Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-06 / 285. szám

19C3. decMnb'éf C. TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG GYERMEKEK, SORSOK — Ugye, még nem jártál ná­lunk, mióta az új épületbe köl­töztünk? — kérdi Kemler And­rás, a gyönki gyermekotthon igazgatóhelyettese. Nem jártam ott, csak akkor, amikor még a régi helyiségben szorongtak, s főleg mérgelődtek, hogy milyen kálváriát .kell jár­mok az új otthonépület átalakí­tási munkáinak teljes befejezésé­ért. A sok utánjárás végül is eredménnyel járt, költözhetett a gyermekotthon. így aztán most szíves invitálással mutatják az újat. Sarudi István gondnok a szépen berendezett, tiszta ebédlővel di­csekszik. Innen egy kisebb helyi­ségbe lépünk. Ez a tálaló. Mivel a konyha nem ezen a szinten van, hanem az alagsorban, lifttel kerül az étel a konyhából a tálalóba. A konyhahelyiségek ugyancsak tisz­ták, rendesek. Külön fürdő áll a konyhai és a takarító személyzet rendelkezésére. Az udvarban még átmeneti ál­lapotok uralkodnak. Ezt parko­sítják és játékkertet készítenek a gyermekek részére hintával, homokozóval és megannyi más játékkal. — Az udvar rendezésénél ter­mészetesen a nagyobb gyermekek is segítenek — így az igazgatóhe­lyettes. — Ez hasznos foglalkoz­tatás, annál is inkább, mert a gyermek jobban megbecsüli, ami­ben a saját munkája is benne van. Felmegyünk az emeletre, itt vannak a hálószobák. Az emeleti előszobában vannak a szekré­nyek. Itt minden gyermeknek megvan a maga polca, a megfe­lelő ruhaféleségekkel, csakúgy, mint a mosdóban a tisztálkodási eszközök. A hálószobák ragyog­nak a tisztaságtól. Mindenütt szé­pen bevetett ágyak és kellemes melege Minden szobában nagy cse­répkályha ontja a meleget. Az egyik ajtón éneklés hallat­szik ki. Belépünk, öten üldögél­nek sorjában, s énekelnek, Kislá­nyok valamennyien. Megjöttek az iskolából, s az ebédig még van egy kis idő, hát énekelnek... Tiszta, jól öltözött valamennyi. Szélen ül a „kis fekete”. így ne­vezik ezt a kis cigánylányt. Lehe­tetlen körülmények közül került ide. Az otthonban mindenekelőtt jól megmosdatták, tisztába öltöz­tették, s elkezdték rendre szok­tatni, tanítgatni mindenre, amit a 8—10 éveseknek tudniok kell. Otthon — amennyiben otthonnak lehet nevezni azt a putri-félét — a 4—5 éves gyermek átlagszínvo­nalát sem érte el. Itt már kezd illedelmesen viselkedni, tanul a többivel együtt, és persze szóra­kozik, játszadozik is. A másik kislány — Ica — nem cigánycsaládból származik, de ne­ki sem volt jobb sora. mint a kis feketének. Amikor először lépett az otthonba, elképedve kérdezték tőle: — Kislányom, mikor mosakod­tál utoljára? Ica szepegve vallotta be, hogy szüretkor. A naptár ekkor mar novembert mutatott. Az éneklők egyikét így mutat­ják be: — Vele egy kis bajunk van. Ki­adtuk nevelőszülőkhöz, de nem maradt meg. Jól bántak vele, de mégis addig sírt, amíg vissza nem hoztuk. Rt jól érzi magát. A baj aztán ott kezdődött, hogy Ica ami­kor visszajött, a többieket is arról kezdte meggyőzni, hogy ne men­jenek nevelőszülőkhöz, mert itt jobb. Márpedig nekünk az a cé­lunk, hogy megfelelő nevelőszü­lőt találjunk az elhagyatott gyer­mekek részére. A mi intézetünk csak átmenetileg nyújthat otthont a gyermekeknek. Később felfigyeltem egy küiö- nös megjegyzésére: — Egyszerre keressük is a jó nevelőszülőt, és mag is szüntetjük a kihelyezést ? — Hogyhogy megszüntetjük? — Manapság nagy igényeket tá­masztunk a nevelőszülőkkel szem­ben. Nem elég, hogy valaki elfo­gadjon egy-egy gyermeket neve­lésre. Mindenekelőtt megnézzük, hogy megvannak-e a jó nevelés feltételei. Azt például semmi eset­re sem tűrhetjük el, hogy jól ki­használják a munkahan eket, s nem törődnek nevelésüifkel, jövő­jükkel. Ahol ilyet tapasztalunk, azonnal megszüntetjük a kihelye­zést és megpróbálunk más neve­lőszülőt keresni. Bent az irodában előkerül né­hány gyermek kartonja, kimuta­tása. Ahány karton, annyi szomo­rúság, tragikum. A kis Vince szü­lei hanyag, nemtörődöm emberek. Sem ruháról, sem megfelelő ele­iemről nem gondoskodtak, s per­sze, mit sem törődtek azzal, hogy a kis Vince hol jár, mit csinál, milyen társaságban fordul meg. Annak örültek, ha nem látták otthonkörül. Vince így aztán gyermekfejjel már kétszer is be­lekeveredett valami lopásba: egy­szer kerékpárt, egyszer pedig törzskönyvezett vadászkutyát lo­pott. Rózsika anyja súlyos beteg, apja pedig, csak az italnak él. Nem volt más megoldás, mint, hogy az állam kinyújtsa kezét Rózsika felé, s gondviselésébe ve­gye. Apja egyszer eljött megláto­gatni az otthonba, de akkor is ré­szeg volt, Évának valósággal me­nekülnie kellett hazulról, mert mostohaapa jött a házhoz. A mos­toha azzal kezdte, hogy: „A fele­ség kell, de a gyermeke nem. Ha a gyermek nem megy el a háztól, inkább én megyek el.” Éva is itt talált otthonra. — A mi tapasztalatunk azt iga­zolja — így az igazgatóhelyettes —, hogy legtöbb esetben a helyi társadalmi szervek megelőzhet­nék az ilyen eseteket. Csak az a baj. hogy egy-egy gyermek körül­ményeivel. családi helyzetével akkor kezdenek foglalkozni, ami­kor már bekövetkezett a baj, megindult a züllés útján a gyer­mek, vagy több évre visszama­radt fejlődésében. Szerintünk még inkább társadalmi üggyé kellene tenni a gyermekek sor­sát, s a züllésre hajlamos csalá­dokkal már akkor is kellene fog­lalkozni, amikor legalább a gyer­mek még menthető. BODA FERENC As asszonyokkal nem fognak kezet Mikor a madocsai pedagógusnő először indult családlátogatásra, meghökkentette a bemutatkozás. Az asszonyok, még ha félénk kis mosollyal is, de kezet adtak a „ta­nárnéninek’', a férfiak viszont nem. Meglepett engem is ez a szokás, s utána érdeklődtem. A vb-titkár azt mondta, csakugyan így van, bár ez egymás között ne­kik fel se tűnik. Szokás. A szö­vetkezetben az elnökhelyettessel találkoztam. Ugyanazt mondta. El is tűnődött rajta, hogy mi lehet az oka. De. hogy csakugyan így van, arra tanulságul példát is em­lített: Három asszony van a tsz- vezetőségben, s ha gyűlést tarta­nak, őket kihagyják a kézfogásos üdvözlésből. Nem tűnik fel, így tartja a szokás. Miért? Lebecsü­lésből nem fakadhat, hiszen az asszonyokra vár mindig a munka neheze. A kertészetben például az öntözés kivételével minden mun­kát ők végeznek. Szorgalmasab­bak a közös földeken a férfiaknál. Mégis a fiatalok is csak ritkán vé­tenek a szokás ellen. No, de mit szólnak ehhez a madocsai asszo­nyok? Felkerestem az egyik tsz- vezetőségi tagot, Csapó Istvánnét. Otthon, a hátsó kamrában so­kadmagával dohányt simítottak. Kezet fogtunk, s aztán kérdezős­ködtem a furcsa szokás felől. — Ö, nekünk már az a furcsa, ha kezet adnak az emberek — mondta Csapóné nevetve — mert sohasem szoktak az asszonyokkal kezelni. De ezen nem sértődünk meg. — Nem azért van így. mert tán lenéznek bennünket — folytatja a sógornője — azt nem is tűr­nénk el. Csak ez a szokás miná- lunk. De mit mond erről a tudo­mány? Babus Jolán, a szekszárdi múzeum néprajzi munkatársa vá­laszolt a kérdésre: — A nők háttérbe szorulásának maradványa ez a szokás. Az or­szágban sokhelyütt találkozha­tunk hasonlóval, Palóc falvak­ban például máig is tilos az asz- szonynak az asztalhoz ülni. Ha vendégség van, a terítés a férfiak­nak szól. A feleség csak a férje háta mögött állhat és utána vehet ki a tálból kenyérszeletre ételt. Ma már nem tudatos az emberek­ben az, hogy az ilyen szokások a nők ősi, múltbeli társadalmi hely­zetéből fakadnak, de a szokást azért tartják. Éppen úgy, mint például a Sárközben azt, hogy az asszonyokat lánynevükön isme­rik. A Sárközben ugyanis a nők szerepe volt a fontosabb, erősebb a családon belül. Hogy a szokás hatalma még úr e kérdésben Madocsán, az ma már csakugyan nem. fakadhat a nők lebecsüléséből. (b. k.) A Hazafias Népfront III. kongresszusára készülnek A Hazafias Népfront Toina megyei Bizottsága december 9-én, hétfőn délelőtt fél tíz órai kez­dettel Szekszárdon, a Hazafias Népfront székházában (Széchenyi u. 38.) bizottsági ülést tart. Jazz-klub — Á három akadémia — Színházi előadások Elkészült a Szekszárdi Soós Sándor Városi Művelődési Ház decemberi programja December 6-án zsúfolt prog­rammal áll a közönség elé a szekszárdi művelődési ház. A Fajankó kalandjai című kétrészes mesejátékkal az Állami Báb­színház vendégművészei kedves­kednek a gyerekeknek. Ezen a napon két alkalommal tartanak előadást a legfiatalabbaknak, egyet délelőtt 10 órakor' a mási­kat pedig délután 2 órai kezdet­tel. Este a felnőttek találhatják meg szórakozási lehetőségüket, amikor is a Pécsi Nemzeti Szín­ház vendégjátékában Gyárfás— Dénes—Viski: Férfiaknak tilos című, háromrészes, zenés vígjáté­ka kerül bemutatásra, fél 8 órai kezdettel. A technika csodái címmel is­meretterjesztő előadásra kerül sor december 8-án vasárnap dél­előtt. Az öntözéses gazdálkodás témájával foglalkozik két nappal később. 10-én, a termelőszövet­kezeti akadémia előadása, ame­lyet filmvetítés kísér. Egészségügyi problémák kerül­nek megbeszélésre a nők akadé­miájának harmadik előadásán, amelyet 11-én, szerdán este ren­deznek meg. Csütörtökön az ifjú­sági akalémia előadása kap he­lyet a művelődési ház program­jában, ahol filmvetítéssel egybe­kötött ismertetés hangzik el új szocialista városainkról. Itt je­gyezzük meg, hogy ugyancsak a fiatalság érdeklődésére tart szá­mot a minden vasárnap megren­dezésre kerülő jazz-klub. Ez, a tánccal összekötött állandó prog­ram 3—7 óráig tart vasárnapon­ként. Szekszárd idegenforgalmi hely­zetével foglalkozó összejövetel lesz — ugyancsak a művelődési ház rendezésében — december 13-án, pénteken délután 4 óra­kor, a városi tanács klubtermé­ben. Utazás Magyarország tájain címmel kerül sor az ifjúsági akadémia egyik újabb előadásá­ra, december 19-én, majd pedig december 21-én, szombaton este 7 órai kezdettel az Építők Szak- szervezetének Központi Művész- együttese vendégszerepel a Soós Sándor- Városi Művelődési Ház­ban.. Kollektív kiállítás-látogatás in­dul 22-én, vasárnap délelőtt a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumba, majd pedig hétfőn, tehát december 23-án a ter­melőszövetkezeti akadémia újabb előadása következik. Ennek ke­retében a nagyüzemi hegyvidéki szőlők telepítéséről és művelé­séről esik szó. Priestley: Mr. Kettle, mrs. Moon botrányos esete című há- romfelvonásos vígjátékának elő­adása zárja a decemberi progra­mot. A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház vendégjátékára de­cember 27-én, pénteken este 7 órakor számíthat a szekszárdi színházlátogató közönség. Utak Németországban: 4. Az erfurti Optimában „Vérrel és vassal” — ez volt Bismarck Németországának jel­szava, s ennek jegyében bonta­kozott ki az a német imperializ­mus, amely 1870—71-ben Fran­ciaország elle<n fordult, majd egymás után két világháborút robbantott ki. Bismarck körül­tekintő pontossággá] készült fela­datára, s 1859-ben ennek a prog­raminak keretében hozták létre Erfurtban a „királyi fegyvergyá­rat”. A francia háború győzelem­mel végződött, nemcsak 5 miliárd frank sarcot fizetett Francia- ország, hanem átengedte Eizász- Lotharingiát is, az imperialista politika tehát kedvező jelben in­dult. Ezt természetesen az erfurti fegyvergyár is tükrözte, amely­nek termelését állandóan növel­ték, s 1910-ben már 1700 férfit foglalkoztatott. Az első világhá­ború alatt a gyár óriásit nőtt, munkásainak létszáma 16 600 lett, s ekkor már nőket is enged­tek dolgozni a gyárban, hisz ke­vés volt, s egyre kevesebb lett a férfi munkáskéz. 1918. tavaszán a munkásság beadvánnyal for­dult a kormányzathoz, hogy fe­jezzék be a háborút. A válasz megtorlás lett, s amikor 1919- ban lecsökkent a gyár termelése, mindössze 1500 dolgozót hagytak meg. Ezek közül 800 ragadott fegyvert, a munkáshatalom azon­ban nem tartott sokáig, mert 1919. áprilisában már a reakciós csapatok vették ismét birtokuk­ba a gyárai. A versaiUes-i szerződés nem sokat változtatott az erfurti gyá­ron. s bár — merőben demonst­rációs okokból — több gépet megsemmisítettek. Erfurtban to­vábbra is fegyvereket gyártottak. eV.úttal azonban vadászfegyvere­ket, pisztolyokat, kispuskákat. Közben megkezdték az írógép­gyártást is, a hitleii háborús ké­szülődésben azonban ismét fon­tos szerepet kapott az erfurti gyár, amelynek alaptőkéje ekkor 6 millió Márkára emelkedett. A felszabadulás romokban ta­lálta a gyárat, s egykorú képek tanúskodnak arról, hogy a mun­kások hogyan láttak hozzá elő­ször a falak fölépítéséhez, s ho­gyan indult meg a termelés, amelyhez nagy segítséget adott a Szovjetunió is. 1950-ben szovjet tulajdonból népi tulajdonba ment át a gyár. és az Optima nevet vette fel. Dietar Stedefeld igazgató, ami­kor a gyár termeléséről érdek­lődünk, azt mondja, legjobb, ha személyesen nézünk meg min­dent. írógépeiket úgyis ismerjük, a minőségről nem kell beszélnie, s csak megerősíthetjük, hogy az Optima írógépek Magyarorszá­gon is jó hírnevet szereztek. No de nézzük meg, hogyan készül­nek ezek a gépek, amelyektől a világ minden tájára kerül, s a latin betűk mellett orosz, arab betűs billentyűzetekkel is ké­szülnek. Ruffus Rudolf kalauzol végig a hatalmas gyáron, amely az el­múlt tíz évben többet fejlődött, mint korábban fél évszázad alatt. A gyár környékén a munkások lakóházai emelkednék, pompás, emeletes társasházak, a gyárban napközi otthon, klub, poüklinika, sőt strandfürdő is van, a szak­iskolában pedig a jövő szakmun­kásait képezik ki. Nem árt, ha valamit tudunk hűséges kisérő társunkról, mun­kaeszközünkről, az írógépről. Megtudjuk, hogy pontosan 2100 alkatrésze van s a szakmunká­sok százai veszik kézbe, Az ülésen a Hazafias Népfront III. kongresszusára való felké­szülésről ad tájékoztatót dr. Szily László megyei el dók. Hunyadi Károly, megyei titkár a második napirendi pontban a felkészülés gyakorlati teendőit ismerteti. egy-egy gép elkészül. A szalag­szerű termelés azonban meggyor­sítja ezt'a' rendkívül aprólékos, sok türelmet és tudást követelő munkál, s ennek eredménye, hogy az erfurti gyárból naponta 310 kész írógép kerül ki. — Az .írógépgyártás azonban csak egyik része munkánknak, — mondja Ruffus Rudolf — mert már sorozatban gyártjuk a könyvelő gépeket is, amivel ugyancsak elértük a világszínvo­nalat. A hatalmas gép, amelyet kere­ken 15 000 alkatrészből állítanak össze, valóban technikai csoda, amit legjobban épp a gyár köny­velési gyakorlata bizonyít. A több ezer alkalmazottat foglal­koztató gyár teljes adminisztrá­ciójához ugyanis elegendő 24 személy, a többit elvégzi a gép. Rögtön meg is nézzük a gyakor* latban; a jövő könyvelőinek úgy látszik nem a kettős könyvvitel tudományára lesz szükségük, ha­nem megfelelő technikai tudásra, hogy ezeket a gépeket kezelni tudják. Bár amint kiderül, nem is olyan nehéz, mert a gép a legkisebb hibát is jelzi, lámpák gyulladnak ki és al szartak el, s csak a biztos és tévedhetetlen végeredményt kell regisztrálni. — írógépeinkkel, könyvelő gé­peinkkel is elértük a világszín­vonalat, — mondja kísérőm — s termelési kapacitásunk is kielé­gítő. Naponta 10 ilyen gép ké­szül az üzemben, s a világ min­den táján öregbíti az Optima hírnevét. Tegyük még hozzá, az admi­nisztráció világszerte növekszik, s egyre több emberi munkaerőt igényel. A könyvelés automatizá­lása, amint ez az erfurti Opti­máljam is megtörtént, nagyon sok munkaerőt, szabadít fel, sőt pon­tosabbá, biztonságosabbá is te­szi a munkát, hiszen ezek a gé­pek, szemben az emberrel, té-' vedhetetlenek. Ez a jövő útja. s a hajdani „királyi fegyvergvar- ban" mándenlréppen a jövőt épí­tik, Csanyi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom