Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
SS63. december 24. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG GYEREKEKNEK \ Jl tu4lci4Á# fcUMéáe Élt egyszer, valahol egy kis faluban két fiatal szabólegény. Egyik szorgalmas volt, dolgozott napkeltétől napnyugtáig, a másik azonban lusta volt, dologta- lan naplopó, aki folyton csak azon igyekezett, hogyan bújhatna ki a munka alól. Mindkét legénynek szegények voltak a szülei, még a dolgos legény is terhet jelentett otthon, hát még a dologtalan, akinek senki nem vette hasznát. El is. hatászeresen dolgozott, hogy esténként a mester ne vegye észre a lemaradást. De bizony a mesternek éles szemei voltak. Jól látta ő, mit ér az egyik, és mit a másik legény munkája. így hát mikor letelt egy év, amennyi időre a legények leszerződtek —megkérdezte a legényeket, haza kívánnak-e menni, vagy leszereződnek még egy évre? A lusta legénynek már elég volt Heggel, alig kelt fel a nap, már útrakeltek, hogy sötétedés előtt hazaérjenek. .A lusta legény vígan dudorá- szott, míg a szorgalmas görnyedve cipelte a súlyos ládát. A falu határánál elváltak, s a lusta' fiú fintorokat vágva nézett a szorgalmas után: — „Vidd csak a pénzedet ostoba, meglátjuk, mit szólnak otthon a rézfillérekhez” — mondta magában csúfondáro- san. Nagy örömmel fogadták a szülei a lusta fiút. Elmondták, milyen nagy a szegénység náluk, s alig várták, hogy felnyissa a nagy ládát. Jankó hát előkereste a kulcsot, s biztatta szüleit, hogy csodát fognak látni. Láttak is csodát, sok barna rézfillért, s rajta ott fehérlett egy levélke: „Tudtam, hogy lustaságodat azzal mented, hogy el fogod cserélni a két ládát. Ezért adtam neked induláskor az ezüsttel töltöttet. Különben is az volt a nehezebb, hát igazságos volt, hogy te cipeíA zagorszkij játék-kísérleti intézet részlete. bemutató termének egy A horgászó hal rozták hát a szegény szülők, hogy vándorútra küldik gyermekeiket, hátha a szorgalmas boldogul a jó munkájával, a lusta pedig végre megtanul dolgozni. Elhagyta hát otthonát a két legény, s addig mentek, míg egy nagy városba nem értek. Ott házról házra jártak, úgy próbáltak munkát keresni, de napokon keresztül mindenütt elutasították őket. Már alig tartott a hazulról hozott ennivalóból, mikor végre találtak egy jószívű szabómestert, aki felfogadta őket. A szorgalmas legény — mintha csak meg akarná hálálni mestere bizalmát, — öltögetett szorgalmason, egész álló napon. Nem így tett a lusta legény — aki, ha csak módja volt rá, lustálkodott, szundikált, beszélgetett a műhelyben. Ha a mester közeledett hozzá, úgy tett, mintha dolgozna, de persze a tű nem nagyon járt a kezében. Az ügyes legény — mivel nagyon bántotta, hogy lusta pajtása becsapja jótevőjüket — kétIskolateíevízió indul februárban Nagyjelentőségű kezdeményezés indul útjára: február elejétől megkezdődnek a régen várt iskola-televízió kísérleti adásai. Az iskola-tv egyelőre szerdai napokon jelentkezik a következő tantárgyakból: orosz nyelv, fizika. környezetismeret, valamint havonta egyszer (gyárlátogatás. A szerda délelőtti orosz- és környezetismereti órát szerdán délután megismétlik; a szerda délutáni fizikaórát — amely a dolgozók iskolájába járóknak is szól —, vasárnap délelőtt ismétlik. A műsorok a tantervnek megfelelő órákhoz kapcsolódnak; nem helyettesítik, hanem kiegészítik az iskolában tanultakat, segítséget nyújtanak — elsősorban szemléltető eszközökkel — a pedagógusok munkájához. Egy- egy műsor 20 perces, hogy .az iskolában tanító pedagógusoknak módja legyen az óra további részében magyarázatokat fűzni a látottakhoz, s ellátni az órával kapcsolatos egyéb teendőket. a műhelyből, s a szigorú mesterből, aki bizony néha mégis munkára szorította, kijelentette hát, hogy ő nem marad semmi áron. A szorgálmas legény pedig na- gyon-nagyon vágyott már rá, hogy öreg szüleit lássa, segíthessen rajtuk a keresett pénzzel, ezért azt felelte mesterének, hogy ő is szívesen visszatérne falujába. Az igazságos, becsületes mester hát a hazatérésük előtti napon két egyforfna ládát tett a fiuk elé. Az egyiket szemük láttára megtöltötte rézpénzzel, a másikat csengő ezüst forintokkal. Mindkét legény sejtette, melyik láda lesz az övé, a baloldali volt a lustáé, réz- pénzzel, a jobboldali a szorgalmasé, ezüsttel. Igenám, de éjszaka az öreg szabómester kicserélte az udvarban álló ládákat, s reggel, amikor a legények útrakeltek, mindegyik' a másikat illető ládát vette a vállára. Udvariasan elbúcsúztak az öreg mestertől, s megindultak hazafelé. Nyögve, zsörtölődve cipelte a vállán a lusta legény a nehéz ládát, s tele volt haraggal becsületes pajtása iránt. Nem ment ki a fejéből, mit szólnak majd a faluban, ha ő csak egy halom semmit-érő rézpénzzel állít haza. míg a másik ezüsttel tele ládát visz haza. Ráadásul a vállán vitt láda volt a nehezebb, így hát percről-percre jobban forrt benne a méreg, hogy ilyen súlya van a csekély értékű rézpénznek, elhatározta hát, hogy ő bizony éjszaka a két ládát valahogyan elcseréli, történjen akármi... Leszállt az este, s a fáradt legények szállást kértek egy útmenti kis vendéglőben. Mivel a ládához egyikük sem akart nyúlni, pénz nélkül, csak úgy szívességből, az istállóban kaptak szállást, A szorgalmas legény fáradt volt, és el is aludt hamar, de a lustát nem hagyta nyugodni a kapzsisága. Óvatosan felkelt, halkan a szorgalmas legény mellé I lopózott, egy-két mozdulat, és ki- j cserélte a két ládát, — azután — ' mint aki jól végezte dolgát —, visszafeküdt a helyére, és ő is elaludt. Jancsi valamikor, még, a me- fajtájuk van. Az egyiket például leg nyárón alig vár^a a vasárna- ördöghalnak nevezik. Olyan csápot, hogy elmehessen apukával nj>a "állat;-' hogy elképzelni sem horgászni. Mihelyt a partra ért, tudod. Nagy feje van, szinte az fogott agy darab kenyeret, s sza- egész hal egyetlen hatalmas fej. ladt a vízhez: hátha'ismét előjön Persze a szája is nagy.: s'hösszújed társad helyett, aki eleget dől- | régi pajtása, a kis keszeg s újra ak élesek a fogai is. Na, ennek J m mesél valami erdekeset hal-test- a halnak a szaja korul — meg a gozott a műhelyben helyetted.’ j véreiről. Nem is csalódott, mert testén másutt is — sok kis baj usz- Nagyon elszégyellte magát a . ahogy beszórta az első morzsákat szála van. Belefúrja magát az lusta legény. Nem is bírta ki so- ' a vízbe, máris megjelent a paj- iszapba, hogy csak a szája legyen káig a faluban, ahol egy-két nap ^ Jancsi “W örömmel üdvö- szabadon, s azok az élő bajusz- ° ’ , zolte, s miután a halacska jolla- kak igen vígan lebeghessenek a múlva mindenki tudta, hogy a ^ott, megkérte, hogy meséljen va- vízben. Amikor aztán a közelébe szorgalmas fiú ezüstpénzt hozott, lamiről. kerül valamilyen másik hal, az ő meg csak rézfilléreket kapott, i — Mesélek én, szívesen — vá- bizonyára növénynek gondolja, s Otthagyta hát a falut visszament laszőlto a jóllakott halacska. — nyugodtan úszkál tovább. Csak- , , ’ , , , . Szeretnél hallani azokról a ha- hogy ekkor az ördöghal elkezdi az igazságos szabómesterhez, aki lakr01_ amelyek — akárcsak te, mozgatni a horgát. Bizony, a hor- jóindulatból visszafogadta őt a Jancsikám —. horgászni szók- gát, ahogyan mondom, mert egyik műhelyébe. Ott azután a lusta legény lassacskán mégis rászokott a munkára, s mikor egy év múlva ismét hazatért, nem kellett többé szégyenkeznie szomszédai előtt. (Franciából: P. V...) tak? — Horgászni?! A halak?! nézett nagyot Jancsi. testrésze olyan, mint a valóságos horog, s még a csalétek is rajta van. Nos, mozgatni kezdi azt a fé- Bizony, vannak olyan halak. ref^on^1í hcs,alfket’ ™re a kö- ____ ______zelben levő hal gyorsan odauszik, h ogy lenyelje a mozgó falatot, de erre előpattan az ördöghal, éles viHallgass csak meg. Messze-mesz. szé innen, a nagy tengerekben élnek ezek a testvéreim. Úgy is . _ , , ,. hívják őket: horgászó halak. Több megragadja, s lenyel. ___;___________________________gyazatlan zsákmányát. KAR ÁCSONYFA Karácsonyfádra díszeket, ezüstös csillagot, csiklandós angyalhaj-köpenyt, cukorkát aggatok. Az ágak végén jégcsapok szikráznak. Házikó leng hosszú szálon, és ragyog a sok arany dió. A házikóban négy baba, — szülők és két gyerek — karácsonyfáját díszíti, és csókot dob neked. És van másfajta horgászó hal is? — kérdezte Jancsi. — Van bizony — folytatta a halacska. — Az ördöghalnál is érdekesebbek azok, amelyek a nagyon mély tengerek fenekén élnek. Kicsi állatok, de roppant ügyesen szerzik zsákmányukat. Nekik nemcsak horguk, hanem i még lámpásuk is van, amelyiknek a fénye ugyancsak arra szolgál, hogy a közeibe csalogassa az áldozatot. A horogcsápú halnak például olyan hosszú a „horgászbotja”, mint a saját teste. A végén van a „horog”, s e felett helyezkedik el az élő kis lámpás. A zsákfejű csalogatóhalnak a fejéről felfelé nyúlik a „horgászbot”, a végén a kanál alakú, világító csalival. — És mondd, halacska — érdeklődött Jancsi —, ők honnan veszik a horgukat? — Nem veszik sehonnan Jancsikám, mert a horgászbot, a zsinór, s még a világító csali is, egyszerűen hozzájuk tartozik, a testük része, akárcsak neked az ujjad. És ezek az élő- horgászszerszámok még; jobbak is, mmt a tiéd, mert ha a te felszerelésedről leszakítja a hal a horgot,' akkor az már elveszett, de ha a horgászó halak horgát csípi le valamelyik ellenség, akkor sinci semmi baj: az élő horog újra nő! Jancsi hitetlenkedett egy darabig, de amikor otthon elővette | apuka egyik könyvét, s abban is megtalálta a horgászó halak le- | írását, és még a fényképüket ipákkor végre elhitte, hogy akár- I milyen csodálatos, mégiscsak i a- * zat mesélt a kis halacska. 1 GÁL PÁL
