Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

|063. szeptember H, fOßt« WÉ6¥H WEFÜxSTra 3 A szovjet kormány nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) Az imperializmus fegyverekre támaszkodva tartja fenn uralmát. A leszerelést kiharcolni annyi, mint csapást merni az imperia­lista agresszió erőire. Nem ne­héz megérteni, miért mondhat­juk azt hogy a leszerelésért, a fegyverek nélküli Világért foly­tatott harc az imperializmus el­len, az imperializmus agresszív politikába ellen vívott harc egyik rendkívül fontos válfaja. A kínai vezetők úgy tesznek, mintha ezt nem értenek. Szán­dékosan pacifizmusnak tűntetik fel a leszerelésért folytatott har­cot, s ily mórion megfosztják e harcot osztálytarf almától, figyel­men kívül hagyják azt a tényt, hogy a leszerelés problémájának megoldása elsősorban a dolgozók legszélesebb tömegeinek érdeke. Elemi igazság, hogy símig az imperializmus létezik, addig meg­őrzi agresszív l< rmészetét, ellent­mondásait. s addig háborúval terhes. A kínai vezetők ezen az alapon azt állítják, hogy a hábo­rú elkerülhetetlen. A kommunis­ták nem helyezkedhetnek ilyen fatalista álláspontra. Megértjük, hogy az új világháború ellen, a leszerelésért folytatott harc nem könnyű. De világosan látjuk e történelmi feladat megoldásának lehetőségeit. mii den szükségeset megtet­tünk és megteszüknk, hogy mozgósítsuk a r.épeket a fegy­verkezési \nseny ellen, az úí világháború elkerülése ér­dekében. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a Kínai Népköz- társaság vezetői az utóbbi időben méltatlan politikai játékra igye­keztek felhasználni a leszerelés kérdését. Mélységesen kihívó ahogyan a kínai vezetők ieivetik a nukleá­ris fegyverek . jnonopóliumána k” kérdését s ennek során egy szo­cialista államot — a Szovjet­uniót — egy kalap alá vesznek az Imperialista államokkal, az Ame­rikai Egyesült Államokkal és Angliával. A szocialista közösség­hez tartozó országok népei és a világ összes népei jól tudják, mire szolgál a Szovjetunió ren­delkezésére álló nukleáris fegy­ver és mire szolgál az imperia­listák nukleáris fegyvertára. Egyébként a kínai kormány ez alkalommal még nyíltabban el­árulta szándékait, amikor min­denkinek füle hallatára kijelen­tette, hogy országa gazdasiági ne­hézségei ellenére hajlandó akár száz évig i® fáradozni azért, hogy megteremtse saját atom­fegyverét. Természetesen az, hogy Kína létrehozza-e a nukleáris fegy­vert vagy nem, olyan kérdés, amelyet maga a Kínai Népköz- társaság dönt el. Am, a többi szocialista orseágnak megvan a joga, hogy véleményt alkosson a Kínai Népköztársaság kormányá­nak álláspontjáról, arról, hogy a kínai kormány támadja a nuk­leáris fegyverkísérletek eltiltásá­ról szóló szerződést, amely egyöntetű támogatásra talált minden népnél. Joguk van erre azért isi, mert hiszen a kínai ál­láspont nemzetközi következmé­nyei közvetlenül érintenek min­den szocialista országot. Az utóbbi időben sok szó hangzott el annak alátámasztá­sára, hogy az atomfegyverek el­terjedése nem szolgálja a béke érdekeit. Az atomfegyverrel ren­delkező szocialista országok szá­mának növekedése azonnal lánc­reakciót váltana ki az imperia­lista táborban, az atompolip be­fogná az egész földgolyót, meg­sokszorozva ezzel az atomháború veszélyét. A nyilatkozat szerzői arra céloznak, hogy a Szovjet­unió megtehetné, ha úgy akarná, hogy egyik kezével atomfegyvert adjon Kínának, a másikkal pedig harcoljon az ellen, hogy az Egyesült Államok atomfegyvert ad át Nyugat-Németországnak. De az ilyen receptek — ahogy mondják — bűzlenek. Válójában mi is történt volna, ha a Szovjetunió egyrészt hozzá kezdett volna szövetségesei atom­felfegyverzéséhez, másrészt tilta­kozó nyilatkozatokat adott volna ki az Egyesült Államok hasonló cselekedetei ellen? Milyen kö­vetkezményei lettek volna ennek? A legsúlyosabbak.... amennyiben az Egyesült Államok imperia­listái míndezideig nem tértek rá Nyugat-Németország, Japán és többi szövetségeseik atomfelfegy­verzésére, ezt elsősorban azért tették, mert nem mertek szembe­szállni a szocialista országok ál­láspontjával, országaik és más országok közvéleményének egy­hangú követelésével. De mi tör­ténik, ha az állhatatos pekingi tanácsokat követjük? Az ame­rikai és a többi imperialista or­szágbeli agreszív körök azonnal felhasználnák ezt az atomfegy­Nagydorogon érkező autóbusznak a vasútállo­máson van várakozási ideje. Jó volna alaposan megvizsgálni, nem futná-e ebből az időből arra, hogy a kocsi beszaladjon az iskolához és esetleg Nagydorogra szállíts® a gy örkön yi tanulókat is... Testnevelés elméletben ? Az oktató munka körül, mint­ha jobo leni e a helyzet az c.cb bieknél. hf leszámoljuk, hoj'y nem érkezett még meg minden tankönyv, s az iskola könyvtára pedig általános iskolainak is gyenge, azt mondhatjuk, halad­nak a dolgok a maguk útján Sikerrel , beindult például a munkaoktatás. A lányok, a hely­beli termelőszövetkezetben Hor­váth István agronómus vezetésé­vel kertészetet tanulnak. A liúk a gépállomáson kapnak előkép­zést mezőgazdasági gépszerelés­ből.'Itt Kisstóth István technikus ügybuzgalma pótolja azt, ami a tárgyi feltételek közül esetleg hiányzik. Az órák tehát peregnek, szorgos egymásutánban, a naP mint nap tökéletesedő mechanizmus azon­ban a testnevelésnél mindig megdöccen. Ha ugyanis esik az eső, a parkban nem lehet tor­nászni, ha a télen havazik, ak­kor meg még úgy sem. Á torna­teremben pedig sem száraz, sem esős időben nem lehet órákat tartani, mert kis híján élet- veszélyes. Nem vagyunk szak­emberek az építésben, a felújí­tásban. Azt azonban mégis pro­ponáljuk, hogy valamilyen meg­oldást keresni és találni kell a nagydorogi tornaterem ügyében. Mert a gyerekek testi fejlődésé­hez elengedhetetlen, hogy test­nevelést ne csak elméletben ta­nuljanak. A tekintetben azonban tanács­talanok vagyunk egy kicsit, iá­tól is kérjünk segítséget. A je­len helyzet szerint az iskola éppúgy tartozik a járáshoz, mint a megyéhez. Jelentéseket mind­két helyre kémek. Az igazgató és helyettese készítgeti is ezeket, de mégsem tudják megmondani: tulajdonképpen ki a felettes szervük. Arra sem könnyen vá­laszolnak, hogy a sok adminiszt­ráció közben, mikor jut „dejük az oktató-nevelőmunka irányítá­sára és egyéb ügyek intézésére. Pedig Nagydorogon nagy szükség lenne a fokozott, irányításra. Mert új az iskola, jól sikerült az indulás, de azért baj még bokrosa« ajcad. Sz. í verkezési verseny fokozására, arra, hogy újabb országokat von­janak ebbe bele. Ez pedig csak megnehezíti a kapitalista orszá­gokban a tömegeknek az atom- fegyverkezési versennyel szem­beni ellenállását. Az események ilyen fejlődését rendkívül veszé­lyesnek tartjuk a béke ügyére nézve A nukleáris fegyverekkel kap­csolatos álláspontjuk megmagya­rázására irányuló igyekezetükben a Kínai Népköztársaság vezetői odáig mentek, hogy a Szovjet­unió egy idő óta megbízhatatlan szövetséges lett, nem lehet már támaszkodni rá. s ezért Kína úgymond, kénytelen saját nukleá­ris fegyvert kialakítani. Hogy ennek az állításuknak a megbízhatóság látszatát adják, el­ferdítik a Szovjetuniónak a taj­vani kérdésben elfoglalt és az egész világon jól ismert állás­pontját, s azzal vádolják meg a Szovjetuniót, hogy hajlandó el­ismerni „két Kína" létezését. Sajnos a józan gondolkodás a kínai vezetőknek korántsem erős oldala. Miféle „bizonyítékokat” Hoznak fel ennek az állításnak az alá­támasztására? Mindenekelőtt azt, hogy a csangkajsekisták aláírták a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződés amerikai példányát. Ami a mi viszonyunkat illeti a csangkajsekista klikkhez, az jól ismert. Egyetlen nemzetközi dokumentum alatt sem ismer­tük és ismerjük el a csangkaj­sekista képviselő aláírását. Á szovjet kormány nem hívott meg csangkajsekistát az egyezmény aláírására és nem adta ilyesmi­hez beleegyezését. Sőt, mi több, a szovjet kormány még az egyez­mény megkötéséről folytatott tár­gyalások idején közölte az Egye­sült Államok kormányával, hogy nem ismeri el a csangkajsekista klikk képviselőjének aláírását, s hogy Kína részéről az egyez­mény egyetlen törvényes alá­írása a Kínai Népköztársaság képviselőj'éé lehet. Sajnálkozni kell amiatt, hogy a kísérleti tilalomról szóló egyez­mény alatt éppen ez az aláírás nem szerepel. A Kínai Népköztársaság kor­mányának nyilatkozatában egy másik képtelen koholmány is benne foglaltatik, amely szerint a Szovjetunió — úgymond — „azt akarja, hogy Kína egyezzen bele az Egyesült Államoknak a »•két Kína« megteremtésére Irá­nyuló sötét terveibe”. Az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió kormánya mindig osztotta ős támogatta a Kínai Népköztársaság Tajvan kérdésé­ben elfoglalt álláspontját. A Szovjetunió sohaáem egyezett' és ma sem egyezik bele abba, hogy Tajvant leválasszák Kíná­ról. Erélyesen visszautasította a „két Kína” koncepciót. N. Sz. Hruscsov szovjet kormányfő az Egyesült Államok elnökével 1959- ben folytatott beszélgetése során határozottan hangsúlyozta, hogy Tajvan Kína elidegeníthetetlen része, s hogy a kínai népnek teljesen jogában áll Tajvan fel­szabadítása. A Szovjetunió többször is tet­tekkel bizonyította hűségét a test­vérországokkal, köztük Kínává) kapcsolatos szovetségesi kötelessé­gei iránt. Ki ne emlékezne pél­dául arra, hogy amikor 1958-1130 a Tajvani-szoros térségében ve­szedelmes helyzet támadt, a szov­jet kormány figyelmeztette az Egyesült Államok elnökét, hogy a Kínai Népköztársaság megtáma­dását a Szovjetunió elleni táma­dásnak tekintené és ha az agresz- szor nukleáris fegyvert használ­na, akkor a Szovjetunió felhasz­nálja nukleáris rakétafegyverét Kína megvédésére. Most, amikor a tajvani válság feszült napjai már messze mögöt­tünk vannak, a kínai kormány ennek homlokegyenest az ellen­kezőjét állítja. (A nyilatkozat második részét lapunk keddi szMaában közöljük^ Jugoszláv— brazil közös közlemény Brasilia (Reuter). Tito jugo­szláv és Goulart brazil állam­elnök megbeszéléseiről közös közleményt adtak ki. A közle­mény örömmel üdvözli az atom­fegyverkísérletek részleges be­szüntetésére vonatkozó moszkvai egyezményt, amely „lényegesen csökkenti a nemzetközi feszült­séget és fontos lépést jelent az általános és teljes leszerelés meg­valósítása felé”. A két államférfi a továbbiak­ban állást foglalt a gyarmati rend­szer és a faji megkülönböztetés felszámolása, a béke megőrzése, a gazdaságilag elmaradott orszá­gok támogatása mellett. Tito még két napot 'ölt Bra­zíliában, majd hétfőn latin-ame­rikai kőrútjának következő állo­mására, Chilébe indul. A . jugo­szláv államfő felesége kíséreté­ben ' Bolíviába és Mexikóba is ellátogat, majd Washingtonba utazik, ahol október 17-én talál­kozik Kennedy amerikai elnök- I kel. Á lipcsei per évfordulója Harminc évvel ezelőtt, 1933. szeptember 21-én ült össze Lip­csében a fasiszta vérbíróság, hogy végezzen Georgi Dimitrovval és társaival, s rajtuk keresztül a kommunizmussal. A nemzetkö­zi munkásmozgalom nagy harco­sát a Reichstag felgyújtásával vá­dolták, holott a gyújtogatok ma­guk Hitlerék voltak, s a Reich- stag-per csak arra volt jó a né­met fasizmusnak, hogy ennek ürügyével megkezdje a kommu­nisták elleni indítóhadjáratot. A lipcsei per azonban, amelyet élénk figyelemmel kísért a világ közvéleménye, a fasizmust lep­lezte le: Dimitrov az igazságot mutatta még, s ezzel sok ember lelkiismeretét felkeltette a világ­ban. A lipcsei per harmincadik év­fordulóján a világ minden táján megemlékeznek a nemzetközi munkásmozgalom nagy hőséről, Georgi DimitrovróL Az égő Reichstag. Dimitrov a tárgyalásé».

Next

/
Oldalképek
Tartalom