Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-15 / 293. szám
TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. december -l! Sjgges a karácsonyi ellátás (Tudósítónktól) Nincs már messze a karácsony, a napok gyorsan futnak. Egyre nő az üzletekben a forgalom, hiszen a háziasszonyok nagyrésze rájött arra. hogy nem érdemes az utolsó órákra, vagy napokra halasztani, a bevásárlást. Nem azért, mintha az elmúlt évben nem kapta volna meg mindenki az ízlésének megfelelőt — a háziasszonynak azonban ilyenkor ünnep előtt minden perc drága. Az egyik legjellemzőbb karácsonyi cikk a szaloncukor. Hét- nyolc vagonos forgalomra számít megyénk kereskedelme és ez a mennyiség rendelkezésre áll. Egyre nagyobb a drágább áruk aránya és sokan veszik az 50—60 forintos csokoládéba mártott szaloncukrot is. Ezekből a cikkekből mintegy 25—30 mázsával többet szerzett be a kereskedelem, mint az elmúlt évben. Nem lesz hiány fenyőfából sem, az igények előreláthatólag ki tudjuk elégíteni. Huszon- kilencezer folyómétert rendeltek boltjaink, valamivel többet, mint tavaly. A fenyőfáért nem kell messze menni, hiszen a Tamási Erdőgazdaság jelentős mennyiséget szállít és a közeli dunántúli megyék erdőgazdaságai is kitettek magukért. Nekik köszönhető, hogy ez évben először, a kereskedelem sokkal jobban figyelembe veheti, hogy a fogyasztók milyen méretű fát akarnak vásárolni. A fenyőfa nagyrészét az 11/2, méter illetve ennél kisebb nagyságú teszi ki, de 3000 darab áll rendelkezésre azok részére, akik a 2 méteres nagyságon felüli fákat kedvelik. A szaloncukor mellett habkarika, fondantgyürű és egyéb függelék is rendelkezésre áll majdj Nem mindig sikerül szilveszter vagy újév napján kéményseprővel találkozni, de a legtöbb boltban már most ott van a csokoládé kéményseprő, a hagyományos újévi cikkek, a malac, pezs- gős palack stb. kíséretében. Sok háziasszony már a karácsonyi beszerzéssel együtt gondoskodhat az újévi figurák beszerzéséről is. Beszélgettünk a Budapesti Keksz és Ostyagyárban Hajdú Vilmos elvtárssal, a belkereskedelem minőségi átvevőjével. Elmondja Hajdú elvtárs, hogy az iparnak nem kis nehézséget kellett leküzdenie annak érdekében, hogy az egyre növekvő igényeket ki tudja elégíteni. Csomagolóanyag-hiány, sőt esetenként munkáshiány is számos nehézséget támasztott. — Ennek ellenére meg vagyunk elégedve a leszállított mennyiséggel — mondja Hajdú elvtárs — és arra is ügyeltünk, hogy a kiszállított áruk minősége ne maradjon el a követelmények mögött. Ne okozzon tehát a karácsonyi édességbevásárlás keserűséget a fogyasztónak. — Végső soron a fogyasztók mondják el majd a véleményt az ipar és a kereskedelem együttműködéséről. Az elmondottak azonban azt mutatják, hogy — ebből a néhány cikkből ítélve is — az idei karácsony sem marad el a tavalyi mögött, sőt az ellátás még választékosabb lesz. jú honvédek városnézése Szekszárdon Szekszárdon, a néphadsereg helyi KISZ-szervezetének kezdeményezésére és a TIT közreműködésével városnézésre vitték a mintegy két héttel ezelőtt bevonult fiatal katonákat a napokban. Valamikor elképzelhetetlen volt ez, hiszen két hónapig sem engedték ki az újoncokat a laktanyából. Most azonban — még hozzá nem is zárt sorrendben, hanem csoportokban — parancsnokuk társaságában, valamint Debulay Antalnak és dr. Pataky Józsefnek, a helybeli idegenforgalmi bizottság vezetőinek kalauzolásával az ország távolabbi vidékeire is való fiataloknak be! mutatták a város nevezetességeit, 1 műemlékeit, köztük Babits Mi- | hály szülőházát, Liszt Ferenc ' egykori tartózkodási helyét. A j város fölé emelkedő Kálvária hegyről a kiskatonák megnézték a több tájegységet eléjük táró panorámát, az oda látszó sárközi falvakat, a gemenci erdőt, a Dunántúli dombvidéket. Onnan láthatták Szekszárd fejlődését, az új tbc-szanatórium, a lakóházak és a mérőműszergyár építését. Közben mulatságos anekdotákat is hallgatva töltöttek élményeket adó órákat város- és tájismertető sétájukon. 40. — Egészen biztos? — Azt hiszem... — Mert ha a múltkori pasashoz hasonlóan magán volt valaki, a drót már lement... — Tudja, százados elvtárs, hogy itt Miskolcon ilyenkor már nemigen járnak az utcán ... Ma egyébként is televíziós nap van. — Halljuk tovább. — A kocsmában úgy helyezkedtem el, hogy ő ne vehessen észre ... Először töményét ivott, aztán bort... Odacsalogatott néhány vendéget, és együtt ittak. Több ezer forint hevert előtte az asztalon, minden üvegért egy százassal fizetett. — Az istenit! — tört ki az egyik rendőrtisztből. — Egyre inkább lerészeged- tek... Aztán valamin összeszólalkoztak, ha jól értettem, valami meccsen. Majd a szakaszve- zető felugrott, fölemelt egy borosüveget, s fejbe csapta az egyik asztaltársát... — Fegyelmezett kis ügynök.... — mondta a százados. — Sajnos, ezzel a mi dolgunkat is elrontotta. — Amikor aztán bejött a két rendőr, én nem avatkoztam közbe, mert ezzel dekonspiráltam volna... Az őrsön meghagytam, hogy nagyon vigyázzanak a szakaszvezetőre ... — Most mit csináljunk. Az őrnagy elvtársat mindenképpen értesíteni kell. Kiszólok Istvánfi- nak, hogy azonnal hívja telefonhoz Pálost — mondta Kazán, s már indult Is. Pálos őrnagy mit sem sejtve éppen jóízűen vacsorázott, amikor a portás telefonhoz hívta. Zsörtölődött, mint az öregurak, akik nem szeretik, ha félbe kell szakítani az étkezést. Botjára támaszkodva kicsoszogott ... Miért hivathatják? Meghagyta, hogy csak okvetlenül sürgős dologban keressék telefonon. Egyre jobban alakul minden, szépen halad az ügy felgöngyölítése ... — Halló! Itt Pálos beszél!.;. Nem értem, kénem, tessék hangosabban beszélni! Ja, te vagy az, Pityuka? ... Te szent Í6ten! Csak nincs valami komolyobb baja?... Nahát egv influenza, az semmi... Nyáron könnyen kiheveri az ember... Csak ezért hívtál?... Ugyanolyan rekedt a hangom, mint amikor eljöttem... Hogy vagytok? Mindenki jól van? A Manci néni rövidesen felgyógyul? No de megyek, mert éppen vacsorázom... Szervusz, Pityuka, csókolok mindenkit! — mondta az őrnagy elváltoztatott, rekedtes hangján, aztán letette a kagylót. — Az unokaöcsém volt... Nagyon ragaszkodik hozPINTÉB ISTVÁN' SZABÓ LÁSZLÓ! k0l ÖN&S v-üAűdJiO Táska-futószalag zám... — magyarázta a portásnak ... Pálos visszament az étterembe, s ugyanolyan komótosan evett, mint előbb;- de gondolatai egészen másutt jártak. Mi történ-' hetett? Istvánfi nem telefonálna, ha nem volna valami nagy baj. És ez a betegség képletesen csakugyan bajt jelent... Esti séta ürügyén gyorsan el kell mennie Istvánfihoz... A terem már csaknem üres volt, tíz óra felé járt. ö lekéste a vacsorát, mert figyelt valamit. Azt füllentette, hogy elaludt, ezért kéri ilyen későn ... Liszkainak is éppen ilyenkor kell kint csavarognia valahol — morgott magában. Pedig most nagyon jól szemmel kell tartani Sipost... Pálos vacsora után szép lassan kisétált a teraszra, aztán lement az ösvényre.. Nem várhatott egy percet sem, ezért nem is kereste meg a főhadnagyot... Amikor a fák már eltakarták a Palota-szálló ablakait, nekiiramodott. mint egy versenyfutó, Átugrálta a gyökereket, a szikla- darabkákat, s húsz perc múlva már a falu szélén járt. Itt megint le kellett lassítania lépteit, nehogy felhívja magára a figyelmet. Már várták. — Kazán százados van a vonalban — mondta Istvánfi, s 6 is ugyanúgy vigyázzba vágta magát, mint a szobában tartózkodó másik két nyomozó. Pálos átvette Istvánfi kezéből a kagylót. — Halljam, mi van?... Ne jelentsen! Mondja!..,. Az őrnagy végighallgatta Kazán százados beszámolóját a szakaszvezető letartóztatásának körülményeiről, aztán ő szólalt meg: — Ezt jól megcsinálták! Várjon egy kicsit... Gondolkodom... Készüljenek fel. Biztosítsák a Palota-szálló körülvéttelét... Illetve ... Várjanak csak ... Mégse ... Adjon utasítást Bondor századosnak, hogy még fokozottabban figyeljék a rádiójelzéseket ... Várjunk inkább egy-két napot... Hátha jobban tisztázódnak a frontok... A szakaszvezetőt pedig azonnal ki kell engedni, és állandóan a nyomában len ni... Várják újabb parancsai“mat! A viszontlátásfa! Óvatosan helyére tette a kagylót, de Istvánfiék tudták, hogy parancsnokuk most a legszívesebben szétverné az egész házat — Nem marad más hátra, mint Síposra koncentrálni mindent. Á B.26-os feltétlenül jelezni fogja neki. hogy a szakaszvezető lebukott. Ha csak időben nem tud vele ismét érintkezésbe lépni. Azon fordul meg most minden, hogy mennyire tudjuk szemmel tartani Liszkaival ezt a fickót... Mindenesetre azonnal költözzenek át a belső barlangrészbe! Élelmet, vizet vigyenek magukkal! Legyenek kéznél, el ne mozduljanak onnan. Ha valaki bemerészkedne a barlangba, tegyenek úgy, minha kíváncsi turisták lennének. A holmihoz semmiképpen ne engedjék őket.. Minden jót! Egy óra múlva ott legyenek!... A három nyomozó máris csomagolni kezdett. Az őrnagy eltávozott, s visszasietett az erdei úton. A Szekszárdi Bőr- és Műanyag- i dolgozóknak eleinte szokatlan feldolgozó táskaüzemcben futó- ! volt a géphez való „kötöttség”, de szalagon készülnek a különböző később fokozatosan rájöttek, hogy csinos kivitelű táskák, sport- a jól szervezett munka ke- szatyrok, iskolatáskák. Az itt i vésbé kimerítő és termelékenyebb is. A képen sorozatban készülnek a futószalagnál az aktatáskák. (Foto; Erb János) Húsz perc múlva ismét a Palota-szállóban volt. Néhányan még kint ültek a teraszon, s élvezték a nyári este csendes nyugalmát. Pálos elsétált mellettük, s bement, hogy megkeresse Liszkait. A játékszobában talált rá. Vagy hatan biliárdoztak, köztük Sipos. Éva meg a főhadnagy is. Éppen a lány volt soron.* Kissé ügyetlenül lökdöste dákójával a golyókat. A nyitott ablakon át a hús levegővel együtt a szúnyogok is beözönlöttek a fényre. Sípos egy másik biliárdasztalon ült, s figyelte hogyan ügyetlenkedik Éva. Valahányszor mellé csúszott a lány dákója, felnevetett. — Igazán nem szép, hogy kinevetsz ... — panaszkodott a lány, úgyhogy a többiek megsajnálták. Az őrnagy titokban Sípos arcát figyelte. De semmi különöset nem tudott rajta felfedezni. Szeméből inkább jókedv sugárzott Egyáltalán nem volt riadt... Tehát semmit sem tud... Ez jó. Vagy csak leplezi ... A délutáni trükk roppant jól sikerült. Fe- renczi százados nagyon ügyesen látta el a rábízott feladatot. Az ügynök . tökéletes biztonságban érzi magát, hiszen megszerezte a kulcsok mintáit. Egészen biztos, hogy ismét megpróbálja rávenni Évát egy miskolci kirándulásra. Vagy még valószínűbb, hogy a kulcsok birtokában egyedül megy. így még a szakasz vezető segítségére sincs szüksége, s még biztonságosabban ítéli meg a helyzetet... Vagy ki tudja? ... Az őrnagy igyekezett Sípos eszével gondolkozni, s ezzel a logikával csak ilyen következtetésre juthatott... Az elkövetkező órákban tehát eldől minden. Ha Síposnak sikerül lefényképezni a tervrajzokat, felveszi a kapcsolatot a B.26-ossal. S akkor... — Tudja, tanár úr, hogy holnap este lesz a jelmezbál? — kérdezte Pálostól Éva, befejezve a játékot. — És maga minek .öltözik? —■ kíváncsiskodott az őrnagy. — Csak nem gondolja, hogy elárulom? Még Tibor sem fogja, tudni... Pálos csak most vette észre, hogy Sipos orra tövében egy hajszálvékony vágás van. Az ügynök kimelegedett, s a vékony forradás vörös lett a verejtéktől. Nyilván plasztikai műtét nyoma. Elváltoztatták az arcát... Az őrnagy összeráncolta a homlokát, mintha azon tömé a fejét, hogy vajon milyen jelmezt válasszon. Pedig hirtelen úgy érezte, hogy most hátra kell fordulnia. mert valaki figyeli. Hátranézett. Az ajtóban egy fejet látott eltűnni. • A müncheni hírszerző központ parancsnoki szobájában egy nyakigláb férfi, fejét az íróasztalra hajtva aludt. Brondell ezredes szobájában most is kellemesen temperált volt a levegő, alvásra ingerelte az embert. Az ügyeletes tulajdonképpen szabályt sértett, amikor elbóbiskolt. Brondell nagyon szigorúan vette az ilyesmit, nem győzte eleget oktatni embereit, hogy a hírszerző munka nem tűr fegyelmezetlenséget. Ám a nyakigláb férfi mar második napja volt szolgálatban, az ezredes ugyanis csak néhányukra merte rábízni ezt a feladatot. Nem csoda hát, ha hosszú volt a szolgálati idő. Csend honolt a hatalmas szobában. Az egész Európára kiterjedő kémszolgálat csápjai hangtalanul dolgoztak ... A nyakigláb ügyeletest Brondell modern rádiótelefonjának halk berregése riasztotta fel. A férfi máris a kagyló után kapott. De e pillanatban megszólalt a hangszóró is: A B. 26-os azonnali intézkedést kér! A B. 26-os azonnali intézkedést kér! (Folytatjuk) 1
