Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
TOLNA ySEGTf* 5flßPC»Sä «ser. 2 A hétszázadik esztendő A szövőszéknél. zőfcéni egy sárközi szobái rendeztek be, sok külföldi vendég i« megfordul. A különböző idegennyelvű bejegyzések között találtunk egy német nyelvű bejegyzést. Fordítása körülbelül így hangzik: „Soha nem tudnám utánozni, az ilyen művészi munkára születni kell.” Legalébb 40—50 »untát ismer. Ezekből állítja össze, tervezi azokat a szebbnél szebb munkadarabokat, amelyekből végszámra készülnek a színes szőttesek, függönyök, abroszok, térítők. Nem ismer fáradságot, ha egy-egy újabb mintadarabot kell neki megtervezni. ii Ünnep! műszakban A dombóvári Alkotmány Tsz székházé: zászló díszíti névadója ünnepén. A tsz-tagok azonban úgy határoztak, munkával ünnepelnek, ünnepi műszakot tarta- nate. A gabona betakarításával, a szalma kazalozásával és a tarló nyári mélyszántásával ugvan végeztek. A nyári munkákban nincs lemaradás a tsz-ben. A kenderaratás az. ami jelenleg szorgalmas munkára ösztönzi a tsz-tagot. A ieo holdas kender 35—40 mázsás termést ígér holdanként. A vártnál jobb termés betakarítása a forgatás, a lomb- taianítás és a kévézés, sok munkáskezet igényel. A növénytermesztésben dolgozók azért vállalták az ünnepi műszakot, mert a kender után a cukorrépa szedését is meg kell kezdeni. Ezt a munkát azért sürgetik, mert az esős idő beálltával a Kapos-völgyi tőzeges terület járművel szinte megközelíthetetlen. Másrészt anyagi előnyökkel is jár a cukorrépa korai felszedése. Az Alkotmány Tsz megállapodást kötött a cukorgyárral, s amennyiben szeptember 15-ig leszállítják cukorrépa-termésüket, az osztályozástól függően mázsánként 2—4 forint prémiumot kapnak. A dombóvári Alkotmány Tsz tagjai a tavaszi munkákat is idejében elvégezték. Szorgalmas munkájukért miniszteri elismerésben részesültek. Az elismerés még jobb .eredmények elérésére ösztönzi a tsz-tagokat. Ezért vállalták az ünnepi műszakot. ♦ A dombóvári járás többi termelőszövetkezetében. is dolgoznak a kettős ünnep’ alatt. A Dal- mandi Gépállomás traktorosai, gépkezelői csatlakoztak a Földművelésügyi Minisztérium és a MEDOSZ felhívásához munkával ünnepelnek. Lápafőn csépelnek, hogy ott is végezzenek a gabona betakarításával. A gépállomásokhoz tartozó tsz-ckben száz erőgépet vezényelnek, a szántó traktorok az őszi vetések alá taiajmunkát végeznek. ? Teiepüiés volt itt, már az ősi időkben, időszámítás előtt háromezredévvel is. Mégpedig ahogy a napvilágra került tárgyak, eszközök tanúsítják — jelentősebb, na- rgyobb, nem falu, inkább városka. A .ütőkor, bronzkor, római kor em- ' bere élt iát, azután a honfoglaláskor az Árpád-család vette birto- íkába. A magyarok története 1263- !ban jegyzi először Irugh nevét, (amikor egyházi birtokul adományozta IV. Béla király. Változtak ,a/birtokosok, a falu neve. Volt /olyan.idő. amikor Apponyi Lázár (gróf, földbirtokos nemesveretü 'magyarsággal ilyen levelet írt jobbágyainak: „Örökös jobbágy ki ne merészeljen menni sehová, tudom, nem megy Törökországba, megkapom, de megemlegeti az anyja kánját:” Azután. — ugorjunk nagyon nagyot, — volt olyan idő, amikor az egyik, ma már szövetkezeti gazda, vacogó foggal, de fél éjszaka a témetőben ücsörgött a sírdombon, hogy ne találjanak rá az agitátorok. A most 700 éves 1 regszemcse akkor szakadt el végérvényesen a múlttól. Nem látszott ebből még sok. A főutca éppolyan sáros volt. mint a háború előtt. Az iskolások a régi felekezeti iskolába jártak, négy helyre és az általános ígérgetésnek nem volt súlya. Volt viszont már gépállomás, növénynemesítő intézet, gyógypedagógia, de ezeket az új létesítményeket úgy kapták, telepítették ide a falu kérése nélkül. A szövetkezés külső kényszernek hatott. Mégis, ha nem is tudták. Iregszemcse új élete elkezdődött. Helyesebben, akkor teremtődött meg hozzá az alap. Akkor, amikor az első tsz- elnök. Tóti Mihály, az Ui Élet vezetője még ilyennek látta a helyzetet: — „Üres konyhában bolond a gazdaasszony”. Tóti Mihály és még sokan életüket, a család jövőjét tették erre az új életformára. Az elnök jó gazdának számított. A felszabadulás után 20 holdon gazdálkodott. Cselédember volt azelőtt, mint az iregiek többsége, báró Kornfeld birtokán. A tagosítás idején földjük egy része az állami gazdasághoz került. Választhatott: gazdálkodik a megmaradt 6 holdon, — de ehhez nagy volt a család, — vagy elmegy az építőiparba. s hetente egyszer jár haza, — esetleg aláírja a belépési nyilatkozatot. Ezt választotta. Neve a dícsőségtáblóra került, de ez nem sok tekintélyt adott. Dehát a hétszázadik esztendő az idei. A jelen érdekel. Milyen ma Iregszemcse? Csütörtök reggel érkeztem a községbe. Elegáns, szürke Volga suhan a főutcán, követi egy kék. aztán mindjárt feltűnnek a Warszavák, buszok jönnek Tamási felől, stoppolnak a siófoki járatok. Rengeteg a kiránduló. Nem hiába kérték a tanácstól az iregiek. hogy a főtéren ki kellene jelölni az átkelőhelyeket. Még baleset lesz: gondolni kell a gyerekekre. Meglepő. Ki gondolná. hogy egy községben kijelölt átkelőhelyekre var. szükség. De az még meglepőbb, hogy 12 osztályos mezőgazdasági szakiskolát is kérnek az iregiek. nagyon kellene az általános iskolának két új tanterem, második körzeti orvos, bölcsőde, új napközi, jó ivóvíz és még annyi minden, amit poniosan az idős Frank .János bácsi sorolhatna fel, az egyik vb- tag. Az európai hírű kísérleti intézethez tartok. KaDuján túl parkolnak az imént látott Volgák, Az igazgatónál vendégek vannak, helyettese ■ szarvasi látogatókat kalauzol kint a telepen, irodájában pedig valaki közli, hogy itf előre szokták bejelenteni a látogatási szándékot... így, enélkül ma aligha tudok itt kérdezősködni* mert még angolokat is várnak. Be kellett volna jelenteni, hogy Iregszemcsére jövök, pedig Iregszemcse „csak” égy tolnai falu.' Az Uj Élet Termelőszövetkezetben viszont az elnök azt kérdi* mi történt, hogy hozzájuk látogató érkezett? Örömmel beszél az Uj Életről. A megnevezés most nemcsak a tsz-t illeti. Néhány perc alatt nagyon közel kerülnek hozzám azok a tények, amelyeket máshonnan már ismerek. Tóti Mihály, az elnök jó erőben lévő. negyven év körüli ember. s azt mondja: kimerült. Otthonában nem szólhat a rádió, ha a családfő hazatér. A lánya talán tánczenét szeretne hallgatni, de csendnek kell lennie. Pedig ma már simábban folynak a közgyűlések, kevesebb a vita, a tagok megszerették a közöst, nincs' baj a munkával. Az időjárás miatt a szezonban nagyon összegyűlt a tennivaló, mégis két héttel hamarabb végeztek az aratással, mint tavaly és közben a kapálással sem maradtak el. Megtáltosodtak? Dehogy: a 900 holdnyi gabonából az idén mór mindössze 50 holdat arattak kézzel. A munkaegység értéke a terv szerint 33 forint 81 fillér lesz, terménnyel együtt 40 forint körül fizethetnek. Nem a legmagasabb jövedelem, de biztos. jobb a tavalyinál . Fontos lett a közös. Tdáig eljutni... ötvenkilencben, amikor az átszervezés után először fizettek, két év munkája nyomán 27 forintot ért egy munkaegység. A következő esztendőben 15 forintot. aztán huszonhatot és tavaly húszat. Ez a hullámzás- sok mindem kifejez. Viszont: tavaly A népművészet mestere L apozzuk a vendégkönyvet. Együtt olvasgatjuk a bejegyzéseket a Sárközi Nép- művészeti Szövetkezet párttitkárával. Fehér Lászlónéval. íme a bejegyzések közül néhány: „A sárközi szőttesek, hímzések szívet-lelket gyönyörködtetően szépek.” Egy másik bejegyzés: „Elismeréssel adózunk a sárközi asszonyoknak azért a fáradhatatlan munkáért, amellyel népünk történelmi hagyományait, népművészetét őrzik.” A pátosszal írott bejegyzések között olvasunk egyszerű, de annál talpraesettebb elismeréseket: >,Le a kalappal az ügyeskező, jó- izlésű sárközi nők előtt.” A vendégkönyv lapjai arról is tanúskodnak, hogy a szövetkezet székhazában, ahol hagyótuáíiyős— Ez valóban így vaa? — kérdezem Fehérnét. — A bejegyző nagyon is megközelítette a valóságot, bár akinek kedve és kézügyessége van, megtanulhatja a sárközi hímzést, szövést — mondja, majd elgondolkozva hozzáteszi: — Talán van valami, amit megtanulni nem lehet: a művészet iránti rajongást E.zt érezni kell. A művészet iránti rajongást valóban nem lehet megtanulni. A sárközi népművészeknek sajátja az az ügyszeretet, az önzetlenség, amely képessé teszi őket arra* hogy éjszakákon át dolgozzanak, tervezzenek. Fehér Lászlónénak is sajátja a népművészet iránti rajongás. Anyjától, nagyanyjától, ki tudja, hányadiziglen kellene vrsz- szavezelfli. ez honnan öröklődött. Mestermunkáját, amely fekete-* fehér pamutból készült, éjszakákon át tervezte, szőtte. Kedvenc motívumait, a „páros galambot” a „csillagrózsát” és a „csibeszemet” addig forgatta, alakította, amíg valamilyen, eddig nem készült minta alakult ki. Minden tudását, szereteted érzését beleadta a mestermunkájába, amelyért a bíráló bizottság elismerését és dícséretét érdemelte ki. Rajong a népművészetérbés minden porcikájával szereti a^saö- vetkezetei, amelynek alapító tagja és párttitkára. A népművészet iránti szeseteté- nél a szerénysége nagyobb. Síagáról nem szívesen beszél. Amikor a nagy eseményre, a menti ünnepségre tereltem-1 annyit mondott: „Nagyon vagyok, hogy ezt de ha az érdemekről a szövetkezet tagjait a világ c sóért sem szabad, kihagyni. Tízéves szöMetkezetünket a együtt tettük olyanná, amilyen' ma.” Igaza van Rehér Lászlónénak,. de - engedtessék meg, hogy ezúttal ' mégis ró*a szóljunk. Róla szóljunk és a tagsággal együtt köszöntetik Fehér Lászlónét, a népművészet mesterét, aki rászolgált az éfemerésre. a kitüntetésre. Pozsonyi Ignácné /TPT-aktivisták kitüntetése Az alkotmány ünnepe alkalmából, az ismeretterjesztés területén végzett munkájáért, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat több társadalmi aktivistája kor- - mány-, illetve miniszteri kitüntetésben részesült. A kitüntetéseket .dr. Törő Imre. az Elnöki Tanács * tagja, a TIT ein eke nyújtotta át Magtárba, hordják a búzát a decsi Uj Élet Termelőszövetkezetben, Szabó József és ifj. Gál József behordják a teli zsákokat. Megjelent a Jelenkor új száma Gazdag és változatos tartalommal jelent meg a Jelenkor című, Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat augusztusi száma. A szépirodalmi részben olvashatjuk — többek között — Arató ■Károly, Bárdosi Németh János, Csanády Jáno§, Gyurkovics Tibor, Kassák Lajos verseit; Keresztury Dezső: A harag és a szeretet bilincseiben című, Batsányi János életéről szóló rádiójátékának befejező részét: Szentiványi Kálmán: A döbbenet, Vasvári László: Most és mindörökké. Varga Imre: Pi- kásszó című elbeszélését. Itt jelent meg Franz Werfel néhány versének fordítása, Boldog Balázs tolmácsolásában. A lap közli Torna Adám: Akik álugrották az árnyékukat című szociográfiai írását, egy dunántúli állami gazdaságról. A Jegyzetrovatban kapott helyet Bellyei .László: A korszerű Gárdonyi-kép ,néhány kérdése, valamint Baránsz- ky Jób László: Az új lengyel film című tanulmánya. A Vita-rovatban Koczogh Ákos a korszerű művészet kérdéseihez szól hozzá, Vitányi Iván pedig a zenei közgondolkodás kérdéseiről értekezik. A Művészetrovatban gazdag és változatos beszámolókat olvashatunk Keleti Arthur, Takáts Gyula és Bertha Bulcsu tollából. A folyóirat kritikát közöl Déry Tibor, Rónay György, Gyurkó László. Kolossá István és Szinnyei Júlia közelmúltban megjelent könyvéről. A Jelénkor legújabb számát Gu- lácsy Lajos, Bálint Endre és Vajda László rajzai díszítik.
