Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

1983. oürtőber 93. TOLmt MEGYEI NlPÜJSÄG 3 Hruscsov válaszai a külföldi újságírók kérdéseire Hruscsov szovjet kormányfő pénteken a Kremlben beszélge­tést folytatott a szovjet újság­írók szövetségének vendégeként Moszkvában tartózkodó több mint ötven afrikai, latinamerikai, ázsiai, és európai újságíróval, va­lamint az újságírók harmadik vi­lágtalálkozóján részt vett kül­döttségek Szovjetunióba érke­zett tagjaival. Az újságírók harmadik világ- találkozójának jelentőségére va­lamint arra a kérdésre, hogy mi mozdíthatja elő a népek akara­tát kifejezésre juttató szabad sajtó megteremtését, különösen a fejlődésben lévő országokban, ■Hruscsov részletesen ismertette a sajtónak, mint az osztály harc eszközének a tőkés országokban betöltött szerepét, rámutatott ar­ra, mennyire a saját érdekük szolgálatára használják fél a tő­kés országok uralkodó osztályai a tömegeket befolyásoló sajtót, rádiót, és televíziót. Ezért rend­kívül fontos a dolgozók, s a füg­getlenségükért harcoló népek számára, hogy meglegyen a saját sajtójuk, rádiójuk, televíziójuk, amelyek segítségével harcolhat­nak az imperializmus és a gyar­mati rendszer ellen — mondotta. — A különböző irányzatokat követő újságírók is közös állás­pontra helyezkedhetnek a béké­ért és a békés együttélésért, a le­szerelésért, a vitás kérdések bé­kés megoldásáért folytatott harc kérdéseiben — állapította meg a továbbiakban a szovjet kormány­fő, majd leszögezte: — A kommunista és a bur- zsoá ideológia között harc folyik, amely tovább fog erősödni és szélesedni. Meggyőződésünk, hogy ez a harc azoknak az erőknek a győzelmével végződik, amelyek a legélenj érőbb, a leghaladot- tabb eszmét, a marxizmus— leninizmust képviselik. Ami a nemrég függetlenné vált, fiatal, fejlődésben lévő országo­kat illeti, ott a fő feladat a teljes gazdasági függetlenség kivívása és a neokolonialista törekvések meg­hiúsítása. Ezeknek az országok­nak a népei azért harcolnak, hogy megfosszák a volt gyarmatosító­kat, kizsákmányolókat és kiszol­gálóikat a termelési eszközöktől. Meg kell azonban fosztani őket a sajtó, a rádió és a televízió terén gyakorolt ural­muktól is, s ekkor a sajtó ténylegesen a dolgozó népet fogja ott is szolgálni. fl moszkvai szerződés A moszkvai részleges atom- csend-szerződés jelentőségére, a szovjet kormánynak a leszerelési tárgyalások előmozdítása érdeké­ben teendő lépéseire vonatkozó­lag egy kameruni és egy nepáli lapszerkesztő, továbbá az NDK újságíróküldöttségének tagjai és Siklósi Norbert, a Magyar Újság­írók Szövetségének főtitkára ré­széről feltett kérdésekre válaszol­va Hruscsov kifejtette: — A moszkvai szerződés meg­kötése előmozdította a nemzetkö­zi feszültség bizonyos fokú eny­hülését. Mindamellett jó, ha he­lyesen értékeljük e nemzetközi egyezményt és nem túlozzuk el jelentőségét. A nukleáris fegyver- kísérletek részleges eltiltása még nem leszerelés, még csak nem is befolyásolja a fegyverkezési haj­szát, — jelentette ki Hruscsov — mert a nukleáris fegyverkezési verseny, az eddigi nukleáris kí­sérletek alapján sajnos tovább folyik. Ezen kívül a földalatti nukleáris robbantások révén folytatódik a nukleáris fegyverek tökéletesítése. A fentiekre azért mutattam rá, hogy a moszkvai szerződés jelentőségének értéke­lése ne vezessen a leszerelésért, a háború megakadályozásáért sík- raszálló erők morális és szellemi leszerelésére. Az általános, teljes leszerelés kell ahhoz, hogy meg­szüntessük a háborút, mint az ál­lamok közötti vitás kérdések megoldásának eszközét. A fő akadály az, hogy az imperialisták nem akarnak leszerelni, félnek a leszere­léstől. Ezért a leszerelési tár­gyalásokon az imperialista hatalmak képviselői kiagyalt kérdésekkel hozakodnak elő, olyanokkal, amelyekről ma­guk is tudják, hogy meg- oldhatatlanok. — Itt van például az idegen te­rületeken állomásozó csapatok ki­vonásának kérdése. Az idevágó javaslat megvalósítása természe­tesen nem jelent leszerelést, de jó kezdet lenne a leszerelési tárgya­lásokhoz, egyéb kérdésekkel kap­csolatos megállapodásokhoz. Tár­gyaló partnereink azonban még ehhez sem hajlandók hozzájárul­ni. — Mindamellett a leszerelés megoldható feladat. Megoldásához mindazoknak fokozott erőfeszíté­seire van szükség, akik e cél el­éréséért küzdenek. A népeknek nyomást kell gyakorolniok a le­szerelést ellenző kormányokra — mondotta Hruscsov, majd megál­lapította: — Az utóbbi években mérhe­tetlenül megnövekedett a népek­nek a leszerelésért, a nukleáris háború ellen indított mozgalma. Nem kétséges, hogy mindazok, akiknek becses a béke ügye — köztük a haladó újságírók is —, még jobban egyesítik erőfeszíté­seiket. R német probléma és a háborús veszély Egy perui és egy kolumbiai lapszerkesztő a német béke- szerződés megkötése és a ber­lini kérdés megoldása érdeké­ben tervezett lépésekről kért fel­világosítást. Hruscsov válaszában kifejtette, hogy a nyugatnémet kormány­körök tovább folytatják az or­szág fokozott militarizálására irányuló politikájukat. Nyugat- Németország területe szinte ka­tonai táborrá vált, ahol majd­nem egymillió katona van fegy­verben. A bonni kormány min­dent elkövet, hogy nukleáris fegyvert szerezzen hadserege számára. A nyugatnémet mili­taristák és revansisták továbbra is arról ábrándoznak, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ságra is kiterjesztik rendszerü­ket Hruscsov kifejezte reményét, hogy a nyugatnémet lakosság körében akadnak erők, ame­lyek meg tudják fékezni a militaristákat és a revans- v ágyókat. — A Szovjetunió elsőrendű jelentőséget tulajdonít a német békerendezés problémájának, a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok kulcskérdésének tartja ezt a problémát. A szovjet kormány javasolja, hogy kössék meg a német békeszerződést és ennek alapján rendezzék a nyugat­berlini helyzetet. Ez az indít­vány annak a reális ténynek a figyelembevételén alapszik, hogy két önálló szuverén német ál­lam létezik, és van egy külön politikai képlet: Nyugat-Berlin. — A szovjet kormány állandó erőfeszítéseket tesz a német békerendezéssel összefüggő kér­dések megegyezésen alapuló megoldására. Ha a nyugati hatalmaknak valóban érdekük a nemzet­közi feszültség enyhülése, akkor a valóságnak megfele­lőbb álláspontra kell helyez­kedniük e kérdések kezelé­sét és megoldását illetően. A Zycie Warszawy szerkesztő­jének és a Lengyel Távirati Iroda (PAP) igazgatójának, a sokoldalú NATO-atomerőre vonatkozó kér­déseire válaszolva Hruscsov ki­jelentette: — A NATO sokoldalú nukleá­ris erőinek megteremtése nyo­mán elkerülhetetlenül fokozód­nék a termonukleáris háború kitörésének veszélye. Bármilyen feltételek mellett történnék meg e aukleáris erő létrehozása, bár­milyen magyarázatot is fűznének hozzá, maga az a tény, hogy a NATO nukleáris erői sokolda­lúak lennének, önmagáért be­szélne, azt jelentené, hogy a nyugatnémet fél. vagyis a leg- elvakultabb legagresszívebb re- vansvágyó fél hozzájutna a nuk­leáris fegyverhez. Ez pedig csak fokozná a termonukleáris háború kitörésének veszélyét. Egy brazil lapszerkesztő a Var­sói Szerződés és az atlanti pak­tum tagországai közötti megnem­támadási szerződés megkötésének kilátásairól érdeklődött. Hruscsov válaszában hangsú­lyozta, hogy a megnemtámadási szerződés megkötése nem okozna kárt egyik félnek sem, sőt ellen­kezőleg, megnövekednék mind­egyik fél biztonságérzete. A meg­nemtámadási szerződés béke- paktum lenne a nukleáris fegy­verrel rendelkező felek között — Nem forog fenn semmiféle nehézség e szerződés megkötésé­nek formáját illetően sem — je­lentette ki a szovjet kormányfő, majd furcsa logika szüleményé­nek nevezte azt az állítást, hogy a Varsói Szerződés országainak nagyobb érdekük fűződik e szer­ződés megkötéséhez. — Közismert tény, hogy a NATO-hoz tartozó és a Var­sói Szerződéshez tartozó or­szágoknak egyaránt vannak nukleáris bombáik, amelyek­nek hatása egyforma — mon­dotta. Ennél fogva reálisan kell felbecsülni a modern háború összes következmé­nyét. Könnyű háborút indí­tani, de nehéz megállítani. [ Az imperialista urak is jól ten- . nék, ha józanul értékelnék ezt a tényt. Világos, hogy a megnem­támadási szerződés megkötése mind a Varsói Szerződés, mind a NATO tagállamainak sőt, nem­csak ezeknek az országoknak, hanem a világ minden más orszá­gának is érdeke. Argentin és bolgár újságírók kérdésed nyomán Hruscsov ki­fejtette a szovjet kormány állás­pontját az algériai—marokkói határviszályról. Kijelentette, hogy a szovjet kormányt aggodalom­mal tölti el a két arab állam konfliktusa. — Ha behatóbban vizsgáljuk az ügyet —, folytatta — kitűnik, hogy gyökerei az egyszerű határ­viszálynál sokkal mélyebbre nyúl­nak. A monopolista körök a leg­különbözőbb intézkedésekkel pró­bálják megakadályozni a gyar­mati elnyomás alól felszabadult népek előrehaladását, biztosítani gazdasági uralmukat a felszaba­dult országokban és ezeket az országokat megtartani a kapitalis­ta rendszerben. Az imperialisták most örömmel dörzsölik kezüket és mindenképpen szítják, élezik ezt a konfliktust. A fegyveres konfliktus csak az imperialisták malmára hajtja a vizet, mert ezek a két ország belügyeibe való beavatkozásra igyekeznek felhasználni a helyze­tet. — Ez a konfliktus teljes mér­tékben ellenkezik a két szomszé­dos arab ország népeinek nemzeti érdekeivel, fenyegeti a biztonsá­gukat elvonja kormányaik fi­gyelmét a politikai és gazdasági függetlenség megszilárdításával kapcsolatos halaszthatatlan fel­adatokról és komoly kárt okoz az afrikai államok egységének és szolidaritásának. Hruscsov kijelentette, hogy a szovjet kormány véleménye szerint minden vitás kérdést, köztük a határkérdéseket is az érdekelt ' felek közvetlen, békés tárgyalásai útján kell rendezni. Ugyanez vonatkozik Marokkó és Algéria jelenlegi konfliktusára is. Kenyai és angolai újságírók kérdéseire válaszolva Hruscsov ki­jelentette, hogy a szovjet kor­mány és á szovjet nép mély- rokonszenvyel kíséri Kenya, illet­ve Angola népének ’hősies, sok' áldozattal járó harcát a gyarmati elnyomás megszűnéséért és füg­getlenségéért. Egy perui újságírónak a latin­amerikai népek szabadságharcá­val kapcsolatos kérdésére vála­szolva Hruscsov kijelentette: — A gyarmati elnyomás alatt élő népeknek vagy a monopoltő- ke uralma alatt álló országok dolgozóinak felszabadulásukért vívott harca és a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttélése teljesen különböző fo­galom, a kettőt nem szabad ösz- szekeverni. A békés együttélés fogalma a különböző társadalmi rendszerű államok közötti viszonyt határoz­za meg. A különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttélése lehetséges, és szükséges. Ez azon­ban semmi esetre sem jelenti azt, hogy békés együttélésnek kell lenni az elnyomott népek és az idegen leigázóik között, vagy a dolgozók és kizsákmányolóik kö­zött. Itt nem lehet megegyezés, megbékélés, mert minden népnek szent joga, hogy szabadságharcot vívjon idegen íeigázóinak kiűzé­séért, vagy a belső leigázók ural­mának megdöntéséért. — Mi szükségesnek tartjuk a különböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés együtt­élését, másfelől azonban támoga­tunk minden népet, amely füg­getlenségéért, felszabadulásáért harcol. Ebben nincs semmiféle ellentmondás. Egy brazil újságírónak vála­szolva Hruscsov elmondta, hogy egész sor nemzetközi kérdésben Brazília és a Szovjetunió állás­pontja közel áll egymáshoz, vagy teljesen megegyezik. Több kérdés érkezett a nem­zetközi kommunista mozgalom­ban mutatkozó nézeteltérésekre, továbbá a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyára vo­natkozólag. E kérdésekre Hrus­csov részletes választ adott. Egy kanadai újságírónő a kül­földön eszközölt szovjet gabona­vásárlásokról tett fel kérdést. — Mindenekelőtt meg kell mondanom a következőket — je­lentette ki Hruscsov. — Ha bú­zát vásárolunk a kapitalista or­szágokban, ez azt jelenti, hogy ebben az évben nincs elég bú­zánk. Ha lenne elég, akkor nem vásárolnánk. E vásárlással kap­csolatban a nyugati sajtó több rágalmazó cikket közölt. Ez a ka­pitalista világ és sajtója kárörö­mét tükrözi, de megmondhatom, hogy a dolog rosszul végződik majd rájuk nézve. Hruscsov ezután részletesen ki­fejtette, hogy a búzahiányt a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok okozták. Felmerült az a kérdés, hogy a meglévő kész­letek alapján adminisztratív sza­bályozással segítsenek a dolgon, ami egyáltalán nem fenyegetett volna éhínséggel. — Vannak elég­gé tápláló termékeink — mondot­ta —, de azok nem olyan minő­ségűek, mint a népünk által meg­szokott búza és a rozs. Ez lett volna az egyik út. — Mi azonban elhatároztuk, hogy más útra lépünk és nem okozunk felesleges nehézségeket a lakosságnak. Búzát vásároltunk a kapitalista piacon. Kanadában 6 800 000 tonna búzát, Ausztráliá­ban és néhány más országban pe­dig szintén vettünk gabonafélé­ket. — Az imperialista urak. azt' mondhatják — fűzte hozzá —, hogy a szovjet kormány nagy anyagi eszközöket szándékozik a vegyipar és az öntözéses föld­művelés fejlesztésére ' fordítani, tehát nem lesz pénze fegyverek­re. így tehát — úgymond — megelőzhetjük a Szovjetuniót a haditechnika fejlesztésében. Nem ígyr‘lesz, imperialista urak.-me örüljenek! Mi már megtettük, és megtesszük azt, ami védelmünk­höz szükséges! A rakétákat már elkészítettük, és azok a helyü­kön állnak. Mint mondani szo­kás, adja isten, hogy csak áll­janak, és ne szabjanak. Ha azonban az imperialisták há­borút kényszerítenek ránk, ak­kor egy gombnyomásra a raké­ták felrepülnek. Szóval a vegyé­szet és az öntözéses földművelés fejlesztésének költségei nem hat­nak ki védelmünkre. — Közölheti-e ön velünk, ter­vezik-e a szovjet űrhajósok Hold- repülését a közel-, vagy kevésbé közel jövőben? — hangzott egy kolumbiai újságíró kérdése. Hruscsov: — Nagyon érdekes lenne utazást tenni a Holdra. Most azonban nem mondhatom meg, mikor lesz ez lehetséges. Jelenleg nem tervezzük űrhajó­sok repülését a Holdra. A szov­jet tudósok dolgoznak e prob­lémán, tanulmányozzák. mint tudományos kérdést, végzik a szükséges kutatásokat. Napvilágot láttak olyan közlé­sek, hogy az amerikaiak 1970-re embert akarnak küldeni a Holdra. Nos. ám legyen, sikert kívánunk nekik. Mi majd figye­lemmel kísérjük, hogyan repül­nek oda, hogyan szállnak le ott, és — ami a fő dolog —, hogyan szállnak újra fel és térnek visz- sza. Számításba vesszük majd az ő tapasztalataikat. Kubai újságírók kérdésére vá­laszolva Hruscsov a hurrikán sújtotta Kubának küldött szov­jet segítségről beszélt A szovjet kormányfő válaszait viharos, hosszantartó taps fogad­ta. A beszélgetés résztvevői me­leg hangon köszönetét mondtak Hruscsovnak. Az afrikai újságírók nevében Nyavand ■ kenyai, az ázsiai újságírók nevében Piksit nepáli, a latinamerikai újságírók nevében Munoz kubai, az NDK újságíróinak nevében G. Kraus, a magyar újságírók nevében Sik­lósi Norbert, a nemzetközi újság­író szervezet nevében pedig M. Meissner mondott köszönetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom