Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-16 / 12. szám

4 TOLVA HECTE! VFFŰJSAO 1564. janníf Iái S vén cigány halála Újvárosi dalos népszínmű >rta: Pa. j<ács Jenő hírlapíró SZEREPLŐK: A vén cigány: Kazánkovács Lajcsi. Anyóka: Lajcsi cigány felesége. A pincér: Tibor, a BELSPED 120 kilós kocsisa Az uraság: Józsi bácsi, nyugalmazott könyvelő. Viccér egyben a kórus vezetője is: Orsós Jenő. Ezenkívül: Szájtátó közönség, urak és szolgák. PROLÓG Kedves Olvasó! Vagyok bátor, s.megismertetlek népszínmű-iro­dalmunk legújabb remekével. E mű olyan, mint még soha ilyen nem volt. Eleven, az életet adja vissza, realista, hogy úgymond- jam a neorealizmus jegyeit rejti magában. A történet régi, réges- régen, valamikor, amikor az öreg cigány még öreg volt, és nem dol­gozott állami gazdaságban, meg, a szekszárdi gépjavítóban, akkor volt hiteles e történet. Ma csak így esténként elevenedik fel a múlt. csakúgy mint régi népi táncaink esetében. Esténként, amikor csen­des az Illés barátom kocsmája, amikor már a rendőrposzt is elko­cogott a belváros leié. akkor veszi kezdetét a műsor. Alapja A vén cigány című fnű-magyar nóta. Miután megfigyeltem a műsort, szük­ségesnek- tartottam kiegészíteni itt. s amott, egyhelyütt elvettem a látottakból, másutt meg hozzátettem, hogy kerek legyen a népszín­mű. RENDEZŐI UTASÍTÁS: Hivatalos képű, tehát jobbára kala­pos urak. az előadásra maszkírozva jelenjenek meg. mert külön­ben félő, hogy az előadás elmarad. SZÍN: Az újvárosi italbolt. (Idő: hét óra. kint erős hideg, nagy köd. Ili bent az italboltban áporodott meleg és pálinkabűz. A sa­rokban. az asztalok körül italozó cigányok ülnek. A másik asztal­nál urak és szolgák, újvárosi dolgozók. Kissé ittas mindkét asztal- társaság. A WC lépcsőjén négy atyafi ül. és énekelni kezdenek. Or­sós Jenő. viszi a prímet.) ORSÓS: (cigarettacsikkét kiköpi a koszos padlóra, és szép ba­ritonján elkezdi a dalt, ájvatosan). Zöld, erdő ■mélyén, kis patak szélén... (Bekapcsolódik a kar. egy énekes zümmögi, másik morogja, a harmadik tercel.) MÉG MINDIG ORSÓS: Vad-galamb vígan turbékol a fán. (Ekkor megmozdul a sarokban a Lajcsi cigány, feltápászkodik. és folytatja a dalt. miközben a kórus kíséri.) LAJCSI: Hol van a hegedűm párom? (Ekkor felesége felugrik és egy üsl lábát nyomja Lajcsi kezé­be.) Városba elmegyek mámá, én. á zöreg cigán. (Felesége könnyeket erőltet szemébe és felsikolt.) ANYÓKA: Ne menj mán. Lájos! LAJCSI: Megyek! (Erőteljesen kiált, hogy a polcon lévő sör­csizma megrezdüj, majd folytatja érzelgős, bús hangon.) Még egyszer hádd muzsikáljak, szívemből, úgy igazán. (Ajánlatos, hogy a közönség itt már látott szájjal figyeljen.) Hogy él még á vén cigán, öreg cigán. áz ősz cigán. A KÓRUS: (A kíséretet abbahagyják és átveszik a prímet, a narrátor szerepében énekelnek, nem is fontos, hogy énekeljék a szöveget, hanem csak mondják, ha még erejükből futja.) És a vén ember el tipeg csendben. Hóna alatt a kopott hegedű. (Lajcsi ekkor elindul a söntéspult felé, lép hármat előre és kettőt vissza, alig bír járni, lábain állni, mert az Illésnek ismét jó pálinkája van. és abból benyakalt már az előadás előtt a Lajcsi gyerek.) Városba érve, fáradtan lép be Csillogó, fényes terem ajtaján. (Megáll, lehetőleg szilárdan, a hólétől lucskos italbolt köze­pén.) LAJCSI: (Úgy tesz, mintha erősen indulatos lenne, dobbant erőset, mint amikor az Illés már nem akar neki fröccsöt adni. és beleüvölti az áhitatos csendbe): Nágyságos urájim kérem, nem tudom, ismernek-e még, Könyörgöm, de sokat húztam (a könyörgés lehetőleg ne legyen erőltetett, mesterkélt.) Még egyszer hádd muzsikálják... (És ekkor a kórus veszi át a hangot, felerősítve harsogják a nótát, miközben Lajcsi az üstlábbal erősen imitálja a hegedűvonó­val való játszást.) (Azután csend lesz, hallani, hogy az ötödik ház előtt a ku­tyák milyen csodálatosan vonítanak. És megszólal ekkor kimért, erős, nyugodt, tagolt, szép kiejtéssel Józsi bácsi, a nyugalmazott könyvelő): JÓZSI BÁCSI: Jó uraim, ma mulatunk ugye? Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, repülni tud-e? (A kórus zümmögve kíséri Józsi bácsit, a tanult embernek megjáró tisztelettel. Lajcsi még mindig a bolt közepén áll. kezé­ben az üstlábbal, Tibor, a BELSPED kétméteres kocsisa Laj- csihoz ugrik, miközben a kórus azt dalolja, hogy): KÓRUS: Ugrik a pincér, pénzt kap a viccér. (Ekkor Tibor megfogja Lajcsin a kabátot gallérjánál, a nadrá­got üllepénél. és a WC-lépcsőre dobja. Lajcsi cigánnyal együtt, mint egy krumpliszsákot. A dobást úgy kell végezni, hogy Lajcsi ne üsse nagyon meg magát, de a hatás is meglegyen. A Lajcsi fe­lesége ekkor elsikoltja magát, rádobja magát a terem közepéről férjére, szinte betakarja, mint kotlós a kiscsibéit. ha vérese köze­leg, és szomorúan sir, zokog. Vigyázni kell arra, hogy megfelelő mennyiségű ital legyen már Lajcsi feleségében, különben a -zoko­gás nem lesz tökéletes. Az Orsós gyet ek ekkor odaall az úr elé, aki a színmű eljátszását megrendelte.megkapja a pénzt, Illés pedig ki­tölt mindenkinek egy-egy korsó sört. vagy nagy fröccsöt. Közben a kórus még mindig énekel.) KÓRUS: Meghalt a vén cigány, szegény cigány, öreg cigány. EPILÓGUS Az előadásra, mely jó hangulat esetén esténként megismétlő­dik, belépődíj nincs. A fogyasztás már a műsor iránti tiszteletből is kötelező. Az előadás végén azután zárórát rendel el a bolt veze­tője, úgy, hogy szódavízzel spricceli ki a díszes vendégseregül... Bár erősebb sugarú vízzel mosnák már tisztára az újvárosi ital­boltot.! ha magam is úgy erezném, nem leszek rá képes. De ha a párt X. Kórusbeli szereplésükkel — ha egyéb ezúttal nem is bizonyult rájuk — megsértették a rendőri' felügyelet előírásait. A „házi maccs” megszegéséért büntetés járt: néhány hetes őrizetre bent fogták őket a Mosonyi utcában. A többieket — az első vendégeket — nyilvántartásba vették, íelkar- totékozták. Ezek közé tartozott Kurimszky is. Bátran viselkedett, a' vallatás nem törte meg. Glotz Béla tudta ezt, mert akkor éppen ő is odabent volt a jergliben és figyelemmel kísérte az ifik erő­próbáját-. Ezért hozta, össze Gara- ival Kurimszky Sándort. Cigi augusztus harmadikén sza­badult a toloncházból. Túl voltak az elsejei háború ellenes napon, nélkülük is fellobbant a főváros több pontján a tüntetés: Le a háborús készülődéssel! Éljen az ifjúmunkások nemzet­közi összefogása, a fasizmus és a háború ellen! Elhangzott néhány jelszó, a cso­portok szétoszlottak, a rendőrség kén, minden erőfeszítésj-e haj ezután már nem látta sziiksé- landó az ember. . . gesnek, hogj bent tartsa a „gya- _ Persze — ismételte. — Ha núsokat”. De neveik bekerültek a egyszer csinálni kell, vállalom. K-betűvel jelölt kartotétokra. Beszélgettek még egy ideig. „ „ főleg a' megbízatással összefüggő A KÖZPONTI SAJTÓ tennivalókról. Ügy váltak el. hogy Pista kijelölte a következő Glotz Béla útmutatása szerint találkozás idejét és helyét. Újpesten, a Tavasz utca Rákos­palota felőli végén kellett Ciginek ELOSZTÓ HELYEK Pistára várakoznia. Glotz el­mondta Pistának, milyen Cigi Néhány nappal később Cigi külseje. Dinda Bélához ment Rákospalo­Pista harminc körüli, jól öl- tára, aki az Imre utca ötvenötben •főzött, vállas férfi volt. Kurimsz- lakott. Dinda is cipész volt, az kynál fél fejjel alacsonyabb, apja is. Az öreg egy tenyérnyi Jávor-baj szú. szemüveges. Amo- foltozóműhelvben kínlódott, Béla lyan értelmiségi! kinézésű. Szem- pedig hol gyárban, hol mesternél ügyre velte Cicit. s megállította: dolgozott, aszerint, hogy milyen „Nem tudja véletlenül, merre van volt az „időjárás’-. Dinda négy a hetven hatos ház?" évvel volt idősebb Kurimszkynál. „Naplemente” — felelte a fiú. Ezidőtájt éppen gyárba járt, de . Ez ugyan elég erotesrkül hang- otthon a lakásán is fuserálgatott. zott, de a kérdezőt megnyugtatta, a ielesége ismerősöknek varrt. Mosolyogva nyújtott kezet. Elin- Dindának is volt már dolga a dúltak az István út irányába rendőrséggel, de nem volt egészen — Sándor — kezdte minden fekete. A ..fcolsi-gyanúsak" kate- különösetob bevezető nélkül Pista górtájába tartozott,'d bőtösííkhé!■ —. rád esett a választás, fontos a baloldaliak közé sorolták. La­ntunkéval akarunk megbízni. Nem kásán időről időre illegális sze- könnyű és nem veszel vielen . . mináriumot tartott a rákospalotai — Nem baj — mondta Ku- körzeti bizottság. Kurimszky is rimszky —, hiszen tudja, hogy tagja volt. Andrásfi Gyula cipész­valami ilyesmiről Írsz szó —. segéd volt a bizottság titkára, halljam, mit kell csinálni. Akkoriban már hónapok óta Jó­De Pista nem akarta a közepén zggf Attila vezette a szemináriu- kezdeni. . ^ # mot. Ha a politikai „időjárás” — A statáriumot ellenünk hoz- különösen kedvezőtlen volt, át- ták, azt tudod —, szólt halkan, rnenetileg apja kis kócerája volt — Tudom. Dinda menedékhelye. No, akkor azt is tudod, hogy Harmadnap este Oláh Sándor- most nem babra megy a játék . hoz, a „Fecske-kerület" sajtóei­A mindig vidám, mozgékony oszj ójához vezetett Cigi útja. A Cigi nagyon komolynak, eltökélt- Fecske-kerület — ilyen néven nek látszott. Süvített a szel, nem vop feljegyezve semmilyen kabatja gallérját ielturve lépdelt [tép re, e megjelölést csak az Piste mellett. Az kalapban volt, illegális mozgalomban ismerték — o hajdonfott. Sokan mentek el azj. jetenf;ette: Ferencváros, Cse- mellettuk. befordultak egy csen- j Kispest, Erzsébetfalva. desebb, saros^mellékutcába, ahol Ezután egy szöke lánnyal ta- zavartalanul beszélgethettek. lálkozott Kurimszky a telefon­— Mondd, csak folytasd. gyár közelében, a Hungária úton. — Mernél-e vállalkozni a köz- Mindegyiküknél otthagyott egy­ponti sajtos tisztségének ellátá- egy csomagot, melyet úgy vitt sara? — kérdezte Pista, miközben magával a kabátja alatt — a lelassította lépteit, a fiúra füg- hóna alá szorítva —, hogy útköz- gesztette tekintetét. ben minden idegszálával figyelt, Garai sokáig tevékenykedett a feltűnés nélkül szemügyre vett német pártban. Betűszedő volt mindenkit, közel és távol, előtte a hivatalos foglalkozása. Nyom- és mögötte, nehogy elkapják a dában dolgozott, de azért Berlin- szállítmánnyal, ben is a pártszervezás volt a fő A monoriaknak Vecsésre kellett működési területe. Néhány éve kivinni az anyagot. Krumplival I vált meg a Kommunisták Német- fedte be egy hátizsákba. Egy kis- ’ országi Pártjától, mert itthon is kocsmába vért rá Bajkai János szükség volt szervezőkészségére, megbízottja. tapasztalataira. Kezdetben a párt Minden alkalommal szárnyra egyik nyomdáját vezette, aztán kelt a párt üzenete. Eljutott a I lebukott, ült másfél esztendőt., gyárakba, a szakszervezeti hélyi­- Szabadulásától kezdve i llegálisarL- ségek be, a természetbarátokhoz, félt. Azok, akikkel kapcsolatot a nyomorgók levesosztóiba, az tartott, így ismerték: ..Pista . ínségkonyhákra, a munkások haj­— Miből all az? — kérdezte lékaiba, a tanonciskolába, levente rövid hallgatás után Cigi. foglalkozások alkalmával a gya­— Most egyelőre csak annyiból, korlótérre. olykor még a lanyák- hogy te kapod kézhez az anvagot, ra is. elosztod, elviszed azoknak az a statárium nem szünteti meg j elvtársaknak, akik egy-egv terű- a válságot — állapította meg az letért felelősek. Ez nem kevés ifjúmunkásoknak szánt egyik röp- gonddal jár. nagy körültekintés irat. — Egymás után zárnak be leéli hozzá. a gyárak. A Gazdasági Gépgyár, —. Persze, persze. a Nagy és Róna autókarosszéria­Gondolkozott: Nem mérés dől- gyár leállt, a Dräsche téglagyár ga, egyszerűen kell. tehát úgy majdnem minden munkását elbo- lehet felfogni, hogy utasítás — csátotta. Száz meg száz munkás döntötte el magában. — Ha a lett újra munkanélkülivé. A oart alkalmasnak tart erre a Gazdasági Gépgyárban alig pár munkára, ez megtiszteltetés. Csak tanoncot szabadítottak fel, a töb- I akkor volna kötelességem kitérni, bit egyszerűen az uteára szórták. Az eddig eltöltött éveket most elveszítették, de mit törődnek ezzel a tőkések . . . Voltak nehezebb vállalkozások is. Néhányszor Budán, a Fillér utcában egy nyúlánk, szőke kár­pitos-segéddel, Tömpe Istvánnal találkozott Kurimszky. Ö volt a felső kapcsolata. Nyolc-tíz kilós pakkokat vett át tőle. A közpon­ti apparátus anyaga volt, szo­katlanul nagy kincs. A „Kommu­nista” és a „Pártmunka’’ sokszo­rosított példányain kívül akadt benne külföldön nyomott „Új Március”, sőt moszkvai „Sarló és Kalapács” is. Ezeket a csoma­gokat is Dindáékhoz vitte, ott bontották szét kisebb kötegekre. Megkönnyítette Kurimszky helyzetét, hogy a rendőrségen még nem nagyon ismerték. A július-augusztusi tokxncházi köz­játéknál az ő személyének nem tulajdonítottak különösebb jelen­tőséget. Kartotékján egyelőre ne­ki is csak az első rovatot töl­tötték ki: „Kommunista-gyanús'. Ilyen volt Andrásfi Gyula, vele egykorú cipészsegéd nyilvántar­tási lapja is, Pákozdi Ferencé, a fiatal költőé, és a többieké, a huszonegynéhány szavalókórus tagé. De azért Kurimszky feltételezte: egy-két detektív bizonyosan em­lékszik az arcára. Az elővigyá­zatosság sose árt. ö lehetőség szerint valamennyi rendőrségi „ismerős" arcát megjegyezte: fel­készült, hogy egy utcai találko­zásnál ne azok fedezzék fel őt. hanem megfordítva. Erre mindig ügyelt, olyankor is. ha semmi sem volt nála. Ha anyagot vitt, akkor kétszeresen. * Leesett a hó, beállt a szigorú tél. Szegények nehéz tele. Péntek délelőttönként hosszú sorok áll­tak a kerületi elöljáróságok előtt, ilyenkor osztották az ínségesek ebédjegyeit. Annyi kellett már, hogy nem győzték. — Nincs fedezet — mondta a polgármester. A későnjöttek — több ezren — ilyenkor utalványt kaptak a heti jegy helyett: egy kiló kenyér és tíz fillér ára lóhúskolbász vásár­lásra jogosított. Szerencsére a kormány „belátó” volt: leszállí­totta a lóhús árát, hatvannégy fillér lett kilója, Erzsébeten, a osepeü-híd mö­gött a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat gubacsi téglagyárának szárító kemencéjét esténként meg­rohanták a hajléktalanok. Egyik éjszaka háromszázötvenen alud­tak ott. A rendőrség felriasztotta őket: bejelentő lapot kért. Senkinek se volt bejelentő lap­ja, A hajléktalanok egyik osz­taga volt ez a sok ezerből. Dr. Chikán Béla erzsébeti pol­gármester kijelentette: nem se­gíthet ezeken, mert nem erzsé­betiek, ő már így is ötezer ínségebédet főzet naponta. AZ ÜJ MEGBÍZATÁS December tizenhetedikén tün­tetés volt a Belvárosban. Ezer- huszonhét embert előállítottak. Száznál többet a Szerb utcai kapitányságra. Ott nagy poíozás. verés folyt. A Nemzeti Kaszinó­val szemben, a Szép utca 1, számú ház kapualjában egy üres üzlethelyiségben, a Rákóczi úti Clarus-cukrászda udvari helyi­ségében is összegyűlt néhány száz fogoly. A Vörösmarty téri föld­alatti megálló várócsarnokában is százak szorongtak a rendőrök gyűrűjében. Pista a szilveszter utáni első találkozón — az angyalföldi pá­lyaudvarnál és a Tamai rét környékén jártak — azt mondta: — Jól csinálod fiú. Ha nem ijesztelek meg vele. most egy új kombináció került szóba ve­led kapcsolatban. — Hadd halljam, nem vagyok ijedős. — Tudom — nevetett Pista. — De gondolhatod, ezek a mi dol­gaink olyan természetűek, hogy a bátorság egymagában még nem minden. Bátorságra és lélekjelen­létre legtöbbnyire olyankor van szükség, amikor már közvetlen a veszély, amikor baj fenyeget. Ezt lehetőleg el kell kerülni. De az éberség . .. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom