Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
f A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ULTURALIS MELLÉKLETE Egy kasszafúrás története A jó múltkorában otthon törökülésben a szőnyegre teleped- talanság történt velem, s abban a jártam. Valami ügyes-ba- tem, onnan pislogtam a mackóra, percben gyilkolni is képes lettem jós dolog miatt a tanácsházán is Közben azért, saját lelkiismere- volna. megfordultam, s miközben ott be- tem megnyugtatására leemeltem Fehér úr ezzel mit sem törő- szélgettiink, egyszer csak egy néhány kulcsot a karikáról. Az- dött. ötven évét meghazudtoló páncélszekrényen akadt meg a után megropogtattam csontjaimat, fürgeséggel a mackónál termett, szemem. Cltött-kopott volt már a és lassan munkához láttam. Wert- Két kattanás hallatszott és a sarokba állított öreg jószág, és heim-szekrény volt, nem sok re- kulcs eltűnt a zsebében. Majd egyik helyen sebesülés látszott ménnyel dolgoztam. Egyik kulcs csak ezután szólalt meg. rajta. Alaposan szemügyre vet- bele se ment a zárba, másik bele- — Marha! öt pengőt se fizetett 1em és csakhamar kiderítettem csúszott ugyan, de alig bírtam volna... ismerem én ezt a mackót, már visszaráncigálni, harmadik úgy régen. elveszett benne, mintha a zsebem- jVí ég fel sem ocsúdtam, odaHa emlékezetem nem csal ezer- be tettem volna be. Ennek ellené- *** kintről lépések hallatszotkilencszáznegyvenegy nyarán tör- re se csüggedtem. Kiválasztottam tak. A mester, a mackónál ter- tént az eset, amelyen ma már még néhány kulcsot, már csak mett újra, és mire az ajtó kiesek mosolyogni tudok. azért is, ha a mester megérkezik, nyílott, már duruzsoltatta is az Géplakatos tanuló voltam a fa- lássa, bennem megvan a jóakarat, amerikánert. lu leghíresebb mesterénél Fehér Egyekfalvy megállt az ajtóban, urnái, akinek a műhelye közel az Ügy rozsdás, lapos, semmi jót onnan érdeklődött: állomáshoz, a legforgalmasabb nem ígérő kulccsal is meg- — Jónapot! Kinyitják, kérem, helyen épült. Azon az emlékeze- próbálkoztam. Mozgattam, forgat- sikerül? tes délelőttön éppen valami törött tam, és egyszerre csak kellemes — Megfúrjuk, képviselő úr — darálókereket hegesztettünk, ami- kattanás hallatszott: elfordult a válaszolta Fehér készségesen, kor egy sötétkékruhás cifrasujtá- zár! ■ Közben azon ügyeskedett, hogy a sós hajdú megállt a műhelyajtó- Mondhatom, egyéves géplakatos fúrót ne moccantsa el a páncél ban: pályafutásom alatt még nem vol- ajtajától, mert az igaz, kellemet— Jónapot, mesterek! A kép- tam ilyen büszke. Csak azt saj- *en lenne, ha a gazdának véletviselő úr azt üzeni, keressétek fel náltafn, hogy senki nincs a kör- lenül eszébe jutna kinyitni a be- azonnal, mert elvesztette a pán- nyéken, aki tanúja lehetne dicső- zártnak hitt ajtót, célszekrénye kulcsát. ségemnek. A hajlott hátú mester kicsi Eltörtünk öt fúrót, teleraktuk T»., .... ___,»_ i . „ .. ,, szerszámmal az egész szobát. És i áiig hallgatott, azután, mint az behajtóttám a páncél ajtaját, és húsz’1 p^rcceí* WnvUottuk*'a^ulcsf gyakorlati emberhez illik, kije- végignyújtóztam egy kényelmes h“, perccel kinjítottuk aJ^ulcslentette: _ fotelben. Nem sokáig pihentem — Megyünk ... Megfúrjuk a azonban, mert Fehér úr hamaro- kasszát! san bekopogtatott: - < A hajdú ebben megnyugodva elporoszkált a szemközti kocsma irányába, Fehér úr pedig szólt hozzám: csal a mackót, csekély hatvan pengőért. Már világítottak az ablakok az esti szürkületben, amikor végre hazafelé indultunk. Én — Alázatosszolgálja! — köszönt mentem elöl, a mester utánam, udvariasan. Majd amikor észre- j)e mintha semmi közünk nem vette, hogy egyedül nekem cí- ienne egymáshoz, egy szót sem , ., mezte a beköszöntőt, tüstént más- váltottunk. Jó fele útján járhat- Szedjed a kulcsokat, eridj! képp kezdte: - Hát te. a fene a tunk már, amikor végre az öreg Negyedóra múlva én is ott leszek, kis bokádat, miért nem csinálsz beszélni kezdett: Vitázni nem volt tanácsos, így valamit? hát elindultam a kisebb koszorúMeg kell tanulnod ezt is Elegáns mozdulattal emelked- j;arn, ha mester akarsz lenni... -nak is beillő kulcsköteggel a ka- tem fel. A mackóhoz mentem, egy romon a képviselő lakása felé. És mozdulattal kinyitottam ajtaját. v 1 bár cseppet sem siettem tíz perc megdöbbenve nézett alatt megérkeztem a tetthelyre. ,, & ahol a sudár termetű őszülő ha- 'am' lántékú képviselő, Egyekfavy — Mi ez? Egyek István személyesen foga- Színpadias mozdulattal mutat- dott. Amint beléptem a faragott tam a szekrényre: bútorokkal berendezett szobába, _Kinyitottam! m ire... Nagyot sóhajtottam, mondtam magamban egy cifrát, de már a vacsorán járt az eszem. Akkor még nem értettem meg, így akart belőlem embert faragni, a maga mu.1f.ÍLa„„kÖ; A mester abban a pillanatban módján. Ahogy ő is tanulta... Eltörölték a származási kategória szerinti felvételt. Az idei közép- és főiskolai felvéte- ^ leknél a döntő “ érv a felkészültség, a tehetség volt. Sok olyan fiatal került az egyetemekre és más főiskolai jellegű intézményekbe. akik néhány évvel korábban, mert származásukból hátrányba kerültek, nem is gondolhattak arra, hogy egyetemi: vagy főiskolai polgár legyen belőlük. És ez így nagyon jó. Nemcsak azért, mert „zöld utat” nyit a tehetségek előtt, hanem azért is, mert lehetővé teszi a parlagon heverő képességek ki- fejlesztését. Hosszú gyakorlat tapasztalata igazolja, hogy az érdeklődés még nem egyenlő a tehetséggel, az adottsággal. Azt a képességet, hogy egy-egy területen a tanuló az átlagosnál nagyobb erőkifejtésre legyen alkalmas. tartalmas és türelmes nevelés teszi lehetővé. A kezdeteknél még a csodagyerekek esetében sem találkozunk teljesen kiforrött egyéniségekkel, csak olyanokkal, akiknek az érdeklődése. figyelme fokozottabban fordul különb-különb kérdések felé. Namármost, az a kérdés: biztosítják-e oktatási intézményeink, hogy a tanuló elmélyültebben foglalkozhassék azzal a tárggyal, ami sokszor csak ösztönösen érdekli. Az ország több középiskolájában szerveztek speciális kísérleti osztályokat. Vitatható, hogy az ilyesféle elkülönítés minden esetben helyes-e. Egy azonban bizonyos: annyit lehetővé tesz, hogy a gyermek nejn nélkülözve az irányító szülői segítséget, maga döntsön. Ez azonban még mindig csak a kezdet. A folytatás attól függ: felismerik- e a természetesen adott képességet, s kínálkozik-e alkalom arra. hogy ez a — gyakran s oon tán jelentkező — sajátosság, az idők folyamán tudatossá váljék. Úgy érzem, az egész problémakörben ez a legfontosabb, s a. tehetség kibontakoztatásának lehetőségeit elsősorban itt kell keresnünk. Több út kínálkozik. Már csak azért is, mert iskoláink minden szinten kezdik le~—'— --------------& v etkőzni azt d, bizonyos és a> valóságtól gyak ran elszakítva, jelentkező iskolajelleget. Egyre inkább az élet iskoláivá válnak, s ennélfogva nem önmagáért való tanulásra, hanem az életre, a munkára, a társadalom érdekében végzett tevékenységre készítenek elő. Ez is-, mét egy feltétlenül pozitív vonás. Még pozitívabb azonban az, hogy az életszag érződik az órarendben előírt iskolai foglalkozásokon túl is. Különösen azokban a szakkörökbe^, amelyeknek szá ma egyre inkább szaporodik. A realitás megkíván egy megjegyzést: szakköreink nagyobb része még általános, de van közöltük már több olyan, amelyik feladatául tűzte ki a tehetségek képzését, s azt, hogy az adottságokban bővelkedő fiatalok minél jobban elmélyülhessenek abban a szakmában, szakterület tanulmányozásában, ami elsősorban érdekli őket, mint élethivatás. Több jó és hasznos kezdeményezéssel találkoztunk. Ezek azt bizonyítják, hogy a tantestületek többségében világosan látják a származási kategória eltörléséből és a gyakorlati képzésből eredő fokozottabb feladatokat. Egyebek között azt, hogy ifjúságunk képzése nem öncélú nevelői bravúr, hanem nagyon is időszerű követelmény. S ebből az időszerűségből adódik az uniformizálás elkerülésére való igyekezet, mint nagyon fontos tényező. Ez alfája és ómegája a tehetségek feltárásának és továbbképzésük előkészítésének. S mint ilyen, a korábbiaknál nagyobb feladatok elé állítja oktatási intézményeinket. Azt írja elő követelményül, hogy a bonyolultabb helyzetnek megfelelően a maga bonyolult sokoldalúságában foglalkozzanak az általános képességű és a feltűnő adottságú tanulókkal. S erre kiváló lehetőségeket nyújtanak módosított tanterveink, de elsősorban az a tény, hogy iskola- rendszerünk mechanizmusában egyre, jobban előtérbe kerül a itevelők, tanárok alkotó munkája. ■ SZOLNOKI ISTVÁN DUNAI TÁJ páncélra mutatott: meglendítette kezét, és iszonyatos A pofont kihevertem. Amint a PECHES KIBIC . , .. pofont kent le bal orcámra. — , a, — Nyisd ki fiacskám, mert a Hol a kulcs? — sziszegte dühösen. lattam' a kassza Is a fúrást. És kulcsokat elhagytam! Előkotortam a rozsdás kulcsot, lr“íg mindketten jó egészségben K átnyújtottam. Vérig voltam sértve, szolgálunk. örül tapogattam a kis mac- úgy éreztem, egetrázó igazság- Gerő János kot. Vastag volt, nem sajnálták belőle az anyagot. De ^ azért sose lehet tudni, hátha sikerülne — így gondoltain és a kulcsok között keresgéltem. Amíg én az előkészületeket megtettem, a képviselő úr ott topogott körülöttem és kétségbeesve ecsetelte helyzetét’: —; Minden irat benne maradt, pedig nekem még a mai vonattal utaznom kell. — Fürkészve az arcomba nézett, hogy vajon megértem-e ennek fontosságát. Azután kihúzta magát és ígv folytatta: — Holnap ül össze a Ház és. az interpellációm be van zárva ebbe az átkozott szekrénybe. Hát csak nyisd ki. minél előbb! . Nem vághattam valami értelmes képet, mert dühösen legyintett. Mielőtt magamra hagyott Volna, még megkérdezte: — A mester nem jön? Némi sértést éreztem a hangjában. de azért illedelmesen feleltem: — Azonnal itt lesz Fehér úr is... Amikor magamra maradtam, (Szlovák György rajza) Uj igazgató került a Szem- ellenző Művek élére. Bemutatkozása után megkérte a főkönyvelőt, hogy küldje át valakivel ae előző év termelési kimutatását. Pár perc múlva alacsony, kopasz, szomorú külsejű, ötvenöt év körüli emberke kopogott be és hajlongva adta át az adatokat tartalmazó iratokat. — Milyen beosztásban van nálunk, kedves kartársam? — kérdezte az igazgató. — Segédkönyvelő vagyok — hangzott a válasz. — Mióta van a vállalatnál? — Harminckét éve. A maszek tulajdonosnál is dolgoztam. — És ilyen hosszú ideig alacsony beosztásban maradt? A segédkönyvelő íelsóhajt.otí: — Mindig peches voltam . .. Peches kibic ... — Kibic? Hogy értsem ezt? — Nem akarom igazgató elvtársat fárasztani. Hosszú történet. — Csak mondja el nyugodtan. Kíváncsivá tett. Foglaljon helyei, A könyvelő leült: — Köszönöm, Hol is kezdjem? Ezerkiiencszázharminc- egyben kerültem ide. öt évvel később főnököm behívott és közölte velem: a főkönyvelő nyugalomba megy, valószínűleg " engem nevez ki a helyébe. Megköszöntem a bizalmat. Harmadnap vidékről vendégem érkezett és este egy divatos zenés kávéházba mentem vele. Pe- chemre a szomszéd asztalnál a főnököm ült bizalmas kettesben, egy fiatal, kacérul viselkedő lánnyal. Másnap ridegen fogadott, nem tudta megbocsátani, hogy észrevettem őket. Tudtom"' adta, hogy ngm én. hanem a kartársam lesz a főkönyvelő. Felsóhajtott: — Azóta nyomon követ a pech. Legalább fél tucat hasonló esetet tudnék felsorolni azokból az időkből. — Na és negyvenöt után? — Azt hittem, most végre ... De az én kibic-pechem ... Az új igazgató szenvedélyes, de rossz sakkozó volt. Partnereket keresett. Keltán jelentkeztünk: egy kollégám és én. Mondanom se kell, állandóan kikapod tőlünk. Ha nem ve- *em játszott, okkor kibiceltens Azt még valahogyan el tudta viselni, ha én megvertem, de az nagyon elkeserítette, hogy tanúja, vagyok a vereségének. A Pálamnál gyengébb ellenfél is folyton megmattolta. Lassan- lassan meggy-ülőit.. Amikor is mét főkönyvelő-változás volt, megint nem én voltam az. akit kineveztek. — Hát bizony balszerencséje volt ezekkel a kibicelésekkel. de ne féljen, én gondoskodtam arról, hogy képességeinek megfelelő beosztást kapjon. Uj üzemünkben úgyis önálló főkönyvelő kell. elintézem, hogy megkapja az állást. Harmadnap behivatta az ú.i üzem igazgatója. A tervosztály vezetőjével tárgyalt. — Üljön le. maga előtt nincs titkunk. És nyugodtan megbeszélték, hogy fiktív tételekkel felemelik a raktárkészletet, mert el kell tüntetni a mérleghiányt. — Amint látja, bizalmasan „felfedtük maga előtt kártyáinkat. Úgyis maga írja alá a jelentést, mint új főkönyvelő. — Köszönöm — hangzott a válasz. —. de én erre alkalmatlan vagyok. Világéi etemben rossz kibic voltom. Tessék engem meghagyni az eddigi beosztásomban. Palásti László >••■***.
