Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-26 / 276. szám
;• • . «_ -r* ( »4 rot MA MEGYEI NÉPÚJSÁG &5s. novemCei' 46. ...... ' i i mm i ii ll 'É——■ i 'I .... ■ ..................... mi ' NA PIRENDEN Részrehajlás nélkül Esti munkaelosztás a pállai I Egyetértés Tsz irodájában. A fő- agronómus elöl, a fő helyen ül, | szembe vele a brigádvezetö, s a I különböző felelősök foglalnak helyet. Lakos József, a tsz-elnök szintén jelen van, de a vezető szerep most a főagronómusé. Ö kérdezi meg, hol milyen erőre lenne szükség, ő szabja meg hová milyen erőt lehet és indokolt irányítani. Mellette ül a gépesítési csoport vezetője és a fogatosok brigádvezetője. Nyomban fel is jegyzi: másnap reggel hová, mennyi gép és melyik brigádba mennyi fogat induljon. A munkaelosztás minden nap megismétlődő fontos „kellék”. Ha nem átgondolt, vagy ha tervszerűtlen, akkor másnap a tagok mérgelődnek, bosszankodnak és a gazdaság is kárát látja a fejetlenségnek. Pálfán ilyesmire ritkán van példa. A munkaelosztás rendes menetéhez hozzátartozik az is, hogy jönnek a tagok és bejelentik fo! gatigényüket. Benyitott az első szövetkezeti gazda: holnap haza | akarom szállítani a fát, fogatot kérnék. Látom, a főagronómus nehéz helyzetben van, meg kell mondania, hogy holnap nem tud fogatot adni, meg . is mondja. Erre szólal meg Lakos József: „Rendben van, de nagyon ügyeljenek a brigádvezetők is, a fő- agronómus is, hogyha nem kap az egyik ember, ne kapjon a másik sem. A múltkor előfordult, hogy egyiktől megtagadták, a másiktól nem. Ilyet többet nem akarok látni”. Apróság, de egy tsz-ben néha a részrehajlás, a személyválogatás hihetetlen galibákat okoz. Jólesett hallani Lakos József elnök határozott hangú utasítását. Főleg annak a tsz-tagnak esett jól, aiki a fogatot kérte és akinek az elnök azt is megígérte, hogy néhány nap múlva megkapja, de akkor nemcsak ő, mindenki, akinek szüksége van rá. Sz. P. Jóbarátok találkozása Kedves ünnepség színhelye volt a megyei nötanács székháza szombaton délelőtt. Az NDK nö- küldöttsége viszonozta a Magyar Nők Országos Tanácsának látogatását. amelyet néhány héttel ezelőtt Takács Mihályné. a nőtanács Tolna megyei titkára vezetett az NDK-ba. A nőtanács megyei és városi társadalmi aktívái, üzemi dolgozók, tsz-tagok, orvosnők és háziasszonyok, szeretettel fogadták a Német Demokratikus Köztársaság nőküldöttségét. Olga Meyert, Christel Büchnert, Inge Keusert. Takács Mihályné megyei titkár köszöntőjére Olga Meyer válaszolt. Megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd így folytatta: — Mielőtt Szekszárdra jöttünk, sok magyar városban megfordultunk. Szeretnénk hallani és tapasztalatot szerezni arról, hogyan élnek a Tolna megyei emberek, milyen szerepe van a nőtanácsnak a nők gondolkodásmódjának alakításában. Balogh Jánosné, a dombóvári Alkotmány Tsz nőbizottságának titkára a tsz-asszonyok életéről, munkájáról, tanulási készségéről beszélt. Dr. Kolumbusz Lászióné, a KÖJÁL orvosa az egészségüggyel kapcsolatos kérdésekre, Tancz Józsefné, általános iskolai igazgatóhelyettes az iskola és a szülök kapcsolatáról. Csáki Lász- lóné. a tengelici művelődési ház igazgatója a tsz-tagok kulturáló- dásáról. dr. Szentgáli Gyuláné, a megyei kórház igazgató-főorvosának felesége az orvosfeleségek társadalmi munkájáról. Mősz Gyuláné. a Nőtanács szekszárdi járási titkára a nők körében végzett gyakorlati munkáról beszélt. A vendégek szorgalmasan jegyezték a hallottakat, az érdeklődés egyébként is kölcsönös volt, mert a vendéglátók is tettek fel kérdéseket. Dr. Kovácsné, Berényi Kata mérnök a német nőszövetség családvédelmi munkájáról, és a műszaki területen dolgozó nők munkájával kapcsolatban tett fel kérdéseket. A találkozás, azon túl, hogy tapasztalatcsere-jellege volt, erősítette a barátság szálait a magyar és a német nők között. Személyes kapcsolatok alakultak ki, megajándékozták a vendégeket, és címeket cseréltek, azzal a céllal, hogy levelezés útján is ápolják a barátságot. A délutáni órákban a német vendégek Szekszárdról Bátaszék- re utaztak, ahol a Búzakalász Tsz-ben a gyakorlatban tanulmányozták a közös gazdaságban dolgozó nők élet- és munkakörülményeit. GÖRDÜLŐ CSAPÁGY JAVÍTÁS RÖVID HATÁRIDŐRE , , „ , Budapest VI., AZ ORSZÁG LEGRÉGIBB JAVÍTÓÜZEME Telefen: ^Slí-TM. *' (40) 26. A két rendőrtiszt nemsokára egészen megközelítette a falu szélső házait. Az idegennel való találkozás után már szótlanul mentek egymás mellett, csak az ösvényre hajló ágakra ügyeltek, nehogy kiszúrja szemüket a sötétben . .. Egy kis kétablak06 ház előtt Pálos megállt, körülkémlelt, s lenyomta a kilincset. A főhadnagy követte. A parasztház szobájában három nyomozó ült az asztal mellett. Kártyáztak. Amikor Pálos belépett, mindhárman felugrottak. Istvánfi százados jelentett: — őrnagy elvtárs, munka híján kártyázunk! — Azt látom... — egyenesedett ki az addig görnyedten járó zenetanár. Megropogtatta derekát, a sezlonra dobta sétabotját, aztán leült a szabad székre. — Kedvem lenne beszállni. De térjünk a lényegre, mert sietnünk kell vissza. Utánanéztek a lánynak? — Igenis, őrnagy elvtárs — mondta katonásan Istvánfi. — Egyébként nagyon érdekes eset. — Nocsak! — Ferenczi Éva Ferenczi József honvédszázados húga. Miskolcon lakik a bátyjánál. A Lenin Kohászati Művekben dolgozik másfél éve. Egyetemet végzett. — És a bátyja? — Ferenczi százados a Szovjetunióban tanult nemrégen jött haza. A legtitkosabb műszaki rajzok, iratok, ha .Hóanyagminták az ő irodájában vannak elhelyezve. Hozzáférni ugyan nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Megnéztük ezt is . .. — Beszéltek Ferenczi századossal? — Nem. Nem kaptunk rá parancsot. — Pedig ki kell hallgatni Ferenczi századost. Tudnunk kell, hogy mikor határozták el a lány lillafüredi üdülését... Egyébként is úgy néz ki a dolog, hogy őt is be kell avatni az ügybe. Az ő segítségével hamarabb végzünk . . . — Mikor legyen, őrnagy elvtárs? — Még ma éjjel! Valamelyikük bemegy Ferenczi századosért, és kihozza. Ferenczi öltözzön civilbe! — őrnagy elvtárs megvárja? — Nem, visszamegyek. Tizenkettőre legyenek ott a Palotaszálló mögötti Forrás-barlangban. Csak maga jöjjön, meg Ferenczi! Semmi feltűnés! Az őrnagy töltött a vizeskancsóból, és ivott. Aztán folytatta: — Hogy állunk a Kemecsei- üggyel? — Nem valami jól. Harminckét utast hallgattak meg, de jóformán egyik sem tud semmit. — Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fecske-terv rejtélyének megoldása megvilágítja majd a Kemecsei ügyet is. A fiaola legalábbis ezt mutatja ... — Őrnagy elvtárs, nemsokára kezdődik az ismerkedési est. .. — figyelmeztette parancsnokát Liszkai főhadnagy. — Megyünk, Liszkai elvtárs . . . Tehát tizenkettőkor a Forrásbarlangban. Jelszó: Bíbic! — állt fel Pálos őrnagy, s visszazökkentette magát a zenetanár kissé görnyedt testtartásába. Fölvette a sétabotot, kezet fogott beosztottjaival, aztán Liszkaival együtt eltávozott... Amikor a hegyi ösvény végén már a függőkerthez értek. Pálos hirtelen megragadta a főhadnagy karját. — Odanézzen! a toronyra! — suttogta alig hallhatóan. Valami fémes tárgy viliódzott a torony tetején, s mintha egy féltest nyúlt volna ki a padlás szellőző nyílásán. — Hát ez meg ki lehet? — suttogta ismét Pálos. De a főhadnagy annyira meglepődött, hogy nem is válaszolt. — Liszkai elvtárs, maga csak menjen be az ismerkedési estre, aztán húsz perc múlva a szobámban találkozunk. Én megnézem magamnak azt az úriembert! — Egyedül, őrnagy elvtárs? — Igen! Csak nem képzeli, hogy egy egész ezredet viszek magammal? —És ha a B. 26-06? Nagyon kell vigyázni! Pálos csőre töltötte pisztolyát. Elváltak. Az őrnagy előresietett, de a teraszon már úgy lépkedett, mint aki éppen most érkezett vissza esti sétájáról. Az üres lépcsőházban azonban ismét hármasával szedte a lépcsőket. A puha szőnyeg- elnyelte léptei zaját. A harmadik emeleten kis ideig keresgélnie kellett, hogy meglelje a padlásfeljárót. Badarságot csináltam, jutott eszébe. Liszkai nem találhat a szobámban húsz perc múlva. Ki kell vámom a torony ismeretlen látogatóját ... A feljáró mellett talált egy beszögelést, <jda tejtőzött... Léfíét, hogy a b! 26-os? De mi keresnivalója van a toronyban? Jelzéseket ad? Hová? Kinek? Nehezen teltek a percek. Az őrnagy egyszerre szeretett volna lent is lenni, meg fent is... Vigyázni kell érre a Síposra, mert ha megérzi, hogy szorul körülötte a hurok, kíméletlen lesz. És a lány... Behálózták a szerencsétlent. Szinte elképzelhetetlen, hogyan tudták ilyen pontosan kiszámítani. Mert most már nyilvánvaló, hogy előkészítették ezt a találkozást, ezt a szerelmi kapcsolatot. S amint a jelek mutatják, ez a tapasztalatlan fruska egyre inkább belegabalyodik. Kínos dolog lesz rendbehozni. Talán már most kellene vele beszélni... De mégsem ... Elronthatja... A gyűlölet kiül az arcára, Sípos pedig megrémül, és esetleg abbahagy mindent... A falépcső halkan megnyikór- dult. Az őrnagy megszorította pisztolyát. Jó, hogy nem mentem fel. gondolta Pálos. Falépcsők ... tÁ&dádtMU Most vette észre, hogy rossz helyet választott magának. Innen nem tud az arcába nézni. . . A léptek zaja egyre erős- bödött... Valószínű, hogy gumitalpú cipő van rajta. A halk, tompa puffanások csak férfi léptei lehetnek ... Már itt van valahol Pálos feje fölött.. Most fordul az utolsó kanyarba ... Az őrnagy még jobban a faihoz lapult. Aztán a folyosó fényében, kissé féloldalt, inkább háttal, mint profilból, feltűnt Kovács igazgató szálas alakja. Az őrnagynak sok minden nem tetszett Kovács viselkedésében, ez a találkozás mégis Váratlanul érte. Kiszáradt a torka. Most mit csináljon, utána menjen? Vagy nézze meg a padlást? Be van zárva. Megvárta, amíg az igazgató a folyósó végére ér, aztán előlépett rejtekhelyéről. Kovács lefelé tartott ... Liszkai már várta az őrnagyot a szobájában, és egyáltalán nem volt meglepve, amikor Pálos elmesélte a történteket. — Ne haragudjon, őrnagy elvtárs, de én sejtettem ... Különösein viselkedik ez az ember... Az a táska sem tetszik nekem, amit folyton magával cipel. .. Meg ez a festészet... Valami nem stimmel körülötte. — No, majd utánanézünk..; De ne csak őt figyeljük, mert akkor könnyen zsákutcába futhatunk. Egyébként a padlásszobán Wertheim-zár van,.. — Az őrnagy elgondolkodott. — Most ér bemegyek Síposhoz, és magamra zárom az ajtót. Három perc alatt végzek. Ha bárki jönne, álljon vele szóba, és tartsa fel. Jó hangosan beszéljen, hogy meghalljam. Ha véletlenül Sípos jönne, csináljon úgy, mintha valamit a szobájában felejtett volna, és induljon vissza. Ne szóljon hozzá, csak köhögjön egyet. Én elbújok a szekrény mögé... Minden úgy történt, ahogyan megbeszélték. Miután megbizonyosodtak, hogy Sipos és Éva odalenn szórakoznak, Pálos álkulccsal kinyitotta az ügynök szobáját, és már benn is volt. felkattintotta zseblámpáját, majd a jelzőporral telehintette a parkettát. Aztán kis szelencét vett elő, meg egy fúvókát, és valami színtelen vegyianyaggal telefújta a porral meghintett részeket. A parketta egy perc múlva ugyanolyan sárga fénnyel ragyogott, mint előbb. A fehér pornak látszólag nyoma sem maradt'... Az őrnagy már éppen az álkulcs után nyúlt, hogy ismét kijusson. amikor meghallotta Liszkai hangját: (Folytatjuk)
