Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

1061. január 3. TOLNA MEG TEJ NÉPÚJSÁG Manadai levegő | — Mondja meg otthon édesanyámnak, nem élek úgy, ahogy azt mifelénk hiszik. Két éve nem dolgozom.... A többit már tudja... A korántsem örömteli üzenetet Czank József hozta magával, sok hasonlóval együtt, a Niagara víz­esés mellől, Kanadából. Nyolc he­tet töltött abban a távoli ország­ban, rokonait látogatta meg. s egy kicsit belekóstolt a kanadai leve­gőbe. — Fanyar’ volt az íze — emlék­szik vissza beszélgetés közben. — Gyönyörű, fejlett országot iáttam, de lépten, nyomon találkoztam, ha nem is akartam, az árnyoldallal. Milyen Kanada? Felületes szemlélő számára a korlátlan le­hetőségek hazája. Minden kapha­tó, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, ha van hozzá dollár. A legtöbb ember vágyik egy szép családi házra. Kanadában meg­kaphatja. Mégpedig részletre. Ezer dollár előleg kell csupán, s a többi formaság: az ember egyik napról a másikra tizenötezer dol­lár értékű ház boldog tulajdono­sának mondhatja magát. Egészen addig, amíg véletlenül valami baj következtében el nem marad egy részlettel. Mert aztán a továb­biakban már fuccs a pénznek, és a háznak is. Költözhet vissza a régi lyukba, ha egyáltalán meg­van. Mert az ő tulajdona vissza­száll a vállalkozóra, s neki csak a vigasz marad, hogy két év múl­va, vagy talán előbb is, ha lábra áll. kezdheti elölről. — Gazdag ország Kanada. Szo­kás onnan fényképeket küldeni. A képen többnyire , elegáns autó mellett, megelégedett' pózban, áll fiú és lány. Itthonról néha irigy- ük őkej^ — Van autó. több mint nálunk; — erősíti Czank .József. — Lehet vásárolni, Van részlet: De ezzel is megvan a baj. Ami a házra vo­natkozik, az alól az áutő sem ki­vétek Itt is fenyeget az agyafúrt módon kidolgozott • és a csavaros eszű ügynökök által beadott rész­lettel együtt járó kockázat. A beszélgetésben igén sokszor elhangzott a kockázat szócska. Nem alaptalanul. Ugyanis a ka­nadai levegőnek éz ad sajátos, mondhatnánk neuraszténiás fe­szültséget. Mert minden feszült és bizonytalan. Még az aránylag ma­gasabb életszínvonál is. Ez sem mentesíti az embereket az ideges­ség alól. Hogy az idegesség Kana­dában tény, arra bizonyíték a te­levízió műsora. A különben köny- nyed, gyakran szórakoztató prog­ramban hetenként külön adást — és időben is terjedelmes adást — szentelnek a neuraszténiának, en­nek a majdnem nemzeti betegség­nek. S a műsort úgy nézik, olyan átszellemültséggel. mint nálunk hallgatják a Szabó-családot. — Persze, túlzás azt mondani, hogy Kanadában csak az van, amit eddig említettünk. Mert van nyugodtság is. Ahhoz azonban, hogy valaki a nagy átlagnál nyu- godtabb legyen, három dologra van elengedhetetlenül szüksége: állandó munkalehetőségre, egész­ségre, és arra. hogy még csak vé­letlenül se vitatkozzon a főnöké­vel... A szabadság fontos dolog, s a Niagara tövében büsz­kék is rá. Ám a vitának még a gondolatától is megborzonganak. Úgy vannak vele, sohasem lehet tudni... Czank József egyik isme­rőse nyolc évig dolgozott egy bú­torgyárban: Az még hagyján, hogy segédmunkás bérért szak­munkát végzett, a probléma ott kezdődött, amikor egyik napról a másikra kicsöppent az üzemből. Négy hónapig volt munka nélkül. Megkapta a havi 66 dollár segélyt, ebből azonban családot eltartani még Kanadában is igen körüjmé- nyes. Négy hónap után, ha nehe­zen is, de munkát kapott. Az ő sorsánál azonban sokkal szomo­rúbb Molnár Géza, 62 éves kana­dai magyar esete. Hét éve mun­kanélküli. Kap segélyt, úgy ahogy meg is él belőle, de tovább sem­mi. Most haza szeretne jönni. Sa­ját szaVái szerint 1928 óta, amióta kivándoíolt, egy cukorbajnál egyebet nem szerzett... Sok széfjét és jót hallottam Ka­nadáról.! Fejlett az ipara, mező- gazdasága, közlekedése, korsze­rűek a háztartások, magas a táp­lálkozási kultúra. Ezen azonban én egyáltalán pem csodálkozom. Miért nem 7 Csak egy momen­tum: Amikor Európában bombák ezrei robbantak, fegyverek száz­ezrei dörögtek. Kanadában még csak elsötétítés sem volt. Nem is­merték a kötelező katonai szolgá­latot, jó pénzért katonáskodott az, aki akart. A háborút csak újság­ból ismerték, ötnapos a munka­hét. Mindezek ellenére a nyug­díjkorhatár mégis 65 év. a beteg- biztosítás magánkezekben van, s aki elmúlt 40 éves, az régi mun­kahelyén húzza meg magát, mert újat már nehezen kap. Ezen a kritikus korhatáron túl, gyana­kodva vizsgálhatják az izmait, szemét, s tálán a szellemi képes­ségét is kétségbe vonják. Még aZ idősödő férfiaknál is hátrányosabb a nők helyzete. A fizetett szülési szabadság például csak álom. Az anya kap egy hó­napot, fizetés nélkül, s többet mu­lasztani nem tanácsos. Ä kapuk előtt ott a nagy tartaléksereg, s a pótlásról könnyen gondoskodik a gyártulajdonos. A munkanélküli segély pedig még a mi fogal­maink szerint sem sok. És az élethez a mindennapin kívül több más dolog is kell. Ez a „több más” azonban igen költséges dolog, ízelítőül: A könyv ára 2 dollárnál kezdődik. A mozi délelőtt 40—80 cent, délután másfél dollár, este pedig 1—2 és fél dollár. A szín­házról, sportrendezvényekről ne is beszéljünk. Mondjunk el inkább egy epizódot. A látogatás alkal­mával színházba kívánkozott a vendég. Kicsit meghökkenten néztek rá az ismerősök: I — Színház? Úgysem ér­!--------------------------- ted a nyel­v et! Meg aztán miért dobjunk ki fejenként öt dollárt? A fentiekhez tegyük hozzá, hogy ha valakinek van munkája, he­tenként 50—60 dollárt is megke­reshet. Ha véletlenül lecsúszott, egy ideig kaphat élelmet a köz­konyhán. Nálunk a hasonló intéz­ményt valamikor Róbert bácsi konyhájának hívták, de Kanadá­ban finomabban fogalmaznak. Ennyit a kanadai levegőről. Erősítsük meg befejezésül azt, amit az ország szépségéről és gaz­daságáról hallottunk és olvasd tunk. Azt azonban ne firtassuk, hogy a szépség és a gazdagság ki­nek jelent hasznot és jólétet. En­nek megállapítása a közgazdászok dolga. Mi inkább egy véleményt adjunk közre, amit olyan politi­kától irtózó, 110 ezer dollár érté­kű moteltulajdonos mondott, akit egyáltalán nem lehet megvádolni irántunk való rokonszenvvel. Vé­leménye így hangzott: — Nem lenne olyan az élet Kanadában amilyen, ha nem len­ne szocialista tábor és gazdasági verseny... Ne kételkedjünk á szavaiban, ő nem politizál, pusztán csak üzlet­ember... SZOLNOKI ISTVÁN Halálos végű újévi vigalom Az újévi vigalom halálos áldo­zatot is követelt, Vincze Gyula 32 éves Alsónyék, Móricz-tanyai lakos újév reggelén erősen ittas állapotban feküdt le — égő ciga­rettával. Közben elaludt és a cigarettától meggyulladt az ágy­nemű. Nagy füst keletkezett, s mire észrevették a tüzet. Vincze Gyula megfulladt a füsttől. A tűz tovaterjedését sikerült megaka­dályozni. Téli Balaton December elején még járt 2 füredi, révfülöpi és a badacsonyi hajó, de néhány nap múlva már a szántódi komp sem tudott köz­lekedni. Hirtelen jött a hideg, s napról napra duzzasztotta a je­get, De ezt már csak az őslakók látták, meg néhány szívbeteg, aki nem az évszaktól, hanem Füred vizétől várja a gyógyulást. Mert a part elnéptelenedett, a vona­tok szeptember óta csak vit­ték az utasokat, nem jött helyet­tük senki, s vannak helyek, ahol hét-nyolc ember lézeng, s ízleli a bort, Csopak, Arács. Ábra­hámhegy, Láb di termését, amit pincéjébe rejtett a gazda a nya­ralók rohama idején. Mert akkor minden fajta bornak jó ára volt, a hosszú, téli estéket azonban csak a tiszta, hamisítatlan nedű illeti, amelyet nem hígított eső­víz, s nem sűrített cukor. Mit is lehetne kezdeni bor nélkül, ezekkel a hosszú esték­kel, amikor a füredi sétá­nyon a szivVotegzken kívül csak Vörösmarty szívhalászai kí­sértenek, s mege’.eve-ednek Krúdy novel'ái? Mert nem nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy az ember maga e'ő't lássa a réoí hidegfürdőt. melynek cölöpjei között összetorlódik a jég, s a hajdani Ezterházy-fogadó abla­kából Anton, a bérszolga, fi­gyeli a ködbe süllyedt tájat. A nagy hidegben a rókák a régi színház romjaiig meré~zkednek, egy nyírségi úriember, névs-erint Matskási, pedig var jakra lövöl­döz az erdőtélen Ekk"r fo-dul be egy csengős szán a fo"adó elé. egyetlen utasa van. bizoniios hö'gy. okit Fruz^inkámk hív­nak. s mindössze annyi do'ga van Füreden, hogy felkötvén korcsolyái* néhány nyolcast raj­zoljon a B-’aton jegére. Aztán csengetyűs lovai röpítik is to­vább. min a variakra lövöldöző nyir.-égi férfiú búc'út int a tü­neményhez hasonlatos dalnőnek. Persze mindez csak emlék és irodalom: a valóság sokkal é'e- ben rajzolódik ki a tarlóit fák ágai mögöt. S ez a valóság nem is szívderítő. Költők, re­gényírók, tud sok vallottak a Balaton szépségé ől. h-sznáról. s immáron átment a köz udntbr, hogy nemcsak az o-s-ágnak, ha­vam Közóp-F-"~"-"án"k is leg­jelentősebb vdü'őhe'yei‘ között van. E"t a fel nem bee ü’he'ő természeti Jenesét méais c'ak ez év 3—4 hónanjáb-n használjuk: szentemberben az űdii’ők leg­többje bezár, sem a téli spor­tok nem vonzanak senkit (vagy cs"k nagnon átmenetileg, eoy-'-éi versenyre), sem a cs"dál"tos iái, amelynek szépségéből pedig min­den évszakra jut bőven. Balatonfüreden énült fel a part egyik legszebb szállodája, az Aranycsillag. Ajtaján táb­lácska fityeg: a leg :öze e i sz l- loda Balatonalmádiban! Mikor hozza be így a befektetett össze­get, s — ami ennél is fontosabb, — biztos, hogy nem akadna egyetlen téli üdülővendig sem? S így mehetünk tovább Füred­től Tapolca felé, csaknem min­denütt csukott ajtókra találunk. Az elmúlt években sokat fej­lődött a Balaton-part, rengeteg építkezés volt. de ezek az új építmények valójában most mu­tatják meg igazi arcukat, ami­kor a kopár fák közül merednek ki falaik. Mondjuk meg rögtön, a kép nem mindig szívderítő. A meglepetés mindjárt Szántódnál ér. Néhány éve nagy propagan­dával megnyitották az öreg Rév - csárdát, amire szükség is volt. Sőt, nyilván kicsinek mutatkozott mert hozzá kellett toldani. A vén épülethez azonban olyan hi­permodern vonalú toldalékot ra­gasztott merész építője, amely se nem stílusos, se nem szép. A füredi sétány bazársora l"ga ájb ugyanilyen hatást kelt. Még az is vitatható, hogy Füredet így fejlesztik, a nyaralók és nem a szívbetegek kedvére, hisz a Balaton-part elég nagy. szén­savas forrásunk viszont nincs mindenütt. De a száz esztendei sétányt miért kellett így el­csúfítani. mi szükség volt erre az ormótlan, iz'éslelen bazár­sorra? Javaslótok, tervek ezrei hang­zottak el az elmúlt években a Balaton fejlesztésére. korszerű- sítésére. Fz helyes. A kivitelezés azonban gyakran mm szerencsés, mint ahogy nem sze encsés az sem, hogy a téli hónapokra, egész a kora nyárig, jószerivel kihalt táj. egyik legérték-sebb természeti kincsünk vidéke ícs) JANUAR HAVI MOZI ... DOMBÓVÁR: 3—5. A bűnöí visszatér. (NDK film.) 6—8. A félelem bére. (Francia film.) DU- NAFÖLDVÁR: 3—5. Foto Hábar dUj magyar film.) 6—8. A rend­őrfelügyelő. (Olasz film.) PAKS: 3—5. A rendőrfelügyelő. (Olasz film.) 6—8. Foto Háber. (Uj ma­gyar film.) SZEKSZÄRD: 2—5. Boccaccio’ 70. I. (Olasz film.) 6—8. Elektra. (Görög film.) TAMÁSI: 3—5. A félelem bére. (Francia film.) 6—7. Az utol­só vacsora. (Magvar film) TOLNA: 3—5. Elektra. (Görög film. 6—8. Boccaccio’ 70. I (Olasz film. (i) Mi! várok az új esztendőtől - útépítőktől? Tamási és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet havi 100 000 Ft forgalmú regölyi önkiszolgáló boltba azonnali belépéssel szakképzett boltvezetőt i i keres. Erkölcsi és működési | bizonyítvány szükséges. Uti- j költséget felvétel esetén té- I rítünk. (151) _Apróhirdetések A z apróhirdetés díja szavanként hétköznap 1 Ft, vasárnap és ün­nepnap 2 Ft. Az első, és min­den további vastagon szedett szó két szónak számít._________ Gyakorlattal rendelkező tehenészt keres felvételre o bölcskei Petőfi Tsz. Fizetés az állami gazdaságok bérezése szerint. (138) Eladó villanyhegesztő transzformátor, akkumulátortöltő, egyen- és váltóáramú dinamó. Terményt, disznót átveszek. Kan­di János, Tolnonémedi, (2) AZ ÚJSÁGÍRÓ hallatlan adag optimizmusáról is ismert, mert ha írószerszáma alól akár a legke­ményebben bíráló, akár a humor szóvirágába öltöztetett szavak ke­rekednek elő, mindig egy meg­győződés vezeti: bíráló sorainak lesz foganatja. Hogyan is kezdjem a nyilatko­zatot? Azzal talán, hogy az elmúlt év­ben is gyarapodott, szépült a vá­ros, vezetőinek, lakóinak igyeke­zetéből és a népgazdaság jóvoltá­ból. Üjabb létesítmények, lakó­házak adnak erre tanúbizonysá­got. Hogy az új házak lakóinak bosszankodni kell esetleg az el­fuserált munkák miatt? Az építők tanulnak a hibákból, és a követ­kezőkben nem lesz rájuk panasz. Szóval, amint az előbb említet­tem, hallatlan optimizmussal né­zek az új esztendő elé. Mert nem létezik, hogy annyi bosszantó hi­ba előforduljon, mint az elmúlt évben. Például az útépítéseknél. A szekszárdi főutcák már nem felelnek meg a közlekedés mai követelményeinek, de a mellék­utcák jó része is eléggé elhanya­golt, A városi tanács 1963-ban tizen­egy kisebb utca útépítésére adott megbízást útépítő vállalatoknak, még az év első negyedében. Mon­dani sem kell. hogy nem készül­tek el. Az útépítéssel megbízott vállalatok hivatkoztak anyag­hiányra, szállítóeszköz-hiányra, munkaerőhiányra. Csak egy pél­dát említek a szekszárdi útépítés- ről. Az AKÖV új forgalmi telepé­hez vezető — mintegy 300 méte­res — útszakaszon átépítik az út­testet. Még valamikor augusztus­ban kiszállították az útpálya sze­gélyezéséhez a bazaltkövet. No­vember végéig el is készült, be­tonba ágyazva a kétoldali sze­gély. Még novemberben odahord- ták a zúzott követ. Hetekig elfog­lalták a úttest felét a kőhalmok, a gépkocsivezetők legnagyobb bosszúságára — nemkülönben az arra lakók és a műszergyári tan­műhelybe járó százharminc ipari tanuló bosszúságára. Mert mellé­kesen dombokat varázsoltak a gyalogjárás céljaira rendelt út­szegélyen. Igaz, most kitűnő lehe­tőség a sízésre Legalább is esni lehet akkorákat, hogy nyög belé a járókelő ... DECEMBER KÖZEPÉN végre szétterítették a zúzott követ, és egy úthenger hozzálátott a hen­gerléshez. Még akkor is dolgozott, amikor harmadnapra esett a hó. Végül megfeneklett egy utcai cső­repedés vízmosta árkában. Valaki tréfából az alábbi szövegű táblát akasztotta az úthengerre: „A kotrógép hatáskörében tartózkod­ni szigorúan tilos és életveszé­lyes.” Az igazsághoz tartozik az is. hogy a kertvárosi járdaépítés sem volt különb az útépítésnél. Meg­kezdték novemberben a Kisfaludy utcában. Talán száz-kétszáz mé­ternyi készült el a járdaépítő rész­leg és a lakók jóvoltából, amire lehullott a hó. Nem tudom, ho­gyan fogadja el Rábóczky Györgv tanácstag a vb válaszát, amelyet egy interpellációra kapott. Ugyanis szóvá tette, hogy a Tar- csay Vilmos utcában mennyire szükség lenne a járdára. A válasz­ban megígértek, hogy a járda még 1963-ban elkészül a Kisfa­ludy utcai járdaépítést követően. Szóval, az új esztendőtől és az útépítőktől azt várom, hogy ez­után inkább májusban, de ha le­het, még inkább áprilisban kezd­jék meg az út- és járdaépítéseket, hogy őszig, az év végéig biztosan elkészüljenek. VÉGÜL MÉG EGY... Hallot­tam, hogy egyik-másik utca la­kossága vállalta, hogy amennyi­ben a tanács betonlapokat ad, el­készítik a járdát. Remélem, válla­lásának mindenki eleget tesz, még az is, akinek a háza sarkon van, és hosszabb járdarész gondja esik rá. Tehát még egvszer csak azt mondom, hallatlan optimizmussal várom az új évet. mert lehetet­len, hogy annyit bosszankodjunk, mint 1963-ban. B. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom