Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-13 / 291. szám
M6S. 8fccemt»er T3.' TOTTJA MFGYP1 VfiPŰ.TSXG 3 Nemzetközi terület Szekszárdon A megye legnagyobb gépraktára IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIKlttlMIItt«' A a rr rr » tuzono Nemzetközi terület. Ez jut leghamarabb az ember eszébe, amikor Szekszárdon az AGROKER telepén körülnéz. Gépek sokasága kerül ide, és innét • a termelőszövetkezetekbe, az állami gazdaságokba, valamint a gépállomásokra. Ha valamikor illett ránk az a jelző, hogy lovasnemzet vagyunk, ma már traktoros nemzet lettünk. Éppen ezért a helyzet komikuma, hogy a vállalati igazgató hivatalát egy nagyméretű festmény díszíti, rajta szilaj paripák. Ez az igazgatói szoba különben nagy alkudozások színtere: éppen akkor jártam ott, amikor Zsigovits Ferenc, a gépállomások megyei igazgatója tárgyalt, eközben néha kért, máskor követelt, mert vannak gépek, amelyek oly kelendőek, akár a cukor. Mondják, amikor az Állami Gazdaságok Igazgatóságának főmérnöke megjelenik — gyakran szokott megjelenni — rendszerint milliós üzletet csinál. Mik a legkelendőbb „árucikkek”? A talajerő-visszapótlási terv szerint és tökéletesen a szer- vestrágya-kihordás komplex gépesítésével lehet csak megoldani. Ehhez viszont trágyamarkoló, trágyaszóró gépek kellenek, illetőleg még több, és egyre több kell. Zsigovits elvtárs szeme fel is csillant, amikor meghallotta egy újabb szállítmány érkezését. Hasonló a helyzet a pótkocsikkal. Ez év őszén a közös gazdaságokban a tagok munkakedvével már nem volt túl nagy baj. A szövetkezeti gazdaságok többsége szinte éjjel-nappal dolgozott. Legnagyobb gondot a szállítás okozta: a kukorica, a cukorrépa, a burgonya továbbítása, a háztáji termények hazahordása, s ebben az időben rengeteg cukorrépaszelet, műtrágya — ezer, tízezer mázsa — zúdul egy-egy közös gazdaság nyakára. Ilyenkor aztán a pótkocsikkal felszerelt szállító- eszköz aranyat ér. Nem csoda, hogy pótkocsikért valósággal verekedés folyik. Az ősszel gyakran lehetett hallani a legnagyobb dologidőben arról is, hogy elfogyott az üzemanyag és a traktorok egy része néhány napig kiesett a munkából. Ebben az esetben sem az a baj, hogy nincs üzemanyag: ■szállítási gondok nehezítették a g.épek fűtőanyaggal való ellátását. Persze, itt a megye legnagyobb gépraktárában veszi csak észre igazán az ember, hogy a kevés elég viszonylagos fogalom. Ami van, ahhoz képest több kellene, valóban, de ennek a többnek a kielégítése hatalmas iramban folyik, viszont ami volt, ahhoz mérten máris ég, és föld a különbség a megye mezőgazdaságának jelenlegi és múltbeli gépesítettsége között. A vállalat vezetői ezt egyetlen, de nagyon imponáló számmal érzékeltették: 400 millió forint az éves forgalom, vagyis ennyi értékű gépet, alkatrészt vásárolnak a megye mezőgazdasági üzemei. Ennek ellenére a termelőszövetkezeti elnökök állandó ostrom alatt tartják a gépelosztással foglalkozó szakembereket, Mindegyik elnök saját gazdaságának elsőbbségéi: és jogosságát bizonyítja. Igazságot tenni persze elég nehéz, bár a gépek elosztása nagy körültekintéssel és gonddal történik. Az elosztást a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályán végzik. Láttuk a hatalmas, új alkatrészraktárt. Ézt a létesítményt gépállomásra szállítanák a termelőszövetkezetek számára szükséges alkatrészt is, ezzel sok felesleges időveszteségfői, s költségtől kímélnék meg a közös gazdaságokat. Az új alkatrész-raktárban mennyezetig érő polcok sorakoznak: 65 millió forint értékben 12 000 féle alkatrészt lehet találni ebben a kisebbfajta futballpá- lyának is beillő teremben. Kaiser János főraktáros elmondta, gyakran fordul elő, hogy a tsz-ek elküldik embereiket azzal: egy piros fogaskerék kellene. Ilyenkor szinte képtelenség eldönteni, hogy a 12 000 cikk közül mire is lenne a gazdaságnak szüksége. Szerinte számtalanszol’ ez okoz gondot, s nem annyira a sokat hangoztatott, de nem mindig helytálló alkatrészhiány. Ismerni kellene a cikklistát és a cikkszámot. Persze. ember legyen a talpán, aki a rengeteg csavar, alátét, hüvely, gyűrű, stb. között eligazodik. A vállalat vezetői erre legyintenek: nem kell ide kérem semmi más, Otthon, még az édesanyjánál volt varrógépük. Amikor anyja munkához látott, gyakran mondta: ,,Ej, Katica, már megint vacakoltál a gépen/' Akkoriban még csak titokban ülhetett a varrógéphez, de azért kitanulta a varrás fortélyát. Akinél a ruháit csináltatta mondta is: Katica, te nagyon benne vagy a szakmában. Pedig Katica csak mostanában, amikor már Durgomits Antaliénak hívták, került be igazán a szakmába. Két éve lépett he a szekszárdi bőrdíszmű üzemébe, ahol rövidesen szaktanfolyamot végzett és tűzőnő lett a táskaüzemben. Tizenkét, tizenharom- íajta táskát készített már, s társaival gyakran mondogatják, egyikből is, másikból is vásárolnának. Csakhogy többnyire exportra dolgoznak, s a hazai gyártmányokból mások vásárolnak. Durgonits Antalné maga például négyéves öreg táskát hord. Ügy van ő is, mint a cipész, aki rossz cipőt hord. Az otthoni varrogatás kifej- ! lesztette készségét mostani munkája iránt s így az üzemi munkába könnyen tanult bele. A villanygép eleinte szokatlan volt, de most már mindegy, hogy tűző, vagy vágó gépre teszik, mindegyi- ! ken elvégzi a munkáját. Nyáron I tizenkilenc új dolgozót bíztak rá I ö tanította be őket úgy. hogy I rögtön exportmunkát végezhettek. Az új embereket aztán egészen neki adták, hat hónapja ő a brigádvezetőjük. Azóta már nemcsak arra kell ügyelnie, hogy a saját munkája megfelelő legyen. hanem rajt kell tartani figyelmét a többiek kezén is. — Felelős vagyok értük, mint magamért mondja. — fii nem hálás feladat. A brigádvezetöt veszik elő a társak, ha fizetéskor lapos a boríték. Egyik hónapban például csak 89 százalékra teljesítettük tervünket. Több száz táskát nem adhattunk le, mert hiány van a hozzájuk szükséges fémcsatokból. Az alacsony százalékért vannak akik engem okolnak. Valamelyik nap például volt készletünk a 350-es fazonból. Másnap sorra vettük volna. De nem hagyták állni nálunk a • készletet, átvitték egy másik brigádnak, amelyiknek már nem volt munkája. A brigádtagok megszidtak, hogy miért nem áll- i tam a sarkamra, ki kellett volna harcolnom, hogy nálunk hagyják az anyagot. Viszont azt sem lehet, hogy másik 19 ember álljon, a mi harciasságunk miatt. Másnap megnyugodtak a kedélyek, amikor ők ismét kaptak anyagot. Persze a jo brigádvezető legalább annyiszor kap elismerést, mint elégedetlenkedő szót. A jó brigádvezető együtt érez társaival és amit lehet, elintéz számukra Apró dolgok a kérelmek, de egy- egv embernek sokat jelentenek. Örült hétfőn Tóbiásné, mert a brigád vezető elintézte, hogy ä disznóölésre szabadságot kapjon. Ha a brigádvezetés sok vesződ- séggel jár is. Durgonitsné szereti, hogy mindennap bejöhet az üzembe, szívesen dolgozik itt, ahol kiismert minden gépet. A fizetésből pedig félre is tesznek, férje Pannóniát szeretne, tavaszra. Horgászni jár a Dunára, s motorosán elkísérhetné a fele- Isége is. B. K. Papírra rögződik a népmese... A gyerekek nyomra vezetnek — Az ördögöcske és a magnetofon idején felkereste népdalgyűjtő „Az egyik fő forrás özvegy Mezei Andrásaié nyugalmazott termelőszövetkezeti tag volt Báta- szóken, a másik Nagy Istvánná kőrútján, még Bukovinában, Kodály Zoltán is... — Persze saját felfedezettemre, Tevelén, a harmadik pedig Szentes Menyhért bácsira vagyok nemrég adták át - rendeltetésének és ezzel megszűnt a kettősség, az, hogy a vállalat egyik fele Tolnán, a másik Szekszárdon működött. A gazdaságoknak az akkori körülmények között tehát rendszerint két utat kellett megfenniök. egyiket Tolnára, a másikat Szekszárd- ra. Különben a gépalkatrész-ellátást még tervszerűbbé, még olcsóbbá kívánja tenni az AGROKER, s erről már folynak is tárgyalások a megye érdekelt vezetőivel. Elgondolások már vannak, most azok közül válasszák ki a legjobbat. Van egy olyan elképzelés. hogy a túrajáratok egy-egy csak szakértelem. Sajnos, a közös gazdaságokban a géppark növekedését nem követi megfelelően a gépészmérnökök és a technikusok száma... A vállalat vezetői mindent megmutattak. Láttam jugoszláv gyártmányú szervestrágya-kocsi- kat (9 sorakozott egymás után, és azóta már valamennyi dolgozik), lengyel gyártmányú széna- és szalmafúvógépeket, magyar ta- lajegyengetőt, cseh trágyamarkolót, NDK kaszálva rakodót, szovjet SZK 2/6-os silókombájnt, román pótkocsit. A megye legnagyobb gépraktára tényleg nemzetközi terület: Okos. ügyes gépek sokasága, a váltva forgató ekéktől, a tereprendezőtől a D—4—K-ig. a szocialista országok mezőgazdasági gépiparának remekeivel. Eszembe is jutott, hogy ime, itt a munkásosztály segítségének kézielfogható bizonysága. Hallani tsz-vezetőkről, akik vonakodnak megfelelő mennyiséget leszerződni kenyérgabonára. Húzódoznak az ipari növények termesztésétől. Legyintenek, amikor a tej-, a hús- és a tojástermelés kerül szóba. Érdemes lenne ezeknek az elvtársaknak megmutatni az AGROKER szekszárdi központját, hogy ime, ezt küldik az ipari munkások, és hát adni is illik, nemcsak kapni. Foto: ERB JÁNOS SZEKULITY PÉTER Szentes Menyhért Zombán..." így kezdte a felsorolást. Kelemen Zoltán, amikor széli ely népmese-gyűjtéséről beszélgettünk. Ez a gyűjtemény azóta külön elismerést vívott ki magának: az Országos Néprajzi és Nyelvjárásgyűjtő Pályázaton második díjjal tüntették ki. Három év munkája fekszik benne, sok-sok vidékre járás, sikeres és kevésbé sikeres kutatás eredménye. A népmesék gyűjtője, Kelemen Zoltán erről így beszél: — Igazán nagyon örültem neki. amikor megtudtam, hogy a beküldött pályázati munkám ilyen szép eredményt hozott. Boldogan vettem át á Művelődésügyi Minisztérium elismerő oklevelét és az ezer forintos jutalmat, amelyet kis ünnepség keretében di-. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront főtitkára nyújtott át... Különben az első díjnak is van Tolna megyei vonatkozása, egyik volt dombóvári diáktársam nyerte el a népmese- gyűjtésben. A székely népmesegyűjtemény egyébként jövőre nyomtatásban is megjelenik. A Tolna megyei Tanács művelődési osztályának gondozásában 1964-ben kiskönyv alakjában is napvilágot lát a szorgos gyűjtőmunka eredménye. — Zomba, Bátaszék, Tevel, Majos, Aparhant voltak a fő állomások a gyűjtőmunka során. Szekszárdról kiindulva kerestem fel ezeket a községeket kerékpáron, autóbuszon, vonattal. Az eredménytelen utak száma több volt, mint az eredményeseké, de megérte. Bátaszéken bukkantam rá özvegy Mezei Andrásnéra, akitől jópár népmese került be a gyűjteményembe, öt annak a legbüszkébb. Hozzá úgy jutottam el, hogy érdeklődtem a. székely származású diákjaimnál, ,,tudnak-e olyan emberről környezetükben, aki sok mesét tud, és aki szívesen is mondja el ezeket”. — Amikor a magnetofonommal felkerestem őt, eleinte bizalmatlanul fogadott, de aztán mégiscsak kötélnek állt és elmondta a mikrofonba az általa ismert népmeséket. Nagy volt a megrökönyödése, amikor az első gyűjtés után visszajátszottam neki. és régi szokás szerint megköpködte a szerkezetet, mondván: Ebbe ördögöcske van belé bújtatva”. — De sikerült meggyőznöm arról, hogy a későbbiekben is belebeszéljen a „békaszájba” — mert így nevezte a mikrofont—, és többé már nem tartott az ördöngős masinától. Sajnos Me- nyus bácsitól meg kellett válni, mert nemrégiben meghalt. Nemcsak a népmeséi „forrást”, hanem a nagyszerű, örökké jó- kedélyű ember távozását is sajnálom benne, A beszélgetés közben még szó esett Nagy Istvánnéról, aki Tevelen járult hozzá a népmesegyűjtés eredményéhez, meg különösen sokat beszélgettünk a néprajzi szakkörről, amelyet újra létre kellene hozni. „Szükség lenne erre a szakkörre, mert a népművészeti értékek, hagyományok napról napra fogyatkoznak. a most formálódó új falusi életből egyre jobban eltűnnek. Megőrzésükre, összegyűjtésükre azonban szükség van. mert ezek is részei, színfoltjai az egyetemes kultúrértékeknek. Végh Mikló»
