Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-03 / 205. szám
T0LW3 MEGYEI SfPPŰJSAÖ § 1963. szeptember 3. JOSZERENCSET! Bányásznap Kagymányokon és Mázán Heggel a komor felhők elvonultak, ragyogó napsütés köszöntötte a bányászokat. Szeptember első vasárnapja, őket ünnepli ezen a napon az ország. Áldozatos, nehéz munkájuk meg .is érdemli ezt a tiszteletet, hiszen nélkülük megállnának a gyárak, sötétség borulna a házakra. Hagymányok Igazi bányászfalu. A lakosság majdnem kivétel nélkül a bányában dolgozik. Már a délelőtti órákban is nagy a mozgás az utcákon. Ünneplőbe öltözött emberek igyekeznek a bánya felé. A fodrászüzlet előtt kis csoport áll, türelmesen várnak; mindenki szép akar lenni. A ..Hangos” felől zenét hoz felénk a szél. A kis utcában sátrak, az udvaron asztalok. körülötte szórakozó, sörözgető bányászokkal. Az udvar végéből a lacikonyha ínycsiklandó illatai csalogatják a vendégeket. Helyet szorítanak az egyik asztalnál. Érdeklődöm az ünnepség után. — Az már szombat délután meg volt — mondják asztaltársaim —. a mai nap a szórakozásé. Szerény ünnepséget tartottunk. a jutalmakat és a kitüntetést adták át. A munkaversenyben jó eredményt elért csapatokat megjutalmazták. Baun- gartner János pedig Kiváló bányász kitüntetést kapott. Beszélgetünk, közben egy pillanatra sem szünetel a zene. egyre többen jönnek. Már előbb is furcsállottam. hogy csak itt- ott lehet látni egyenruhát, mindenki sötét ruhában, ünneplőben van. — Azt csak hivatalos ünnepélyre szoktuk felvenni — nyugtatnak meg. Mindenki szereti a' szép ruhát, ma pedig különösen, hiszen ..bányászbúcsú” van. Valóban a falusi búcsúk önfeledt.- vidám hangulatát idézi ez a nap. Kortyolgatjuk a sört. beszélgetünk. Büszkén mutatnak egy társukra. — Ő a Nagymányoki Bányász kapitánya. ‘■Délután játszanak a bajaiakkal. — ötöt rúgunk legalább — lép oda a hívásra Wéber Ferenc. a kalpitány. Majd nevetve hozzáteszi: — Vagy nem ezt kérdezték? A futballisták büszkeségei a bányának, rengeteg szurkolójuk van. Wéber Ferenc is 17 éve dolgozik a bányában, tizenötéves korában kezdte a munkát, a játékot is. Dél felé közeleg az idő, hazafelé készülődnek. Nemsokára kezdődik a mérkőzés, addig ebédelni is kell, na meg aludni is egy kicsit, hogy az esti tánc- mulatságon is jól megállják a helyüket. fehér halásznadrágos kislány barátnőjével dinnyét válogat, nagy igyekezettel próbálja megállapítani. hogy édes-e. Két ifjú vájártanuló mosolyogva nézi őket, időnként összesúgva. Nemsokára ismét találkozom velük. A két ifjú hősiesen cipeli a hatalmas dinnyéket, láthatólag nagy egyetértésben a lányokkal, ügy látszik. nemcsak a szénfejtéshez értenek... A Bányász-kisvendéglő hűvös termében csendes a hangulat. Nincs is minden asztal tele, sokan otthon ebédelnek, bár jó halászlevet főztek a szekszárdiak. Dicséri is az. aki megkóstolta. De otthon a családi ebéd mégis jobb. A mázajak sem maradnak el a munkában. Állandóan 100—105 százalék felett termeltek. Büszkeségük Ziegenheim Mátyás, aki kormánykitüntetést kapott. Szocialista brigádja a legjobb helyen végzett. Ezeket Harka Mihály mondja el, aki veterán bányász. Huszonkét éve dolgozik, most csoportvezető vájár. — Van még nálam idősebb is — szerénykedik és egy másik bányászt invitál az asztalhoz. Müller Jánost, aki huszonöt éve fejti a szenet, de nem unja, mert szereti a munkáját. Most kapta meg a húszéves hűségjelvényt. s persze jutalmat is. egyhavi keresetét. — Nálunk az asszony őrzi a pénzt — mondja —, de nem is baj. Jobban be tudja osztani. Huszonegy éves lányom van. szobabútort akarunk neki venni. Hamarosan be kell fejeznünk a beszélgetést, elhívják őket. Elkészült az ebéd. Sokan már a motorosokat várják, délután motorverseny lesz. A körhinta száll tovább, a csaposok fürgén mérik a sört .semmi sem zavarja a vidám ünnepi hangulatot. Akik nem ünnepelnek A hegyről lefutó pályán állnak a hosszú csillesorok. A felvonótorony is méltóságos csendben hallgat a bányaudvaron. Az elosztó rácsai mögött tompán csillognak a bányászlámpák. Látszólag kihalt minden, hamarosan azonban kiderül, hogy miért csillognak a lámpák. Radics Fe- rencné most is dolgozik, tisztítja őket, hogy holnap rendes „szerszámmal” szállhassanak le a bányába. Két ember pedig most is a föld gyomrában jár. Ök vigyáznak a bányára, nehogy tűz üssön ki a néptelen tárnákban. Az ünnep zsivaja ide is felhal- latszik. Ők most nem ünnepelnek. Biztosítják azt, hogy másnap zavartalan legyen a termelés. * Mégegyszet- végigjárom a „bányászbúcsút”. Nehéz elmenni, hiszen ez a közvetlen ünneplés magával ragadja az embert. Mégis amikor búcsúzom tőlük, minden jókívánság, ünnepélyes magasztalás helyett egyetlen szót mondok csak: Jószerencsét! KÓNYA JÓZSEF Máza I Ahogy elmegyünk az üzletek előtt, csodálkozva látojn, hogy mindegyik nyitva van. A vezetőktől megtudom; nyitva tartanak, hogy a kapott jutalmakból a családdal együtt vásárolhassanak. Most kevés a vevő, délidő van. Ma már fürdőszoba-berendezések, tűzhelyek, televíziók, porszívók találtak gazdát, egy- egy bányász személyében. A ruházati boltban sem panaszkodnak, 25—30 000 forint forgalmuk volt ezen a napon. Itt sem kell útbaigazítás az ünneplés központja felé. A zeneszó és pecsenyeillat után hamar rátalál az ember. Sokan igyekeznek arrafelé. Színes forgatag várakozik a kultúrház udvarán, és a Bányász-kisvendéglő asztalainál. A gyermekek sem unatkoznak. Telt „házzal” indul a két körhinta, még szerencséje is van annak, aki fel tud jutni. Az idősebbeket itt is asztaloknál látni, vagy éppén gyermekeik húzásának engedve, a cukorkás, vagy játékos sátrak előtt. Egy Huligánok a bíróság előtt Síró szülők az egyik oldalon, a vádlottak padján pedig három fiatalkorú, ők már sajnos kevésbé keseregnek, pedig eléggé mozgalmas múlt áll mögöttük, legalábbis bűnügyi vonatkozásban. Mindenesetre elgondolkoztató dolgokat lehet megtudni a vádiratból. amelyet a vádlottak is lényegében elismertek, és a kihallgatott tanúk is alátámasztottak. Szinte megdöbbentő volt hallgatni, hogy az elsőrendű vádlottnak, G. Lászlónak 4 általános iskolai végzettsége van. Egyszer már állt a bíróság előtt. Eggyel több osztályt végzett Cs. András, de már háromszor került szembe a törvénnyel. Az eddig büntetlen harmadrendű vádlott, S. Gábor még a legműveltebb. 0 legalább elvégezte a 8 általánost. Mindhárman azonban vagy bírósági utalással, vagy gyámhatósági ítélettel több-kevesebb időt töltöttek a kalocsai fiúnevelő intézetben. Második elgondolkoztató tényező, hogy két vádlott esetében a szülök elváltak. Távol áll tőlünk messzemenő következtetést levonni ebből a tényből, azonban minden bizonnyal a szülők rendezetlen családi élete is hozzájárult ahhoz, hogy gyerekeikből bűnözők lettek. S még egy furcsa érzés a tárgyalásról: csak anyák kísérték el fiaikat a tárgyalásra, egyiknek az apját sem láttuk. Ez már elszomorítókig hatott, s az elfogulatlan hallgatóban talán az is felmerülhet: csak ezek a fiatalok a bűnösek? Bíróság elé csak őket lehetett állítani. De a résztvevők elgondolkozhatnak, s a tanulságot mindenesetre minden érdekeltnek le kell vonnia. Még 1962. nyarán Cs. András és S. Gábor elindultak a moziba, dé nem kaptak jegyet. Erre loptak egy motorkerékpárt, hogy azzal Pestre menjenek, a benzin azonban elfogyott, s otthagyták a járművet. Ugyanebben az évben S. Gábor és G. László egy trafikba tört be. S. Gábor egy újvárosi üzletből ugyanebben az időben ellopott egy doboz fagylalttölcsért is. 1963. tavaszán közösen elhatározták, hogy ellopnak egy másik motorkerékpárt, a bűncselekményt azonban G. László egyedül hajtotta végre. A Danuvia motort azután szétszedték, egy részén megosztoztak, másik részét a közeli szakadékban elásták, a harmadik részt G. László lakására vitték, s ott ásták el. A helyszíni szemle alkalmával Cs. András meg is szökött őrzőitől. Dióhéjban ennyi a nagyon tanulságos történet, melynek végére még nem tettek pontot, mert a szekszárdi járásbíróság a tárgyalást elnapolta. Akinek a fejére ráesik... ...az a tetőtartozék, ami a paksi Béke-szálló tetején van is, meg nincs is, az körülnézheti magát. A minden tekintetben elhanyagolt műemlék-épület most már nemcsak elszomorító \áíványt nyújt a járókelőknek, hanem életüket is veszélyezteti. Az emeletes épület tetőszerkezetét ugyanis kikezdte az enyészet. Egy — a földről meg nem állapítható, hogy mekkora — rozsdás bádogot a tető szélére sodort a szél. Az épület utca felöli frontjának tetőzetén lóg ez a bádog, s bármelyik pillanatban ráeshet egy gyanútlan járókelő fejére. Akinek pedig a fejére esik. annak aligha lesz ideje arra, hogy szemrehányást tegyen, amiért | illetékesek nem távolíttatták el a félig levegőben lógó tetőtartozékot. I Hogy mikor szánják el magú-1 kát intézkedésre a községi tanács vezetői, az rejtély. Pedig j legutóbb a megyei tanács egyik osztályvezetője figyelmeztette a ' községi tanács titkárát a járókelők testi épségének veszélyére. 1 H. É. I „Elmegyek a bajtársimmal...'’ Keményen pattognak a vezényszavak... Talán még szokatlan a sorokba igazodó fiatalembereknek, hiszen az első nap. hogy belekóstoltak a katonaéletbe. Sorozás van... Most dől el. hogy közülük ki fog hamarosan katonaruhát ölteni magára, ki veszi kezébe a fegyvert, amellyel mindannyiunk biztonsága felett őrködik. Gyors eligazítás az udvaron, aztán rendezett sorokban indulnak orvosi vizsgálatra, hogy kiderüljön, ki alkalmas erre a szép feladatra. Kiváncsi szemek szegeződnek Vigh tizedesre. Érthető is. hiszen ő ismerteti a sorozáson résztvevőkkel a katonaélet feladatait; szépségeit, megpróbáltatásait. A fiatalok most éppen leendő állandó társukkal, a géppisztollyal kötnek barátságot. Az elismerést és alkalmasságot jelenti a sorozási nap utolsó és egyben legszebb dktusa. amikor csinos lányok tűzik fel a kokárdát a bevonulás előtt állók mellére. A fiatalember — Ábrahám László — mosolya, nem is tudni, kinek szól elsősorban, a kokárdának, a csinos lánynak, vagy a tiszt elvtársnak, aki egy új, kemény feladatokkal tűzdelt de szép élet felé irányítja lépteiket... Kép: Erb János. Szöveg: Monostori Miklós.
