Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-10 / 237. szám
tolna megyei népújság 1963. október 1(K Olvasónk kérdésére válaszoljuk: n gondnokság alá helyezésről és a gyámságról Majrics Lajos szakályi olvasónk kérdezi, hogy kinek a kérésére lehet valakit gondnokság alá helyezni és milyen eljárás alapján? Lehet-e minden szakorvosi vizsgálat nélkül, egyszerű ráfogással valakit terheltté nyilvánítani? A lenti -kérdésekről, a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény és a cselekvőképességről Szóló PTK rendelkezései, valamint a polgári eljárási jog szabályai rendelkeznek. Általában mindenki cselekvő- képes, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza, vagy nem zárja íd. A cselekvő- képes személy maga köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot. Ezen cselekvőképességnek egyrészt az életkor miatt, másrészt egyéb ok miatt lehetnek korlátjai, eszerint meg kell különböztetni korlátozott cselekvőképes és cselekvőképtelen személyeket. A bíróság csak az arra jogosultak kérelmére helyezhet valakit cselekvőképességet kizáró, vagy korlátozó gondnokság alá. Általában nagykorú személyeket helyeznek gondnokság alá, kiskorút csak abban az esetben, ha annak elmebeli állapota olyan, hogy a nagykorúság elérésével sem rendelkezik ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel, s ez az elmebeli állapota, vagy szellemi fogyatékosságai állandó jellegűek. A törvény értelmében a cselekvőképességét érintő gondnokság alá helyezést a gondnokság alá helyezendő személy házas- társa, egyenes ágbeli rokona, a gyámhatóság és az ügyész kérheti. Eszerint korlátolt cselekvői képességgel járó gondnokság alá helyezi a bíróság azt a nagykorú személyt, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége — elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása, vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt — tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csekként. A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatának érvényességéhez — ha jogszabály kivételt nem tesz — törvényes képviselőjének beleegyezése, vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes személy a gondnokság megszüntetésével cselekvő- képessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényessége felől. A korlátozottan cselekvő képes személy törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet bizonyos személyi jellegű, saját keresményével kapcsolatos, a mindennapi élet szokásai, szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű, vagy kizárólag előnyt tar talmazó nyilatkozatokat. A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében törvényes képviselője jár el. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem lehet semmisnek tekinteni a cselekvő- képtelen személy által közvetlenül kötött és teljesedésbe is ment olyan csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő és különösebb megfontolást nem igényel, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvő- képessége estén is indokolt lett volna. Ezek a személyek még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehetnek érvényesen olyan jog- nyilatkozatot, amely részükről ajándékozást tartalmaz, ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy jogokról ellenérték nélkül lemond. Miután a cselekvőképesség mértékének megállapítása a belátási képességtől, az elmebeli állapottól. függ, ezért a bíróságok annak megállapításánál rendszerint: elmeorvos-szatkértőt hallgatnak meg. és egyéb bizonyítást vesznek fel. aminek alapján gondos mérlegelés után hozzák meg döntésüket. A gondnokságot meg kell különböztetni a gyámság intézményétől. amit a gyakorlati szó- használatban igen gyakran össze szoktak keverni. Ezért megjegyezzük. hogy gyámság alá helyezni a kiskorú személyeket szokták, a szüléi felügyelet pótlásaként. a gyám működésében a gyámhatóság rendszeres fel-1 ügyelete és irányítása alatt áll. 49. Végül azt kérdezte, hogy mondjam meg neki, miért nem kap a harkály agyrázkódást, pedig csőrével testéhez és agyához képest legalább akkora erővel sújt a legszárazabb fára, mintha mi ötvenkilós tölgyhasábbal csapkodnánk magunkat. És mivel én azt mondtam, hogy nem tudom, elhatározta, csengetni fog. s figyeljem meg, ha ő csenget, sokkal csinosabb nő fog bejönni, mint mikor én csengettem a fürdőszobából. Az a nő, aki bejön, az majd meg fogja tudni mondani, nem úgy, mint én. Péternek igaza volt, mert Péter csengetett, s valóban bejött egy nő. Nem egészen fiatal. Péter felállt, meghajolt, s kezet csókolt neki, engem, mint barátját bemutatott. A nő nevette, és azt mondta, rendkívül jópofák vagyunk, isteni a hajunk, s Péteren isteni az ing is. — Drága kartársnő! Szoba- asszony! — szólította fel Péter. — Nyilatkozzon nekünk, hogy mi milyen madarak vagyunk, s ezt tézisekben fejtse is ki! A nő leült az asztalhoz, s úgy nevetett, hogy sokszor az asztalra dőlt. — Mondja, vagy nem? — erősködött Péter. S a nő csak kacagta: — Isteniek maguk — kacará- szott —, maguknak mindig inni kellene, mert maguk így isteniek. Péter megsértődött. — Mi nem érünk rá inni. Azért, hogy most véletlenül csudamód bekerültünk az élet sodrába, nem jelent semmit. Mert nekünk hatalmas céljaink vannak, nem kisebb, mint az emberi szellem felszabadítása. Igv van, vitézlőm? — Szó szerint, barátom! — No már most, hogy menynyire szükség van az emberi szellem felszabadítására, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy a drága kartársnő nem tud semmit! Még azt sem tudja megmondani. hogy mi — én és a barátom — milyen madarak vagyunk! — így van. vitézlő? — Szólói szóra, barátom! — És mi, hogy itt se töltsük hiába az időt, mi most a kartársnőben fel fogjuk szabadítani az emberi szellemet! A nő úgy kacagott, hogv néha a szemét törölte, S Péter ennek első lépéseként úgy határozott: megnézzük, a kartársnőnek van-e melltartója ., — Hédinek és Dórának nem volt. Hédi és Dóra a mi embeAFRIKAI VADÁSZMEZŐKÖN ERRE AZ AFRIKAI „UTAZÁSOMRA" di-. Szunyoghy Jánosnak, a Magyar Nemzeti Múzeum emlősállattáránák vezetője jóvoltából került sor. Nem kellett hozzá sem útlevél, sem vizűm, sőt még a drága hajójegyeket is megtakarítottuk. Elég volt elsétálni csütörtökön este a szekszárdi TIT-klubba és ott meghallgatni dr. Szunyoghy János előadását. Dr. Szunyoghy János 1959. végén és I960, elején Afrikában, Tanganyikában járt a magyar vadászexpedícióval, hogy felújítsa a múzeum anyagát. — Sajnos, a második világháborúban, s főleg 1956-ban tönkre ment a világhírű gyűjteményünk nagy része. Valamikor a Nemzeti Múzeumban volt a világ egyik legértékesebb természettudományos anyaga, s azt szeretnénk, ha ismét ilyen páratlan gyűjteménnyel rendelkeznénk. Ezért utaztunk Afrikába kormányunk jóvoltából, anyagi támogatásával. — mondotta bevezetőként. A terem elsötétedik, a falon megjelenik a vetítő fénye, majd egymás után sorakoznak a szebb- nél-szebb színes felvételek az egzotikumok világáról. Mindenki beleéli magát a látottakba, néhány perc. s máris együtt utazunk a hajón dr. Szunyoghy Jánosokkal Tanganyika felé. Áthajózunk a Szuezi-csatomán. A partról roppant nyomorúságos viskók, vakolatlan kőházak képe tűnik fel. néhol pedig a nyomor ellentéte: az új, modem épületóriások pompás környezetükkel, előttük luxuskocsikkal. Ezeket az európaiak építették saját maguk részére. TANGANYIKÁBAN egy kis városnézés előzi meg a vadászatot, hogy a fényképezőgép lencséje megörökítsen lehetőleg minden látványosságot. Igen ám, de amikor előkerül a fényképezőgép, hogy a jellegzetes utcán megörökítsen egy gyermeket, vagy mondjuk fiatalasszonyt, baksisért tartják a markukat, különben szó sem lehet a fotografálásról. Még a fényképezés is pénzbe kerül. Terepjáró autóra száll az együttes és úttalan utakon megindul a rezervátum felé. hogy puska végre kerítsen minél több példányt Afrika állatvilágából. A ..kalauz” fehér vadászmester, aki teljes felelősséggel tartozik a vadászvendégek biztonságáért. Ha a vadászvendég elvéti a lövést, néki pontosan célba kell találnia, különben ott maradnak. Sok vadász űzetett már életével a lövés elhi házasáért. A kocsiban állva kémleli a vidéket a bennszülött néger. Ö veszi észre elsőnek a vadat, s azonnal jelenti, hogy a vadászvendég, ha nem is lő, legalább gyönyörködhessen. Puskavégre kerül az első kafferbivaly. Sikerül a motor segítségével felrakni a platóra. A másik azonban rossz helyen esett el, kénytelenek voltak kézi erővel megpróbálkozni a több mázsás állat felrakásával. Másik alkalommal oroszlánvadászatra indultak. Találtak is békésen szendergő oroszlánpárt. Kiderül azonban, hogy kifogyott a gépből a film, márpedig jó lett volna előbb megörökíteni élve is az oroszlánpárt. — Sebaj — így a vezető. — Hazamegyünk filmért. Megvárnak ezek bennünket. Az oroszlán, ha egyszer lefekszik, sokáig pihen. Vissza is értek egy óra múlva a filmmel, az oroszlánok valóban megvárták a fotografálást. Több hónapos vadászat, nehéz munika után aztán ismét hajóra szállt az expedíció, hogy hazatérjen a gazdag zsákmánnyal, és gyarapítsa a múzeum anyagát. (Az előadásra és a képek bemutatására a múzeumi hónap keretében került sor a TIT rendezésében.) B. F. VÉGH ANTAL* HOLNAP VASÁRNAP ffiriirmimnffiirrriinnififiiuiiiiiiiiiR reink, mert a XXII. kongresszus óta nem hordanak melltartót, s ezáltal lényegesen szabaddá vált számukra a légzés. — Hogy? A kartánsnő nem a mi emberünk, s nem él a kongresszus szellemében ? — Sőt! Meg sem engedi, hogy egy rendkívül egyszerű és szerény vizsgálatot tartsak ezzel a böcsületes magyar kezemmel? Amely még soha az életben senkinek nem ártott... — Jó, kartársnő, ezt bizonyára meg fogja bánni. — mondta Péter. s visszafeküdt az ágyra. A nő elment az ajtóig s onnan kacagta. — Ha akarják — ajánlotta —, beküldőm Klotildot. Klotild egy isteni nő, s meg fogja mondani. — Drága kartársnő — és Péter mozdulatlanul feküdt az ágyon —, drága kartársnő, nekünk igazán mindegy. És Klotild bejött. Klotild isteni nő. Fekete pulóver van rajta. Rendkívül fiatal, s az alakja — Péter azt mondta, sokkal alkalmasabb, mint bárkié arra, hogy meghatározhassa róla a szépség modem fogalmát. — Mondják csak úgy, hogy Tilda — mondta ő, s az ágyra ült. Utána hozzám jött, a cipőt lehúzta, s a lábomat feltette az ágyra. — Mondja meg kartársnő —, kérte Péter —, no csak mondja meg, ezen a nyáron mi fogja csókolni a Jani és Geda popsiját? No. csak mondja meg! Tilda nem tudta. Isteni nő ez a Tilda, s nem tudja, mi fogja csókolni nyáron a Jani és Geda popsiját! — No, csak most mondd meg. vitézlő! Hát osak most mondd meg! — Nem kell arról olyan sokat beszélni — mondtam. Nyáron a Geda és a Jani popsiját a Balaton hús hullámai fogják csókolgatni. — Aranyosok vagytok — mondta Tilda. — Mi nem vagyunk aranyosok, Tilda — ellenkezett Péter. Tilda végignyújtózott, nagy, vaskos mellei előre feszültek, a combjáról egészen felhúzta a fekete szoknyát, amikor újra leült. Térdei fehérek voltak, s puha lustasággal feküdtek egymáson. — Te édes kis Tilda, meg kell nézni, hogy... — s Tilda kigombolta a pulóverje gombjait fent- ről leíelé. egészen az utolsó kettőig. S Tildán nem volt melltartó, sőt a kombinéja sem látszott. Nagy, kosárszerű mellei kibuktak a fekete pulóver közül. — Nem szabad nézni — mondta nevetve ... S Péterrel mi is nevettünk. — Vitézlő. csudamód bekerültünk az élet sodrába. — Barátom, ha az embert egyszer a hátára kapja az élet... S Péter megkérdezte Tildát, mondja meg, holnap mije kerül az özvegynek a mi popsink alá. — Ne vacakoljatok, fiúk — mondta Tilda —, nem vagytok ti olyan buták, mint amilyennek mutatjátok. — Mi nem lehetünk buták — szavalta Péter —, mi az emberi szellem felszabadítására tettük fel az életünket, én és a barátom, s mi azt véghez is fogjuk vinni! — Ne. ne marháskodjatok — sértődött Tilda. — Ha marhás- kodtok, itthagylak benneteket a frászba. Egyik lábáról a másikkal lenyomta a tűsarkú cipőjét, felkuporodott Péterhez az ágyra. — No, ugye, tudtok ti okosok is lenni! Ha nem mindig ilyen marhaságokon törnétek a léjete két, egész elfogadható legénykék lennétek mind a ketten. — Különben biztos, ami biztos, bár most Margó van szolgálatban mondta s rám kacsintott, felkelt az ágyról, lekattintotta a villanyt, s bezárta belülről az ajtót. Amikor jött vissza, melleit szabadon és egészen megvilágította az utcáról besütő fény. Nagyok, duzzadok, fehérek voltak. Aztán én nemsokára úgy ereztem, mintha nehéz súly húzná le a szemem pilláját. * — Csípj meg vitézlő! — üvöltött Péter, s ahogy felnéztem, láttam, a szobában teljesen világos van. — Szétnyomja valami — mondta. — Hasgat — feleltem rá. — Zúg, mintha bottal ütnék. — Agyam minden sejtjén mázsás súlyok vannak. — Hasgat és feszít, mintha perceken belül széjjelrobbanna. — Azonos diagnózis — mondta Péter. — Barátom, mi élünk? — kérdeztem őt. — Ha valamilyen szentséget ismersz, jöjj, és csipd meg a karom, hogy eszméljek! — Nem működnek a reflexeim, vitézlő! Aztán nagy erőlködéssel sikerült felkelnünk. Péter az asztal felé jött, kezével az ágy szélét fogta, és utána székbe támaszkodott, úgy jutott el egészen az asztalig. Én a sez- lonon tapogattam végig, s leültem egy székre az asztal másik oldalánál. — Mi vagyunk itt egymással szemben, vitézlő? — kérdezte Péter, s szemével nagyon messzire nézett. — Te, te vagy barátom, de vajon én, én vagy ok-e? A fejünket az asztalra hajtottuk. (Folytatjuk) Megjelent a Társadalmi Szemle októberi száma A Társadalmi Szemle legújabb száma első helyen Lakos Sándor „Vitáink és a szocializmus építése” című cikkét közli, amely arról szól, hogyan függnek össze a kínai vezetők helytelen nézetei a szocialista építés szerepéről vallott helytelen felfogásukkal. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom 45. évfordulójára Hajdú Tibor írt cikket, kiemelve benne a tömegek forradalmi fellépésének döntő jelentőségét. A lenini normák érvényesüléséről, a megyei és járási pártbizottságokban megvalósult kollektív vezetés eredményeiről Bárányos József cikkét olvashatjuk. Huszár Tibor tanulmánya az erkölcs fejlődéséről, ennek folyamatosságáról, és egyben szakaszosságáról szól. A „Szemle” rovat arról nyújt tájékoztatást: hogyan hasznosítják műszaki szakembereik munkáját a kohó- és gépipari üzemek. Tordai Zádor konzultációs cikke röviden ismerteti az egzisztencializmus lényegét és a marxizmusnak ezzel a polgári filozófiával szembeni állásfoglalását. A „Nemzetközi Szemle” rovatban a francia gyarmatosítóktól megszabadult Álgéria fejlődését elemzi Várko- nyi Tibor tartalmas cikke, A testvérpártok folyóiratai közül most a ..Cuba Socialista” idei számaiból ad szemelvényeket a Társadalmi Szemle. A folyóiratot könyvismertetések egészítik ki. továbbá a „Tájékozódás” című rovat, amely a külföldön felmerülő, figyelmet érdemlő kérdésekről ad rövid tájékoztatást.
