Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
1061. január 3. TOLNA MEG TEJ NÉPÚJSÁG Manadai levegő | — Mondja meg otthon édesanyámnak, nem élek úgy, ahogy azt mifelénk hiszik. Két éve nem dolgozom.... A többit már tudja... A korántsem örömteli üzenetet Czank József hozta magával, sok hasonlóval együtt, a Niagara vízesés mellől, Kanadából. Nyolc hetet töltött abban a távoli országban, rokonait látogatta meg. s egy kicsit belekóstolt a kanadai levegőbe. — Fanyar’ volt az íze — emlékszik vissza beszélgetés közben. — Gyönyörű, fejlett országot iáttam, de lépten, nyomon találkoztam, ha nem is akartam, az árnyoldallal. Milyen Kanada? Felületes szemlélő számára a korlátlan lehetőségek hazája. Minden kapható, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, ha van hozzá dollár. A legtöbb ember vágyik egy szép családi házra. Kanadában megkaphatja. Mégpedig részletre. Ezer dollár előleg kell csupán, s a többi formaság: az ember egyik napról a másikra tizenötezer dollár értékű ház boldog tulajdonosának mondhatja magát. Egészen addig, amíg véletlenül valami baj következtében el nem marad egy részlettel. Mert aztán a továbbiakban már fuccs a pénznek, és a háznak is. Költözhet vissza a régi lyukba, ha egyáltalán megvan. Mert az ő tulajdona visszaszáll a vállalkozóra, s neki csak a vigasz marad, hogy két év múlva, vagy talán előbb is, ha lábra áll. kezdheti elölről. — Gazdag ország Kanada. Szokás onnan fényképeket küldeni. A képen többnyire , elegáns autó mellett, megelégedett' pózban, áll fiú és lány. Itthonról néha irigy- ük őkej^ — Van autó. több mint nálunk; — erősíti Czank .József. — Lehet vásárolni, Van részlet: De ezzel is megvan a baj. Ami a házra vonatkozik, az alól az áutő sem kivétek Itt is fenyeget az agyafúrt módon kidolgozott • és a csavaros eszű ügynökök által beadott részlettel együtt járó kockázat. A beszélgetésben igén sokszor elhangzott a kockázat szócska. Nem alaptalanul. Ugyanis a kanadai levegőnek éz ad sajátos, mondhatnánk neuraszténiás feszültséget. Mert minden feszült és bizonytalan. Még az aránylag magasabb életszínvonál is. Ez sem mentesíti az embereket az idegesség alól. Hogy az idegesség Kanadában tény, arra bizonyíték a televízió műsora. A különben köny- nyed, gyakran szórakoztató programban hetenként külön adást — és időben is terjedelmes adást — szentelnek a neuraszténiának, ennek a majdnem nemzeti betegségnek. S a műsort úgy nézik, olyan átszellemültséggel. mint nálunk hallgatják a Szabó-családot. — Persze, túlzás azt mondani, hogy Kanadában csak az van, amit eddig említettünk. Mert van nyugodtság is. Ahhoz azonban, hogy valaki a nagy átlagnál nyu- godtabb legyen, három dologra van elengedhetetlenül szüksége: állandó munkalehetőségre, egészségre, és arra. hogy még csak véletlenül se vitatkozzon a főnökével... A szabadság fontos dolog, s a Niagara tövében büszkék is rá. Ám a vitának még a gondolatától is megborzonganak. Úgy vannak vele, sohasem lehet tudni... Czank József egyik ismerőse nyolc évig dolgozott egy bútorgyárban: Az még hagyján, hogy segédmunkás bérért szakmunkát végzett, a probléma ott kezdődött, amikor egyik napról a másikra kicsöppent az üzemből. Négy hónapig volt munka nélkül. Megkapta a havi 66 dollár segélyt, ebből azonban családot eltartani még Kanadában is igen körüjmé- nyes. Négy hónap után, ha nehezen is, de munkát kapott. Az ő sorsánál azonban sokkal szomorúbb Molnár Géza, 62 éves kanadai magyar esete. Hét éve munkanélküli. Kap segélyt, úgy ahogy meg is él belőle, de tovább semmi. Most haza szeretne jönni. Saját szaVái szerint 1928 óta, amióta kivándoíolt, egy cukorbajnál egyebet nem szerzett... Sok széfjét és jót hallottam Kanadáról.! Fejlett az ipara, mező- gazdasága, közlekedése, korszerűek a háztartások, magas a táplálkozási kultúra. Ezen azonban én egyáltalán pem csodálkozom. Miért nem 7 Csak egy momentum: Amikor Európában bombák ezrei robbantak, fegyverek százezrei dörögtek. Kanadában még csak elsötétítés sem volt. Nem ismerték a kötelező katonai szolgálatot, jó pénzért katonáskodott az, aki akart. A háborút csak újságból ismerték, ötnapos a munkahét. Mindezek ellenére a nyugdíjkorhatár mégis 65 év. a beteg- biztosítás magánkezekben van, s aki elmúlt 40 éves, az régi munkahelyén húzza meg magát, mert újat már nehezen kap. Ezen a kritikus korhatáron túl, gyanakodva vizsgálhatják az izmait, szemét, s tálán a szellemi képességét is kétségbe vonják. Még aZ idősödő férfiaknál is hátrányosabb a nők helyzete. A fizetett szülési szabadság például csak álom. Az anya kap egy hónapot, fizetés nélkül, s többet mulasztani nem tanácsos. Ä kapuk előtt ott a nagy tartaléksereg, s a pótlásról könnyen gondoskodik a gyártulajdonos. A munkanélküli segély pedig még a mi fogalmaink szerint sem sok. És az élethez a mindennapin kívül több más dolog is kell. Ez a „több más” azonban igen költséges dolog, ízelítőül: A könyv ára 2 dollárnál kezdődik. A mozi délelőtt 40—80 cent, délután másfél dollár, este pedig 1—2 és fél dollár. A színházról, sportrendezvényekről ne is beszéljünk. Mondjunk el inkább egy epizódot. A látogatás alkalmával színházba kívánkozott a vendég. Kicsit meghökkenten néztek rá az ismerősök: I — Színház? Úgysem ér!--------------------------- ted a nyelv et! Meg aztán miért dobjunk ki fejenként öt dollárt? A fentiekhez tegyük hozzá, hogy ha valakinek van munkája, hetenként 50—60 dollárt is megkereshet. Ha véletlenül lecsúszott, egy ideig kaphat élelmet a közkonyhán. Nálunk a hasonló intézményt valamikor Róbert bácsi konyhájának hívták, de Kanadában finomabban fogalmaznak. Ennyit a kanadai levegőről. Erősítsük meg befejezésül azt, amit az ország szépségéről és gazdaságáról hallottunk és olvasd tunk. Azt azonban ne firtassuk, hogy a szépség és a gazdagság kinek jelent hasznot és jólétet. Ennek megállapítása a közgazdászok dolga. Mi inkább egy véleményt adjunk közre, amit olyan politikától irtózó, 110 ezer dollár értékű moteltulajdonos mondott, akit egyáltalán nem lehet megvádolni irántunk való rokonszenvvel. Véleménye így hangzott: — Nem lenne olyan az élet Kanadában amilyen, ha nem lenne szocialista tábor és gazdasági verseny... Ne kételkedjünk á szavaiban, ő nem politizál, pusztán csak üzletember... SZOLNOKI ISTVÁN Halálos végű újévi vigalom Az újévi vigalom halálos áldozatot is követelt, Vincze Gyula 32 éves Alsónyék, Móricz-tanyai lakos újév reggelén erősen ittas állapotban feküdt le — égő cigarettával. Közben elaludt és a cigarettától meggyulladt az ágynemű. Nagy füst keletkezett, s mire észrevették a tüzet. Vincze Gyula megfulladt a füsttől. A tűz tovaterjedését sikerült megakadályozni. Téli Balaton December elején még járt 2 füredi, révfülöpi és a badacsonyi hajó, de néhány nap múlva már a szántódi komp sem tudott közlekedni. Hirtelen jött a hideg, s napról napra duzzasztotta a jeget, De ezt már csak az őslakók látták, meg néhány szívbeteg, aki nem az évszaktól, hanem Füred vizétől várja a gyógyulást. Mert a part elnéptelenedett, a vonatok szeptember óta csak vitték az utasokat, nem jött helyettük senki, s vannak helyek, ahol hét-nyolc ember lézeng, s ízleli a bort, Csopak, Arács. Ábrahámhegy, Láb di termését, amit pincéjébe rejtett a gazda a nyaralók rohama idején. Mert akkor minden fajta bornak jó ára volt, a hosszú, téli estéket azonban csak a tiszta, hamisítatlan nedű illeti, amelyet nem hígított esővíz, s nem sűrített cukor. Mit is lehetne kezdeni bor nélkül, ezekkel a hosszú estékkel, amikor a füredi sétányon a szivVotegzken kívül csak Vörösmarty szívhalászai kísértenek, s mege’.eve-ednek Krúdy novel'ái? Mert nem nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy az ember maga e'ő't lássa a réoí hidegfürdőt. melynek cölöpjei között összetorlódik a jég, s a hajdani Ezterházy-fogadó ablakából Anton, a bérszolga, figyeli a ködbe süllyedt tájat. A nagy hidegben a rókák a régi színház romjaiig meré~zkednek, egy nyírségi úriember, névs-erint Matskási, pedig var jakra lövöldöz az erdőtélen Ekk"r fo-dul be egy csengős szán a fo"adó elé. egyetlen utasa van. bizoniios hö'gy. okit Fruz^inkámk hívnak. s mindössze annyi do'ga van Füreden, hogy felkötvén korcsolyái* néhány nyolcast rajzoljon a B-’aton jegére. Aztán csengetyűs lovai röpítik is tovább. min a variakra lövöldöző nyir.-égi férfiú búc'út int a tüneményhez hasonlatos dalnőnek. Persze mindez csak emlék és irodalom: a valóság sokkal é'e- ben rajzolódik ki a tarlóit fák ágai mögöt. S ez a valóság nem is szívderítő. Költők, regényírók, tud sok vallottak a Balaton szépségé ől. h-sznáról. s immáron átment a köz udntbr, hogy nemcsak az o-s-ágnak, havam Közóp-F-"~"-"án"k is legjelentősebb vdü'őhe'yei‘ között van. E"t a fel nem bee ü’he'ő természeti Jenesét méais c'ak ez év 3—4 hónanjáb-n használjuk: szentemberben az űdii’ők legtöbbje bezár, sem a téli sportok nem vonzanak senkit (vagy cs"k nagnon átmenetileg, eoy-'-éi versenyre), sem a cs"dál"tos iái, amelynek szépségéből pedig minden évszakra jut bőven. Balatonfüreden énült fel a part egyik legszebb szállodája, az Aranycsillag. Ajtaján táblácska fityeg: a leg :öze e i sz l- loda Balatonalmádiban! Mikor hozza be így a befektetett összeget, s — ami ennél is fontosabb, — biztos, hogy nem akadna egyetlen téli üdülővendig sem? S így mehetünk tovább Füredtől Tapolca felé, csaknem mindenütt csukott ajtókra találunk. Az elmúlt években sokat fejlődött a Balaton-part, rengeteg építkezés volt. de ezek az új építmények valójában most mutatják meg igazi arcukat, amikor a kopár fák közül merednek ki falaik. Mondjuk meg rögtön, a kép nem mindig szívderítő. A meglepetés mindjárt Szántódnál ér. Néhány éve nagy propagandával megnyitották az öreg Rév - csárdát, amire szükség is volt. Sőt, nyilván kicsinek mutatkozott mert hozzá kellett toldani. A vén épülethez azonban olyan hipermodern vonalú toldalékot ragasztott merész építője, amely se nem stílusos, se nem szép. A füredi sétány bazársora l"ga ájb ugyanilyen hatást kelt. Még az is vitatható, hogy Füredet így fejlesztik, a nyaralók és nem a szívbetegek kedvére, hisz a Balaton-part elég nagy. szénsavas forrásunk viszont nincs mindenütt. De a száz esztendei sétányt miért kellett így elcsúfítani. mi szükség volt erre az ormótlan, iz'éslelen bazársorra? Javaslótok, tervek ezrei hangzottak el az elmúlt években a Balaton fejlesztésére. korszerű- sítésére. Fz helyes. A kivitelezés azonban gyakran mm szerencsés, mint ahogy nem sze encsés az sem, hogy a téli hónapokra, egész a kora nyárig, jószerivel kihalt táj. egyik legérték-sebb természeti kincsünk vidéke ícs) JANUAR HAVI MOZI ... DOMBÓVÁR: 3—5. A bűnöí visszatér. (NDK film.) 6—8. A félelem bére. (Francia film.) DU- NAFÖLDVÁR: 3—5. Foto Hábar dUj magyar film.) 6—8. A rendőrfelügyelő. (Olasz film.) PAKS: 3—5. A rendőrfelügyelő. (Olasz film.) 6—8. Foto Háber. (Uj magyar film.) SZEKSZÄRD: 2—5. Boccaccio’ 70. I. (Olasz film.) 6—8. Elektra. (Görög film.) TAMÁSI: 3—5. A félelem bére. (Francia film.) 6—7. Az utolsó vacsora. (Magvar film) TOLNA: 3—5. Elektra. (Görög film. 6—8. Boccaccio’ 70. I (Olasz film. (i) Mi! várok az új esztendőtől - útépítőktől? Tamási és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet havi 100 000 Ft forgalmú regölyi önkiszolgáló boltba azonnali belépéssel szakképzett boltvezetőt i i keres. Erkölcsi és működési | bizonyítvány szükséges. Uti- j költséget felvétel esetén té- I rítünk. (151) _Apróhirdetések A z apróhirdetés díja szavanként hétköznap 1 Ft, vasárnap és ünnepnap 2 Ft. Az első, és minden további vastagon szedett szó két szónak számít._________ Gyakorlattal rendelkező tehenészt keres felvételre o bölcskei Petőfi Tsz. Fizetés az állami gazdaságok bérezése szerint. (138) Eladó villanyhegesztő transzformátor, akkumulátortöltő, egyen- és váltóáramú dinamó. Terményt, disznót átveszek. Kandi János, Tolnonémedi, (2) AZ ÚJSÁGÍRÓ hallatlan adag optimizmusáról is ismert, mert ha írószerszáma alól akár a legkeményebben bíráló, akár a humor szóvirágába öltöztetett szavak kerekednek elő, mindig egy meggyőződés vezeti: bíráló sorainak lesz foganatja. Hogyan is kezdjem a nyilatkozatot? Azzal talán, hogy az elmúlt évben is gyarapodott, szépült a város, vezetőinek, lakóinak igyekezetéből és a népgazdaság jóvoltából. Üjabb létesítmények, lakóházak adnak erre tanúbizonyságot. Hogy az új házak lakóinak bosszankodni kell esetleg az elfuserált munkák miatt? Az építők tanulnak a hibákból, és a következőkben nem lesz rájuk panasz. Szóval, amint az előbb említettem, hallatlan optimizmussal nézek az új esztendő elé. Mert nem létezik, hogy annyi bosszantó hiba előforduljon, mint az elmúlt évben. Például az útépítéseknél. A szekszárdi főutcák már nem felelnek meg a közlekedés mai követelményeinek, de a mellékutcák jó része is eléggé elhanyagolt, A városi tanács 1963-ban tizenegy kisebb utca útépítésére adott megbízást útépítő vállalatoknak, még az év első negyedében. Mondani sem kell. hogy nem készültek el. Az útépítéssel megbízott vállalatok hivatkoztak anyaghiányra, szállítóeszköz-hiányra, munkaerőhiányra. Csak egy példát említek a szekszárdi útépítés- ről. Az AKÖV új forgalmi telepéhez vezető — mintegy 300 méteres — útszakaszon átépítik az úttestet. Még valamikor augusztusban kiszállították az útpálya szegélyezéséhez a bazaltkövet. November végéig el is készült, betonba ágyazva a kétoldali szegély. Még novemberben odahord- ták a zúzott követ. Hetekig elfoglalták a úttest felét a kőhalmok, a gépkocsivezetők legnagyobb bosszúságára — nemkülönben az arra lakók és a műszergyári tanműhelybe járó százharminc ipari tanuló bosszúságára. Mert mellékesen dombokat varázsoltak a gyalogjárás céljaira rendelt útszegélyen. Igaz, most kitűnő lehetőség a sízésre Legalább is esni lehet akkorákat, hogy nyög belé a járókelő ... DECEMBER KÖZEPÉN végre szétterítették a zúzott követ, és egy úthenger hozzálátott a hengerléshez. Még akkor is dolgozott, amikor harmadnapra esett a hó. Végül megfeneklett egy utcai csőrepedés vízmosta árkában. Valaki tréfából az alábbi szövegű táblát akasztotta az úthengerre: „A kotrógép hatáskörében tartózkodni szigorúan tilos és életveszélyes.” Az igazsághoz tartozik az is. hogy a kertvárosi járdaépítés sem volt különb az útépítésnél. Megkezdték novemberben a Kisfaludy utcában. Talán száz-kétszáz méternyi készült el a járdaépítő részleg és a lakók jóvoltából, amire lehullott a hó. Nem tudom, hogyan fogadja el Rábóczky Györgv tanácstag a vb válaszát, amelyet egy interpellációra kapott. Ugyanis szóvá tette, hogy a Tar- csay Vilmos utcában mennyire szükség lenne a járdára. A válaszban megígértek, hogy a járda még 1963-ban elkészül a Kisfaludy utcai járdaépítést követően. Szóval, az új esztendőtől és az útépítőktől azt várom, hogy ezután inkább májusban, de ha lehet, még inkább áprilisban kezdjék meg az út- és járdaépítéseket, hogy őszig, az év végéig biztosan elkészüljenek. VÉGÜL MÉG EGY... Hallottam, hogy egyik-másik utca lakossága vállalta, hogy amennyiben a tanács betonlapokat ad, elkészítik a járdát. Remélem, vállalásának mindenki eleget tesz, még az is, akinek a háza sarkon van, és hosszabb járdarész gondja esik rá. Tehát még egvszer csak azt mondom, hallatlan optimizmussal várom az új évet. mert lehetetlen, hogy annyit bosszankodjunk, mint 1963-ban. B. I.