Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

TÖLfiÄ HIEGYEI NEPŰJSÁG f$B3. novemUW y; Az állandó bizottság elnöke mint 10 éve. atanács­tagja a Bonyhádi Községi Tanácsnak dr. Hegedűs Ádám, a Járási Tüdő­beteg Gondozó Intézet főorvosa. Községi tanácstagságával egyidős a másik társadalmi tisztsége; el­nöke az egészségügyi állandó bi­zottságnak. A tiszteletet paran­csoló külső, a határozott beszéd­modor csupaszív embert takar. Hegedűs Ádám főorvoshoz a be­tegek bizalommal fordulnak. A bonyhádi járásban most már a betegség megelőzéséről beszélnek. Az idei az első olyan év műkö­dése alatt, hogy a járásban nem emelkedett, hanem csökkent a betegek száma. Nagy munkát igényelt, hogy ezt elérhették a bonyhádi járásban. Minden 10 éven aluli lakosról ernyőkép-fel- vétel készült. Az anyag feldolgo­zása után községenként elkészül a „röntgen-kataszter”. Ez meg­könnyíti majd a gondozó intézet dolgozóinak munkáját. Jelenleg a györei anyagon dolgoznak, mert november 5-én Győrén már az összegyűjtött anyag ismeretében végzik az ernyőkép-szűrést. Gyógyító munkája mellett dr. Hegedűs Ádám, mint a tanács egészségügyi állandó bizottságá­nak elnöke, szinte fáradhatatlan a szervezésben. Annak idején az egészségügyi állandó bizottság fogta össze és mozgósította a köz­ség lakosságát, a vízvezeték épí­tésére. Ez olyan társadalmi meg­mozdulás volt Bonyhádon, amely­hez hasonlóra azelőtt nem igen volt példa. Dr. Hegedűs Ádám fő­orvost választották meg a társulat elnökének. Fáradhatatlan -volt a munkában, a szervezésben. Ha kellett, vitatkozott a kivitelezők­kel és még arra is futotta az ide-! jéből, hogy ellenőrizze a szerelők munkáját, s alaposan a körmük­re nézzen. — Megkönnyítette munkánkat az. hogy a lakosság Bonyhádon segíti az egészségügyi munkát. Nem volt nehéz dolgozni az olyan segítőtársakkal, mint Kovács Ig­nác, Szigetvári Bálint. Györköny Lajos, Kovács József és a töb­biek — mondja derűs visszatekin­téssel, s idézi az oly sokszor han­goztatott megállapítást. — A társadalmi munka való­ban létező valami, csak' életre kell hívni — mondja szerényen. Eb­ben benne van, hogy az elismerést másokra, a község lakosságára, a vízmű építésénél közreműködő tanácstagokra hárítaná inkább. Arról, hogy saját maga mennyit fáradozott a bonyhádi vízmű épí­tésénél, nem szívesen beszél. Le­fektettek 18 kilométer hosszúságú csőhálózatot. Építettek két, egyenként 250 köbméteres víztá­rolót, 86 kifolyó kutat, és 95 víz­csapot. Az építés hétmillió forint­ba került. Állami támogatásként három és félmillió forintot kap­tak, kétmillió forint volt a lakos­ság hozzájárulása és 600 ezer fo­rintot tett ki a társadalmi munka értéke. Mindezt megszervezni nem kis feladat volt. Hogy mire gondol legszíve­sebben vissza a tanácstagi munkájával kapcsolatban, a következőket mondta: — Az Iglói utcában járva, lát­tam a csapból kifolyó vizet. Egy ideig álltam, és néztem. Nagysze­rű érzés volt látni a kút körül örvendező embereket, ahogy a vizesvödröket a kifolyó víz alá tartották — emlékszik vissza a kedves epizódra. A bonyhádiak egészségügyi ál­landó bizottságának elnöke nem­sokára eléri a nyugdíj-korhatárt. A lakosság azt szeretné, ha még • tovább dolgozna. Az orvos is szí­vesen vinné még tovább a gyó­gyító munkát. Ambícióval beszél -munkájáról, terveiről és nagy sze­retettel Bonyhád további fejlődé­sének lehetőségeiről. Látszik raj­ta, hogy szívéhez nőtt az a tár­sadalmi munka, amelyet több mint 10 éve végez. — Most már lekerült a vál- lunkról a vízmű gondja, de még mindig rajta tartjuk a kezünket. Az idei nyáron, a domboldalakra épült településeken baj volt a vízellátással. A Kossuth utcában szükség lenne egy nyomásfokozó berendezésre. Ezt a kérésünket to­vábbítottuk is a megyei víz- és csatornamű vállalat vezetőségé­hez. Az egészségügyi állandó bizott­ság távlati tervében szerepel egy újabb kút létesítése. Kenyérgyá­rat és népfürdőt kap Bonyhád. E létesítmények mellett számolnak a lakosság nagyobb arányú víz- fogyasztásával is. Ezek a gondok foglalkoztatják dr. Hegedűs Ádá- mot, de van még egy régi óhaja, amelyről már nem először beszél. — Szeretném, ha működésem alatt épülne Bonyhádon egy tbc­gondozó intézet. Ezt az épületet, ahol most dolgozunk, restellném átadni az utódomnak — mondja búcsúzóul. P. M. 10. De kellemetlen perceiket szerzett volna ezeknek az embe­reknek akkor is, ha most, két nappal a váltás előtt táviratilag értesíti őket, hogy ne jöjjenek. Nem, ezt nem lehet megtenni, módot kell találni elhelyezésükre. Kovács szinte ráhasalt az ala­csony dohányzóasztalkára, s úgy bróbált a szobabeosztással nor­mális elhelyezést biztosítani a vendégeknek. Olyan elmerülten dolgozott, hogy észre sem vette, amikor a szélesre tárt ajtón betó­dultak a hazaérkező kirándulók. Pedig az egész házat felriasz­tották vidám kacagásukkal. Han­goskodva, otthonosan mozogtak. Az igazgató sakkozott a szoba­számokkal. Az üdülők — lehet­tek vagy százhuszan — döntötték a nagy hallt, és végigdobták magu­kat a fotelekben. Reggel indul­tak el, hideg ebédet vittek ma­gukkal. s a friss levegő és a túra okozta fáradtság jóleső érzésdvel tértek haza. Csak néhányan sza­ladtak fel a szobájukba, hogy ledobják a nehéz túracipöt, az át­izzadt inget, blúzt. A többiek a hallban az esti búcsúösszejövetel­ről beszélgettek. Kovács igazgató végül mégis dkészült a szobabeosztással, és felállt. A fotel azonban csak egy pillanatra maradt üres, mert máris belefészkelte magát egy húsz-huszonegy év körüli lány. Néhányan összekacsintottak mö­götte. Tudták, azért bújt oda, hogy továbbra is láthassa Kovács igazgatót, aki a portásfülkéhez ment, és rá sem hederített a lány­ra. Elmélyülten magyarázta a portásnak az új szobabeosztást. — Az első emelet jobbszárnyán helyezzük el a nyugatnémeteket — magyarázta Kovács és ujja végigsiklott a listán. — A bal­szárnyon lévő egyágyas szobákat azoknak adjuk ki, akiket kariká­val megjelöltem. Marad még húsz vagy huszonegy egyedülálló férfi és nő, őket a második emeletre küldjük. Az érkezésnél nem tu­dok itt lenni de nem is szeretnék. Semmiféle reklamációt ne fogad­jon d, éppen a nyugatnémetek miatt. Ragaszkodjunk ehhez a be­osztáshoz. Jó? — Majd én elintézem őket. örüljenek, hogy itt nyaralhatnak a Palota-szállóban... — kacsin­tott az idős ember. — Vigyázzon, szakikám, nem kell durvulni ... Udvariasan, fi­noman. Meg kell mondani, hogy külföldi vendégek vannak, s nincs több egyágyas szobánk. A négyágyasoknál vegye figyelem­be, ha ismerősök egy szobába akarnak kerülni... Holnap Pes­ten vagyok értekezleten, csak csütörtökön este érkezem. Szak- váriné helyettesít, szokás szerint. No nézze csak, már itt is van­nak ... — intett az igazgató az ajtó felé. Hat nyugatnémet rendszámú személyautó fékezett a Palota­szálló előtt. Csupa nagy kocsi, látszott rajtuk, hogy tulajdono­suk szeret kényelmesen utazni. S persze, telik is a kényelemre. — A londinereket — utasította Kovács a portást. De szükségtelen volt, mert a londineríiúk máris előkerültek, és szaladtak a parkba. Udvaria­san kinyitották a gépkocsik aj­taját. PINTÉR ISTVÁN' SZABÓ LÁSZLÓ' K ö Ö N & S mdcUZOt Elsőnek egy öreg, kissé reszke­tős hangú férfi szállt ki, akit in­kább egy jó meleg kandalló mel­lé képzelt az ember, semmint vaddisznóvadászatra. Pedig a kis- öreg határozottan vadászni akart, ezt mutatta az az ezüstmívű, vontcsövű puska is, amelyet a hóna alatt szorongatott. A lon­diner. látva a kisöreg bizonyta­lan lépéseit, d akarta tőle venni, hogy ezzd is könnyítsen rajta, de a vendég tiltakozóén elhárí­totta az udvariasságot. Puskáját még jobban magához szorítva jött fel a lépcsőn. Aztán követték a többiek, tíz férfi és egy nő; testes, középkorú asszonyság, csuklóján olyan vastag karkötő, hogy szinte lehúzta a kezét. Nya­kában vastag aranylánc lógott, testhez álló, feszes nadrágot vi­selt, ami kiemelte kissé molett idomait. Ö is a hóna alatt hozta a puskáját. Öltözékéből arra lehetett következtetni, hogy régi, szenvedélyes vadász, aki már itt, a hallban szeretne vadkanra lelni. Kovács igazgató nagy reveren­dával és a legtökéletesebb né­met nyelvtudással üdvözölte a vendégeket. A nyugatnémetek kö­réje sereglettek, és egymás sza­vaiba vágva, kérdésekkel halmoz­ták d: hol fognak lakni, kötele­ző-e az étkezési idő betartása, hol garazsirozhatnak, elmehet- nek-e már az éjszaka vadászni stb. Főleg egy nagydarab férfi — mint később kiderült —. Kurt Müller, a híres Vadászkalandok című könyv szerzője tett fel sok kérdést. Kovács mindenkinek udvaria­san, pontosan válaszolt. Azonnal megengedte az ebédidő áttételét. Ennek viszont a személyzet nem nagyon örült... — Egyébként kísérőjük, Jártás úr, ennek a csodálatos környék­nek az erdésze, mindent ponto­san elmagyaráz, és mindenben a rendelkezésükre fog állni — mondta Kovács a vendégeknek, és a csoport mögött csendben meghúzódó vadőrre mutatott, aki néhány pillanattal ezelőtt került elő, mintha megérezte volna, hogy rá várnak. Jártás Kálmán, a déli Bükk erdésze régi ismerős, gyakori ven­dég volt a Palota-szállóban. Va­lahányszor erre vitt az útja, min­dig betért, s hol a személyzetnek, hol a vendégeknek, de mindig hozott valami jóféle vadpecse­nyének valót. Fönt lakott ugyan a hegyekben, de körzetét állan­dóan járnia kellett, s az út na­gyon gyakran vitt el a Palota­szálló mellett. A tíz esztendő, amióta ezt a körzetet megkapta, úgy összeszoktatta őt a környék lakóival, mint ahogy szinte bará­tai lettek az erdő vadjai is. Ba­l-anyából származik, egy kisköz­ségből, ahol a lakosság apraja- nagyja három nyelvet beszél, a magyart, a szerbet és a néme­tet. Gyerekkorában ő is meg­tanulta a három nyelvet, s most jól hasznosította. Jártás, rosszabb kiejtéssel ugyan, mint Kovács igazgató, de azért érthetően felkérte a kül­földi urakat, hogy fáradjanak szobájukba, mosakodjanak le, s pihenjenek, mert este, besötéte- dés után máris indulnak éjszakai vaddisznólesre. A vendégeknek nyomban fel­ragyogott az arcuk, s nem kéret­ték magukat még egyszer, gyor­san elindultak szobáikba ... Alikonyodoitt. A nap a szomszé­dos hegyek mögé bukott. A völgyre leszállt az est csendes nyugalma. Ide hallatszott a Szinva-patak csobogása. A békességben nyugvó vidék lakói nem is sejtették, hogy mi­lyen gyorsan pergő, különös ese­ményeknek lesz rövidesen szín­helye a csodálatos Palota-szálló. * A Duna-parti gáton olyan sötét volt, hogy az ember a legkisebb vakondtúrásban is könnyen orra bukhatott. Egész nyáron alig esett az eső, de most felhők tor­nyosultak a sötét égbolton. Elta­karták a holdat, s így még ez a gyenge éjszakai lámpás sem nyúj­tott segítséget a tájékozódáshoz. Két Pobeda éles fénycsóvája hasította szét az éjszaka sötét falát. Látszott, hogy igen igye­keznek valahová. A gát' tetején robogtak, s bár úgy huppantak le a mélyedésekbe, mint a hul­lámvasút a Vidám Parkban, mégsem csökkentették a sebes­séget, ■ * * Az első kocsiban Pálos őrnagy, Liszkai főhadnagy és még két nyomozó ült. A második viszont tömve volt emberekkel, lehettek vagy nyolcán. Pálos hátradőlt az ülésen. Ba- júsza alatt cigaretta parázslott. Karját a nyitott ablakra támasz­totta. A sofőr mereven figyelte a keskeny utat. Egy rossz, figyel­metlen mozdulat, s könnyen be­lecsúsznak a vízbe. Akármennyi­re meleg volt is az éjszaka, ezekben a percekben egyiküknek sem volt kedve megfürdeni, kü­lönösen nem így. felöltözve. Va­lamennyien el voltak foglalva gondolataikkal. Pálos sokért nem adta volna, ha túl vannak ezen az éjszakán. Újabb müncheni rá­diójelzést fogtak, amiből ki tud­tál? sakkozni az indulás időpont­ját. Igen, sakkozni. Mert olyan ez az ügy, mint valami bonyolult sakkjátszma. Azzal a különbség­gel, hogy itt emberek életére megy a játék. A túloldalról tá­madnak, ezen az oldalon véde­keznek ... Pálos még mindig azon töprengett, hogy rríilyen úton jöhet az ügynök. Csupán feltételezésekre voltak utalva. (Folytatjuk) / szigetül kök istenként fogadták James cooc-or AI ANGOL KAPITÁNY NEM TILTAKOZÓIT AZ JETEM! ÁL­LAPOT ELLEM. A FŐPAP A TE HÁLÓMBA KÍSÉRTE AZ UJ ,ÉLÓ TSTEMT ’ NOGV BEMUTASSA A TÖBB! tSTEMEK­COOC ALÁVETETTE MAGÁT A KÜLÖNBÖZŐ SZERTAR­TÁSOK MÁK BEKENTÉK ILLATOS ÓLA JÓKKAL, S KI­FESTETTÉK SZÍNES festékekkel. legyetek X EMBEREK, ' j\ S bármit is kívánnak TŐLETEK ISTENEITEK, AZO- KAT AZONNAL TflJESIISÉ ­CSAK TUDNÁM MIT A- KAR EZZEL A BOLOND­SÁGGAL ELÉRNI A KAPITÁNY ! JAMES COOC AZONBAN NEM BARA TSACBOL JÁT­SZÓVÁ VÉGIG A SZERTARTÁST... LÁTTATOK AZOKAT A NAGY CSÓNAKOKAT, A MELYE-] KEN ÉRKEZTEM HOZZÁTOK! RAKJÁTOK MEG AZOKAT ÉLELEMMEL ÉS MINDENNEMŰ /K AJÁNDÉKOKKAL !

Next

/
Oldalképek
Tartalom