Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-19 / 15. szám
TOLVA SfEGtff WEPŰ.TS.AS 1964. .Január A! Megmozdul a grulaß állóvíz ? T alán egy éve is van már annak, hogy Cyulajról, erről a majdnem isten- hátamögötti községről cikket Írtam, Akkori tapasztalataim még a legrózsásabb szemüveggel nézve sem voltak vigasztalók, de még biztatóak sem. Olyasmit emlegettem, hogy Gyulajon nem használják ki a kínálkozó lehetőségeket, s mindössze a honismereti .szakkör az, amelyik próbálkozik valamit tenni. A fiatalok azonban hallgatnak, észre alig venni őket a faluban. Az is szóba került akkor, hogy a község olyan, mint egy áporodott állóvíz: felszínén sem mozdul semmi... Eltelt egy esztendő, s ezt bízvást nevezhetjük a gyulaji változások évének. Megmozdult, ha nem is az egész falu, de a fiatalság igen. Pedig nem változtak a lehetőségek. A művelődési ház ma is ugyanolyan, mint egy éve. Valaki, akinek a nevére nem is emlékszem már, kissé kesernyés szájízzel kultúristállónak nevezte, a huzatos, nem éppen szép külsejű, és zord belsejü épületet. Mégis azt hallom a megyei KISZ-bizottság egyik munkatársától, hogy a KISZ-szervezet most már nemcsak művelődési otthon utáni siránkozástól hangos, hanem a fiatalok szavától is. Ba- laskó Ferenc KJSZ-titkár szerint új élet kezdődik Gyulajon, megmozdul az az állóvíz, amit annak idején összehasonlításként emlegettünk. Miben áll ez a mozdulás? Apró dolgokból látszik. Például abból, hogy a KISZ-szervezet életre kelt. Talán az idén először indult meg az oktatás biztató reményekkel. -A világ térképe előtt elnevezésű tanfolyamra annyi fiatal jár, mint tavaly eljárt a faluból. S a foglalkozások is élénkek, sok érdekes kérdést vetnek fel, s igénylik az alapos pontos válaszokat is. Kifogásoltuk abban a másik cikkben, hogy a község fiataljainak viszonya a művelődéshez, vagy a mozgalmi munkához nem a legdicséretesebb. E kérdésben is tapasztalhatunk változásokat. Már az is változást jeleni, hogy a falubeli fiúk és lányok közül negyvenötén nekivágtak az Ifjúság a Szocializmusért Mozgalom követelményei teljesítésének. Nem sok ez még, de kezdésnek nem rossz. Próbálkoznak a színjátszással. Egyelőre két egyfelvoná- sost tanulnak: a Mintaférjet és az Egy falat boldogságot. A tervek szerint ezt követően a Dulszka asszony erkölcse című háromfel- vonásos színművet tűzik műsorra. Azon persze vitatkozhatnánk, hogy helyesen választottak-e a gyulaji fiatalok. Véleményünk szerint a Dulszka asszony erkölcse meghaladja az ő erőiket. Ám próbálkozzanak azért, ha ' azzal nem, mással, mondjuk több egy- felvonásossal. Ezzel több hasznot is elérhetnek. Amellett, hogy színpadi gyakorlatot szereznek, egyben a falu közönsége elé is sűrűbben léphetnek, s ráadásul változatos programmal. Megmozdul a gyulaji állóvíz? — kérdeztük a címben. A jelek szerint igen. S hogy a mostaninál jobban „mozogjon", ne maradjon csak kezdés a kezdeményezés, ahhoz a gyulaji fiatalok méltán kérik Fábián Katalin, Túri Mária, Szita Klárá és Gábor Mária pedagógusok segítségét, akik eddig is támogatták őket. sz. i. Épül a kurdi TÜZÉP-telep xn. — Attól ne féljen — nevetett Cigi. — Bemutatkozott: — Ku- nimszky Sándornak hívnak, cipész a mesterségem. Állandó munkám van, egy jó iparosnál dolgozom. Rendesen keresek, nyugodt lehet. Ha megegyezünk, még többet tudnék keresni, mert bedolgozó munkát vállalok. — Negyven pengőért megkaphatják. Kurimszky úgy tett, mintha gondolkoznék az ajánlaton, mintha kalkulációt készítene: hogyan is illik bele ez az összeg a költ- | ségvetésükbe. — Negyven, meg húsz, meg tizenhét... huszonöt •— mormolta és összeráncolta a homlokát. Aztán bólintott: — Részünkről rendben lenne a dolog. Van egy kis spórolt pénzünk. Még beszélünk a szülőkkel és aztán, hogy eloszlassuk az aggodalmat, ha akarja, előre kifizetjük a bért. Mondjuk három hónapra. — Most izibe? — ragyogott fel a kalauz szeme. — Mondom, beszélünk az öregekkel és akkor... — Nem kívánom, isten őrizzen — mentegetőzött a kalauz. — Tudom, hogyan van ilyenkor, sok mindent kell beszerezni. De ha nélkülözni tudják... — Tudja mit? Kifizetünk három hónapot — mondta Kurimszky s látta, hogyan oldódik fel ügyfelében végleg a bizalmatlanság. — A szüléink nem fogják kifogásolni. Maguknak is jó lesz, mondta a kedves felesége, hogy még fizetik a részleteket. — Igen... — Akkor itt az előleg, fogja. Isten áldja. Le-ekésőbb holnapután hozzuk a többit. Amikor Kurimszky elnyerte Pista beleegyezését — megnéztük, azt hisszük, jó lesz — mondotta —, elvitték az előleg másik felét is Peidléknek. — Velünk nem lesz gondjuk. Magunknak élő emberek vagyunk — nyugtatta meg őket Cigi. — A házbért majd mindig időben elhozzuk. Megkapták a kulcsokat, hozzáfogtak a .költözködéshez”. Nagy kartondobozokkal jártak' ki-be a házból, volt úgy, hogy egyetlen skatulyát kétszer-háromszor utaztattak. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja ennek a lakásfoglalásnak. Zsákba tették az egyik kartondobozt, Cigi a hátára vette, úgy vitte, ahogy cipészeknél szokásos volt szállítani a kellékeket. Sok papír éis sok festék került a dobozba. Amikor Peidlné elbúcsúzott tőlük, helyet kapott a lakásban az írógép és a sokszorosító is. Pista mindig pontosan megjelent a találkozón. Meghallgatta Kurimszky jelentését, egy-két megbízást adott és máfis búcsúzott. A legutóbbi randevú alig tartott öt percig. Ügy szólt a rendelkezés, hogy Sanyi még aznap este menjen el a Rákos patak Erzsébet királyné úti hiújához, legyen nála zsák és benne egy nagy darab összegöngyölített karton papír. Ez lesz egyúttal az ismertetőjel is. , Ott volt a megjelölt időre. Jólöltözött fiatalember lépett mellé, nagy Csomagot tartott a hóna alatt. — Vedd át — mondta —, jól fogd, mert nehéz. Nagy forgalmat bonyolít le a Kurdi földművesszövetkezet TÜZÉI*- telepe. Mégis, ezi leig nem volt megfelelő tárolóhely a cementnek, mésznek, fűrészárunak. Ezért fogott össze a földmű vessző vetkezet tagsága és a tsz vpitóhrigádja, hogy megfelelő épületet építsenek. Az anyag részben megvolt; Duzson évek óta kihasználatlanul állt a földművesszövetkezvt tulajdonában egy gazdasági épület. Azt bontották le, és a '1 ÜZÉP-írlepcu építettek fel, cement- és mász- raktárnak, fűrészáru- és készáruraktárnak, irodahelyiségnek. A tsz-építőbrigádból Laczkó György, Gyarmati József és Papp József a tetőszerkezet ;t készítik. Utána becserepezik, és a tavaszra csak a vakolás marad. Bognár—Erb i A CIPÉSZ ZICCRE DOLGOZIK Széthúzták a zsák száját, bele- csúsztátták a kartonba csavart írógépet és Sanyi máé loholt is a villamosmegállóhoz. Kívülről úgy látszott, mintha egy testes fazék, vagy kisebb hordó lett volna benne. Sanyi a perronon maradt vele, a sarokba állította, hagyta, hogy mások álljanak elé, ő maga látszólag gondtalanul nézelődött Később többször is összejött a magabiztos megjelenésű, elegáns fiatalemberrel — Pé'er Pikier Györggyel —, aki tisztviselj volt a Lipótvárosban. A csendes Akadémia utcán — déli ebédszünet idején — a tizenhete® számú előkelő sarokház előtt mellé lépett, a szemközti kisvendéglőre mutatott: Menjünk be, igyunk valamit S odabent alkalmas pillanatban, átnyújtotta a stencilt: — Jól tedd el. Máskor az Elysée-kávéház előtt várta, szemben az Onszágházzal. Ugyancsak ebédidőben. Munkahelyéről jött, valahonnan a közelből. Gépelt stencilt hozott újra. Ez jó volt, nem kellett kopogni a pestújhelyi házban. Ott még indokoltnak látszott a legnagyobb óvatosság. Akadt szomszéd, aki tolakodóan udvariaskodott. Érdeklődött az új fészekrakók kilétéről, egzisztenciájáról. —' Cipész vagyok — adta meg a szükséges felvilágosítást Kűri rnszky —, de nem önálló. Ziccre dolgozom, mestereknek. Ez a „zie.cre" dolgozás azt jelentette, hogy egy-egy iparostól, vagy kereskedőtől kapott munkát a cipész, a 'saját lakásán készítette el. Kötelességévé tették, hogy a munkát idejében és megfelelő minőségben szállítsa a mes-, térnék. Kurimszky szolgálati viszonyainak ilyetén való ismertetésével ki , akarta védeni a környékbeliek közeledését. El kellett zárkózniok, nehogy bárkinek eszébe jusson bekopogni hozzájuk sarkalással, talpfoltozással. Megtartották a „lakásavatást”. Nagyon szerény • „családias” ünnepség volt ez. Cigi már egészen elszokott mindenféle társaságtól. Pista, a lelkére kötötte: most azután amennyire csak lehet, kerüld a nyilvános összejöveteleket. Kurimszky jól tudta, az ilyen jellegű munka megköveteli a konspirativ előírások legszigorúbb betartását. A Bank utca huszonháromban a párt egy új nyomdája kezdi meg működését, s biztonságáért közvetlenül ők ketten felelősek. — A kedves felesége? — kérdezte ezekben a napokban az egyik barátkozó hajlandóságú szomszédasszony, — Olyan ritkán lehet látni... — ö, kezitcsókolom, úgyszólván sosincs itthon —, hárította el Kurimszky tapintatosan a közeledést. — Textilgyárba jár, ha éjszakás nappal alszik, ha nappalos, korán lepihen. Nagyon igénybe veszi a munka. Így ismertették életkörülményeiket a rokonsággal is. így lehetett megóvni magukat váratlan látogatóktól. De azért, hogy a „jó családi otthon” látszata meg legyen, bevitték a lakásba Piroska konyhabútorait. Ha valakit mégis be k;ell engedni, itt kínálják majd hellyel. Lassanként kialakult a ziccre dolgozó cipész házi műhelye is: munkaasztalt vásároltak háromlábú székkel, kaptafát, néhány felsőrészt, dirib-darab bőrt, csirizt, kalapácsot, faszeget — mindent, ami kellett. Nem jött senki, de azért a munkaasztalt mindig „melegen" kellett tartani, olyan rendetlenségben, mintha gazdája éppen akkor hagyta volna abba a munkát. És kalapálni kellett akkor is, ha nem csinált cipőt. Sűrűn, han gosan, szabályosan. Sose tudhal ja az ember... ■ Lehet, hogy túlságosan jól sike rült a dolog, mert olykor-olyko minden óvintézkedés ellenére i akadt kuncsaft. Az egyik béke pogott: Mester úr, ha nem alkaJ matlankodom, hoztam volna eg kis munkát.- Ne folyjon a hóié gyerek cipőjébe. Szabódni kellett, hogy másko ne jöjjön, mert iparengedél híján baj lehet a dologból. D ezt az egy párat már meg ké csinálni: elesettnek látszott „megrendelő”. Sápadt, vézna fér fi volt, ínségmunkából élő műn kanélküli.-»• Készen van, de mást n tessek hozni, mert feljelenthetne az ipartestületnél, nem szaba ipart űznöm. Csak segéd vágyó — magyarázkodott Kurimszky. — Mennyivel tartozom a jí vitásért? — Semmivel, ez a kis hulládé, bőr ... semmi az egész. Naponta sokszor, sokáig kopc gott a kalapács. Ha Pirosk gépelt — stencilre írta a Pistát/ kapott szöveget —, a kalapác még sűrűbben, még hangosabba, kopogott. Háztartásra se időből, se pénz bői nem sok telt. A párt fizett a lakást, megvásárolta a felsze relést, küldte a papírt, a festéke A párt szegény volt. Munkáso filléreiből gyűlt össze mindé? pengő. Minden számított, a leg kisebb kiadást is meg kellet gondolni. A pestújhelyi házik- új lakóinak éléskamrájában sós volt több két-három napra val- élelemnél. Éjszakára vastag pokrócot erő sítettek az ablakra. Kívülről eile nőrizték, nem látszik-e fény. Olykor reggelig folyt a munka sokszorosítottak. Lehúzták ; „Kommunista” friss oldalait. Szét terítve száradtak a lapok, aztá? gondosan összerakták az olvas ható példányokat,, elkészítették : csomagokat. Néha, amikor a téji Nap suga rai betévedtek a kis ház udvarára a „cipészek” házatája megélőn kült: kitették száradni a gangr, a frissen felcvikkelt cipőt. A lehúzott stencileket odaben elégették, a hamut péppé gyúr ták, s éjszaka elásták a kertben Ez sem volt elhanyagolható te endő, kiegészítette a „szerkesz tőség és a kiadóhivatal” meg szokott munkarendjét. A UFTES A fémlemeziparban fel-le jár a teherlift. Mióta az üzem hadimegrendelésen dolgozott, a sze mélyforgalom is megélénkült, fi liftesfiú, szabad perceiben" elnéz te: jólöltözött látogatók — köz tűk minisztériumi tisztviselők — jöttek-mentek, szinte szünet nélkül nyílt és csukódott az . igazgatóság ajtaja. Túli István a huszonötéves liftes. Kitanult férfiszabó yolt. De örült, hogyha már a szakmájába! nem is, legalább itt dolgozhatott, kereshetett valamit. Azok akiknek a véleménye a munkások között a legtöbbet számított őt is a „rendes emberek” közt sorolták. Azokat illették e jelzővel, akik nemcsak önmagukkal törődtek, hanem másokkal is. Ezen a hideg, havas január eleji délelőttön előkelő úr toppan! a lift elé. Balázs Béla Hugó kormányfőtanácsos volt a vállalat főnöke. — Vigyen fel, fiam — szólt kurtán. Túli fürge mozdulattal nyitotta ki előtte a lift ajtaját. Nem volt valami fényes, tükrös alkotmány ez a felvonó, de arra a célra megfelelt, hogy kímélje a felfelé igyekvők szívét. Az „öreg” — így emlegették egymás közötí? a munkások —, szuszogott. A bites még sose látta ilyen közelről. Máskor a lépcsőn ment fel, szemLen a főbejárattal. — Mi- újság fiam? — kérdezte, éppen csak hogy szóljon valamit’ — Nincs semmi különös, vezérigazgató úr — válaszolt Túli. — Dolgozgatunk, csak hát i 1. — Valami bajod van? — Folytatjuk •—>
