Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG K ULTURÁLIS MELLÉKLETE A tiszteletes úr 'T'íz szem szilva van előt- x tem. Tiszteletes úr szilvái. Ragyogóak, hamvasak, kékek. Beleharapok az elsőbe. Édes a húsa. A nyárvégi aszalt szilvák jutnak eszembe, amit nagymamám aszalt a kert végén a íüstös szilvaaszalóban. Tiszteletes úr, aki a vallást tanítja nékünk, első óráról szólított ki: — Fiúk'! Egy kis szolgálat- tételről van szó. Ki vállalja? Nem sok az egiész. Egy jó félóra Hm? Gondoltam, egy félóra. Erről az óráról elmegyek. A következő óra alatt megteszem a szolgálatot, a harmadik óra alatt visszajövök... Akkor már csak egy órán kell ma itt lennem. Az utolsón. Az meg éppen testnevelés. Ha arról 5—6 percet kések, le sem kell vetkezni. Hm? Vállaljam?? Elvállaltam. Derék dolog, mondta a tiszteletes úr, derék dolog a szoügálattétel az úr nevében Bálint fiam! Megfizet ő minden szolgálatért — bőkezűen Bálint fiam! És most már itt a második szem szilvát eszem. Szépen megterített asztal mellett, hó- . fehér- abroszon aranyvirágos tányérról. A nagy ebédlő faláról Jézus „Utolsó vacsorá”-ja tekint rám és az apostolok, kerek birkaszemeikkel. Tiszteletes úrral a gimnáziumból a kollégiumba mentünk át: — Semmiség az egész Bálint fiam. Tu! leszünk rajta mihamar az úr nevében! Kocsit kértünk, a kollégium kocsiját. Valamikor szamarat fogtak abba, az idősebb diákok emlékeznek rá. De szegényedik a kollégium, nincs szamara. Úgy kell húzni kézzel azt a kocsit mostanában. Tiszteletes úr előre ment a járdán, én utána húztam a kollégium kocsiját az úton. Berti bácsi a pedellus azt mondta: — Szamár- lettél egy félnapra... — Csák egy kis szolgálattc- tel — mondom — egy félóra. Lépkedtem a tiszteletes úr után, alá a járdán haladt én pedig a kiskocsival a nagy- úton, ott ahol a marhák járnak. ITa hazamegyünk tiszteletes úrhoz, találkozhatok a lányával, Ibikével. Megismerem. És aztán sohasem tudhatja az ember... Régóta tetszik. De nemcsak nekem, hanem a fél osztálynak. Igen ám, csak hogy őt nem lehet olyan ltöny- nyen megkömyékezni. De nekem ma lehet — hozzájuk megyek a kocsival. Nekik teszek szolgálatot. Sebesebbre fogtam a lépést tiszteletes úr után. |VT őst a harmadik szilvát eszem. Szép kék ez, mint a többi; Olyan fényes, hogy meglátja az ember magát a tükrében. Tiszteletes úr biztat! Fogyaszd Bálint egészséggel. Fogyaszd fiam. Méltó a munkáé az ő jutalmára, Kiértünk a Homokkertbe — ahol nincsenek kövezett utalt. Nincs a kocsinkon semmi. Áthúzom a homokon is. Ajtón elérjük az ütünk végét. Bemegyünk a házba, felpakolunk a kocsira. Három méhkaptárt teszünk fel, meg némi lépet. Elférnek egymás mellett a kiskocsin a kaptárok, mert nem túl nagyok. Ahogy felpaikolom, örömében tiszteletes úr meg- dörzsöli a tenyerét: — No Bálint fiam hála az egek urának ím, túl vagyunk már a "nehezén. Tetszetős dolog lesz ez az úrnak, mert az ő nevében cselekedjük... Ahogy elindulunk most már bizonyos vagyok benne, hogy sikeres ez a mai nap. Hazamegyünk tiszteletes úr házához. Éppen ebédre érkezünk haza. No. nyavalyások, ti, akik nem vállaltok szolgálatot, nem mondhatjátok el magatokról, hogy Ibikével ültetek már egy asztalnál. Biztosan mellette fogok ülni az ebédnél. O kínál majd. Ha most ügyesen viselkedem, még azt is megsúghatom. hogy tetszik nekem. Egy kanyarnál lemaradok a homlokomat törölgetni. Tisz- teletés úr hátra néz, — Bálint fiam, csak egy utca mái- a homokos. Itt lesz a kő az út végén. Gondolom, hogy elmondja majd Ibikének, derék fiú ez a Bálint. Derék bizony! Nincs ilyen még egy az egész gimnáziumban. De meg a prepái: közt se!! . A negyedik szem szilvát fogyasztom most Szép gömbölyű szem szilva ez itt. Elharapom a felét, de nincs olyan édes, mint a többi. Biztosan nem érte a nap a levelektől. Ezt az egyet hamar lenyelem. Míg a következővel kínál a tiszteletes asszony, megtorolom a homlokom. Még most is jólesik meg törölni a homokos út után. Nem is tudom mi lett volna, ha az az út még tovább tart. Kiszáradt a szám, szakadt rólam a veríték. Tiszteletes úr egyre gyakrabban fordult hátra. Derék dolgot viszünk véghez, Bálint fiam! Itt lesz a kőét a kanyar után — biztathatott a járdáról. Tiszteletes úr gyorsabbra fogta a lépést és én is utána. Most már nem kellett neki megállni, hátranézni a járdáról. Haladhatott gondtalanul hazafelé. Jó lenne, ha elébb érne haza mint én. Akkorára elmondaná Ibikének hogy kemény fiú ez a Bálint, Újra szilvával kínál a tisztelet« úr felesége. Nem lenne érdemes sietni, ment ez az ötödik már. Éppen fele. — Ízlik Bálintnak a gyümölcs! — jegyzi meg tiszteletes úr. — Drágám, kínáld! Tiszteletes asszony nemcsak szilvával kínál, hanem kimegy és szép ötvözött tálcán diót hoz be. Három diót Mind a három feltörve, ketté. Leteszi a szilva mellé. Ezért a kedves kínálásért .még atzt is érdemes volt elviselni, ami útközben történ* a városban, Ment épszilvái pen dél lett mire beértünk a városba. Nem érdemes sietni — gondoltam, hadd érjen haza Ibiké is az iskolából. Rosszul számítottam az idővel, mire az iskola elé értünk akkor jöttek ki a fiúk. Látták, hogy a kocsit húzom. Kiröhögtek Röhöghettek — gondoltam — majd nem tetszik, ha éppen ezen szolgálatért Ibikével sétálgatok. Ahogy a prepák elé értünk az úton, azok meg épp akkor jöttek ki. Tiszteletes úr má--- jól elől járt, így még rám is kiáltottak. ; — Szolgál Aesopus szamara! Iá! F-í iába iá-znak! A prepákon veszek legnagyobb elégtételt. Mert hallattam én. hogy ők is majd mind Ibikének akarnának udvarolni. Én aztán azzal már nem is törődtem, hogy mindkét járdán kuncognak a lányok, hogy én kocsit húzok ott az úton. Éppen ti kuncogtok? Azt hiszitek, hogy érdekel? Egyáltalán nem zavar, hogy mif nyafogtok! Nem izgat közületek egy som! Hisz hol,álltok ti Ibikéhez? Persze nem tudják — kis süketek — hogy Ibikéhez visszük ezt a néhány bo- ocnádit. Tiszteletes úr mán a kaput, nyitotta, amikor én odaértem. Igen ám, de nem fért be a kocsi azon. Vállamra vettem a kaptárt, úgy vittem be. Pedig nem könnyű a boconádi- féle méhekkel. De én kettőt is szívesen felvettem volna, mert Ib:,ke biztos itthon van már: ki tudja, melyik pillanatban néz Id az ablakon? És engem lát. Borzasztóan hosszú kertje van tiszteletes úrnak, és annak is a legvégén van a méhes. A harmadikat úgy vittem hogy félúton beleszédült a fejem. De le nem tettem. Még csak az kellene. Elrontani az idolsó pillanatban mindent. Ha megszakadok is, leviszem. És leint tem. Mire letettem odaért tiszteletes úr is. Szép dicséretet mondott. Én meg azt reméltem, hátha Ibiire is hallja. Vagy előjön valamelyik bokor mögül, mint egy tündér. Az ón kis tündérkém... Bementünk a fürdőszobába. Azt. mondta tiszteletes úr: tisztálkodjunk meg a kemény munka végeztével. Azzal a szappannal mostam kezet, amelyikkel Ibiké szokott mosdani. Rajtam maradi az illata. Aztán bementünk az ebédlőbe. Tiszteletes úr bemutatta a feleségét. Bálint fiam! Bemutatom neked a féleségemet, féleségem a nagytiszteletű asszony! Kezet kell neki csókolni. Bálint Ram, És és megtettem. Tiszteletes asszony szilvával kínált a szolgálattételért, Egy tányér frissen mosott szilvát hozott. Megszámoltam, éppen tfe szem. Most eszem a hatoHa a legújabb térképet nézzük, rengeteg változást veszünk ész re rajta. Az utóbbi két évtizedben új községek alakullak, s a hajdani puszták helyén nagymúltú községekbe is beülő házsorok mutatják az emberek alkotni vágyását, s bizonyos értelemben a közösségi élei utáni törekvést. Am. hogyha Vgy képzeletbeli repülőgépre szóltunk, alattunk az elsuhanó táj síksága, vagy dombvilága időnként megszakad. egy-egy tanyácsoport képe rajzolódik ki a mélységből. Ezek a tanyacsoportok, vagy méginkább szétszórt házakból álló, rendszertelen települések a mi, községekké •még nem alakult pusztai településeink. S egyben — a legtöbb esetben — fehér foltjaink kulturális térképeinken. Emeljünk ki egyet közülük: Döbrönte-Szőlöhegyct. Oora mellett fekszik, s ezzel, ha nem is sokat, de mondtunk nuír valamit. Különösen a -televízió• tulajdonosoknak, akik emlékezhetnek még a községről szóló riportra. Hihető: komolyak a bajok Ozorán, m,ég- ínlcúbb komolyak azonban a szőlőhegyen. Amint a településről szállongó híreket hallgatja az ember, enyhén szólva elkeseredik. Mert a sivárság talán a legelkeserítőbb dolog a világon. Azt mondja például az egyik hír: a szőlőhegyi tél a legborzasztóbb a világon. Nemcsak azért, mert üyenkor jobban kiszorul a puszta a világból, hanem azért is. mert ilyenkor nem marad más a pusztai embernek, csak a munka, az esti tanyázás, a kártya, a bor. Ami az első kettőt illeti, . nem volna különösebb baj. bár akaratlanul is kívánná az ember, hogy ebbe .az elzárt.. pusztába gyakrabban jusson el a művelődési autó. a keskeny- filmet vetítő vándormozi, a mozgó könyvtár| De a bor, szinte rákfenéje ilyenkor a pusztának. S ami leginkább fájdalmas: nemcsak a felnőttek isszák a novát. ezt a sárga mérget, vagy a többi direkt- termő fajták levét, hanem, a gyerekek is. így védekeznek a hideg éllen — mondják a pusztaiak, s ebben megnyugszanak. hiszen ök is a bort ' kapták melegítőnek gyermekkorukban, Azzal persze nem számolnak, miként hat a gyermek testi és szellemi fejlődésére. az ital, De hogyan is számolnának: Hallottak valaha arról, hogy,.a. fejlődő szervezetnek rendkívül ártalmára van a szeszes ital? Persze, hogy hallottak. de keveset. Nem any- nyit, hogy meg is jegyezzék. dikat, négy szem van még a tányéron. Igazán nem fontos sietni. Sőt, nem is szabad sietni, mert Ibikét még nem is láttam. Nem jött még haza, hat órájuk van ma. Nem számít az, van még négy szilva, fogyaszthatom és az alatt betoppanhat Ibilié is. És itt vannak a diók is. Míg azokat ki&zedegeti az ember a héjukból — idő kell annak. lelted már nincs. De hisz száz ebédet is pótolhat Ibiké ha hazajön és elindulunk azon az úton, amelyiknek én máris sok-sok kedves ösvényét látom, tarkát, hímeset és virágost — ahol járunk Ibiké és én — md ketten. Még van két szem szilva, míg azt eszem betoppanhat Ibiké. És aztán ha addig sem jön, következnek a diók. Hat fél dió, A járási párt- bizottság egyik munkatársa a minap örömmel újságolta, amikor aggályaimat elsoroltam, hogy azért van bizonyos előrehaladás Döb- Tönte-Szőlöhegyen. Sikerült az utóbbi két esztendőben két tehetséges gyereket gimnáziumba küldeni. Nos. ez valóban eredmény, de vajon olyan-e. hogy feltétlenül örülni kell neki? A szőlőhegy esetében igen, mert itt még mindig dívik a régi szemlélet: tanuljon meg a gyerek számolni ezerig, hibá'lanul írja le a nevét, tud- , ja elolvasni az újságot, s esetleg a kalendáriumot. Ennél több műveltségre aztán nincs szüksége, mert a kapáláshoz nem feltétlenül fontos az érettségi. S a szemlélet ilyen tükrében bizony kicsit fájdalmasan hat a kérdés: csak idáig jutottak még ezen a településen. hogy a két gyerek elment gimnáziumba? Egy levelet is olvastam a szőlőhegyről. Nem volt szabatosan fogalmazott, de nem is ez a hibája, az érdekes, hanem az, hogy az egyébként rendszertelenül szerkesztett irományban volt néhány figyelemre méltó gondolat, azokról, akik kikerültek az iskolából, s most nem tudnak mit kezdeni önmagukkal, Egyszerűen nincs alkalmuk arra, hogy a minden emberben szunnyadó fejlődés- vágyat kibontálfoztassák. Nincs ezen a pusztán ifjúsági szervezet? Ha van is, nem lehet nagyon életképes, ha képtelen valamennyire is szervezni a fiatalok szór áldozását, tanulását. Mi legyen Döbrönte-Szőlő- heggyel. s a hozzá hasonló pusztákkal? ‘ Azt kimondani senki sem akarja, hogy az ott élők költözzenek be a környező községekbe. Sok ember van ugyanis, aki csak a pusztán tudja elképzelni az életét, s egyelőre fel sem találná magát a nagyobb településen. A puszták megszüntetését maja az idő fogja megoldani. A folyamai viszont gyorsítható. Sokféle módszer kínálkozik as elzártság megszüntetésére. Legkézenfekvőbbnek azonban az látszik, ha a város ép a községek, a nagyobb kulturális központok mennek közelebb a pusztához, s viszi}: el a pusztai embernek a művelődés, ac élet megváltoztatásának lehetőségeit. Senki ne várjon az első lépésre világmegváltó eredményeket. Számoljon a puszta - mostani helyzetével, s ehhez képest tegyen valamit a bor. a kártya és az elmaradottság, bezártság ellen. — No, Bálint fiam, — mondta tiszteletes úr — őrizzen az egek ura tőle minket, hogy az éltedét elmulaszd. Tedd csak be a gyümölcsöt a zsebedbe. Jó lesz az az úton fiam! Nem, nem. isten őrizzen, hogy itt hagyd. Hisz láttad, milyen szívesen adta a feleségem, a nagytiszteletű asszony! Hogy hagynád itt Bálint fiam! Dehogy hagyod. Rakd csak szépen a zsebedbe. Hisz méltó a munkás az ő jutalmára. No, igyekezz Bálint fiam, nehogy lekésd az ebédet! Köszönte a szolgálatot és azt kérte: higgyem mint ő, hogy megfizet az úr bőkezűen künden hasznos szolgálatért. . S én elindultam a kocsival, hazafelé a kikövezett útoffl ott, ahol a szekerek és alkalomadtán a marhák járnak. Végb Antal ‘Jegeket SZOLNOKI ISTVÁN
