Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
5? ®ÖLNÄ MEGYEI NEPÜJSÄG 1963. oSióSer 2S. A képviselők kérdésnek — a miniszterek válaszolnak * (Folytatás az X. oldalról) ügyi bizottságok munkájáról, betöltik-« a bizottságok feladatú- lat? Dr. Doleschall Frigyes, egészségügyi miniszter válaszában beszámolt, arról, hogy az eddigi tapasztalatok általában kedvezőek. A közegészség- ügyi és járványügyi bizottságok többsége részletesen foglalkozik az egészségügy számos napirenden szereplő kérdésével, például egy-egy terület ivóvíz-ellátásának javításával, a kereskedelem higiéniájával, a tbc-elleni küzdelem aktuális tennivalóival és az iskolaegészségügy problémáival. Tárgyalásaik alapján számos bizottság dolgozott ki javaslatot, többek között az üzemek munkaegészségügyi ellátására és a gümőkór elleni küzdelem hatékonyabbá tételére. A miniszter elmondotta azt is, hogy különösen a Bács-Kiskun megyei, a Győr-Sopron megyei, a Hajdú-Bihar megyei, a Komárom megyei és a Nógrád megyei közegészségügyi- járványügyi bizottságok dolgoznak eredményesen. Meggyőződésem — fűzte hozzá —, hogy e viszonylag fiatal szervek munkájuk tervszerűbbé tételével, az eddiginél elmélyültebb vizsgálódásokkal és felmérésekkel még több segítséget nyújthatnak az ország közegészségügyi és járványügyi viszonyainak javításához. A választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés elfogadta. Dr. Móricz Virág, Pest megyei képviselőnő a pénzügy miniszterhez és a művelődésügyi miniszterhez interpellált: — Ebben az évben az ország napközis csoportjaiban 190 000 gyermeket foglalkoztatnak. Tudom, ellátásuk hatalmas összegbe kerül, mégis arra kérem az illetékes miniszter elvtársakat, a lehetőségekhez mérten biztosít- Lsanak megfelelő összeget a költségvetési előirányzatokban a napközik felszerelésének kiegészítésére, az úgynevezett munka-foglalkoztatásokhoz szükséges játékok, könyvek, diafilmek stb. vásárlására. Mentesíteni kellene a napközikben dolgozó nevelőket az olyan „melékmunkától” is, mint például a konyha vezetése. Azokban az iskolákban ugyanis, ahol csak három napközis csoport vagy ennél kevesebb veszi igénybe az étkezést, a konyha gazdája maga a pedagógus. Az interpellációra — Timár Mátyás pénzügyminiszterrel egyetértésben llku Pál, művelődésügyi miniszter válaszolt. Elmondotta, hogy míg 1957- ben az országban 1944 napközis csoportot tartottak számon, addig ma már 4459 ilyen csoport működik. 1957-ben a napközikben 3712 volt az alkalmazotti létszám, ma már csaknem nyolc és félezer. Számottevően emelkedtek a fenntartási költségek is. — A gyors fejlődés ellenére sem vagyunk megelégedve az eredményekkel és tudjuk, hogy az igények még nagyobbak. A további előrelépéshez azonban rendkívül jelentős összegek kellenek — mondta a miniszter. — Államunk évente 2700 forintot költ egy-egy napközi otthonban levő gyermekre, ebből a szülők átlagosan évi 850 forintot térítenek meg. Igaza van az interpelláló képviselőnőnek: a napközi otthonok felszerelése ma még korántsem kielégítő. ígérhetem, hogy az 1964. évi költségvetés összeállításakor erre figyelemmel leszünk s megkeressük az útját-módját annak, hogyan teljesíthetjük a jogos kérést. Ilku Pál elmondotta azt is, hogy a lehetőségekhez mérten I igyekeznek javítani a napközi; otthonokban dolgozó pedagógusok munkakörülményeit. A többletmunkát — ha egyelőre szerény keretek között is — anyagilag is elismerik. A miniszter megjegyezte, hogy a napközis otthonokban dolgozó nevelők havi jövedelme általában 300—350 forinttal magasabb, mint az iskolában működő, hasonló korú és képzettségű pedagógusoké. További fizetésemelésről azonban csak akkor lehet szó, ha napirendre kerül az egész pedagógus-társadalom bérrendezése. A választ dr. Móricz Virág és az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Placskó Uózsefné, Zala megyei képviselő interpellációjában azt tette szóvá, hogy kevés a korszerű gáz-tüzelőberendezés, s bár jónéhány prototípus elkészült, a sorozatgyártás még mindig nem kezdődött meg. Dr. Lévárdi Ferenc, nehézipari miniszter az interpellációra válaszolva elmondta, hogy a látszólag egyszerű kérdés megoldásában hat főhatóság is érdekelt: az Országos Tervhivatal, a KGM, a Nehézipari Minisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium és a fővárosi tanács. A háztartási gázkészülékeket eddig a fővárosi tanácshoz tartozó, gázkészülékeket gyártó vállalat állította elő. Ezek a készülékek azonban kizárólag a városi gáz felhasználására alkalmasak. A szakemberek megkezdték a földgáz-tüzelésű berendezések kikísérletezését, elkészült néhány prototípus is. A gázkészülékgyártó vállalat azonban a növekvő igényeket még a városi gázt használó készülékekből sem tudja kielégíteni, ezért a földgázzal működő készülékek gyártását ezideig nem kezdték meg. A megfelelő profil kialakításával és a fejlesztési feladatok megoldásával ebben az évben a Kohó- és Gépipari Minisztériumot bízták meg. Egyidejűleg a Salgótarjáni Tűzhelygyárban meg is kezdték a gázkészülékek előállítását, ahhoz azonban, hogy az igényeket kielégíthessék, a Salgótarjáni Tűzhelygyárban körülbelül 130 millió forintos beruházást kell megvalósítani. A készülékek hazai gyártásának meggyorsításáig a háztartási gázkészülékeket az illetékesek importból kívánják biztosítani, gondot okoz azonban, hogy a földgázra alkalmas készülékeket nehéz beszerezni. A választ az interpelláló képviselőnő és az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Bodonyi Pálné, Dudapesti képviselő interpellációját azzal kezdte: Az ötéves terv korszerű kenyérgyár létesítését írja elő Budapesten. Az élelmezésügyi minisztertől tájékoztatást kért a kenyérgyárral kapcsolatos munkálatokról. Kovács Imre, élelmezésügyi miniszter elmondotta, hogy a napi 45 tonna teljesítményű kenyérgyár tervezését az idén befejezik. 1964-ben megkezdődik a gyár építése és az új üzem 1966-ban kezdi meg termelését. A beruházásokra ösz- szesen 35 millió forintot költenek. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az ország- gyűlés tudomásul vette. Czigler Elek, Szabolcs-Szatmár megyei képviselő egyes mezőgazdasági gépek tartalékalkatrész-ellátásával kapcsolatban tett fel kérdést a j földművelésügyi . miniszternek. Mint mondotta, nemcsak a külföldi, hanem egyes hazai gyártmányú gépekhez sem mindig lehet tartalókalkatrészt kapni. Szó- vátette azt is, hogy gyakran néhány forintos, kisebb alkatrészeket csupán a nagyobb értékű géprésszel egybeépítve árusítanak, s így a termelőszövetkezet a többszörösét kénytelen fizetni a valóban szükséges összegnek. Megkérdezte azt is. hogy a megye mezőgazdasága számíthat-e a közeljövőben több kisgépre, mint például egyirányú tárcsákra, palántázógépekre. silózókra, műtrágyaszórókra. Losonczi Pál, földművelésügyi miniszter elmondotta, hogy a mezőgazdaság gépesítésére az idén 3,2 milliárd forintot költenek. Elsősorban a talajművelést, az aratást és a nehéz fizikai munkát igénylő kaszálást igyekeznek gépesíteni. Egyelőre többre nem futja, s így egyes mezőgazdasági munkákat még egy ideig a hagyományos eszközökkel kell elvégezni. A tartalékalkatrész-ellátást is igyekeznek javítani. Az idén például a tavalyinál 30 százalékkal több gépalkatrészt kap a mezőgazdaság, néhány esetben azonban még mindig nem lehet hozzájutni a szükséges gépalkatrészhez. Ennek egyik oka, hogy a mezőgazdasági gépek jelentős része külföldről származik, s előfordul, hogy a pótalkatrészek késve érkeznek meg. A hazai gyártmányú gépek alkatrészeinek utánpótlását azonban meg kell és meg is lehet oldani. A Földművelésügyi Minisztérum elsősorban azzal igyekszik segíteni az alkatrészellátáson, hogy gépjavító vállalatai nagyobb meny- nviségű alkatrészt állítanak elő. Majdnem háromszor annyit, mint 1961- ben. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az ország- gyűlés tudomásul vette. Gazsó Sándor, Zala megyei képviselő a közlekedés- és postaügyi, valamint a nehézipari miniszterhez interpellált a gépjárművek pótalkatrész- és gumiabroncs-ellátásnak javítása érdekében. A képviselő elmondotta, hogy a zalaegerszegi autóközlekedési vállalat bizonyos típusú pótalkatrészek és gumiabroncsok hiánya miatt nem tudja maradéktalanul ellátni feladatát. Kérte, hogy Zalaegerszegen létesítsenek gépalkatrész-kereskedelmi kirendeltséget. Kossá István, közlekedés- és postaügyi miniszter válasza: — Az alkatrész-ellátás nemcsak Zala megyében, hanem az ország más részein is probléma és nemcsak a járműveknél, hanem — mint erről az országgyűlésen is több ízben szó volt — más gépeknél is. A legtöbb nehézség a külföldi gépkocsiknál merül fel, de most akadozik a hazai gyártmányú alkatrészek biztosítása is. Az ok olyan szervezési hibákban keresendő, amelyeknek megszüntetésére már készülnek az intézkedések. A jelenleg még érvényben lévő tervezési módszer szerint ugyanis az egész évi alkatrészigényt az előző év első negyedében kell bejelenteni, ennyivel előbb azonban az igényeket még nem lehet pontosan felmérni. Különösen így volt ez 1962. elején, amikor nem számolhattunk a járműveket is nagyon igénybe vett 1962— 63-as téli időjárással. A raktárak ezért már az év folyamán kiürültek, s pótrendeléseket kellett feladni, amelyeket a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai elismerésre méltó módon teljesítenek is. Ennek eredménye, hogy a legutóbbi hónapban már jelentősen csökkent a pótalkatrész-hiány miatt álló gépkocsik száma és a rendelések folyamatos teljesítésével további javulás várható. Kossá István végül elmondotta: a pótalkatrész-ellátás problémáinak gyökeres megoldása érdekében intézkedés készül a tervezési metodika módosítására. Ami konkrétan a gépjárművek kérdését illeti, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a harmadik ötéves tervben megszervezi az országos autóalkatrész-ellátó hálózatot, s ennek keretében sor kerül a képviselő által kért zalaegerszegi kirendeltség felállítására is. Rameisl Ferencné, Baranya megyei képviselő azzal a kérdéssel fordult a művelődés- ügyi miniszterhez: szerepel-e a művelődésügyi minisztérium közeli, vagy távlati tervében a gyógypedagógiai nevelésre és ápolásra szoruló gyermekek jelenlegi súlyos elhelyezési problémájának megoldása. Konkrétan: lesz-e lehetőség a férőhelyek bővítésére, vagy új intézmények létrehozására? Illcu Pál, művelődésügyi miniszter válaszában elmondotta, hogy a minisztérium terveiben szerepel a gyógypedagógiai oktatásra és nevelésre szoruló gyermekek elhelyezési gondjainak megoldása. Az ilyen oktatást és nevelést igénylő gyermekek 50 százalékát bentlakásos intézetekben kívánják elhelyezni, a másik 50 százalék neveléséről és oktatásáról pedig bejárásos intézetekben kívánnak gondoskodni. Elmondotta a miniszter, hogy az utóbbi időben megszaporodott az új létesítmények száma. 1964- ben befejezik a kőszegi gyógypedagógiai intézet rekonstrukcióját. Erre a munkára több mint 50 millió forintot költenek. Befejeződött a somogyvári gyógypedagógiai intézet építése. Ez évben kezdődött meg Budapesten a nagyothallók általános iskolájának építése 23 millió forint költséggel. Építik már a debreceni gyengén látók általános iskoláját is. Erre 13 millió forintot költenek. 1965- ben kezdik meg Vácott a süketnéma kisegítő iskola építését, mintegy 10 millió forint beruházási hitellel. A tervező munka már folyamatban van. Ezenkívül sok kisebb beruházást valósítottak meg ebben az esztendőben; Nyíregyházán hat tantermes, Miskolcon nyolc tantermes és Győrött ugyancsak nyolc tantermes új gyógypedagógiai iskolát építettek. A miniszter befejezésül kijelentette, hogy az építkezéseknek ezt , az ütemét a minisztérium — anyagi erőihez mérten — fokozni szeretné és így remélhető, hogy ezt a problémát belátható időn belül megoldják. A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az ország- gyűlés tudomásul vette. Gazsó Sándor interpellációjának második részére Dr. Lévárdi Ferenc, nehézipari miniszter válaszolt. Elmondotta, hogy a gumiabroncsokból az országos gumiipari vállalat teljesítette esedékes tervét. s az előirányzott mennyiséget a kereskedelem rendelkezésére bocsátotta. Sőt, az autó- közlekedési vállalatoknak már a harmadik negyedévben leszállított 1000 olyan gumiköpenyt, ami csak a negyedik negyedévi tervben szerepel. A miniszter bejelentette: tudomása szerint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium keretemelési kérelemmel fordult az Országos Tervhivatalhoz. ahol most foglalkoznak a probléma megoldásával. Dr. Lévárdi Ferenc a továbbiakban elmondotta: az Országos Gumiipari Vállalat, ismerve az autóközlekedés nehéz helyzetét, a vidéki útviszonyokhoz legalkalmasabb köpenyekkel elégíti ki az autóközlekedési vállalatok igényeit. Ezen túlmenően állandóan javítják a gumiabroncsok minőségét, így ezek élettartama is nő. A Nehézipari Minisztérium felkészült a tehergépkocsikhoz szükséges köpenyek gyártásának mennyiségi fejlesztésére is, s jövőre 20—25 százalékkal tud többet előállítani. Ennek feltétele az import-nyersanyag biztosítása, aminek érdekében már megkezdődtek az előkészületek. A válaszokat mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés elfogadta. Szapor Kálmán, Vas megye képviselője a megye ! tanácsi építőiparának anyagellátási nehézségeivel kapcsolatban intézett kérdést az építésügyi miniszterhez. Elmondotta, hogy az utóbbi időben többféle építőanyag késve, vagy egyáltalán nem érkezik meg. Szóvátette. hogy véleménye szerint az építőanyagot értékesítő vállalatok a minisztérium építőiparát előnyben részesítik a tanácsi iparral szemben. Trautmann Rezső, építésügyi miniszter válaszában elmondotta, hogy a szállítási nehézségek ellenére mind az ÉM. vállalatait, mind a tanácsi vállalatokat igyekeztek ellátni építési anyagokkal. Vas megye tanácsi építőipárának például szeptember 30-án téglából 92 napi készlete tolt. A betonáruk nagy része is rendelkezésre áll. Néhány fajta építőanyagból ebben a megyében is, és másutt is hiányok voltak, amit a minisztérium igyekszik sürgősen felszámolni. Egetett mészből például országosan estik 98 százalékban tudták kielégíteni az igényeket. Vas megye ennél az átlagnál kevesebbet* szükségletének mindössze 89 százalékát kapta. Ennek az az oka, hogy a megye körzetéhez tartozó mészüzem csak 80 százalékra teljesítette tervét.' Fennakadások voltak a betoncsövek szállításában is. A minisz+érium intézkedik, hogy jövőre ne ismétlődjenek meg hasonló zavarok. Hangsúlyozta, hogy az Építésügyi Minisztérium szigorúan megköveteli értékesítő szerveitől, hogy a rendelkezésre álló készleteikből megkülönböztetés nélkül lássák el mind az ÉM.* mind a tanácsok építőiparát. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a választ egyhangúlag elfogadta. Horváth Károly, budapesti képviselő a 15 éves lakásépítési programmal kapcsolatban interpellált. A többi között elmondta: helyesnek tartaná, ha a lakásépítés távlati tervét ötéves és éves tervekre, sőt területileg is lebontanák. Dr. Ájtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke hangsúlyozta, hogy a 15 éves lakásépítési program reális, és végrehajtása — az idén felmerült nehézségek ellenére is — bizonyosra vehető. Válasza további részében részletesen szólt a lakásépítés különböző oroblé- máiról és bejelentette, hogy a kormányzat már 1964-ben gyorsítani kívánja a lakásépítkezésekhez kapcsolódó, úgynevezett járulékos beruházásokat, az új telepek ellátását szolgáló létesítmények építését is. A tervhivatal elnöke ezután arról beszélt, hogy a 15 éves lakásépítési programot egyelőre nem tudják úgy felbontani, ahogy az interpelláló képviselő kérte, mert a távolabbi évek részletes tervadatai még nem állnak rendelkezésre. Az országgyűlés szombaton befejezte munkáját. Az ülésszakot az elnöklő Vas« Istvánné zárta be.
