezésre jut, s ez mér­hető a tervek teljesítésén is, de ugyanakkor az állattenyésztők méltatlankodnak, a két üzemág dolgozói civakodnak. Főként ott tapasztalható ilyesmi, ahol az f HAS iCA X- v,* k&M | J Lázas munka a nyugdíjelőkészítő bizottságokban így év elejen mindig megélőn- A múlt évben már a nyugdíj- kül az üzemi nyugdíjelőkészítő ügyek elintézése is meggyorsult, bizottságokban a munka. Ilyen- 1962-ben még 32 napot vett kor van a legtöbb munka, hisz a igénybe egy ügy intézése, ma már munkavállaló!^ többsége év ele- 'alig több mint húsz nap alatt et­jén megy nyugállományba. A intézik az ügyek többségét. A megyében 35 nyugdijelőkészítő múlt évben egyébként 2040 dol- bizottság tevékenykedik. Különö- gozó vonult nyugállományba, sen az ipari üzemék bizottságai- hatvannal több mint 1962-ben. nak van sok dolga: eddig több mint harminc nyugállományba vonuló dolgozó ügyét készítettéki elő. A mezőgazdasági üzemekben)! működő bizottságoknak sakkal körülményesebben, és körültekin­tőbben kell munkájukat végezni. Hisz nem ritka az olyan idős dol­gozó aki 15 év alatt húsz munka­helyen is dolgozott, és a munka­alapjaiban hasznos módszer úgy fordul visszájára, hogy a premizá­lást leszűkítik: mértékét és meny- nyiségét kizárólag az határozza meg, hogy hol van legtöbb baj. Csakhogy az anyagi ösztönzést nem szabad a gyenge tsz-ek, vagy a gyenge üzemágak injekciójának tekinteni, mert annál jóval több. de csak akkor, ha úgy, mint a párt vb is meghatározta, helyesen alkalmazzák és általánossá teszik. Ezzel kapcsolatban a megyei párt vb. határozata kimondja: „A he­lyes jövedelemelosztási arányokat több tsz-ben nem vették kellő­képpen figyelembe, s ez főleg ab­ból adódott, hogy a módszer he­lyes megválasztásánál nem végez­tek gazdaságossági számításokat”. Kézenfekvő tehát, hogy a részkér­désekhez a járási vezetők és szak­emberek nyújtsanak több segítsé­get. , Nincs már sok idő hátra, mert a tavaszi munkák megkez­déséig végeredményben a tagok­nak tudniok, ismerniük kell, hogy hányadán is állnak, éppen ezért addig az anyagi ösztönzés valami­lyen formája a közös gazdaságok­ban befejezett és eldöntött tény le­gyen. Annál is inkább, mert a legyen, vagy ne legyen vita eldőlt. AZ ÉLET, A GYAKORLAT döntötte el életrevalóságát, hasz­nosságát. Arra nem törekszik sen­ki, hogy az e téren tapasztalható tarkaságot felszámolják. Ilyen igény valamiféle egyöntetűségre hivatkozva nemhogy járásban, de még olyan községben sem., lehet, ahol több tsz működik. Az viszont már indokolt és a szövetkezeti gazdák érdekeit szem előtt tartó kívánság, hogy az ösztönző mód­szerek megválasztását előzze meg az. ■ elemző : gazdasági ' számítás. Csak így lehet a jövedelemelosztás helyes arányait biztosítani, a ta­gok igazságérzetével összhangba hozni. Az elemző gazdasági szá­mítás figyelembevételével azokat az ösztönző módszereket részesít­sék a szövetkezeti gazdák előnyben amelyek . legjobban .és - egyaránt biztosítják mind a növénytermesz­tési, mind az állattenyésztési ter­vek teljesítését. Tehát, az egyöntetűség tized- rangú: figyelmen kívül hagyandó, hogy egy járáson belül hány tsz premizál egyformán. Döntő kér­dés azonban, és legfontosabb kö­versenykedvet és érintse a mű­szaki beosztásban dolgozót úgyan- úgy, mint az éjjeliőrt. Megyénkben sokféle módszert alkalmaznak. Lehetne is azokat ismertetni, de ettől a megyei pro­paganda, ebben az esetben a sajtó éppen azért tartózkodik, mert az ismertetés esetleg zavart okozna, ami ugyanis jó az egyik gazda­ságban, az nem biztos, hogy al­kalmazható a másikban. Azt azon­ban nem lehet elhallgatni, hogy szintén megyei tapasztalatok bi­zonyítják: az ösztönzést a közös gazdaságok valamennyi üzemágá­ban meg lehet csinálni. Néhány tsz tavalyi módszere például iga­zolja, hogy nemcsak lehet, érde­mes is. Ahol premizálják a föga- tosokat, ott például az istálló­trágyát a télen kihordták. Ahol premizálják az állattenyésztőket is, ott nőtt az állattenyésztésből származó hozamok összege, biz­tosabb alapokon nyugodott a terv­teljesítés. Az állattenyésztők pre­mizálását Bátaszéken, Döbrökö- zön, Bonyhádon, Dombóváron, Ta­másiban, Bátán. és Madocsán már tavaly megkezdték. Ez évben tö­kéletesítik, A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MI­NISZTÉRIUMNAK is az a hivata­los véleménye, hogy a jövedelem- elosztás eddigi formái beváltak. A minisztéi'ium felmérése szerint az alábbi formák váltak be legjob­ban: (Az F. M. tájékoztatóját azért ismertetjük, hogy esetleg egy-egy közös gazdaságban még tökélete­sebbé tehessék az eddigi módsze­reket.) A növénytermelés terüle­tén általában a nádudvari mód­szer látszik a legeredményesebb­nek. Ennek az a lényege, hogy van munkaegység-jóváírás és egész termésből való részesedés. A ker­tészetekben hatékony anyagi ösz­tönző a termelés mennyisége, vagy értéke, meghatározott száza­léka után kialakított munkaegy­ség-jóváírás, vagy munkadíj-fize- . tés. Az állattenyésztésben alkal­mazott munkadíjazási és jövede­lem-részesedési módszerek még az F. M. szerint sem eléggé hatéko­nyak. A traktorosoknál a munka­díjazást célszerű kiegészítem cél­jutalmakkal. Egyet nagyon érdemes megje­gyezni: Az ösztönző módszerek a termelési tervekhez kapcsolódj a­vetelmény, hogy az alkalmazott | nak, és mindenütt alkalmazkodja- módszer a helyi sajátosságoknak nak a helyi adottságokhoz, megfelelően a tervek teljesítését segítse, élessze fel a tagokban a I Sz. P. A sorrend talán megfordítva lenne helyes. Noha kor szerint igazolási papitok mindegyikéneki Anci nénit illeti az elsőség, majd- beszerzése szinte lehetetlen. Hu-i1 nem kétszerannyi idős, mint mun- szonhárom dolgozó nyugdíjéin-1 tunarsa. de ha a rangot nézzük, készítésében működött közre tár-i akkor a felsorolást az alig több sadalmi bizottság az állami gaz-# mjn(- húszesztendős Schalli Anná- daságokban, de a felterjesztettd vaj kellene kezdeni. Ugyanis ő ügyekben az SZTK munkatársai- a „műhelyfőnök” a Tolnai Fém­c 4n ei n én i és Qtusika a tolnai órások nak még igen sokat kell dolgoz­ni, hogy kigyűjtsék a dolgozók 1' jy£nek a vezetője. Ezer Ferencné összes munkaidejét. * C Megjelent a lelenkor februári szama ipari és Szerelő Ktsz órásműhe­\ pedig a betanított munkás, aki Gazdag tartalommal jelentkezik a dunántúli írók irodalmi és művészeti tolyóirata, a Jelenkor új száma. A lap i közli Kertész Ákos, Mészáros Ferenc és Örkény István elbeszélését. Leg­újabb verseivel Rónay György, Vihar Béla, Arató Károly, Jobbágy Károly, Káldi János, Darázs Endre, és Dudás Kálmán jelentkezik. A lap mai ku­bai költőktől közöl műfordítást. A haladó nyugatnémet költő, Hans Magnus Enzensberger „Itthon besze­lek” című nagy versét Tornai József mutatja be. A Táj és történelem cí­mű rovatban a Pécsről elszármazott íróknak - András Endrének, Angyal Endrének, Csuka Zoltánnak, Gergely Mártának, Katkó Istvánnak, Kolozs­majd csak a nyáron szerzi meg a szakmunkás-oklevelet. A szövetkezet elnökétől tudtam meg, hogy náluk ezt a szakmát már évekkel ezelőtt „kisajátítot­ták” a nők. Nem találkoztam még órásműhelyben nővel, legfeljebb ‘ , „ , f olyannal, aki javítani valót hozott, vári Grandpierre Emilnek, Makayi . . ’ férfi mester­Gusztávnak és Mészöly Miklósnak -f Annyira tipikusan iernmesiei szerkesztőség kérdéseire adott válá-i szait közli a lap. A Horizont rovat-1 ban Borsi Darázs József szociográfiai, jegyzeteit olvashatni. A Művészet ro­vat ezúttal főként a modern képző-' művészettel foglalkozó írásokat közöli Tean Cocteau-ról, Barcsay Jenőről és, a szentendrei művészek kiállításáról.' A Vita rovatban Benkő László szól' hozzá Major Máté tanulmányához. a1 Híd című jugoszláviai folyóiratról, ségnek tartottam az órás-szakmát. Ezért nyitottam olyan kíváncsian rájuk az ajtót. Hogyan boldogul­hatnak nők ebben a szakmában? — Hát kérem — szólal meg Ezerné — ez a mesterség talán in­kább való nőknek, mint a fér­fiaknak. Itt aztán nem kell nehe­zet emelni, nem is egészségtelen Mikes Lajosról írt tanulmány egészítik , , .. ki az új szám anyagát. Az új számia munkahely. Jo szem, kezugyes- Borsos Miklós, Barcsay Jenő és Kelle j ség kell, ezzel pedig nők is ren- Sándor grafikai munkáit közli. 4 delkeznek. Visszahajol az éppen előtte lé- pillanatra. Hogyan is kell a haj- vő, nyitott karóra fölé. Szemére szálrúgót megigazítani? illeszti a lupát, a nagyítót, de lát- a fiatal szakmunkáslány kész- hatóan megakadt a munkában. ségesen segít. Neki nem kell lupa, — Nusdkám, gyere csak egy még a legparányibb alkatrész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom