Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-06 / 285. szám
A. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1963. december 6, MAR MOST GONDOLJON A TAVASZRA ha családiháx-építési, átalakítási, vagy tatarozást gondja van 1— hfsi iroda ÍPA ktss-ek gyorsan, pontosan és minőségi munkával vállalják és végzik el a fenti munkát, a tervet az építkezők részére díjmentesen adják. Építési munkákat vállaló kisipari termelőszövetkezetek az alábbi helyen találhatók: Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz Bonyhádi Építőipari Ktsz Bonyhádi Festő Ktsz Dombóvári Építőipari Ktsz Dunaföldvári Építőipari Ktsz Gyönki Vegyes Ktsz Hőgyészi Vegyes Ktsz Paksi Építőipari Ktsz Pincehelyi Vegyesipari Ktsz Simontornyai Vegyes Ktsz Szekszárdi Építőipari Ktsz Tamási Építőipari Ktsz Tolnai Épületkarbantartó Ktsz Tolnai Asztalos- és Mázoló Ktsz Szekszárdi Festő- és Mázoló Ktsz (2) 4 34. — Az első utcán balra lemegy, aztán a második utcán jobbra, s kijut a Széchenyi utcára. Ott a Nagyáruház. Sipos megköszönte a felvilágosítást, és sietős léptekkel átment a parkon. Útközben többször hátranézett, megfigyelte a túloldalt is, hogy nem követi-e valaki. De csak néhányan jöt- tek-mentek, akikben Sipos nem gyanított nyomozókat. Átment a Sötét kapu alatt. Gyorsan kiért a Széchenyi utcára. Itt már könnyen megtalálta a Nagyáruházát. A forgalom is nagyobb volt erre. Sokasával jöttek-mentek az emberek, s az úttest közepén ugyanolyan sárga villamos csilingelt, mint Budapesten. De neki most nem volt ideje körülnézni, szemügyre venni az embereket, a kirakatokat. A Nagyáruházban már várták. Belépett a széles üvegajtón, s elvegyült a vásárlók között. A játékosztályt kereste. A tájékoztató szerint a második emeletre kellett mennie. Felsietett a lépcsőn. Hangos gyerekkacaj fogadta. A játékosztályon ugyanis két rúgóslábú hintalovat állítottak fel, ,, és fél Miskolc gyermektársadalma ide járt szórakozni. -Jönni kellett a szülőknek, ha akartak, ha nem. a gyerekek kikövetelték tőlük. Most is zsúfolt volt á világos, nagyablakos, négyszög alakú emeleti rész, s persze, csakúgy, mint máskor, a legtöbben most is a hintalovak körül tolongtak. A felnőttek a háttérben, a gyerekek elöl. Éppen egy három-négy év körüli kislány lovagolt, a többiek pedig nevettek, amint a ló ugyanolyan ügető ugrásokkal mozgott, mint egy igazi. Sipos átfurakodott a gyerekek és szülők tömegén, aztán kotorászni kezdett a pulton, mintha válogatna. Meglátott egy kis játékautót, felemelte, s megpörgette a kerekét, mintha azt vizsgálná, vajon működik-e. A következő pillanatban egy katona lépett oda hozzá. Szakaszvezetői rangjelzés volt a hajtókáján, r kezében egy szatyrot szorongatott. — Bocsánat! Nem az ön zsebéből esett ki? — szólította meg Sípost, s az orra elé tolt egy fél fényképet. — Dehogynem! — válaszolta Sipos, és a zsebébe nyúlt. — Itt a másik fele ... Családi ereklye, csak elszakadt — mutatta fel Sipos a hiányzó darabot. — Nagyon hálás vagyok önnek, igazán nagyon hálás... — Kövessen — súgta oda a szakaszvezető. Az eladó éppen ebben a pillanatban lépett Síposhoz. — Mit tetszik parancsolni? — kérdezte. — Köszönöm, csak ezt az autót nézegettem ... A kisfiamnak ... De nagyon drága. — Van olcsóbb is ... — Köszönöm szépen. majd máskor... — mondta Sipos, aztán elment a pulttól, és szemével megkereste az ajtó felé tartó szakaszvezetőt. A lépcső alján már utolérte, s egészen kis távolságot hagyott csak, úgy lépkedett mögötte. Sipos arra gondolt, vajon milyen úton juthatott el ehhez a szakaszvezetőhöz a fénykép másik fele? ... Régen tartogatott ismerté- tőjel volt ez, évekkel ezelőtt került a hálózathoz, s nyilván a B.26-os őrizte mostanáig. A szakaszvezetőre nagy szeren vár a Fecske-akció lebonyolításé ban. Síposnak tőle kell megkapnia a m' ' ! okról készített kulcsokat, . az ő segítségével kell majd hozzá jutnia a hajtóanyagmintához ... Azám, s mi lesz a másik feladattal, a sugárvédő gyógyszerrel? Repül az idő. s tulajdonképpen még csak a kezdet kezdetén van .. . Pedig a gyógyszerek végett fel kell utaznia Budapestre, s a hálózat segítségével ugyan, de mégiscsak neki kell megszereznie a leírásokat, a kutatási anyagot. Mindegy, pillanatnyilag a legfontosabb a hajtő- anyagminta ... Egyelőre jusson PINTÉR ISTVÁN» SZABÓ LÁSZLÓ • k0L Ő N &S imdck&Jiüt ennek a birtokába, aztán majd elválik, hogy jut-e ideje másra... A szakaszvezető letért egy keskeny kis utcába. Sipos követte. Nem szóltak egymáshoz, úgy viselkedtek, mintha nem ismernék egymást. A szakaszvezető egy emeletes épület kapuján gyorsan befordult, anélkül, hogy hátranézett, volna. Felsietett a lépcsőn. Sipos utána. A katona az első emeleten megállt, elővette kulcscsomóját, s kinyitott egy barna ajtót. Sipos észrevette, hogy a lakás ajtaján két névtábla van, de egyelőre nem kérdezett semmit. Ö is belépett a lakásba. A szakaszvezető, még mindig szótlanul, becsukta az ajtót, rázárta, aztán bevezette Sípost az egyik szobába. — Vigyázni kell, mert társbérlet ... — szólalt meg végre a szakaszvezető. Kissé kopott, régimódi bútorok, e-gy faragott^ hármasszekrény, egy ágy, egy éjjeliszekrény, egy asztal, négy párnázott szék, mindössze ennyiből állt a szoba berendezése. Leültek. Egy félig telt fiaskó állt az asztalon. A szakaszvezető töltött, de Sipos elhárító mozdulattal jelezte, hogy nem iszik: — Ilyenkor pláne nem iszom... És azt javaslom, maga se igyon... A szakaszvezető azonban nem hallgatott Síposra, hanem egy- hajtásra kiitta az italt. — Mi a feladatom? — kérdezte a szakaszvezető, miután zubbonya ujjával végigtörölte a száját. ő”-ró •. • •• v .. »\f.•>»♦* it El fogom mondapi. Előbb áronban számoljon be, hogy közvetlen összeköttetésbe van-e a B.28-oífeal? — Telefonon érintkezünk. Levelet kaptam tőle annak idején, amelybén közölte a telefonbeszélgetés módját, s azt is, hogy milyen szavakat fogunk használni bizonyos fogalmak jelölésére. — Tudja ki a B.26-os? — faggatta Sípos a szakaszvezetőt. — Nem tudom. — Na mondja csak meg nyugodtan .. . Nekem aztán igazán megmondhatja — mondta ártatlan képpel Sipos. — Mondom, hogy nem tudom! — Jó, jó... De mi együtt fogunk dolgozni... — próbálta mindenképpen kiszedni az ügynök a nála tizenöt-tizenhat évvel idősebb emberből a titkot... Sipos tudta ki volt a B.26-os azelőtt, s most sem azért faggatta a szakaszvezetőt, mert olyan kíváncsi volt a titokzatos főnök személyére, hanem csupán próbára akarta tenni ezt az embert. Ha elárulja, kit takar a B.26-os fedőnév, akkor nagyon kell vigyáznia, nem bízhat a szakaszvezetőben. Ha viszont még a faggatásra sem hajlandó beszélni, akkor szabadabban megnyilatkozhat előtte.... Bár lehetséges, hogy csakugyan nem tudja. Ügyes ember ez a ... — Mióta teljesít szolgálatot? — Ez ugyan nem fontos, de válaszolhatok rá — mondta a szakaszvezető. s hátracsapta kissé őszülő fejét. — 1948 óta. — Azelőtt, negyvenöt előtt? — Katona voltam. Sipos tudta, hogy a szakaszvezető megjárta a frontot, aztán Németországba, majd amerikai fogságba került. Onnan küldték haza, hogy jelentkezzen továbbszolgálónak az újjászerveződő magyar hadseregbe. És ő jelentkezett. Hadtáp-szolgálatra került, és most is ott dolgozik. A rakéta- egységnél. — No, térjünk a tárgyra — mondta Sinos. — Először is itt van .tízezer forint... — Gondolom. már megcsappanhatott a pénze ennyi idő alatt. — Hát igen ..: Sipos a belső zsebéből elővett egy köteg százforintost, s kitette az asztalra. De a szakaszvezető nem nyúlt hozzá. — Tegye el. — Majd a végén. Én babonás vagyok... — Mit marháskodik? Mondom, hogy tegye el. Nem feltétlenül fontos, hogy a társbérlője az asztalon lásson ennyi pénzt... Különben lehetőleg ne költekezzen nagyon. Az akció végén eljuttatok magához még ötvenezer forintot ... Ha megkérdi valaki, honnan van ennyi pénze, mondja, hogy a lottóin nyerte. Megértette? — Igenis! — válaszolta katonásan a szakaszvezető, mintha legalábbis feljebbvalója lett volna az asztal túlsó oldalán ülő fiatalember. — Mit kell csinálnom? — Mindjárt • elmondom ... Ismeri Ferenczi századost? — Természetesen. — Milyen ember? — Hogy érti? — úgy, hogy milyen ember, mint katona ... — Pedáns! Szigorú! És vad kommunista! Ez utóbbit tudom. — Kitől? — Mindegy, újabb tervem született! — mondta Sipos. — Hiszen még a régit sem tudom ... — Hallgasson ide... Én mintát veszek a százados kulcsairól, ezt garantálom. Néhány napon belül. Maga megcsináltatja a kulcsokat, s ennek segítségével fog be jutni a laktanya irodájába ... — Az szinte lehetetlen... Miért’ — csattant fel Sípos — Fél? — Hát... Nagyon forgalmas hely az az iroda... És külön őrség áll a parancsnoki épület előtt. — Márpedig be kell jutnia! Ha sikerül az akció, legfeljebb kijön hozzánk... — csillantotta meg a szakaszvezető előtt a disszidálás reményét. Sipos tudta, hogy a szakasz vezető már 1956-ban ki akart menni Nyugatra, de akkor szigorú parancsot kapott, hogy maradjon a helyén, ö ugyan nem volt felhatalmazva rá, hogy ilyen ígéretet tegyen, de attól tartott, hogy a szakaszvezető megijed és visszalép a feladat végrehajtásától. — Ez biztos? — csillant fel a középkorú ember szeme. — Ha mondom! Egyébként csak úgy megjegyzem, hogy semmiféle visszatáncolás nincs, mert remélem, tudja, mi vár magára! A parancsnokai könnyen értesülhetnek róla, hogy milyen bűnök terhelik magát. A szakaszvezető rákönyökölt az asztalra, s így Sipos nem láthatta, hogy az arca megrándul. — Szó sincs erről! A parancsot végrehajtom! Elvégre katona vagyok! — mondta ugyanolyan komolyan, amilyen komolyan gondolta. — Tehát be kell mennie az irodába ... E pillanatban csengettek. A két férfi egymásra nézett. A szakaszvezető gyorsan felállt, s az asztalon heverő pénzt az ágy alá dobta. — Vidéki rokon vagyok, erre jártam, benéztem magához. Tegezzük egymást — hadarta Sipos az ajtó felé tartó szakaszvezetőnek, aki meggyorsította lépteit, mert újra csengettek ... Egy szerelő ált a lépcsőházban. — A földszinten rossz a levezető csatorna, ebben a lakásban kell megnéznem, hogy nem ereszt-e... — mondta a szerelő. — Itt nincs semmi baj a vezetékkel ... — próbálta eltanácsolni a katona. (Folytatjuk) V
