Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
4 15ö3. aecenriber 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Megérkezett öcsénybe a Rubik Ernő által tervezett újvonalú vitorlázó repülőgép, a Góbé. A gépet oktatásra tervezték, ezért két- kormányos. Képünkön Kovács Ottó oktató mutatja be az új „jövevényt”. A repülési idény befejeztével a gépek a műhelybe kerülnek, ahol általános javítást végeznek rajtuk. Somogyvári Gábor és Sáfár János a „Június 18” elnevezésű gépet szerelik. (Fotó: Zsiga) Bistos jövedelem a szerződéses dohánytermelés. Magas beváltási árak. Természetbeni juttatások. Kössük meg mielőbb az 1964. évi dohánytermelési szerződést! (9) 30. Elváltak. Majd Pálos és Lisz- kai is visszaindult a szállóba. — Tegyen úgy, mintha ivott volna, s csak most józanodna ... — szólt az őrnagy Liszkainak. — Majd azt fogjuk mondani, hogy egy kissé többet ivott a kelleténél, és kijöttünk levegőzni. — Értettem — válaszolta Lisz- kai. Odabenn még javában folyt a mulatság. Pálos azonnal észrevette, hogy Éva már megihatott néhány konyakot, mert erősen csillognak a szemei, s tánc közben egészen odabújik Síposhoz ... — Hát maguk meg hol csavarogtak? — kiáltott Éva incselke- dően. — Velem már nem is táncol, tanár úr? Pálos nem akart visszakiáltani, hanem odament a lányhoz, s bizalmasan, de úgy, hogy Sipos is hallja, a fülébe súgta: •— A Miklós becsípett egy kicsit, Muszáj volt kiszellőztetni a fejét... Hiába, csak jó \ az öreg a háznál... — Mi is ittunk — válaszolta nevetve Éva, és rákacsintott Síposra. A férfi vadul magához szorította a lányt. Éva felszisz- szent. — Ha megengedi, Sipos elvtárs, táncolok egyet Évával, mert aztán szeretnék lefeküdni... öreg csontjaimnak már nem való az éjszakázás ... De a tiszteletkört le akarom tudni... Sipos olyan kétségbeesetten nézett Évára, mintha e pillanatban örökre elválasztották volna tőle... Pedig titokban még örült is, hogy egy . kissé nyugton maradhat a lánytól. De mosolyognia kellett, mert Éva olyan biztatóan szorította meg a kezét, hogy Sipos attól félt, észrevenni rajta igazi érzéseit. 1 Látta mindezt az őrnagy is... . — Tetszik a fiú? — kérdezte Évát. ' „ .... I. — Ühm -— bólintott Éva kis- lányosan. — Helyes fiú, nem? — Kinek-kinek... Én fiatal koromban mindig úgy voltam vele, hogy előbb jól megismertem a lányt, s csak akkor kezdtem neki hinni... Maga már nem gyerek, tudja hogy nem szabad felülni az első szép szavaknak. — Nézzenek oda... Le akar beszélni róla? — Isten ments. De tudja, ilyen korban az ember már könnyebben tud tájékozódni... Nem tudom, ki ez a fiatalember... De... — Technikus — vágott közbe Éva. — Technikus. De magának. — Miért, egy technikus nem udvarolhat egy mérnöknek? — vágott ismét Pálos szavába a lány.' — Hol van az előírva, hogy egv mérnöknek csak mérnök. vagy diplomásnak csak diplomás lehet a férje? — Ne csacsiskodjon, kislány, nem vagyok én olyan régimódi ... Bocsánat, nem akartam a lábára lépni. Visszatérve az előbbire, igaz, azt mondják rám, hogy én , kispolgári értelmiségi vagyok. De azért már kikerültem a legyintő értelmiségiek sorából... Nincsenek nekem ilyen előítéleteim. Hát akkor meg mi kifogása van Tibor ellen? —^Kifogásom igazán nincs... Hogy is jönnék én ahhoz, hogy kifogásoljam, ki udvarol magának? Csak elmondtam a véleményemet ... ^Teljes odaadással, igaz szerelemmel lehet szeretni egy félévi ismeretség után is, nem? Sokkal biztosabb értékmérők a hónapok, az évek, mint a naook vagy az órák ... Tudja, csak azért mondom ezt, mert én fiatal koromban háromszor is nagyot csalódtam, és azt hittem, hogy sohasem fogom kiheverni. S akkor megfogadtam magamban, hogy ahol tehetem, óvom ismerőseimet olyan lépésektől, amelyek buktatóhoz vezethetnek ... — Miért tetszik ilyen messzemenő következtetéseket levonni? Hol vezetne ez a friss kapcsolat buktatóhoz? Nem mondom, bennem is felötlött már. Kogv túlnő majd éz az ismeretség a két héten:., De őbenne is. Egyszerű, rendes fiú. Olyan őszinte, hogy ritkán találkozik az ember ilyennel ... Jó emberismerő vagyok, gyorsan meg tudom ítélni, hogy őszinte-e valaki. S nekem valami azt súgja belül, hogy ő az... — Lehet... De hát maga még olyan fiatal, hol szerzett ilyen emberismeretet huszonhárom éves korára? Ugye, annyi? — Igen. Honnan tudja? — Jelen voltam, amikor kitaláltatta vele a korát. — Ja persze... — mondta Éva, és gyorsabb tempóra késztette a zenetanárt. — Ilyen korban az ember örülhet, ha önmagát alaposan meg tudja ismerni... Már ehhez is nagy tehetség kell! Higgye el nekem, a legnehezebb dolog a világon az emberismeret! Mások bensőjébe látni, gondolataikat kiolvasni, érzéseikkel, vágyaikkal megismerkedni, érzékeny pontjaikat kitapintani, cselekedeteik mozgató rugóit kikutatni ... Nagyon nehéz. — Ezt elismerem... De aki nemcsak géppel dolgozik vagy holt anyagokkal, hanem emberekkel is, mint például én, az szert tehet emberismeretre. Nem? Körülöttük jókedvű emberek táncoltak, viccelődtek, szórakoztak, ők pedig az emberismeretről filozofálgattak. — Hiszen még csak most került ki az egyetemről... Majd harminc év múlva esetleg elmondhatja magáról, hogy néhány embert közelebbről megismert, de teljes bátorsággal akkor sem állíthatja, hogy mindenkit ismer a környezetében. Nincs két egyforma ember, legfeljebb az egy- egy típusba tartozók néhány vonása lehet azonos. De hány vonás jellemzi az embert, az egy embert? Hiszen még a festő is ezer ecsetvonást húz, amíg megmintáz valakit. Pedig mindössze csak a képét s néhány alapvető tulajdonságát kell a vászonra vinnie. Hol van még akkor az ember gyermekkora, ifjúsága, első házas évei, a munkája. a szórakozása, az érzelmi világa, egyszóval egész bensője? — Milyen pompásan levezette ... Én azért mégis állítom, hogy megismertem Tibort. Tudom, hogy még nem teljesen, de meg fogom ismerni... De menjünk is vissza az asztalhoz, mert már egészen szomorú ... — Ahogy parancsolja, Éva! — mondta Pálos, és visszavezette a lányt Síposhoz. Egy fél konyakot a kezében egyensúlyozva Liszkai is odament hozzájuk. Az őrnagy azonban nem ült le, hanem elbúcsúzott, és felment a szobájába. (Folytatjuk.) — Üzemünkben az idén tanulási láz van. A paksi gimnázium levelező tagozata második osztályába járok. Az osztálynak harminchárom felnőtt tanulója közül fele gyári munkás. Mint minden másra, a tanulásra is érvényes, „könnyebben megy, ha az ember összefog" — mondja Halász Sándomé, a Paksi Konzervgyár szakszervezeti titkára. ök hárman, Halász Sándorné, Ambrus Ödönné és Andráska ] Lajosné összefogtak, a szakszer- övezeti munkában éppúgy, mint a tanulásban. A három asszony szorgalmáról, tanulás iránti készségéről, a tanárok elismeréssel beszélnek. — Az asszonyok, amellett, hogy kenyérkeresők. vállukon viselik a család, a ^ztartás gondját, szorgalmasan tanulnak, és amikor átlépik az iskola küszöbét, mindegyik a jó feleléA Szedresi Gépállomás felvételre keres gépjármű elektromos szereiül, valamint Diesel-szereléket. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a gépállomás vezetőségénél. (14) sért drukkoló iskolás — mondja Harasztdombi József tanár. — Hármónk közül Halászná az, akiben legtöbb az ambíció. Jóformán bennünk is ő tartja a „lelket". Nehéz vállalkozásba kezdtünk. Néhányszor már kacérkodtam a gondolattal, abbahagyom a tanulást, de a tanulókör tagjai — elsősorban HalászHalássné és társai né —, nem engedik — mondja Ambrus Ödönné. Hangjában több az elismerés, mint a szemrehányás. Halászná, mint jó szb-titkár, lelkes szószólója a tanulásnak, és nemcsak beszél, hanem példát is mutat. Másfél hónappal ezelőtt nehéz helyzetbe került. „Behívót" kapott a szakszervezet egyhónapos titkárképző tanfolyamára. — El kell menned. A munkádhoz segítséget kapsz a tanfolyamon — biztotta férje, látva felesége tanácstalanságát. Igen ám, de ha elmegyek, mi lesz a gimnáziumi tanulmányaimmal? Azt hagyjam abba? Egy hónap nagy kiesést jelent. A többi tantárgytól nem is félnék, úgy érzem, be tudnám hozni a lemaradást, de matematikából, fizikából nem. Mire megjövök a tanfolyamról, a negyedévi beszámolók lesznek, s ezekre szégyenszemre nem mernék vállalkozni, attól félve, hogy „elhúznak” — tépelődött az asz- szony. — Mit lehetne tenni? Hogyan lehetne rajtad segíteni? — tanakodott a férj. Ha esetleg kimaradnál az egyhónapi kiesés miatt, egy évet veszítenél. Arról nem is beszélve, hogy a tanulóköri tagok, Ambrusné és András káné is azt hangoztatja, ha te kimaradsz, akkor ök is. — Megvan, találtam megoldást — kiáltott fel Halász Sándor, hangjában egy csatát nyert fővezér diadalával. — Az egy hónap alatt, amíg a tanfolyamon leszel, helyettesítelek az iskolában, meghallgatom helyetted a matematika és fizika órákat. Amikor hazajössz, meghívjuk a tanulóköri tagokat, és együtt vesszük át az anyagot. A matematika- és fizika-tanár ugyancsak nagyot nézett, amikor felesége helyett Halász Sándor ült a padba. Az elismerésnél talán meghatottsága volt nagyobb. Az ötvenöt éves Halász Sándor jól az eszébe véste a hallottakat, és adta át a tanulókör tagjainak. Halászná és társai nem. szégyenkeztek a negyedéves beszámolón, jórendűre vizsgáztak. POZSONYI IGNÁCNÉ
