Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-03 / 205. szám
4 fStffS OTEGTÜ í%3. szeptember 3. Cikkünkre válaszolnak Nincsen rózsa tövis nélkül, virágoskert hiba nélkül Nemrég humoros írást jelentettünk meg lapunkban, mely arról szólt, hogy valahol egy bérház lakói dicséretes módon, társadalmi munkában virágoskertet létesítettek. És a virágoskert. amikorra elkészült — sajnos — okozója lett annak, hogy a ház lakói összevesztek, mert egyik így akarta, a másik úgy akarta a virágoskert építését, és voltak olyanok is. akik helytelenítették. hogy a szülők megkérdezése nélkül csinálták a kertet. így nem maradt játszótér a gyerekeknek. írásunk, úgy látszik a dombóvári bérháznál tapasztal hatókra illik, mert augusztus 30-án levelet kaptunk Dombóvárról, melyet alább közlünk: „A közelmúltban megjelent cikk a lapban, melynek címe: ■>Virágoskert az én szívem« volt, elgondolkoztatott bennünket és arra késztetett, hogy pár sorban felhívjuk a T. Cím figyelmét egypár tövisre, mely a virágos- kerlben dis'lik. körülbelül így: “Nincsen rózsa tövis nélkül, virágoskert hiba nélkül«. Talán kezdetben azt. hogy nem vagyunk mi ellenségei a szépnek. De nagy ellenségei vagyunk annak, ami ésszerűtlen és célszerűtlen. Szépen kizöldellt a fű a Tanács-téri bérház előtt, melyből impozánsan kandikál ki egypár szál piros kakastaréj virág. De mielőtt ezt elvetették, tán illett volna a lakókat is megkérdezni, hogy így akarják-e, vagy van ennél sokkal jobb elgondolása, ötlete, terve valakinek? Vagyis kevesebb kert kellene és akkor a szén lerakására megépített pinceablakok megközelíthetők lennének, vagy kellemesebb 20 méterrel távolabbról hordani a szenet? (Kiváltképp, ha iszapsfzénről van szó). A 36 lakásos bérházban 40-nél több gyerek lakik, s mivel jobbára fiatalok vagyunk, elrepülhet a gólyanéni a ház felett. Eddig a gyerekek a ház alett játszadoztak. de most már csak a keskeny járda és a kocsiút jutott nekik. Igaz. hogy a ház háta mögött van tér. de ebben a kánikulában még játszani seríi kellemes a tűző napon. A ház előtt néhány szép lombos fa van. de ezek most a fűnek és a virágoknak vetik árnyékukat. Azoknak talán jobban kell, mint a gyerekeknek? Más beosztással, a lakók megkérdezésével még szebben leheléit volna parkírozni, lehetett volna használni a pinceablakokat és elkerülhettük volna azt... a zsörtölüdést, amit minden nap hallunk, mert a gyerek véletlenül rálép a fűre. vagy összekeveri a gyöngukavicsöt. Ritkábban ijednének fel akkor a gyerekek álmukból, hogy már hozzák a kötelet, vagy keresik a kisgyerekek a takaró alatt lábukat, hogy megvan-e. nem vágták-e le a roló mögül figyelő csúnya parkőr bácsik, nénik, mert ehhez hasonló dolgok párszor elhangzanak. Egyúttal említsünk meg egykét problémát még: Az esővízlevezető palacsövet a ház falába építették be és ez a rokkanástól eltörött. Ha kint esik. bent is ázunk. Jó lenne ezt megnézni, és az őszi esős idők előtt kicserélni, mert ez ügyben az illetékesek már többször kérték a tanácsot, de sajnos az egyszerű szemrevételezésen, kívül más nem történt, továbbá, nagyon jó lenne egy telefonfülke a ház elé, mert sürgős esetben nincs honnan telefonálni. Talán ezek lettek volna azok a tüskék, melyek helyett virágot kell ültetni. Szívélyes üdvözlet a Tanácstéri lakóktól, akik az előző cikkel nem mindenben értenek egyet. Sz. T.—Sz. L. (Ha egy mód van rá. kérjük, a nevek kezdőbetűit ne közöljék)”. 22. — Barátom — kezdi Péter — micsoda meglepetés, itt az a könyvtár! Eddig a saját falunk iskolájának nem láttuk a könyvtárát s mi az emberi szellem felszabadítására készülünk...! — Mit szólsz a főnökhöz — kérdezem —, és úgy, mint Péter szokta, a lábamat egymásra téve lógatom le. — Hm...ham — várj csak. Azt hiszem, a mi vitorlánk szelét fújja, rengeteg gátlásokkal... ad egy: teljes az elparlagiasodás. ad kettő: délutáni alvás rámegy az agyra és elfedi hájjal, ad három: meg kellene tanítani lélegzetet venni. Szívesen lélegezne a mi módszerünk szerint, csak nem tudja, hogy kell. — Ez alatt mit értesz? — Természetesen — magyaráz Péter — a lélegzés ebben az esetben szimbolikus jelleggel bír és azt hiszem az élet értelméről vallott felfogásokat és az életforma megválasztását értem alatta. — Hanem itt ennél lényegesebb kérdések vannak. — Péter feláll a székről. — Tudod-e. hogy ma csaknem véletlenül kezünkbe kaptuk az emberi szellem felszabadításához vezető kapuk zárjának egy igen fontos kulcsát? Péter most már nem beszél, szaval és kezével gyakorta lenget— A szakkör barátom! A legmagasabb és a legmélyebb lehetőségekkel. Gondoltál rá? A képzőművészeti szakkörről ne beszéljünk. Oda fognak jönni egy félév múlva a szomszéd faluból is. De a tied! az Irodalmi Színpad! Várj csak! Irodalmi Színpad? Igen. meg van! Nevet kell majd neki adni. Mondjuk József Attila Majakovszkij... nem... olyat, ami még nincs. Mondjuk: Radnóti Miklós. Radnóti Miklós Ifjúsági Irodalmi Színpad. — Akarod — kérdezi tőlem, — hogy az első előadás plakátját megfessem?.. Drága barátom! Tudod, hogy mi ez? Péter szavai lelkesítenek engem. Tovább magyaráz: — Azonnal hozzá kell látni a szervezéshez! — És hogy gondolod a tervet? — használom ki azt á pillanatnyi kis szünetet, amit Péter enged. — No, ide figyelj — s a lábaimhoz ül. — Megkezdjük a szervezést egv nagy irodalmi estre. Arra felléptetünk mindenkit, akit csak lehet. Aztán a felkészítés és az előadás alatt megfigyeljük, hogy f/W/'.WW.WJWWW.WrjVrVWWÍHH/ífW/ílfW/fVHAWUWAWrtW/OVW/MMVWAM. így szól a levél. Mindenesetre őrülünk annak, hogy Sz. T. és Sz, L., akik — nem tudni, mi okból nem akarják, hogy nevük kezdőbetűjét közöljük —, írásunkban problémájukra ismertek, s ha múltkori és mostani írásunk megszünteti a zsörlölődésüket és ésszerűen oldja meg a virágoskert-építést.. annak nagyon örülünk, s bízunk abban.'hogy békesség költözik majd házukba is. — P. J. — JÖVENDŐMONDÓ Amikor feltűnt a sétakertben, mintha egy régi könyvből lépett volna ki. Hosszú, fekete, göndör haj. virágos szoknya, a hozzá illő tarkabarka selyemkendővel. Szóval olyan tipikus kártyavető, jósló cigányasszony, amilyet számtalan giccses festményen láthat az ember. Végigment a sétányon, majd óvatosan az egyik pádon ülő fiatal párhoz sündörgött. Hosszas vita kezdődött, amint az élénk taglejtésekből észrevettem. Végül is a cigány asszony maradt felül, mert a kislány kuncogva, húzódozva nyújtotta a kezét. A jósnő összébbhúzta magán a kendőt. komoly képet öltött és elkezdte a szertartást. A kislány néhg hitetlenül felnevetett, biztosan boldogító dolgokat tudott meg a jövőjéről. Mindenki feléjük figyelt. Az élénk érdeklődést aztán a maga javára fordította. mindenkihez odament és sikerült rábeszélni őket. hogy hallgassák meg eljövendő élet- sorsukat. Az első gondolatom az volt, hogy elmegyek. Már egészen a közelemben rhormölta bűvös igéit. De valami kíváncsiság visszatartott. Nem kellett sokáig várnom. Hálálkodva ment el a szembenülőktől és hozzám fordult. — Fiatalúr, ötforintért megtudhatja a jövőjét. Belemegyek a. játékba, gondoltam, de az öt forint soknak tűnt. — Olcsóbban nem lehetne? — kérdeztem. — De fiatalúr, azt nem lehet, öt forintért jön meg a szemem világa, amivel meglátom a jövendőt! — Hál. ha nem lehet, nem lehat, adok öt forintot. Kezét nyújtotta a pénzért. — Előbb halljam a sorsomat — mondtam. — Maga úgy is meg fogja toldani egy pár forinttal, ha meghallja. hogy milyen igazat szóltam. de azért adja csak ide az öt forintot! Odaadtam és engedelmesen nyújtottam a kezem. Túlvilági arcot öltött és elmerült tenyerembe írt i jövöm tanulmányozásában. — Maga S3 évig fog élni — szinte darálta a szavakat. Megkértem. hogy valamivel lassabban mondja, ha lehet. — Nem, nem lehet, most kell mondani. most látom. Látok magának két gyereket az egyik fiú lesz. a másik lány. — Látom. egy súlyos beteg van a családban. Észrevette hitetlen mosolyomat, folytatta: — Olyan, aki lábor hordja ki a betegségei, úgy. hogy nem is tudnak róla. Ez meg fog halni, magának lesz sok-sok pénze. Ketten epednek maga után, de maga nem is tudja, kik azok. Látok egy nőt, aki elcsábítja, de szerencséje lesz vele. Egy levél útján külföldre utazik és nagyon sok pénze lesz! És boldogsága azzal, aki megcsalta, de visszatér magához. Maga nagy úr fog lenni, látom a kezéből. Elengedte a kezemet, kérdően nézett rám. — Nem. toldja meg semmivel? — Majd abból a sok pénzből, ami lesz, magának is fogok adni! Egy úgy látszik nem túlságosan vigasztalta, mert legyintett és a következő pádon ülők felé vette útját. A kíváncsiság ott is erősebb volt a hitetlenségnél. Ahogy hazafelé indultam, elmentem a kéz girbe-gurba vonalait vizsgáló cigányasszony mellett. ismerős szavak ütötték meg a fülem. — S a családban van egy súlyos beteg. aki... Nagyon sok pénze lesz... Nagy úr lesz... — Nem toldja meg eqy pár forinttal? — kájé — VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP TmTTmTmTTTmTTTTmmmTTTTTmTTmm AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ki nrűt hord az agyban, s lélekben. A színpadot én festem, azaz festem a frászt! Legjobb lesz csíkozott háttérrel. Eszembe jutott egy nagyszerű ötlet. Azon a napon rendeznénk a képzőművészeti kör első kiállítását. A folyosón, a kulturház kistermében, ahol csak lehet! — Aztán képzeld magad az előadásra máris: mondjuk József Attila, Radnóti. Váczi. egy este Tele a terem emberekkel. Felgördül a függöny. József Attila képe hátul a színpadon, s valaki szavalja: \ ,.Kinek verséért a halál, öles kondérban főz habot..." Péter mélyen, s átélve mondja. A ..haláT-t megremegteti, s úgy ejti ki. hogy rajtam végigfut valami ... azt hiszem, az öröm gyönyöre. Aztán Radnóti: egy lány bemondja: Radnóti Miklós, s mikor gördül a függöny, a szavalókórus — mert azt is szervezünk mély hangon szavalja: „Oly korban éltem én itt a földön Mikor az embernek bűn voll az erény" — A teremben csend lesz és mi nézzük majd ketten, hogy nyílik az emberi értelem, mert a szemekből azt lehet majd látni. És neked megmutatom. Te barátom süket pók. a nyakamba borulsz, és azt mondod, micsoda tépés az emberi szellem felszabadításához vezető úton! — Újra a függöny, s Váczi az emberért szenvedő költő: „Kések között halok meg én... — Barátom, ezt én szavalom! Utánam kijön egy lány. sötét szoknyában, fehér blúzban, megvan! Tudod ki? Akit valamelyik este láttunk! Istenem, — s Péter akkorát sóhajt, hogy csak le nem fúj engem a sezlonról. — óh, csak szavalni tudna! Aztán ábrándos lágyan, kék szemekkel szavalná: — Mondd kedvesem, milyen a tenger" és én megmutatom neked, hogv minden fiú. aki lány mellett ül, a lány kezét simogatja... — Áh — s Péter újakat gondol. — A műsort egész naposra kell tenni. Délelőtt szavalóver sery az úttörőknek. Délután kiállítás. s csak este műsor. — No. mit szólsz hozzá? — Újra a lábamhoz ül. Amíg Péter a hevületből enged, addig én mondom: — Lelkesedem! — Lelkesedj, és neki a verseknek! — Aztán megint csak újabb gondolatai vannak: — Jöhet egy Majakovszkij est. — Péter újra talpon van. ..A hivatalokra vicsorgók, mint az odas. Nagv plecsnik előtt hasra nem estem Bár pofozna pokolra ördögcsorda minden pecsétes írást... — Várj, várj barátom, süket pók, lassan a testtel. Félre a fantáziát, lassabban gondoljuk át! Aztán újra lassan, sorba, a Péter módszerével beszélünk meg mindent. Tüzesedünk. a szívünk lánggal ég, s lehiggadunk újra. Szavalok én is. és a Péter arcát lesem, hogy elégedett-e. Az Élet; az Ember és a Költészet napja". Ez lesz az első egész napos rendezvény címe. Péter az állványhoz lép. és míg én merengve magam előtt látom a színpadot, addig ő plakátot fest. Aztán hazajön Péter édesanyja. Péternek az arcát pillanatról pillanatra a szeméten hordja és látszik a fiát féltő öröme. így csak Péter édesanyja és az én anyám tud bennünket nézni. Arra gondolok. nem félek semmiféle háborútól, engem soha nukleáris parittyákkal szaladgáló pasasok meg nem ijesztenek, de ha az anyám és Péter édesanyja szemét látom... s milyen sok szem van ilyen a világon... — ugyan minek tagadnám, nagyon féltem ezeket a töprengő pillan- tású szemeket, mert ezekből soha de soha nem fogyhatna ki a keserű könny, ha a háború felfalna minket. — Péter! Szavaljunk, fessünk plakátot, hadd szabaduljon az emberi szeltem, mert szükség van rá! — Nyugalom, barátom, süket pók, nyugalom — s most nem sejti Péter, mi lakik tennem! Tudom, hogy éjszakákat nem alszunk majd a rendezvény miatt. Átgondoljuk százszor, s a szívünket izgalmas feszülés járja át olykor. Péter és én az emberhez szólunk. .. Annyi izgalom van az életünkben, hogy észre sem vesszük, elfeledkeztünk a hosszú 6étá'król. melyeket valamikor ketten Péterrel tettünk a Luna- mozitól a Muskátli-presszóig. S elfelejtjük, hogy milyen színesek a lányok szoknyái, s térdük a szoknya alól fehéren miként virít. Csak Klárika arca és tengerkék szemének csillogó varázsa marad velünk. — És ő a műsorban ...! — mondja Péter, mintha az agyammal gondolkozna. — Azt képzeld el. Kimenne a függöny elé. s Radnóti-versekef szavalni nékünk — Mondjuk — veszem át a szót: „Mert nem tudok én élni, se meghalni Nélküled immár” És szavalok" hangosan, Péter füle hallatára. — Barátom, te szavalsz! Nagyon jó tónusú hangod van! — lelkesít Péter —. mondd csak gyorsan a Dunánál-t — Péter kívánságára tompán, s fojtott érzésekkel kezdem: A rakodópart alsó kövén ültem, S néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. — Ezt fogod szavalni — üvölt fel Péter. — Barátom, micsoda est lesz! Szárnyakon járunk, legszívesebben még ma megszerveznénk mindent. — Hiszed-e most már, hogy részesei vagyunk az emberi szellem felszabadításának? S rajtunk keresztül mások is részesei lesznek? — Péter érzékenyen a plakátot nézi, tudom, hogy ilyenkor fennkölt , gondolatai vannak... És mert ezek a gondolatok a mi legbelsőbb titkunk — melyeket én is ugyanúgy érzek, mint Péter — nem beszélhetünk róla, csak szent magányainkban engedhetjük szárnyaikra, s mi is repülünk rajta olykor heg veken keresztül, széles alföldek felett, ahol kék szalagnak látjuk a kanyargó folyókat, s távolról óceánokat is látunk zölden fényleni... Péter édesanyja vacsorát készít. Vacsora közben prózai dolgokról esik szó. Péter az igazgatóról karakterológiai téziseke't készít, úgy érzi, nyert ügyünk van. s ahhoz, hogy végezhessük dolgainkat elvünk feladása nélkül. nem szükséges pert indítani a város ellen. — Jóindulató, szuszogó atyafi, vastag hájréteggel az agya körül. Hátha a hájból képesek leszünk valamit felolvasztani, s általa nyílik az értelem... — Úgy gondolod, hogy mi hatással leszünk a főnökre? (Folytatjuk)
