Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-13 / 291. szám
TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1963. december íí. As ajándékozás művészete Művészet ? Mindenesetre jobb, ha ennek fogjuk fel, mint robotnak, fárasztó kényszerűségnek. Az áruházak ugyanis tele vannak olyan emberekkel, akik a kötelességtudás zordon ábrázatával — és hegyes könyökével — törnek utat emeletről emeletre, pulttól pultig. A zsebekben és a kézitáskákban a százasok mellett listák lapulnak: kipipált, aláhúzott, és megkérdőjelezett tételekkel. Néha szinte nehezen hisszük el, hogy a szeretet ünnepe közeledik, s hogy nemcsak kapni, adni is öröm. Az ajándékozás (igenis) művészetének vannak általánosan elfogadott és vannak vitatott illemszabályai. Az előbbi csoportba tartozik, hogy nemcsak az árcédulát vesszük le minden ajándék- tárgyról, hanem a minőségére, drágaságára, vagy olcsóságára vonatkozó szóbeli utalásokat is mellőzzük. Nyílt kérdés viszont, hogy milyen értékű ajándékot illik adni. Álláspontunk: nem olyan drágát, hogy a nemes gesztus bennünket anyagi romlásba döntsön. — a megajándékozottat pedig lelkiismereti válságba sodorja. Egyesek szerint a karácsonyi ajándék csak meglepetés lehet. Szerintünk nem. Egyrészt: vannak tárgyak (némely ruhanemű,, sőt esetleg könyv, vagy hanglemez is) melyek sikeres bevásárlásához a leendő tulajdonos jelenléte szükséges. Csak így kerülhető el az átadáskor a kényszeredett mosoly, utólag a csereberélés, sértődés, keserűség. De másrészt — s ez legalább ilyen fontos szempont — vannak olyan emberek is. akik nem kedvelik a meglepetést, még a kellemes fajtájút sem. Ha valóban örömet akarunk okozni, velük eqyüft menjünk riásárolni. így pót-ajándékként meg a böngészés, válogatás kellemes izgalmát is megszerezzük nekik — ugyanazért az árért. Persze, azért a karácsonyfa alatt sorakozó csomagok jelentős részét titokban vesszük meg és gondosan elrejtve tároljuk, egészen a nagy napig. Eltaláltuk-e a kívánságokat? — ez jórészt attól függ. hogy a szeretet és a figyelem szép erényét csak hivatalos ünnepén, vagy a hétköznapokon is gyakoroljuk-e. Általánosan elfogadott szabály: az ajándékot ízlésesen, kedvesen „tálaljuk”, csomagoljuk, esetleg díszítjük is. Csak egy példa: ha nagymamának gyapjúfonalat vettünk, egy motringot legombolyítunk, egy nagyobb és egy kisebb golyóvá, ezekből kismadarat állítunk össze, fadarabkákból készítve lábat, kartonpapírból csőrt, szárnyat, farktollakat, színes szál- | ból még szemet is öltögethetünk. | Vitatott probléma : * I ajándék-e a praktikus, szükséges holmi, adhatunk-e ünnepre olyas- | mit, amit úgyis meg kellett vol- í na vennünk a ,.megajándékozott- | nak”, vagy ő szerezte volna be magának. Véleményünk: ez nem j illem, vagy szokás,. hanem pénz \ kérdése. Akinek ingekre, tréningruhára, meleg papucsra van szüksége, jobban örül, ha ezeket kapja, mint ha „előkelő” haszontalan dísztárggyal lepik meg. Persze jó, ha a célszerű holmit jobb minőségben, szebb kivitelben vehetjük meg, mint máskor tennénk. vagy mint amit ő vásárolna magának. (Selyempuplin-ing, szőrmés papucs, stb.) Es még jobb, ha jut még valami kis ráadásajándékra is. a józanságon felül 1 egy kis kedves könnyelműségre. Ennek igazán nem kell drágának lennie, hiszen elsősorban élelmi értéke van. O. K. Ultrahang-sugárzás Hogyan lehet tanulmányozni fémek belső szerkezetét, mechanikai tulajdonságait, meghatározni egy alkatrész anyagát, vagy viselkedését valami konstrukció belsejében, anélkül, hogy a szerkezetet szétbontanánk, a fémet pedig átvágnánk? Eddig valóban húzással, szakítással, vagy nyomás alatt vizsgálták a fémek belső tulajdonságait. A leningrádi villamossági műszaki intézet ultrahang,-laboratóriumában a fém rongálása nélkül, ultrahanggal ..néznek” a fémek belsejébe. Az öntvényhez vagy fémalkatrészhez simuló kvarclemezhez áramot vezetnek, az áramfeszültség hatására a kvarclemez rezegni kezd, milliomodmásodpercek- kel mérhető sebességgel. Az ultrahanghullámok — a fényhullámtól eltérően — nem verődnek vissza az öntvény felszínéről, hanem behatolnak a fény számára járhatatlan anyagba. A hullámok terjedési sebességéből. hogy ti. milyen gyorsan nyelt el az anyag, a laboratóriumban szerkesztett készülék pontosan ki tudja mutatni, milyen a fém belső struktúrája. Ilyen módon meg lehet állapítani az öntvény szilárdságát, azt, hogy milyen célokra használható fel legjobban. Nem csupán fémek vizsgálhatók ultrahang-hullámokkal, hanem például a magasfeszültségű áramvezetékek porcelán szigete: lői, vagy akár az autókerék kül- ' ső gumiabroncsának a megbízhatósága. | A hengermű-iSorból három méI tér széles acéllemez kerül le per- J cenként 10 m-es sebességgel, a vízfürdőbe. Közben a lemez elhalad az alatta és fölötte sakktábla- szérűén elhelyezett „membránok” között. Ha repedés, vagy rétege- ződés van a lemezben, az ellenőrző műszer jelzi az ultrahang,- hullám gyors gyengülését, az impulzust önműködő írószerkezet veszi át, és a vele párhuzamosan futó kísérőszalag méretszerűen mutatja a pontos helyet, ahol hibás az anyag. így ezt könnyű megtalálni, kivágni. Az automatizált ultrahang-vizsgálat az eddigi eljárások időtartamának töredéke alatt elvégezhető. A nagyerejű akusztikus rezgéssel el lehet távolítani a fémekből a legkisebb légbuborékot is. módosítani lehet a polimerek tulajdonságain, ami elsősorban érdekli ma a vegyészetet. Az ultrahangot inár a Földkéreg vizsgálatánál is alkalmazzák. Sikerült a fény hullámhosszát megközelítő ultrahang-hullámokat gerjesztenünk — mondja Lev Merkulov, az ultrahang-laboratórium docense. — Úgy, hogy már a kristályszerkezetet mikroeffek- tusok útján tudjuk észlelni, ami mindezideig elképzelhetetlen volt. Mihail Kaplin 39, 'A legegyszerűbb mégis az lenne, ha mindkettőt elintézné, itt, a lakásukban, aztán eltűnne. A tervrajz, a hajtóanyag összetétele megvan. Mi a fenének még minta is? Csak komplikálja a dolgot... De jó lenne most Brondellel beszélni ... Ö biztosan azt mondaná, hogy induljon azonnal. Minden itt van az orra előtt. Semmi értelme kockára tenni az életét. Arról nem is álmodott, hogy hozzájuthat a hajtószerkezet teljes leírásához meg a vegyi képletekhez. A főnökei tulajdonképpen az elméletileg nehezebb utat választottak: a mintából akarlak kielemezni az összetételt... Persze, nem számíthattak rá. hogy ilyen köny- nyen birtokba veheti Sipos a tervrajzokat. .. Mit csináljon? Lője agyon őket? Aztán meg se álljon a Dunáig? És ha holnap visszajönne? A kulcsminták megvannak. ez nagy segítség a szakaszvezetőnek ... Nem szabad kockáztatni semmit.. . „Hidegvér, kivárni a legalkalmasabb pillanatot” — mondaná Bron- dell. . . Igen, várni kell! Visszamegy a szállodába, és rádión megkérdezi a B.26-ostól, hogy mit tegyen. Persze, ha eléri . . . Ma nincs megbeszélt adás .. . — Tibor! Nem' hallod? Hol jár az eszed? — hatoltak el az agyáig a lány szavai. Azon kapta magét, hogy nem figyelt a jelenlevőkre. Ez ritkán fordult vele elő . .. Ügy tett, mintha továbbra is a tojásvagdosásra koncentrált volna, aztán megszólalt— Ügy elmerültem, mintha a Ritz főszakácsa lennék . . — Ki az a Ritz? —• kérdezte Éva. — Ez csak amolyan szólásmondás ... Úgy tudom, régen volt egy híres Ritz-szálloda, odajártak az urak... — ütötte el a kérdést Sipos. A lány egy lábasba rakta a krunjplit, aztán rátett egy sor tojást, majd egy sor kolbászt, és ismét krumplit... — Zsírt nem teszel rá? — szólt rá nevetve a bátyja, aki még mindig ott állt szótlanul az ajtóban — Hű, arról meg is feledkeztem . . . Tejfölünk viszont nincs itthon. — Jó lesz így is — nyugtatta meg Sipos, bár valójában most neki lett volna szüksége nyugalomra ... * Aznap este az egyik miskolci kiskocsmában különös dolog történt. Egy férfi ült a sarokban összetolt asztalok mellett, és mindenkit odacsalogatott, hogy igyanak vele. Persze akadtak, akik szívesen vették a potyaitalt, a többség azonban nem fogadta el a meghívást. Ám akaratlanul is mindenkinek a mulató férfira kellett figyelnie, mert hangja betöltötte a termet: — Legyetek a vendégeim, ha mondom! Nyertem a lottón! Nem akarok vagyont gyűjteni! Hukk ... Eliszom a nyereséget ... — kiabálta. A kocsmáros egyre csak intette, de nehezen bírt vele. Két- háromezer forint hevert előtte az asztalon, s amikor a pincér újabb üveg bort hozott, mindig a kezébe nyomott egy százast ... A jelenlevőn közül csak egy Valaki tudta, hogy az egyre inkább lerészegedő „lottónyertes” honvéd szakaszvezető, és a nyugati hírszerző szervek ügynöke... A szakaszvezető, aki mindig is szerette az italt, nem tartotta be Sipos utasítását. Égette a zsebét a pénz. Néhány napig ugyan igyekezett elkerülni a kocsmákat, de aztán egyre nagyobb lett a csábítás... Civilbe öltözött, és PINTÉR ISTVÁN SZABÓ LÁSZLÓ • « c ‘ beült az egyik kocsmába. A nyomozó, akinek az volt a feladata, hogy szemmel tartsa a szakaszvezetőt, nem avatkozott a dologba. Semmiképpen sem akarta leleplezni magát. . . — Azt mondtad . .. hukk . .. hogy... az a meccs. . . tavaly volt? A Sárosi tavaly.. . Tavaly ... előtt sérült... meg — nyögte a szavakat, — Mondom, hogy tavaly! Igenis tavaly volt! — replikázott vele az egyik, ugyancsak i-észeg asztaltársa. — Tavalyelőtt! — Tavaly! — Tavalyelőtt! — Hülye részeg vagy... — vágta oda a szakaszvezetőnek a testes férfi. Az ügynök lassan feltápászko- dott. Felemelt egy palackot, s váratlanul olyat sújtott vitacimborája fejére, hogy az menten lecsúszott az asztal alá. A vendégek felugráltak, odarohantak hozzá. Néhányan. akiknek fizetett, az ő pártjára álltak. Pillanatok alatt olyan tömeg- verekedés bontakozott ki, amilyet csak cowboy-filmekben lehet látni. Repültek az üvegek, a székek. Csörömpölt az egész kocsma. Néhányan felüvöltöttek fájdalmukban ... Hamarosan két rendőr lépett a terembe, s gumibotjukkal pillanatok alatt megfékezték a garázda társaságot... Mindenki azt állította, hogy a ..lottónyertes” kezdte a verekedést. Mire a rendőrök, anélkül, hogy igazoltatták volna elvezették a támolygó embert... — Hát ez meg kicsoda? — kérdezte az őrszobán a törzsőrmester. amikor a két rendőr betámogatta a részeget. — Verekedett a kocsmában. Több ezer forint van nála, .. — Igazoltatták? — Még nem. Nem volt rá időnk. — Hogy hívják? — fordult a törzsőrmester a részeghez. — Eng . .. Engem? — Naná. majd a dalai lámát ... A szakaszvezető azonban nem tudott válaszolni, mert hirtelen kiömlött belőle a töménytelen mennyiségű ital. amit az. este lenyelt. A szoba tele lett savanyú borszaggal. — A szentségit ennek a disznónak! — kiáltott fel a törzsőrmester. — Mint egy állat... — A lottón... A lottón nyertem a pénzt... nyögte a részeg ügynök, mihelyt vissza tudta fojtani hányingerét.;. A kopott íróasztalon megszólalt a telefon. A törzsőrmester felvette a kagylót. — ... Kicsodát? ... Kivel beszélek? Nem adunk semmiféle felvilágosítást... Még akkor sem, ha a sógora... — mondta, aztán lecsapta a kagylót. — Ez után a disznó után érdeklődtek .. . — Biztosan a hapsik — válaszolta az egyik rendőr. Ebben a pillanatban a szakasz- vezető mintha eszméletre tért volna — Ki volt az? — kérdezte tágra meredt szemmel. — Fogja be a száját! Semmi köze hozzá!.;. Vigyék le, amíg IMUUÍdiMt teljesen kijózanodik — utasította a két rendőrt a törzsőrmester, aztán vizsgálgatni kezdte a szakaszvezető iratait... Hirtelen a nyomozó robbant be a szobába ... — Mit csináltak, maguk szerencsétlenek? — ordította. — Mindent elrontottak! — Talán bemutatkozna! — válaszolta minden nyugalmát magára erőltetve a törzsőrmester. — Krajcsovics főhadnagy vagyok! — hökkent meg a nyomozó, s igazolványát odadobta a törzsőrmester elé. A rendőr megnézte a könyvecskét, aztán felállt, és vigyázzba vágta magát. — Miről van szó, főhadnagy elvtárs? — Erről a részeg szakaszvezetőről ... Mi a fenének hozták be? — Főhadnagy elvtárs, nem hagyhatták, hogy tovább verekedjen ... Szétverte az egész kocsmát. . — mondta a törzsőrmester még mindig vigyázzállásban. — Ott voltam! Láttam! — És mégsem avatkozott közbe? Kérem. ezt jelentenem kell. .. — Tessék csak . .. Mindent elrontottak! — De miért? — Arra legyen gondja, törzsőrmester elvtárs. hogy ha már behozta ide ezt az embert, akkor úgy vigyázzon rá, mint a két szemére! Négyen őrizzék az ajtót, és egy mindig az ablak alatt álljon! Megértette? Ha a sza- kaszvezetö megszökik, mind a kettőnknek a fejét veszik! A törzsőrmester ugyan nem értette, hogy miért kell ennyire őriznie ezt a részeget, de a kilátásba helyezett büntetéstől ő is megrettent. — Értettem! — válaszolta, de a főhadnagy ezt már nem is hallotta, mert amilyen gyorsan jött, már ment is. Szinte hihetetlen, hogy épkézláb ért le a földszintre, mert néha hat lépcsőt is átugrott. Az utcán többen utána is néztek, hová rohan ilyen eszeveszettül ez a férfi? Krajcsovics főhadnagy lihegve érkezett meg a különben elég közel lévő megyei főkapitányságra. Kazán századosnál, a kihelyezett részleg parancsnokánál éppen megbeszélést tartóttak, amikor a főhadnagy rájuk törte az ajtót. — Százados elvtárs, baj van! őrizetbe vették a szakaszvézetőt! — Micsoda? Hogyhogy őrizetbe vették? Üljön le, fújja ki magát, és, mondjon el mindent, sorjában! A főhadnagy ivott néhány korty vizet. Ettől kissé lehiggadt. — A lakása előtt vettem át a figyelőszolgálatot. Hét óra lehet- tett, amikor lejött. Civilben volt: Kísértem, amíg be nem tért egy kocsmába. Egyszer sem fordult hátra, tehát nem láthatott. Úgy gondoltam, hogy utána mehetek... — Helyesen tette... No és nem figyelte magukat senki? — Ügy láttam, hogy most nem — válaszolta a főhadnagy. (Folytatjuk) |
