Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 12 1963. december 24. A z asztal mellett bölcs 5. ^ A patyolattiszta párnák, takarók közt pöttömnyi „emberke’' szendergett. Felnyitotta a szemét. Régieséit, majd játszani kezdett kezével. Aztán egy pillanatra felsírt. Anyja, ifjú Ruppertné, aparhanti fiatal- asszony rohant hozzá, nézte, kibontotta, nincs-e valami baj. A családnak ő a szemefénye, aki vele van. lesi mindén gondolatát A család többi tagja a szomszédban van. a disznóölésnél segítenek. Csakhamar előkerül a férj. Ruppert Sebestyén. Elmondom jövetelem célját, hogy szeretném megismerni a család életét. Néhány perc múlva már készül is a Ruppert- család ez évi zárszámadása. Számolgatunk, számvetést csinálunk. Apránként kell összeszedni mindent, mert Rupper- ték még sosem gondoltak arra, hogy elkészítsék a család évi mérlegét, mint ahogy azt a nagy családban, a tsz-ben is teszik. — Az ember nagyjából úgyis látja, hogy mit hozott az esztendő — mondják. — A mi zárszámadásunk olyan, mint a csoporté. Ha az gyenge, akkor a miénk is gyenge. — És a csoporté gyenge volt legutóbb? — Azt nem mondhatnánk, még rosszindulattal sem. — És az idei kilátások? — Úgy hírlik, hogy negyven forint meglesz egységenként Nem állunk rosszul most sem. — Talán vegyük sorjába a bevételeket. Miből éltek az idén egész évben, mit kaptak a közösből? — A múlt évben apámmal együtt 818 munkaegységünk volt. Tavaly óv közben rendszeresen kaptunk előleget, de azért zárszámadásnál kaptunk még 21 000 forint készpénzt is. Ennyit hoztunk háza a gyűlésről a borítékban. Kaptunk 150 kiló cukrot, elegendő takarmányt az állatoknak. A sertéseket meghizlaltuk, volt elegendő takarmány a tehénnek, 6s a baromfiaknak Is. M ivel a múlt évben ötven forinton felül volt a munkaegység értéke, a Kup- pert család 40 000 forinton felül részesedett a közösből. Ehhez jött a háztáji haszna, amit már nem lehet pontosan felmérni. Mindenesetre az évet megfelelő alappal kezdték. — Mire fordították a pénzt? Elköltötték zárszámadás után azonnal? — Egy részét igen. Ruhaneműt vásároltunk, mindenekelőtt téli ruhát. Ez lehetett úgy 9000 forint körül. Ezenkívül javíttattuk a házat. Ezt még ötvennyolcban vettük 40 ezer forintért, s hát sok javítanivaló akadt rajta. Az idén év közben ráköltöttünk körülbelül 5000 forintot. . — Kilenc, meg öt az tizennégy, maradt még hétezer. Ez elég volt a hattagú család megélhetéséhez? (Az ifjú párnak van egy iskolába járó lánya, s él az idős Ruppert-pár is, így a család összesen hat tagú). A fiatalasszonyhoz fordulok: — Mennyi kell a konyhára havonta? Mit vásárolnak a boltból? Például a kenyeret a boltból hordják? — Nem. mert a kenyémek- valót megkaptuk a tsz-ben, természetbeni részesedésként. Ez megvolt egész évre. Cukor, só? — A másfél mázsa cukorból, hmii kaptunk a múlt télen, még most is van ötven kiló. Aztán ráadásul megint kaptunk majd egy mázsát. Hát sót, azt igen, vásárolni szoktunk. Meg élesztőt is. Szóval ilyen apróságokat. Havonta elmegy ilyen apróságokra háromnégyszáz forint. — Zöldségféle? — A háztájiban megtermeljük, amire szükségünk van. R upper ték — Volt-e valamiből hiányuk év közben, került-e rendes falat a7. asztalra? f-Nsszenéznek és nevetnek, ^ láthatóan nagyon meglepődtek a kérdéstől, hogy lehet valakitől ilyet kérdezni, hogy megélhetési gond? — Kérem, még most is akad egy kis szalámi a tavalyiból, meg sonka is. Hát az már csak természetes, hogy az ember jól él. — Bútort vásároltak-e? — Egy konyhaszekrényt. Kétezerért. Mást nem. mert hát nincs hely. Mind a két szoba zsúfolva van. — Üdülni, kirándulni vor tak-e? — Nem, ilyen helyre nem járunk... — Talán nem tellene rá? — Dehogynem, csakhát mr nem szoktuk meg az ilyet. — Motorkerékpárt vettek-e? — Nem, mert semmi kedvem nincs a motorhoz. — Televíziót? — A kisbabát zavarná. Meg hát van rádiónk és ez, ha itthon vagyunk, majdnem egész nap szól. — Nos. most nézzük a be(Foto: Erb János.) TÉLI RABLÓ Fehér virág a fákon: zúzmara. S gyermekkorom azúrkék madara a fehérségből sűrűn látogat; viszi a száradt szilva-roncsokat. Nesztelenül száll, alattomosan, s ha csent, visszavitorláz okosan. Most szajkó úrral nincsen is vitám — hadd tisztogassa alvó kerti fám de ősszel volt. Mert vitte a diót s fumigált minden kérő szót s szidót. Azután lopni kezdte gesztenyém, s hiába érveltem: ,.Hohó: enyém!“ Ha nappal űztem, hajnalban rabolt és mindennap mohóbb étvágya volt. „Ez mégis sok!“ — gondoltam —, meglesem. mikor az éber fényű nap hanyatló. Jött, meglapult. Es én erélyesen így feddettern meg: „Tegyönyörű rabló!“ Aprily Lajos vételeket. Év közben volt-e bevétel? — A tej pénz feleli az asz- szony. — Tíz-tizenkét liter tej megvan naponta. A havi tejpénz 6—800 forint szokott lenni. — Tehát voltaképpen a tejpénzből fedezni tudták a konyhai kiadásokat? — Még maradt is belőle — így az asszony. — Ehhez jött persze a havi előleg is, körülbelül ezer forint — toldja meg a férj. pontos végösszeg nem áll ' rendelkezésemre. Az erszényében lévő összegről senki sem beszél szívesen — emberi szokás ez. így vannak Rup- perték is, így aztán a mérleg pontos végeredményét nem lehet kiszámítani, annyi bizonyos, hogy már most, a zárszámadás előtt megtakarított pénze van a családnak. Ezt megerősíti a fiaital Ruppert Sebestyén is, mert amikor megkérdem, hogy egy váratlan elemi csapás, vagy más rendkívüli kiadással járó dolog okozna-e gondot a családnak, mondjuk kénytelenek lennének-e kölcsönért folyamodni valahova, határozottan felel: *— Az ember nem máról holnapra él, gondoskodik egy kis tartalékról is. — Mivel lehetne summázni a család 1963-as esztendejét? — Nem panaszkodhatunk. Csak ennél rosszabbul ne menjen soha, akkor nem lesz baj. — És a kilátások? — A hízók levágásra készen állnak az ólban, tehén és két növendékállat az istállóban, negyven—ötven tyúk és csibe az udvarban. A takarmányunk megvan, mert a háztájiban termett 30 mázsa kukorica, szénát, répát, burgonyát pedig kaptunk a munkaegységre. Nálunk ez úgy szokás, hogy a vezetőség a háztájira is éppúgy gondol, mint a közösre. Ez nekünk is jó, meg az államnak is. — Mire gyűjtögetnek, mire akarják fordítani a pénzt? — A férj is, a feleség is megrándította a vállát: —i Megvan, ami szükséges egy családnál. Nincs különösebb tervünk. Mindenesetre jó, ha pénz van a háznál. Nem szeretünk máról holnapra élni. Majd lesz helye a pénznek, közben csak eszünkbe jut valami ... — Mit várnak a következő esztendőtől? — tettem fel búcsúzóul a szokványos újév előtti kérdést. — Semmi különöset. Csak azt, hogy menjen minden így tovább, mint ahogyan most van. Mi nem várunk lottófőnyereményt, mi szeretnénk továbbra is ilyen nyugalomban, békességben élni. Denyitok a ® irodába. szövetkezeti Elmeséltem Éber Imre főkönyvelőnek, mit láttam, hallottam Rupperték- nál. Elmondtam azt is, hogy következtetésein szerint Rup- pertéknak jó életmódjuk mellett is jelentős pénzmegtakarításuk lehet. — Véleménye szerint ritka kivétel ez Aparhanton? A telefonhoz lép. — Kérem, ne nekem tessék hinni, mindjárt megkérdezem a postát. Halló, posta? Kérem, mennyi a falu betétösszege? ... Tehát egymillió-nyolcázezer a postánál, és majdnem négy- százezer a takarékszövetkezetnél. Utána hozzám fordult: — Nem nehéz a kalkuláció: körülbelül 10—15 000 forint takarékbetét esik minden házra, illetve családra a kis falunkban. Nemcsak Rupperték tudnak félretenni, nemcsak Rupperték hajtják nyugodtan álomra fejüket. Boda Ferenc
