Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 12 1963. december 24. A z asztal mellett bölcs 5. ^ A patyolattiszta párnák, takarók közt pöttömnyi „em­berke’' szendergett. Felnyitotta a szemét. Régieséit, majd ját­szani kezdett kezével. Aztán egy pillanatra felsírt. Anyja, ifjú Ruppertné, aparhanti fiatal- asszony rohant hozzá, nézte, kibontotta, nincs-e valami baj. A családnak ő a szemefénye, aki vele van. lesi mindén gon­dolatát A család többi tagja a szom­szédban van. a disznóölésnél segítenek. Csakhamar előkerül a férj. Ruppert Sebestyén. El­mondom jövetelem célját, hogy szeretném megismerni a család életét. Néhány perc múlva már készül is a Ruppert- család ez évi zárszámadása. Számolgatunk, számvetést csi­nálunk. Apránként kell össze­szedni mindent, mert Rupper- ték még sosem gondoltak ar­ra, hogy elkészítsék a család évi mérlegét, mint ahogy azt a nagy családban, a tsz-ben is teszik. — Az ember nagyjából úgy­is látja, hogy mit hozott az esztendő — mondják. — A mi zárszámadásunk olyan, mint a csoporté. Ha az gyenge, akkor a miénk is gyenge. — És a csoporté gyenge volt legutóbb? — Azt nem mondhatnánk, még rosszindulattal sem. — És az idei kilátások? — Úgy hírlik, hogy negyven forint meglesz egységenként Nem állunk rosszul most sem. — Talán vegyük sorjába a bevételeket. Miből éltek az idén egész évben, mit kaptak a közösből? — A múlt évben apámmal együtt 818 munkaegységünk volt. Tavaly óv közben rend­szeresen kaptunk előleget, de azért zárszámadásnál kaptunk még 21 000 forint készpénzt is. Ennyit hoztunk háza a gyűlés­ről a borítékban. Kaptunk 150 kiló cukrot, elegendő takar­mányt az állatoknak. A serté­seket meghizlaltuk, volt ele­gendő takarmány a tehénnek, 6s a baromfiaknak Is. M ivel a múlt évben ötven forinton felül volt a munkaegység értéke, a Kup- pert család 40 000 forinton fe­lül részesedett a közösből. Eh­hez jött a háztáji haszna, amit már nem lehet pontosan fel­mérni. Mindenesetre az évet megfelelő alappal kezdték. — Mire fordították a pénzt? Elköltötték zárszámadás után azonnal? — Egy részét igen. Ruha­neműt vásároltunk, mindenek­előtt téli ruhát. Ez lehetett úgy 9000 forint körül. Ezen­kívül javíttattuk a házat. Ezt még ötvennyolcban vettük 40 ezer forintért, s hát sok javí­tanivaló akadt rajta. Az idén év közben ráköltöttünk körül­belül 5000 forintot. . — Kilenc, meg öt az tizen­négy, maradt még hétezer. Ez elég volt a hattagú család meg­élhetéséhez? (Az ifjú párnak van egy iskolába járó lánya, s él az idős Ruppert-pár is, így a család összesen hat tagú). A fiatalasszonyhoz fordulok: — Mennyi kell a konyhára havonta? Mit vásárolnak a boltból? Például a kenyeret a boltból hordják? — Nem. mert a kenyémek- valót megkaptuk a tsz-ben, ter­mészetbeni részesedésként. Ez megvolt egész évre. Cukor, só? — A másfél mázsa cukorból, hmii kaptunk a múlt télen, még most is van ötven kiló. Aztán ráadásul megint kap­tunk majd egy mázsát. Hát sót, azt igen, vásárolni szok­tunk. Meg élesztőt is. Szóval ilyen apróságokat. Havonta el­megy ilyen apróságokra három­négyszáz forint. — Zöldségféle? — A háztájiban megtermel­jük, amire szükségünk van. R upper ték — Volt-e valamiből hiányuk év közben, került-e rendes fa­lat a7. asztalra? f-Nsszenéznek és nevetnek, ^ láthatóan nagyon meg­lepődtek a kérdéstől, hogy le­het valakitől ilyet kérdezni, hogy megélhetési gond? — Kérem, még most is akad egy kis szalámi a tavalyiból, meg sonka is. Hát az már csak természetes, hogy az ember jól él. — Bútort vásároltak-e? — Egy konyhaszekrényt. Két­ezerért. Mást nem. mert hát nincs hely. Mind a két szoba zsúfolva van. — Üdülni, kirándulni vor tak-e? — Nem, ilyen helyre nem já­runk... — Talán nem tellene rá? — Dehogynem, csakhát mr nem szoktuk meg az ilyet. — Motorkerékpárt vettek-e? — Nem, mert semmi ked­vem nincs a motorhoz. — Televíziót? — A kisbabát zavarná. Meg hát van rádiónk és ez, ha itt­hon vagyunk, majdnem egész nap szól. — Nos. most nézzük a be­(Foto: Erb János.) TÉLI RABLÓ Fehér virág a fákon: zúzmara. S gyermekkorom azúrkék madara a fehérségből sűrűn látogat; viszi a száradt szilva-roncsokat. Nesztelenül száll, alattomosan, s ha csent, visszavitorláz okosan. Most szajkó úrral nincsen is vitám — hadd tisztogassa alvó kerti fám de ősszel volt. Mert vitte a diót s fumigált minden kérő szót s szidót. Azután lopni kezdte gesztenyém, s hiába érveltem: ,.Hohó: enyém!“ Ha nappal űztem, hajnalban rabolt és mindennap mohóbb étvágya volt. „Ez mégis sok!“ — gondoltam —, meglesem. mikor az éber fényű nap hanyatló. Jött, meglapult. Es én erélyesen így feddettern meg: „Tegyönyörű rabló!“ Aprily Lajos vételeket. Év közben volt-e bevétel? — A tej pénz feleli az asz- szony. — Tíz-tizenkét liter tej megvan naponta. A havi tej­pénz 6—800 forint szokott len­ni. — Tehát voltaképpen a tej­pénzből fedezni tudták a kony­hai kiadásokat? — Még maradt is belőle — így az asszony. — Ehhez jött persze a havi előleg is, körülbelül ezer forint — toldja meg a férj. pontos végösszeg nem áll ' rendelkezésemre. Az er­szényében lévő összegről sen­ki sem beszél szívesen — em­beri szokás ez. így vannak Rup- perték is, így aztán a mérleg pontos végeredményét nem le­het kiszámítani, annyi bizonyos, hogy már most, a zárszámadás előtt megtakarított pénze van a családnak. Ezt megerősíti a fiaital Ruppert Sebestyén is, mert amikor megkérdem, hogy egy váratlan elemi csapás, vagy más rendkívüli kiadással járó dolog okozna-e gondot a csa­ládnak, mondjuk kénytelenek lennének-e kölcsönért folya­modni valahova, határozottan felel: *— Az ember nem máról hol­napra él, gondoskodik egy kis tartalékról is. — Mivel lehetne summázni a család 1963-as esztendejét? — Nem panaszkodhatunk. Csak ennél rosszabbul ne men­jen soha, akkor nem lesz baj. — És a kilátások? — A hízók levágásra készen állnak az ólban, tehén és két nö­vendékállat az istállóban, negy­ven—ötven tyúk és csibe az udvarban. A takarmányunk megvan, mert a háztájiban ter­mett 30 mázsa kukorica, szénát, répát, burgonyát pedig kaptunk a munkaegységre. Nálunk ez úgy szokás, hogy a vezetőség a háztájira is éppúgy gondol, mint a közösre. Ez nekünk is jó, meg az államnak is. — Mire gyűjtögetnek, mire akarják fordítani a pénzt? — A férj is, a feleség is megrán­dította a vállát: —i Megvan, ami szükséges egy családnál. Nincs különö­sebb tervünk. Mindenesetre jó, ha pénz van a háznál. Nem szeretünk máról holnapra élni. Majd lesz helye a pénznek, közben csak eszünkbe jut va­lami ... — Mit várnak a következő esztendőtől? — tettem fel bú­csúzóul a szokványos újév előtti kérdést. — Semmi különöset. Csak azt, hogy menjen minden így tovább, mint ahogyan most van. Mi nem várunk lottófőnyere­ményt, mi szeretnénk továbbra is ilyen nyugalomban, békes­ségben élni. Denyitok a ® irodába. szövetkezeti Elmeséltem Éber Imre főkönyvelőnek, mit láttam, hallottam Rupperték- nál. Elmondtam azt is, hogy következtetésein szerint Rup- pertéknak jó életmódjuk mel­lett is jelentős pénzmegtakarí­tásuk lehet. — Véleménye szerint ritka kivétel ez Aparhanton? A telefonhoz lép. — Kérem, ne nekem tessék hinni, mindjárt megkérdezem a postát. Halló, posta? Kérem, mennyi a falu betétösszege? ... Tehát egymillió-nyolcázezer a postánál, és majdnem négy- százezer a takarékszövetkezet­nél. Utána hozzám fordult: — Nem nehéz a kalkuláció: körülbelül 10—15 000 forint ta­karékbetét esik minden házra, illetve családra a kis falunk­ban. Nemcsak Rupperték tud­nak félretenni, nemcsak Rup­perték hajtják nyugodtan álom­ra fejüket. Boda Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom