Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-26 / 276. szám

;• • . «_ -r* ( »­4 rot MA MEGYEI NÉPÚJSÁG &5s. novemCei' 46. ...... ' i i mm i ii ll 'É——■ i 'I .... ■ ..................... mi ' NA PIRENDEN Részrehajlás nélkül Esti munkaelosztás a pállai I Egyetértés Tsz irodájában. A fő- agronómus elöl, a fő helyen ül, | szembe vele a brigádvezetö, s a I különböző felelősök foglalnak he­lyet. Lakos József, a tsz-elnök szintén jelen van, de a vezető szerep most a főagronómusé. Ö kérdezi meg, hol milyen erőre lenne szükség, ő szabja meg hová milyen erőt lehet és indokolt irá­nyítani. Mellette ül a gépesítési csoport vezetője és a fogatosok brigádvezetője. Nyomban fel is jegyzi: másnap reggel hová, mennyi gép és melyik brigádba mennyi fogat induljon. A munka­elosztás minden nap megismétlő­dő fontos „kellék”. Ha nem át­gondolt, vagy ha tervszerűtlen, akkor másnap a tagok mérgelőd­nek, bosszankodnak és a gazdaság is kárát látja a fejetlenségnek. Pálfán ilyesmire ritkán van pél­da. A munkaelosztás rendes mene­téhez hozzátartozik az is, hogy jönnek a tagok és bejelentik fo­! gatigényüket. Benyitott az első szövetkezeti gazda: holnap haza | akarom szállítani a fát, fogatot kérnék. Látom, a főagronómus nehéz helyzetben van, meg kell mondania, hogy holnap nem tud fogatot adni, meg . is mondja. Erre szólal meg Lakos József: „Rendben van, de nagyon ügyel­jenek a brigádvezetők is, a fő- agronómus is, hogyha nem kap az egyik ember, ne kapjon a má­sik sem. A múltkor előfordult, hogy egyiktől megtagadták, a másiktól nem. Ilyet többet nem akarok látni”. Apróság, de egy tsz-ben néha a részrehajlás, a személyválogatás hihetetlen ga­libákat okoz. Jólesett hallani Lakos József elnök határozott hangú utasítását. Főleg annak a tsz-tagnak esett jól, aiki a foga­tot kérte és akinek az elnök azt is megígérte, hogy néhány nap múlva megkapja, de akkor nem­csak ő, mindenki, akinek szük­sége van rá. Sz. P. Jóbarátok találkozása Kedves ünnepség színhelye volt a megyei nötanács székháza szombaton délelőtt. Az NDK nö- küldöttsége viszonozta a Magyar Nők Országos Tanácsának láto­gatását. amelyet néhány héttel ez­előtt Takács Mihályné. a nőtanács Tolna megyei titkára vezetett az NDK-ba. A nőtanács megyei és városi társadalmi aktívái, üzemi dolgo­zók, tsz-tagok, orvosnők és házi­asszonyok, szeretettel fogadták a Német Demokratikus Köztársaság nőküldöttségét. Olga Meyert, Christel Büchnert, Inge Keusert. Takács Mihályné megyei titkár köszöntőjére Olga Meyer vála­szolt. Megköszönte a szívélyes fo­gadtatást, majd így folytatta: — Mielőtt Szekszárdra jöttünk, sok magyar városban megfordul­tunk. Szeretnénk hallani és ta­pasztalatot szerezni arról, hogyan élnek a Tolna megyei emberek, milyen szerepe van a nőtanács­nak a nők gondolkodásmódjának alakításában. Balogh Jánosné, a dombóvári Alkotmány Tsz nőbizottságának titkára a tsz-asszonyok életéről, munkájáról, tanulási készségéről beszélt. Dr. Kolumbusz Lászióné, a KÖJÁL orvosa az egészség­üggyel kapcsolatos kérdésekre, Tancz Józsefné, általános iskolai igazgatóhelyettes az iskola és a szülök kapcsolatáról. Csáki Lász- lóné. a tengelici művelődési ház igazgatója a tsz-tagok kulturáló- dásáról. dr. Szentgáli Gyuláné, a megyei kórház igazgató-főorvosá­nak felesége az orvosfeleségek társadalmi munkájáról. Mősz Gyuláné. a Nőtanács szekszárdi járási titkára a nők körében vég­zett gyakorlati munkáról beszélt. A vendégek szorgalmasan je­gyezték a hallottakat, az érdeklő­dés egyébként is kölcsönös volt, mert a vendéglátók is tettek fel kérdéseket. Dr. Kovácsné, Berényi Kata mérnök a német nőszövet­ség családvédelmi munkájáról, és a műszaki területen dolgozó nők munkájával kapcsolatban tett fel kérdéseket. A találkozás, azon túl, hogy ta­pasztalatcsere-jellege volt, erősí­tette a barátság szálait a magyar és a német nők között. Személyes kapcsolatok alakultak ki, meg­ajándékozták a vendégeket, és cí­meket cseréltek, azzal a céllal, hogy levelezés útján is ápolják a barátságot. A délutáni órákban a német vendégek Szekszárdról Bátaszék- re utaztak, ahol a Búzakalász Tsz-ben a gyakorlatban tanulmá­nyozták a közös gazdaságban dol­gozó nők élet- és munkakörülmé­nyeit. GÖRDÜLŐ CSAPÁGY JAVÍTÁS RÖVID HATÁRIDŐRE , , „ , Budapest VI., AZ ORSZÁG LEGRÉGIBB JAVÍTÓÜZEME Telefen: ^Slí-TM. *' (40) 26. A két rendőrtiszt nemsokára egészen megközelítette a falu szélső házait. Az idegennel való találkozás után már szótlanul mentek egymás mellett, csak az ösvényre hajló ágakra ügyeltek, nehogy kiszúrja szemüket a sö­tétben . .. Egy kis kétablak06 ház előtt Pálos megállt, körülkémlelt, s le­nyomta a kilincset. A főhadnagy követte. A parasztház szobájában három nyomozó ült az asztal mellett. Kártyáztak. Amikor Pálos belé­pett, mindhárman felugrottak. Istvánfi százados jelentett: — őrnagy elvtárs, munka hí­ján kártyázunk! — Azt látom... — egyenese­dett ki az addig görnyedten járó zenetanár. Megropogtatta dere­kát, a sezlonra dobta sétabotját, aztán leült a szabad székre. — Kedvem lenne beszállni. De tér­jünk a lényegre, mert sietnünk kell vissza. Utánanéztek a lány­nak? — Igenis, őrnagy elvtárs — mondta katonásan Istvánfi. — Egyébként nagyon érdekes eset. — Nocsak! — Ferenczi Éva Ferenczi Jó­zsef honvédszázados húga. Mis­kolcon lakik a bátyjánál. A Lenin Kohászati Művekben dolgozik másfél éve. Egyetemet végzett. — És a bátyja? — Ferenczi százados a Szovjet­unióban tanult nemrégen jött haza. A legtitkosabb műszaki rajzok, iratok, ha .Hóanyagminták az ő irodájában vannak elhelyez­ve. Hozzáférni ugyan nagyon ne­héz, de nem lehetetlen. Megnéz­tük ezt is . .. — Beszéltek Ferenczi százados­sal? — Nem. Nem kaptunk rá pa­rancsot. — Pedig ki kell hallgatni Fe­renczi századost. Tudnunk kell, hogy mikor határozták el a lány lillafüredi üdülését... Egyébként is úgy néz ki a dolog, hogy őt is be kell avatni az ügybe. Az ő segítségével hamarabb végzünk . . . — Mikor legyen, őrnagy elv­társ? — Még ma éjjel! Valamelyi­kük bemegy Ferenczi századosért, és kihozza. Ferenczi öltözzön ci­vilbe! — őrnagy elvtárs megvárja? — Nem, visszamegyek. Tizen­kettőre legyenek ott a Palota­szálló mögötti Forrás-barlangban. Csak maga jöjjön, meg Ferenczi! Semmi feltűnés! Az őrnagy töltött a vizeskancsó­ból, és ivott. Aztán folytatta: — Hogy állunk a Kemecsei- üggyel? — Nem valami jól. Harminc­két utast hallgattak meg, de jó­formán egyik sem tud semmit. — Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fecske-terv rejtélyének meg­oldása megvilágítja majd a Kemecsei ügyet is. A fiaola leg­alábbis ezt mutatja ... — Őrnagy elvtárs, nemsokára kezdődik az ismerkedési est. .. — figyelmeztette parancsnokát Liszkai főhadnagy. — Megyünk, Liszkai elvtárs . . . Tehát tizenkettőkor a Forrás­barlangban. Jelszó: Bíbic! — állt fel Pálos őrnagy, s vissza­zökkentette magát a zenetanár kissé görnyedt testtartásába. Föl­vette a sétabotot, kezet fogott beosztottjaival, aztán Liszkaival együtt eltávozott... Amikor a hegyi ösvény végén már a függőkerthez értek. Pálos hirtelen megragadta a főhadnagy karját. — Odanézzen! a toronyra! — suttogta alig hallhatóan. Valami fémes tárgy viliódzott a torony tetején, s mintha egy féltest nyúlt volna ki a padlás szellőző nyílásán. — Hát ez meg ki lehet? — suttogta ismét Pálos. De a fő­hadnagy annyira meglepődött, hogy nem is válaszolt. — Liszkai elvtárs, maga csak menjen be az ismerkedési estre, aztán húsz perc múlva a szobámban talál­kozunk. Én megnézem magam­nak azt az úriembert! — Egyedül, őrnagy elvtárs? — Igen! Csak nem képzeli, hogy egy egész ezredet viszek magammal? —És ha a B. 26-06? Nagyon kell vigyázni! Pálos csőre töltötte pisztolyát. Elváltak. Az őrnagy előresietett, de a teraszon már úgy lépkedett, mint aki éppen most érkezett vissza esti sétájáról. Az üres lépcsőház­ban azonban ismét hármasával szedte a lépcsőket. A puha sző­nyeg- elnyelte léptei zaját. A harmadik emeleten kis ideig keresgélnie kellett, hogy meglelje a padlásfeljárót. Badar­ságot csináltam, jutott eszébe. Liszkai nem találhat a szobám­ban húsz perc múlva. Ki kell vámom a torony ismeretlen láto­gatóját ... A feljáró mellett ta­lált egy beszögelést, <jda tejtő­zött... Léfíét, hogy a b! 26-os? De mi keresnivalója van a toronyban? Jelzéseket ad? Hová? Kinek? Nehezen teltek a percek. Az őrnagy egyszerre szeretett volna lent is lenni, meg fent is... Vigyázni kell érre a Síposra, mert ha megérzi, hogy szorul körülötte a hurok, kíméletlen lesz. És a lány... Behálózták a szerencsétlent. Szinte elképzelhe­tetlen, hogyan tudták ilyen pon­tosan kiszámítani. Mert most már nyilvánvaló, hogy előkészí­tették ezt a találkozást, ezt a szerelmi kapcsolatot. S amint a jelek mutatják, ez a tapaszta­latlan fruska egyre inkább bele­gabalyodik. Kínos dolog lesz rendbehozni. Talán már most kellene vele beszélni... De még­sem ... Elronthatja... A gyűlö­let kiül az arcára, Sípos pedig megrémül, és esetleg abbahagy mindent... A falépcső halkan megnyikór- dult. Az őrnagy megszorította pisztolyát. Jó, hogy nem mentem fel. gondolta Pálos. Falépcsők ... tÁ&dádtMU Most vette észre, hogy rossz helyet választott magának. In­nen nem tud az arcába nézni. . . A léptek zaja egyre erős- bödött... Valószínű, hogy gumitalpú cipő van rajta. A halk, tompa puffanások csak férfi léptei le­hetnek ... Már itt van valahol Pálos feje fölött.. Most fordul az utolsó kanyarba ... Az őrnagy még jobban a fai­hoz lapult. Aztán a folyosó fé­nyében, kissé féloldalt, inkább háttal, mint profilból, feltűnt Kovács igazgató szálas alakja. Az őrnagynak sok minden nem tetszett Kovács viselkedésében, ez a találkozás mégis Váratlanul érte. Kiszáradt a torka. Most mit csináljon, utána menjen? Vagy nézze meg a padlást? Be van zárva. Megvárta, amíg az igazgató a folyósó végére ér, aztán előlépett rejtekhelyéről. Kovács lefelé tar­tott ... Liszkai már várta az őrnagyot a szobájában, és egyáltalán nem volt meglepve, amikor Pálos el­mesélte a történteket. — Ne haragudjon, őrnagy elv­társ, de én sejtettem ... Különö­sein viselkedik ez az ember... Az a táska sem tetszik nekem, amit folyton magával cipel. .. Meg ez a festészet... Valami nem stim­mel körülötte. — No, majd utánanézünk..; De ne csak őt figyeljük, mert ak­kor könnyen zsákutcába futha­tunk. Egyébként a padlásszobán Wertheim-zár van,.. — Az őr­nagy elgondolkodott. — Most ér bemegyek Síposhoz, és magamra zárom az ajtót. Három perc alatt végzek. Ha bárki jönne, álljon vele szóba, és tartsa fel. Jó han­gosan beszéljen, hogy meghall­jam. Ha véletlenül Sípos jönne, csináljon úgy, mintha valamit a szobájában felejtett volna, és in­duljon vissza. Ne szóljon hozzá, csak köhögjön egyet. Én elbújok a szekrény mögé... Minden úgy történt, ahogyan megbeszélték. Miután megbizo­nyosodtak, hogy Sipos és Éva odalenn szórakoznak, Pálos ál­kulccsal kinyitotta az ügynök szobáját, és már benn is volt. felkattintotta zseblámpáját, majd a jelzőporral telehintette a par­kettát. Aztán kis szelencét vett elő, meg egy fúvókát, és valami színtelen vegyianyaggal telefújta a porral meghintett részeket. A parketta egy perc múlva ugyanolyan sárga fénnyel ragyo­gott, mint előbb. A fehér pornak látszólag nyoma sem maradt'... Az őrnagy már éppen az ál­kulcs után nyúlt, hogy ismét ki­jusson. amikor meghallotta Lisz­kai hangját: (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom