Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-05 / 207. szám
2 fOLNA HEGYEI NEPÜJSÁÖ 1963. szeptember S. Honvédelmi napot rendesnek Oesényben Új műsorszámok — Különjáratok A hagyományokhoz híven, ez évben is megrendezik a honvédelmi napot az őcsényi repülőtéren. Erre a nagy eseményre szepember 15-én kerül sor, de már most is javában folynak az előkészületek. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Tolna megyei Elnöksége szerdán tanácskozást tartott a honvédelmi nappal kapcsolatban. Ezen megjelent dr. Tóth Bálint, az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottságának osztályvezetője, valamint a különféle társadalmi szervek, vállalatok képviselői. Lantos Ottó őrnagy, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, majd Kántás József, a rendezőbizottság irányítója ismertette a feladatokat, s kérte a különböző szervek segítségét. Lepedőnyi térkép kerül a falra. Ezen pontosan látható az őcsényi repülőtér a vele szomszédos községrésszel együtt. Jó idő esetén mintegy 20 ezer embert várnak az egésznapos rendezvénysorozatra, s ilyen nagyszabású eseményhez bizony gondos előkészítés szükséges. önkéntelenül is következett a kérdés: A honvédelmi napon mi lesz az új a korábbi évek programjához képest? A kérdésre megnyugtató választ adott a tanácskozás: bár a plakátok nagyjából azokat a címszavakat hirdetik, mint tavaly, ezeken belül azonban sok új műsorszámra is sor kerül. A mostani plakátok is légiparádét hirdetne!^, ez azonban sokkal változatosabbnak ígérkezik, mint tavaly. Hogy egyebet ne említsünk, az idén lökhajtásos repülőgépek bemutatójára is sor kerül. A katonai harcászaton belül például az lesz az új, hogy páncélkocsik is részt vesznek benne légi fedezettel. A tanácskozáson az egyik legtöbbet vitatott kérdés a vendéglátás volt. Minden évben nagy gondot jelentett a húszezres tömeg ellátása, és bizony, a legnagyobb igyekezet mellett is akadtak zökkenők. A mostani rendezés során igyekeznek felhasználni a tavalyi tapasztalatokat: a vállalat nagyobb apparátussal vonul ki. A rejülőtérre kü1>!~ szók közlekednek Szekszárdról és az őcsényi vasútállomástól, ezenkívül különvonatot indít a MÁV Szekszárdról. Űj vonások a kurdi tanács munkájában A KÖZSÉGI TANÁCS elnöki irodájában érdekes kimutatás vonja magára a figyelmet. Első látásra adminisztrációnak, papírmunkának tűnik. A kimutatás a községi tanácstagokról készült. A nevek mellett rubrikák. A rubrikákban plusz és mínusz jelek aszerint, hogy a tanácstagok közül ki vesz részt és ki nem vesz részt a tanácsi rendezvényeken. A községben 32 tanácstagból nyolcat választottak újra. A régiek közül néhányan elköltöztek, mások idős korukra való tekintettel nem tudtak eleget tenni a tanácstagsággal járó feladatnak. A tanácstagok jelölésénél és megválasztásánál azt az elvet érvényesítették, olyanok kerüljenek a tanácsba, akik képesek is a funkció betöltésére. A kimutatás plusz jelei szerint a tanácstagok megjelenése a rendezvényeken száz százalékos. Amennyiben a megjelenés együttjár az aktivitással is, a tanácstagok sok segítséget adhatnak a községi tanács irányító munkájához. Az újonnan megválasztott tanácstagok munkájáról beszélgettünk Novak Lászlóval, a kurdi községi tanács vb. elnökével. — Tanácstagjaink érzik a funkcióval járó felelősséget. Tanácsüléseink a látogatottság mellett tartalmasak is. Sok hasznos javaslattal segítik munkánkat — mondotta a tanácselnök. — Milyen természetűek a javaslatok és mennyire szolgálják a közérdeket? — Tanácstagi fogadóórán, majd tanácsülésen foglalkoztunk néhány olyan javaslattal, amelyek a község lakosságát foglalkoztatták. — Növelni kellene a háztáji jövedelmet, s ennek egyik forrása, a baromfitenyésztés — mondták a tanácstagok. Ehhez hozzátartozik, hogy Kurdon a baromfi- állomány meglehetősen elfajzott. Ebből következően alacsony a tojás- és a baromfihús-hozam. Kérték, hogy a tanács adjon segítséget fajtiszta, magas tojáshozamú egyedek kialakítására. A Hunyadi utca víztelenítésére a tanácstagi fogadóórán hívták fel a figyelmet. Évről évre visszatérő probléma volt, de az idén a tavaszi olvadás szinte járhatatlanná tette az utat Ezen is javítottak. Az idei évben elkezdték a járdaépítést is Kurdon. A LAKOSSÁG FIGYELME sok mindenre kiterjed. Erről tanúskodik egy másik javaslat. „Változtassák meg a vasútállomás nevét. Miért van szükség arra, hogy a község vasútállomása két néven, Kurd—Csibrák szerepeljen, amikor Csibráknak külön megállója van” — mondották. Számtalanszor előfordult, hogy a környéken járatlan Gsibrákra utazó Kurdon leszállt a vonatról holott Gsibrákra akart utazni. A tanácsülésen hozott határozat szerint a pécsi vasútigazgatósághoz fordultak az állomás nevének Kurdra változtatása ügyében. A javaslatok nyomán van egy úgynevezett „újítása” a kurdi községi tanácsnak. Az „újítás” a község életében beállott új helyzetből adódott. Az idén tavasz- szal a három szomszédos község, a duzsi, a csibráki, és a kurdi termelőszövetkezet tagsága úgy döntött, egyesíti közös gazdaságát. A tsz-vezetők munkájának megkönnyítésére és a januári tényleges egyesítés jó előkészítésére a három község tanácsa már az idei évben többször együttes végrehajtó bizottsági és tanácsülést tartott a három tsz központjának székhelyén, Kurdon. „ösz- szevont” tanácsülésen tárgyalták meg a nyári munkák menetét, az ősziek vetésére való felkészülést. Közösen beszélik meg a zárszámadások előkészítését is. A MÓDSZER EDDIG IS jól bevált. A módszer alkalmazása mellett nem állhat elő olyan helyzet, hogy az egyik, vagy a másik község tanácsa nem ismeri a tsz-vezetőség szándékát, terveit. Közösen beszélik meg a tennivalókat és az egységes döntés után, egységes a cselekvés is. Az idén a csibráki hegyvonulaton kezdik meg 30 hold szőlő- és 28 hold gyümölcsös telepítését. Jövőre a kurdi hegyvonulaton folytatódik a telepítés. A tanácselnöki iroda' falán kifüggesztett kimutatás plusz jeleivel adminisztrációnak, papírmunkának tűnik. A tények ismeretében viszont azt mondjuk, a kurdi tanácstagok nemcsak a papíron, a kimutatáson szerepelnek. A valóságban is hozzáadjuk a község fejlődését szolgáló pluszt. Pozsonyi Ignácné Az állampolgári fegyelemről J ogos haraggal, felindultság- gal mesélte nemrégiben egy rendőr ismerősöm, hogy mostanában valahogyan elszemtele- nedtek a társadalmi élet útonál- lói, megszaporodtak a verekedések, garázdaságok, egyszóval meglazult az állampolgári fegyelem. S amikor megkérdeztem, mi lehet ennek az oka, kész volt a magyarázattal. Ez a nagy demokrácia! A humanizmus, a megbocsátás! Nem nyíltan ugyan, de kárhoztatta az amnesztia-rendele- tet, s azt az elvet is, hogy lehetőleg társadalmi hatással, neveléssel igyekezzünk jobb belátásra bírni azokat, akik vétenek az együttélés szabályai, a közrend és közbiztonság, a társadalmi tulajdon ellen, különösen akkor, ha először estek bűnbe és nem életelemük a botrány, a garázdaság, a lopás, az útonállás. A megoldásra pedig ilyen receptje volt: korlátozni kellene a demokráciát, keményebb kézzel kellene rendet tartani! Azzal váltunk el, hogy tökéletesen igaza van, s ha mi ülnénk ott, ahol ilyen ügyekben döntenek, olyan törvényeket hoznánk, amelyek szorosabb állampolgári fegyelmet diktálnának, nem biztosítanának akkora szabadságot, mert az emberek egy része még képtelen arra, hogy a magasabb fokú demokrácia keretei között éljen, úgy fogja fel a nagyobb állampolgári szabadságot, mint az állam gyengeségét és engedékenységét. Ezt azután — az ön- tudatosabb és fegyelmezattebb élet helyett — társadalmunktól idegen, múltból öröklött ösztönök kiélésére akarja felhasználni. Hanem később rájöttem, hogy nagyon gyorsan és radikálisan „akartuk” megoldani ezt a problémát. Hiszen ha jobban, figyelmesebben követjük a fenti gondolatmenetet, nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy néhány renitens ember miatt az egész közösség jogait szűkítsük; kártevő kamaszok, részeg botrányhősök, fenegyerekeskedő útonállók miatt becsületes állampolgárok életét nehezítsük. Tulajdonképpen hamis beállítás az, hogy a szélesebb körű demokratizmus, a teljesebb emberi szabadság az állampolgári fegyelem és kötelességtudás rovására menne. Ez legfeljebb azok szemében tűnhet így, akik nem tudnak és nem akarnak a szocialista közösség életformájába beilleszkedni. Az állampolgárok meghatározó többsége — beszámítva a statisztikailag alig kimutatható töredéket — ezt a gesztust rendkívül nagyra becsüli, s igen komolyan veszi, több kötelesség tudattal, jobb munkakedvvel és eredményesebb munkával viszonozza. Fel is szisz- szenne, ha valaki korlátozni akarná emberi és állampolgári jogait, hiszen az éppen annyit jelentene, mintha kevesebb oxigént kapna. Azt azonban ez a többség is őszintén óhajtja, hogy a kellemetlenkedőkre, a zavart keltőkre éberebben nyissuk rájuk a szemünket. A z ilyen elemek tulajdon- képpen — azzal, hogy törvények, társadalmi szokások, együttélési szabályok felrúgásával akarnak élni — magatartásukkal, jelenlétükkel az állam és a közösség ellenére korlátozzák a demokráciát. Emberek személyes jogait sértik meg, a többség erkölcse ellen cselekszenek, s olykor biztonságukat is veszélyeztetik. Volt huligánbanda, amely magános nőket támadott meg. Mások arra specializálták magukat, hogy utcahosszat kitör- dösték a társadalmi munkával elültetett új facsemetéket, ismét mások békés járókelők megveré- sére, vagy megfutamítására szövetkeztek. Szinte minden városban előfordult, hogy borgőzös kamaszok megrongálták a gyermekek számára épített játszótéri felszereléseket. Velük szemben valóban indokolt a nagyobb szigorúság, a hivatalos testületek és a társadalom éberebb ellenőrzése, s cselekedetük súlyához és természetéhez mérten a megtorlás is. Ezek az emberek valóban egyoldalúan értelmezik a társadalmi demokráciát. Azt gondolják, hogy ebben a szocialista kategóriában jól megfér a burzsoá erkölcs és szokás is; az erőszak erkölcse, a huliganizmus. Elfelejtik, hogy a szocialista demokratizmus magasfokú állampolgári fegyelmet feltételez és követel, az az egyik alapfeltétele, s még ma sem nélkülözheti ellenpárját, az elveit és gyakorlatát megszegő emberekkel szembeni megtorlást, pontosabban a diktatúra elemét. Igen, még akkor is, ha az állam olykor a megbocsátás gesztusát gyakorolja. Mert azt nem lehet a szigor enyhüléseként felfogni. Ez lehetőség arra, hogy a megtévedtek, megfelelő lecke után, megfelelő tanulságokkal ismét beilleszkedjenek a tisztességes, becsületes, dolgos életbe, lemondva arról, hogy a közösség rovására még egyszer bármit elkövessenek. Demokratikus rendünknek vannak alkalmas törvényei erre. Persze a közvélemény, — éppen öntudata, és fegyelme révén — rendkívül türelmetlen az ilyen jelenségekkel szemben, őszintén felháborodik és gyakran nem ért egyet bírói ítéletekkel, kevesli, aránytalannak tartja a kiszabott büntetést. A laikusságon túl talán olykor azért is, mert elfeledkezik saját, pozitív szerepéről, arról a hatalmas pedagógiai erőről, ami a jól és igazságosan alkalmazott büntetésben, meg a közösség emberformáló készségében rejlik. Tudniillik a demokrácia védelme — a rendbontókkal, útonállókkal, huligánokkal szemben — nemcsak hivatalos állami feladat. A társadalom talán még többet tehet, mint a rendőrség, meg a bíróság együttvéve. Mint a gondos orvosnak, a közösségnek a dolga a megelőzés, a szüntelen ellenőrzés, de még az utólagos gondozás is. Számtalan „csodának” voltunk már tanúi. A bírósági lecke után visszajött a közösséggel szembekerült ember a gyárba, hivatalba, s ahol nem taszította el magától a kollektíva, hanem figyelmével, talpraál- lításával gesztust gyakorolt vele szemben, legtöbbször elkötelezte a tisztességes életnek és munkának. Ha viszont magára hagyták és megbélyegezték, legtöbbször a régi társaknál keresett magának ismét életközösséget, és még lejjebb csúszott a mocsárba. 'V' égül, hogy pontosabb és hi- T telesebb legyen a kép, megpróbáltam statisztikai adatokat is beszerezni. Hátha végső soron mindennek ellentmondanak a számok, adatok, s csupán megnyugtatásszerű értéke lehet ennek az általánosságokban leledző gondolatmenetnek. Annak a földrajzi egységnek a statisztikája, melyhez hozzájuthattam, nem lehangoló. Szó sincs benne arról, hogy tendencia lenne a szóbanforgó esetek számszerű emelkedése. Csupán a figyelem, a társadalmi érzékenység nagyobb az ilyen események iránt. Ez viszont ismét csak arra utal, hogy a magunk teremtette demokratikus, szabad emberi és társadalmi légkör nemhogy kedvezne az ellene irányuló jelenségeknek, nemhogy nagyobb életteret adna a múlt és a mai nyugati életforma beteges spóráinak — ellenkezőleg: sokkal szigorúbb, sokkal magasabb er- kölcsiséget diktál mindenben. S ez hitelesíti és ez diktálja a türelmetlenséget, a felindulást, a haragot is. Sz. Simon István Elég sokat felejt az ember Jónéhány évvel ezelőtt —most úgy eszembejutott — az önéletrajz megfelelő fejezetébe azt szoktam beleírni, hogy szüleim gazdasági cselédek voltak, és Galántai Lipót igazgató úr bíztatására beírattak a bajai polgári fiúiskolába. Különbözeti vizsgával nyomban a II. c. osztályba kerültem és úgy hittem, enyém az egész világ, hiszen semmi mást nem kell csinálni, csak tanulni. Dehát tanulmányaimat karácsony előtt már be is fejeztem, azon egyszerű és prózai oknál fogva, hogy nem volt tornacipőm és bocskai ruhám. Egyetlen szóval nem mondta senki, hogy menjek, csak éppen értésemre adták, hogy nem maradhatok. Eközben még szememre vetették, hálátlan vagyok, mert urat akartak belőlem nevelni és én visszaéltem a jóindulattal. A különbözeti vizsgán még dicsértek. Arról kellett dolgozatot írni, hogy milyen is az az áldott magyar ősz. írtam oly szívhez szólóan, hogy az igazgató úr, megindultan simogatta kobakomat, aztán valami olyat mondott: ebből a derék leventéből lesz még valami. Hát lett is, még abban az évben kicsapott diák, aki szabályosan megszökött a polgári fiúiskolából. Taníttatásom úgy kezdődött, hogy Galántai Lipót igazgató úr kiüzent a tanyára. Jól benrje jártunk már a nyárban: a tarlókat libák járták és tehéncsordák legelték. Apám meg esténként örvendezve kalkulálta, hogy öt év múlva gazda lesz. Megnőttek a gyerekek, kijárták az iskolát elszegődtek félkommencióra. két félkommenciót tehát el lehet adni, az árán földet lehet bérelni, s végül öt év múlva három holdat a bérletből meg lehet majd vásárolni. Utána meg szaporodik az a föld már magától. A kalkulációból nem lett semmi, negyvenöt tavaszáig. Akkor mérték ki nekünk is a nyolc holdat, de pokoli rossz helyen, mert a javát elvitte a földosztó bizottság, meg a földosztó bizottság rokonsága, akik akkor még feszítettek, de ötvenben már lapítottak, mert szinte egy- től-egyig a kuláklistára kerültek. S lám milyen a szegényember. Negyvenötben szidták, ötvenegyben sajnálták őket. Az üzenet kiért a tanyára. Anyám ölébe hullajtottá kezét. — Nem vagy te fiam azok közé való — ennyi volt minden szava. Apámat másnap behívták katonának és három nap múlva én már a teheneket haj- kurásztam a tarlón. Azzal szórakoztam, hogy a fák árnyékának hosszúságából próbáltam kitalálni az időt. Galántai igazgató úr viszont nem hagyta annyiban a dolgot, kiballagott a tanyára, anyám a tisztességtől úgy meg- illetődött, hogy még hellyel sem kínálta a vendéget, és persze nem mert neki ellentmondani, kijelentette: nem bánom. A különbözeti vizsgára a tarlón készültem, Cukros a jámbor öreg tehén, bele-belenézett a német nyelvkönyvbe, megszagolta a ion és a dór oszlopok illusztrációját és tovább állt. Beérte ennyivel, bár beértem volna én is. A II. c. osztályban az első tíz percben a késes és műköszörűs
