Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

2 fÖLffÄ MEGYEI NEPÜJSÍ3 ÍSC3. szeptember 22. Több mint félezer közgazdasági előadás 1Gazdag, változatos ismeretterjesztési program az 1963—64-es oktatási évre A TIT közgazdász-szakosztálya elkészítette az 1963—64-es prog­ramját. A szakosztály létszáma jelentősen megnőtt, ma — a ta­valyi tizenhattal szemben — hat­vannégy tagja van ai szakosztály­nak, ez lehetővé teszi, hogy egyre jobban kielégítse a közgazdasági ismeretterjesztés iránt egyre nö­vekvő érdeklődést. Az őszi—téli hónapokban hét üzemnél szervezik meg a mun­kásakadémia üzemgazdasági elő­adás-sorozatát. Öt helyen — fő­képp a járási székhelyeken bel­kereskedelmi szabadakadémiát szerveznek. Ugyancsak a járási székhelyeken tartják meg a tsz- főkönyvelők akadémiájának elő­adássorozatait. Igen érdekesnek ígérkezik a közgazdászok szabad­akadémiája, amelynek előadásait havonta Szekszárdon, a TIT-klub- ban tartják meg. A különböző előadás-sorozatok­ra már megkötötték a szerződése­ket. Az előadásokat úgy választot­ták ki, hogy a hallgatóság várha­tó érdeklődésének a legjobban megfeleljenek. Az építőipari dol­gozók részére például többek kö­zött az új anyagokról és szerkeze­tekről is tartanak előadást. Az egyik előadás az építőipari munka termelékenységéről, ennek ténye­zőiről szól majd. A programban szerepei a „Mérlegbeszámoló az üzemi tanács előtt" című előadás is. Az AKÖV-nél tartandó mun­II fél beállta előtt az iszapot A szeptember 8-i felhőszakadás következtében rendkívül sok kár •keletkezett a közutakon. Amint Nagy Sándor, a Közúti Igazgató­ság főmérnöke közölte, mintegy három és fél millióra tehető az a kár a megye közútjain, amit a felhőszakadás okozott. Ez elsősor­ban az eliszapolásból adódott. A víz rengeteg iszapot hordott a lej­tőkről az utakra. Különösen a si- montomya—pincehely—keszőhi- degkúti vonalon volt nagy az el- iszapolódás, de több-kevesebb akadály keletkezett ezáltal a me­gye más útszakaszain is. A becslé­sek szerint 50—60 000 köbméter iszap gyülemlett össze., A hidakban viszonylag kis kár keletkezett. 2—300 000 forint érté­kű. Elsősorban az uzdi és a si- montomyai hídnál, volt jelentős a rongálódás. Mihelyt a vihar elállt, azonnal megkezdődött a helyreállítás. Egy kásakadémiai előadások közt sze­repel a „Korszerű szállítástechni­kai eszközök alkalmazása a közle­kedésben”, „A közlekedés keres­kedelmi szolgálata” című is. Az üzemi munkásakadémiák keretén belül rendeznek tapasztalatcsere- látogatásokat is. A közgazdászok továbbképzését szolgálják a TIT-klubban megtar­tandó előadások melyeket közpon­ti előadók tartanak. Néhány cím a sorozatból: „Munkaerőgazdálko­dás — ipartelepítés”, „A szocia­lista országok gazdasági együtt­működése és a gyártmányszakosí­tás”, „Az Európai Közös Piac és a KGST”, „Valutáris problémák a modem tőkés társadalomban”, „A társadalom átrétegeződése a szocializmusban”, „A megye húsz­éves távlati terve kidolgozásának metodikája”. Október első felében kerül meg­rendezésre — a közgazdász-szak­osztály, a műszaki szakosztály és az OTP közös szervezésében — az Építésügyi Minisztérium és a Magyar Építőművészek Szövetsé­ge által Siófokon rendezett kis­lakásépítési kiállítás anyagának bemutatása. Az elmúlt oktatási évben mind­össze száznegyven közgazdasági ismeretterjesztő előadást tartottak a megyében. A most megvalósí­tásra kerülő program szerint az előadások száma több'mint ötszáz lesz. ikerül eltakarítani ai utakról? nyomtáv szélességben sikerült mindenütt megtisztítani az utat, így gépjárművek részére is jár­hatóvá váltak. Az utak széléin, s az árkokban azonban mindenütt ott van még az iszap, mert nem győzik eltakarítani. Gépi szállítók, rakodók és kotrók kellenének, ezek azonban nem állnak rendel­kezésre. A vállalat a saját gépeit az útépítkezéseknél kénytelen üze­meltetni, mert különben ott akad­na meg a munka, máshonnan pe­dig nem kapnak megfelelő gépet. Remény van azonban arra, hogy még a tél beállta előtt meg­felelő szélességben meg tudják tisztítani aiz utat mindenütt, így a téli közlekedést nem gátolja majd. Később gépállomási kotró­gépeket vesznek igénybe, és ahol a mezőgazdásági kultúra, megen­gedi, az út mellé tolják az isza­pot — egyelőre, amíg az elszállí­tásáról is gondoskodni tudnak. Évekkel ezelőtt vette fel a Falánki Technikum KJSZ-szerve- zeíe Cséby Lászlónak, az T919- es Magyar Tanácsköztársaság szekszárdi katonai parancsno­kának nevét, A KISZ-szervezet elhatározta, hogy feltárja név- adó|ának élettörténetét, majd pályázatot hirdet a középisko' iások között az adatok feldol­gozására. Széles körű kutatómunkát vé­geztek már eddig is. Megismer­kedtek. a Cséby-csaiád élő tag­jaival, családi irataikkal, össze­gyűjtötték a veteránok vissza­emlékezéseit, levéltári adatokat gyűjtöttek, megszerezték a jugo­szláviai Magyar Szónok és a Tolna megyei . Népújságnak a Cséby-testvérek történetével fog­lalkozó cikkeit. A pályaművek értékelésében a Cséby-családon kívül Cséby László egykori harcostársai is részt vesznek. Á kötelességtudásról Emberek az éjszakában — Mikor fél a traktoros? — A hajnalt jelző brigádszerelő J Egyetlen dologra bl(^1 gondolni, az alvásra. Állandóan a főagronómust láttam magam előtt: gyűrötten, fáradtan ült a' főkönyvelő szobájában, hunyor­gott a villany alatt, s bizonyára fellélegzett, amikor az igazgató azt mondta neki, hogy menjen haza, feküdjön le és aludjon. Ajánlkozott ugyan, hogy velünk tart, elkísér bennünket, dehát a kocsiba csak négyen fértünk el — a sofőrrel öten — így otthon­maradt. Éjfél után az álom ólom­súllyal nehezedik az emberre, a traktorosok azt mondják, hogy szokni kell, mindössze negyed­óráig tart, s utána úgy érzi magát az ember, mintha aludt volna. Lehet, hogy így van, nem tudom, amikor pénteken éjjel Fenyvesi Ferenccel, a megyei pártbizottság munkatársával és Somorjai Sán­dorral, a megyei főagronómussal a Bölcskei Gépállomás központjá­ból elindultunk, az éjszakai mű­szakot még mindenesetre más­ként képzeltem el. Mivel hősi munkáról van szó, kissé látványo­sabbnak hittem. Ismét tapasztalhattam, hogy az igazi kötelességtudás, a valódi hősiesség mentes a dekoratív ele­mektől. Póztalan, egyszerű és hétköznapi minden. Amikor le­írjuk, vagy mondjuk, hogy a földeken hősies erőfeszítéseket tesznek a jövő évi gazdagabb ga­bonatermésért, akkor ez igaz, de úgy igaz, hogy a fáradt, a poros és a sokszor dühös emberek még éjfélkor is, hajnalban is a gépe­ken ülnek és valami elszánt, ma­kacs, nyugtalansággal számolgat­ják a teljesítményt, szemüket gyakran szegezik arra a pontra, amelyiket reggelig el akarnak ér­ni. S amikor ellenőrzést kapnak, mérgesen falcadnak ki: az azért nem szép, hogy mi vasárnap is, éjjel is dolgozunk, a tsz-trakto- ros pedig nem. Hol vannak a tsz- traktorosok? Bizony pénteken éj­jel mi nem találkoztunk eggyel sem. Éjféltájt a dunakömlődi határ­ban két gépállomási traktorossal beszélgettünk. „Hányán vannak kint Sándor?” — kérdezte az igazgató Csóka Sándortól. „Ket­ten és egy körmös” — nevettünk, ő csak mosolygott. A kormost valóban nem számítja traktornak. Ez afféle ráadás. A váltótárs, amikor leszáll gépéről, csupán szórakozásból ül fel a körmösre: azzal is fogy a szántani való és nő a kereset, Adorján Miklós, a másik traktoros így számolgatta. „Hatig tart a műszakom, utána ha nem leszek nagyon álmos, né­hányat fordulok a körmössel.” Az éjszakák hűvösek, de ez még aranyidő, akkor nehéz és fárasztó az éjjeli műszak, ami­kor köd van és szitál az eső. Az emberek akkor is mennek. A dunaföldvári határban a távoli fé­nyek mutatták az irányt. Az igaz­gató elvtárs is annyira biztos a dolgában, hogy el sem tévedhe­tünk. Nagyjából ugyanaz a hely­zet itt a határban, mint amit bent az irodán a jelentések mutatnak. A traktorosok éjjel együttdolgoz­nak. Ennek nemcsak az a magya­rázata, hogy könnyebb az üzem­anyagellátás, ez is, más is: nyo­masztó érzés a sötét határban egy hatalmas földtábla közepén egyedül lenni. Ilyenkor némelyik traktoros fél. Tavaly az egyik határrészen egy traktorost reg­gelre halva találtak. A vizsgálat szerencsétlenséget állapított meg, utána arra a határrészre jó ideig nehezen lehetett éjszaka trakto­rost küldeni. Á Virágzó Tsz területén ___________________három gép f ordult a dűlő végén, a barázdá­ba, A traktorosok észre veszik gépkocsinkat, egyszerre állítják meg a motorokat, egyszerre száll­nak le a gépről és indulnak fé­lénk. Az igazgató elvtársat meg­ismerik. Kiss István kiszolgált katona közöttük a szószóló, mert ő beszél legtöbbét. Dühös. Az al­katrész-ellátást kifogásolja és bi­zonygatja az igazgatónak, hogy a felelőst meg ne lássa, mert „úgy el verem, mint a szódás a lovát”. Az igazgató elvtárs ismeri Kiss Istvánt, mosolyog rajta és meg­nyugtatja: a felelős fülön lesz fogva. Egyébként a három trak­toros igényt sem tart arra, hogy az éjszakai munkát bárki is rend­kívüli dolognak tartsa. „Keresni akarunk” — mondják. I 3óval éjfél után érünk | _______________________a du­n aszentgyörgyi brigádszállásra. Megállunk a villanylámpák alatt. A sötétből kiválik valaki. Még nem lehet felismerni, hogy jci- csoda. Az éjjeliőr mellettünk all, idegen ugyan mit keresne itt. Az igazgató elvtárs ismer rá: a haj­nalt jelző Vajda Sándor brigád­szerelő. „Maga talán nem tud aludni?” — kérdezi tőle. „Tud­nék én, igazgató elvtárs, alszom is még valamit, de eddig nem értem rá. Gerjenből este 10 óra­kor értek ide a gépek, ott mély­szántást csináltak két ekefejjek Itt mindegyikre fel kellett sze­relni a harmadik ekefejet,” —* mondja Vajda Sándor brigádsze­relő. Indulás előtt arról beszélgettünk a gépállomás főagronómusávai,- hogy hol, mikor fejezik be a ve­tést. 0 állította, Dunaszentgyör- gyön október 10-ig végeznek. Láttuk az éjjel dolgozó kilenc erőgépet, amikor hajnalfelé meg­ismerkedtünk Vajda Sándor bri- gádszerelővel, akkor ezek után egy pillanatig sem lehet kétel­kedni: október 10-ig Dunaszent- györgyön biztosan elvetnek. Vaj­da elvtársról még annyit: valahol itt kezdődik a kötelességtudás. [ A paksi Ezüstkaíász területén a gépállomási erőgépek ugyanúgy dolgoznak mint nappal. Bach József' traktoros megragad­ta az alkalmat, jövő hétre eltá­vozást kér, szüretelni szeretne. Az igazgató a fogát szívja: ez ám a gond. Ilyen kérésre nehéz válaszolni. Főleg akkor, amikor a vezető olyan emberrel áll szem­ben, aki nemcsak kér, ad is..; Az éjszakai határszemle után ha­zafelé csak az alvásra gondoltam. Arra akkor még nem, hogy amit pénteken éjjel láttunk, azt hetek óta minden éjjel láthattuk volna és^ hosszú ideig, egészen a rossz idők beálltáig minden éjjel lát­hatjuk, Sz. P. Kezdés után, gondok között Úgy kellett a gimnáziumi osz­tály Nagydoroigra, mint július­ban kellett volna szárazságtól re- pedten szomjazó földjeinkre a kiadós eső. Hogy ebben nincs semmi túlzás, arra hadd mond­jam el: a körzet központján kí­vül szeptembertől idejárnak Pusztahencse, Bikács, Györköny, Pálfa. Sárszentlőrinc és Kajdacs továbbtanuló lányai és fiai. A volt Széchenyi kastély most, hogy az „általános iskola és gimná­zium” címet viseli, az eddigi 470 általános iskolás mellett, 49 gim­náziumi tanulónak is hajlékot nyújt Kit pártol az igazgató? Hogyan sikerült a kezdés az új iskolában, milyenek az első ta­pasztalatok, körülbelül ezek a kérdések vezettek él Somogyi Györgyhöz, az iskola fiatal igaz­gatójához. A válasz derűlátó volt. Körülbelül ilyennek is keli lenni, hiszen a világon nagyon kevés olyan kezdés van, amikor az első percekben úgy klappol minden, mint ott, ahol már nagyok a tradíciók, sokirányúak a tapasz­talatok. Nagyon bíztató például, hogy az újrendszerű iskola nem­csak a tantestület és az igazgató gondja, hanem jelentőségének és feladatának megfelelő komoly­sággal foglalkozik vele a községi tanács is* Van azonban néhány dolog, amely a tanévnyitó után három héttel is, éppen olyan probléma, mint augusztus végén volt. Ezek közül talán az egyik legfontosabb a menza ügye. Említettük már, hogy a körzeti jellegű gimnázi­umi osztályba hét községből jár­nak tanulni a gyerekek. Az ideá­lis az lenne, ha a vidékieknek kollégiumi elhelyezést és itt rend­szeres étkezést tudnánk biztosí­tani. Ettől azonban egy kicsit még messze vagyunk, hiányzik hozzá az épület és a személyzet is. Marad tehát a lehetőség: annyi tanulót étkeztetni a napkö­ziben, amennyire férőhelyet kap­tak. Csaikhát itt is van egy bök­kenő. Jár az iskolába 49 gyerek, ebből étkezésre jelentkezett 30, s felvehettek 15-öt. Ebből aztán olyan furcsaságok adódtak, mint a sárszentlőrineiek esete. A köz­ségből heten járnak Nagydorog- ra, de közülük csak háromnak tudnak étkezést adni. Mit mond a másik négy és a szülők? Pa­naszkodnak. A kajdacsiak viszont olyasmit emlegetnek, hogy az igazgató a lőrincieknek kedvez, mivel ő is abba a községbe való. Persze szó sincs erről. Somogyi Györgynek csupán annyi köze volt a felvételekhez, hogy egy tagja volt annak a bizottságnak, amelyik ezekről a kérdésekről döntött, Hajnalban, vágj gyalog? Diákszálló, kollégium mint em­lítettük már, nincs Nagydorogon. Négy pálfai kislány a faluban lakik extemátusi elhelyezésben, havi 150 forintos lakbérért. A többiek vonattal, autóbusszal jár­nak be naponta. És a bejárással megint csak problémák vannak. A gvörkönyi tanulók például vagy hajnali 5 órakor indulnak el autó­busszal, vagy pedig később, de akkor máj biciklivel, illetve gya­log mehetnek. A másik részről, a pusztahencsei: kajdacsi, sár- szentlőrinci, úzdi és rácegresi gyerekeket az autóbusz csak a vasútállomásig hozza, innen még 20 perces út az iskola. Nyáridőben és a mostani őszön mindkét dolog elmegy valahogy. Mi lesz azonban, ha megjönnek nz esők és a teli hava® napol:? Erre tapasztalat híján mdst ne válaszoljunk. Szeretnénk azon­ban a nagydorogi pedagógusok és a bejáró gimnazisták revében el­mondani azt, hogy megértjük a 11-es Autóközlekedési Vállalatot is. Növekednek a személyszállí­tási feladatok, de ezzel nem nő egyenes arányban az autóbusz­park, Egy megoldás azonban; mintha a fentiek ellenére is kí­nálkozna. A falubeliek elmond­ták, hogy a Sárszentlőrinc felől

Next

/
Oldalképek
Tartalom