Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-15 / 11. szám
TOT,NA WECVFl VÉPŰ.IS«5 l»64. január 1$. Hogy ne változzanak oly sűrűn az anyukák — NEKED KÖNNYŰ Tibi. Még nem tudod mi az élet. majd megtudnád, ha a harmadik nénit hívnád anyukádnak, mint én — mondta játékközben túl eleven «múljanak a 10 éves Jancsika. Sz. Jancsikának néhány hónap óta ismét van anyukája. Kis batyujával négy hónappal ezelőtt költözött Szekszárdi-» az állami gyermektelügyelónö közbenjárására. Mielőtt özv. B.-néhez került, több helyen megfordult. Volt mohácsi nevelőszülők gondozásában, onnét egy tanyára került, de mint mondja egyik anyukát sem szerette úgy-, mint a mostanit. Szüleiről semmi emléke nem maradt, csak annyit tud róluk, még nagyon kicsi lehetett, amikor meghaltak. Nem tudja mióta van állami gondozásban. Életében az anyukákat és a változásokat tartja számon. A mohácsira nem emlékszik, annyira kicsi volt. Amikor a tanyai nevelőszülőkhöz került, első osztályba járt. Az odafűzött emlékei nagyon szomorúak lehetnek, jóllehet azért alakulhatott ki benne az életről oly öregesen megfogalmazott jellemzés, amely egy 10 éves gyerek szájából megdöbbentően hangzik: „Én tudom, hogy nehéz az élet. engem már eleget megtört.’' Az első pillanatban úgy tűnt. mintha gyerekes képzelete szülte volna azt, amit elmondott. Ahogy a beszélgetés során a kérdésekre válaszok, s amit nevelőanyja elmondott azokból világosan kirajzolódott a szeretet és a szülői gondoskodás utáni vágyódás. — A tanyán nem szerettem, amikor anyukáéit elmentek a halárba dolgozni, otthon maradtam a nagymamával. Ha az iskolából hazamentem, vizet öntöttem az állatoknak, megmelegítettem az ételt és az ágyba vittem a nagymamának, mert nem tudott felkelni. Jó időben mindig kint. voltam, játszottam. A szobában nem szerettem, mert rossz szag volt. — S enni kaptál-e Jancsika? — Igen, az étel mindig előttem volt, mert mielőtt anyukáék elmentek dolgozni, főztek. Legtöbbször vöröshagymás tésztát, meg levest. — Azt mondtad, sokat játszottál? Hát az iskolában milyen tanuló voltál? — JÁRTAM ISKOLÁBA, mert ha egyszer-kétszer nem mentem, a tanító néni szólt anyukának, hogy megbüntetik őket. Megbuktam az elsőben — mondja szégyenkezve — de azért nem kaptam ki. Amikor megbetegedtem, elvittek Sopronba. Ott szerettem, mert tiszta ágyban egyedül aludtam és sohasem főztek vörös- hagymás tésztát. Itt a szekszárdi anyukámnál nagyon szeretek és az iskolában is jobb mint a tarn án. Tizenkét ötöst szereztem, ott meg azt mondták, azért buktam meg, meri nem tudok tanulni. — És mi szeretné] lenni, ha megnősz? — Buszvezető — vágta ki gondolkodás nélkül. — Itt akarok maradni akkor is. ha már nagy leszek. Vannak egészen árva gyerekek, mint Jancsika', akinek se apja, se anyja. És vannak gyerekek, akiket a szülők felelőtlensége miatt leéli állami gondozásba venni. Vannak megyénknek intézetei, ahol az. állam gondoskodik a magukra maradt gyerekekről, de kevés a férőhely. Emiatt nevelőszülőkhöz helyeznek ki gyermekeket. És itt, beszélni keU a felelősségről, mert nem Ids felelősség hárul arra, aki mint nevelőszülő, gyermek nevelésére j vállalkozik. Az. állam a gondozott. 1 gyermek után pénzt fizet, de a j szere tetet amely nélkül a világon J egyetlen gyermek sem tud meg- ; lenni’ a nevelőszülőknek kell I adni, hogy ne változzanak oly gyakran az anyukák. Pozsonyi Ignácné NOTESZOMBÓL... Esküvő előtti nap. Tele várakozásleli izgalommal, készülődéssel. Mindenki lót-fut szegény vőlegény sem kivétel, ö is feszítesz, még akkor is, ha menyasszonya nincs éppen kezeügyé- ben. Együtt a rokonság. Jókedvű találkozás ez, amikor az „öregrókák" egyértelmű, felvilágosító élcei gyakran robbannak. Megmegemelkednek a poharak és búcsúztatják a vőlegényt. Jóval később — már a vastag éjszakában ' — ketten cigarettázgatnak az udvaron, amikor elmegy mellettük a búcsúzó legény... Vj- fént robban az éle „menj már lefeküdni, meri ez az utolsó nyugodt éjszakád...’' — oOo — Teljesen függetlenül az előbb/ gondolattól, jegyzem meg, hogy a minap párom kijelentette; eggyel többen vagyunk". Dermedted bámultam rá. mire közötte, hogy egér va/n a konyhában! Nosza... hozzunk egy 10 de- kás csomag mérget, és helyreállítjuk az élőlények normál létszámarányát. Igen ám. de csak kilós csomagokban kapható! Ezúton keresek egeres-társakat 70— 80 dekára. — oOo — Síkos a járda. Az emberek lassan éviekéinek egy-egy ház előtt... ott ugyanis csak lakók laknak, nincs „tulajdonos”, nincs hamuzás. Vajon milyen veszély fenyegetné bárkinek is az aranygyűrűjét. ha netán egyszer-két- szer hamuzgatna is... Ilyen helyeken a havat is csak hébe-hóba lapátolják el... — oOo — Külföldről — főként egzotikus vak mondott országból — üdvözleteket kapni nagyobb örömet jelent, mint például itthon egy buékot. Szépek ezek a lapok és egy kis ízelítőt is mutatnak az ismeretlen távolból. Egyik igen közeli rokonom, világjáró folgalkozása lévén, gyakran küld egy-egy szép levelezőlapot. Legutóbb Egyiptomból kaptunk. A kék, fehér, világoszöld és sárga színek Afrika melegét éreztetik az emberrel. Az viszont, hogy a bélyeget avatott kezek „leoperálták” róla, már valamivel söté- febb januári gondolatokat ébresztett bennünk... Ejnye-ejnye... — oOo — A Köszönésben barátság, tiszteletadás van. Ugye nem veszti értékéből, aki az ú. n. „kisember" köszönését udvariasan elfogadja?! Állampolgár köszön, állampolgár fogadja. Egyszerű. Nade fogadja! Mindenki mindenkiét, a baráti- barátsággal, a tiszteletadót tisztelettel... Így lenne szép... Sz. K. Ilyen még nem volt Félmillió forint értékű gépír öcsid .veremén y-betéikönyvet váltottak megyénkben az év első hetében. Nyilván hozzájárult ehhez, hogy az elmúlt év novemberében megtartott húzáson hét gépkocsit nyertek a megyében. Ezzel az eddig nyert gépkocsik száma a megyébe« 17-re emelkedett.. ] IX. | SALLAI IMRE BOLDOGSÁGA Két. éves volt Sallai, amikor I az Udvarhely megyei ErclőCülcn. meghalt az apja. aztán, röviddel utána az anyja is. Mindketten tüdővészben. Apja szülei vették magukhoz a kisgyereket Miskolcra, akinek hét év múlva újra más asztalhoz kellett ülnie, mert nevelői is elhaltak. Anyai nagyszüleihez került otthon. Udvarhelyen. Homorád-Oklándon. Polgáriba ‘ a Háromszék megyei Beróton járatták, aztán Pestre került felső kereskedelmibe. Mindig idegenek között élt, mindig visszafojtotta érzéseit, mindig kevés szeretetet kapott. A proletárforradalom kárpótolta mostoha gyermekkoráért: egész lángoló szívét a forradalom oltárára tette. A kommün elbukott, akik jövőjüket várták tőle, gyászolták. Ö meggyőződéssel harcolt, már nem nyugodhatott bele a veszteségbe,. nem érezhette öröknek a csapást. Egész életét felajánlotta, hogy az öröm visszatérjen .. . — Tudod Vili — folytatta Sallai —, akkor lennék igazán boldog, ha egyszer újra nyíl.an, szabadon beszélhetnénk az emberekkel. Elolvastam a leveleket, amelyeket a gyári munkások írtak a Kommunista vészére, tőletek a Tungsramból és máshonnan. Ha elmehetnék a Siemensbe, vagy a Lángba, bemennék a műhelyekbe, leülnék az emberekkel beszélni a sorsukról, helyzetükről. Lehetetlen, hogy ne értenénk meg mindenben egymást. .. De ... — Lámpához értek, kigombolta a kabátját és barna zakója szivarzsebéből ezüst láncon függő órát húzott elő — felre most a szenti- mentalizmussal. mert nem marad időnk a legfontosabbra. Szóval, ha a munkások és a párt akadálytalanul szólhatnak egymáshoz, ha mindig meghallgatjuk a munkásokat, akkor sose kell félnünk, hogy nagy hibát követünk el. ■ Egész életét tette rá, hogy a magyar- nép és . a kommunisták újra es végérvényesen találkozómnak. Ezért dolgozott a huszas években Becsben, ezért Moszkvában Kun Béla oldalán. Korábban őt sem hagyták érintetlenül azok a szerencsétlen ellenségeskedések, amelyek az emigrációban élő magyar kommunisták soraiban annyi kárt okoztak. Landler Jenő, ez a melegszívű, nagyszerű forradalmár a körülötte összegyűlt pártemberekkel sok mindent másképpen látott — egvet-mást jobban is—, mint Kun Béla. De Kün — a Tanácsköztársaság lelke — külföldön is az a láng maradt, ami itthon volt: lobogó, messzire fénylő tűzforrás. Magával ragadott mindenkit, aki a közelébe került, mert Magyarországért élt. mert szüntelenül figyelemmel, odaadással csüngött népének életén. Tiszta ember, nyílt, puritán és kemény. Sallai — nem titkolta — jóllehet mindig odaadással dolgozott Landler mellet: is a pártért, rajongásig szereti Kánt, tűzbe menne érte, s meggyőződése. hogy mielőbb véget kell vetni a széthúzásnak. A pán csak egységesen képes rá,, hogv megnyerje annak a sok ezer munkásnak. szegényparasztnak., intel- lektuelnek a bizalmát, akire szüksége van. Ezért kockáztatta a (szabadságát és az életét, amikor i huszonnyolcban Budapestre jött. Akkor az Orczy úton. a negyven- I kettes számú házban működött a , nyomda és őt Halmos Pálnak ismerték az elvtársak. Háy Mihály dolgozott vele és Garai Károly. Később, amikor lejárt a megbízatása, és huszonkilencben újra külföldre ment, Iiáv és Garai folytatták a munkát. Lebuktak: másfél-másfél évre ítélték őket... Killián mindkettőjüké* ismerte: a börtönben találkozott velük. Azóta kiszabadultak, pillanatnyilag semmit sem tudott róluk. Igaza van Gabinak — gondolta —. nehéz, nagyon nehéz illegalitásban élni. Az ő helyzete ekkoriban valamiféle fél illegalitás volt. Egyet- mást tudott már róla a rendőrség, de nem túlságosan sokat. Ahogy egymás között mondták — még nem volt egészen fekete. "A harmincas május elsejei lebukásaitól- nem nagyon volt ellene' bizonyíték. Amikor kiengedték, egy évre Becsbe ment. Ott so-k tapasztalatot gyűjtött, óvatosabb lett, visszatérése óta még megfontoltabban dolgozott. A gyárban és a vasas-szakszervezetben sem tétlen, de eddig még se itt. se otl nem volt baja. — Akkor hát megértettük egymást — mondta Sallai és lelassította lépteit, búcsúzni készült. — Az Ifjú Proletár legközelebbi számában nyomatékosan felhívjuk a figyelmet a konspiráció.*; előírások szigorúbb betartására, hogy elkerüljük a fölösleges ál dozaiokat A pártépítő szervező munkában is érvényesítjük ezeket a szempontokat. Minél több munkáslevelet gyűjt tünk össze és közöljünk a pártsajtóban., mert a teljes igazság csak illegálisan láthat napvilágot... Ami a továbbiakat illeti, majd üzenek. Minden világos? — Értelek Gabi. így lesz. Elkísérjelek? — Nem. egyedü l\ megyek. — Vigyázz. — Te is. A 100 *r-osok Még ősszel történt, a statárium kihirdetése előtt: Kurimszky Sándort fontos találkozóra hívták Pistával. Akkor még ö maga se tudta, kicsoda ez a ..Pista", öt évvel később tudta meg. amiaugusztus elsejei háború ellenes napra készültek. A szervezés egyik góca a 100 % szavalókórus helyisége volt Újpesten, a Józsel utca és a Jókai utca sarkán. Sok munkásfiatal járt oda, működésüket a 100 című baloldali folyóiratot szerkesztő írók, újság- ■írók — Gergely Sándor, Nagy Lajos, Agárdi Ferenc, Gereblyés László és mások — segítették. Tamás Aladár, a főszerkesztő is gyakran felkereste őket. Pesten, a hatodik kerületi Ö utca négy- szám alatt, a harmadik emeleti tízes lakásban működött a szerkesztőség. A fokozódó rendőrségi üldözés következtében a lap ekkor élte végnapjait. Persze, a verstanuláson kívül sok egyéb dologgal is foglalkoztak a szavalókórusban. Terjesztették, kézről kézre adták Tara- szov-Rodionov Csokoládé című könyvét. Párizsban jelent meg, magyarul. Katona Fedor néven Karikás Frigyes fordította. Majakovszkijt, Hja Ehrenburgot, Glad-’ kovot. Vera Tmbertet olvasták. Ernst Glaeser „A 902-esek” című í-egénye is nagyon népszerű volt köztük. Akadtak aztán jónéhá- nyan, akik az olvasáson, kultúr- munkán kívül, fontos pártszer- vező és propagandamunkát végeztek. Akkor, harmincban, azon az emlékezetes júliusi napon történt: néhányan. akik az illegális párt soraiban dolgoztak, elosztották egymás között a háború ellenes tüntetésre szóló röpiratokat, s azzal, hogy dolguk van. nem vehetnek részt a próbán, elhagyták a helyiséget. A kórus együtt maradt, tanult. Pákozdv Fei-enc versét gyakorolták: Mélykar: Mint szüntelenül feltörő forrásból kiáltások szakadnak fel belőlünk. Magaskar: Szánkról visszhangzik a munkanélküliek jelszava: Féri.szóló: Munkát, kenyeret! Mély kar: Munkát, kenyeret! Magaskar: Éhező gyermekek es kizsákmányolt asszonyok sikolya szakad fel torkunkról. Női kar: Éhezünk! Mélykar: Béresek és kubikosok fáradt hangját dobjuk ki magunkból. Női kar: Nem bírjuk tovább! Mélykar: Robotoló munkások lázadó énekét daloljuk: . Női kar: Elég volt! Röpcédula, vagy más veszedelmes dolog nem maradt a helyiségben. kor Moszkvában találkozott vele, hogy igazából Garai Kirschnei- Károlynak hívták. Eredetileg matematika tanár és nyomdász, akkor már a Szovjetunióban megjelent egyik német nyelvű képeslap szerkesztője volt. Pista jóval többet tudott Cigiről. Nemcsak a nevét, azt is tudta. hogy ügyes, bátor, leleményes. Glotz Béla cipészsegéd hívta fel rá a figyelmét. Glotz régóta ismerte Sanyi munkáját. Szaktársa volt, becsülte, s úgy tartotta számon, mint az illegális munka egyik erős tartalékát. Glotz és Kurimszky még harminc júliusában kerültek szorosabb kapcsolatba, amikor az Megérkezett a rendőrség. Nag feltűnés közepette, mintegy har mine kórustagot vitt el a" ..mese autó” a toloncházba. A detektívek egyenként vetté őket „kezelésbe”. Bonyhádi Károlyt és a kóru néhány más tagját már ismertél — Bolsik vagytok valamennyi en — ordítottak rájuk —, tudju jól, a kórus csak fedőszere. Bele látunk a kártyátokba. Ezeket a „feketéket” elkülöm. tették, rendőri felügyelet alat álltak, nem lett volna szaba< semmiféle egyesületet, vagy cső portosulást látogatniok. (Folytatjuk)
