Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-06 / 182. szám

4 TOLNA IweGTKÍ HEtfljsÄÄ ÍW3; auffUSTtus 6. TEJ reggel — MUNKA éjszaka Éjszakai műszakban a tejesautóval Alkonyodik. Beszállunk a ko­csiba. Még egy kis rendezgetés, rakosgatás a fülkében, hogy ké­nyelmesebben elférhessünk, az­tán már mehetünk is. Azaz me­hetnénk. ha gépkocsivezetőnk Tornóczki Mihály hosszas keres­gető» után ki nem jelentené, hogy otthon felejtette a slussz-kulcsot. Nem is csodálkozom. Most jött be szabadságról, kicsit kizökkent a munkából. Különösebb baj azért nincs, gyakorlott „pilóta" már szöggel is kitűnően indít. Irány a tejüzem. Ott vár ben­nünket Prantner József rakodó és Vagy száz üres, és néhány tej­jel teli kanna. Először Szekszárdot járjuk vé­gig. Itt is ott is lekerül egy-egy kanna tej, aztán már csak az üres kannák maradnak a kocsin. Kicsit kifutottunk az időből, erő­síteni kell az iramot. Sötét van. Csák a reflektorok fénye világít az úton. A motor ütemesen zúg, jól haladunk. Még forgalmas az út... főleg Pécs felől találkozunk sok kocsival. Nem hiányoznak az éjszakai országút banditái sem: a. reflektorozók. öt ilyennel is találkoztunk, akik abban találták örömüket, hogy vezetőtársaikat elyakítsák. Sőt, némelyikük még villogtatta is lámpáját, hogy ne legyen olyan egyhangú. De veze­tőnk nem bosszúálló. Mindig ő az első. aki tompítja az éles fényt Kopog a motor Letérünk a főútról. Gödrös, rossz kövesúton közeledünk Kis- dorog felé. — Kopog a motor — szól a sofőrünk és Józsi bácsi a rakodó rábólint. Semmi különöset sem veszek észre. Alig haladunk pár kilométert már én is hallok va- larnj furcsa zakatolást. Megállunk Halk szitkozódással nyitják ki. a. motorház tetejét. Megint kiesés. Előkerülnek a szerszámok, no meg a szúnyogok is. Kellemetlen, ilyenkor a szerelés. Vezetőnk ke­zében gyorsan mozog a kulcs. Józsi bácsi már tudja mikor, mi­lyen szerszám következik. Nem először járnak együtt. — Tegnap zuhogó esőben kel­let defektet szerelni, hogy időben megérkezzünk. Gyorsítjuk a tempót, hamaro­san Kisdorogon vagyunk. A ra­kodó kiszáll, kicseréli a kanná­kat. Le az üreset fel a telit és már mehetünk is. Elképzelhetet­len ricsajjal robog a kocsi. Rassz az út, a kannák összeverődnek. Nem hiába panaszkodnak a mel­lette lakók, hogy legszebb ál­mukból zavarják fel őket a teje­sek. Tevelen állunk meg. Szanaszét itt is. ott is hevernek kannák. — Itt mindig baj van — mond­ja Józsi bácsi. — de majd én is így rakom le. akkor majd meg­látják milyen kellemes. Á dűlőútnn közelebb Závod után robogunk tovább. Nem sokára fákkal, bokrokkal szegélyezett, alig látható dűlőútra fordulunk. Nehéz vezetni az ilyen keskeny, hepehupás területen. — így közelebb — mondja a sofőr, legalább 50 kilométer ke­rülőt vágunk le, meg aztán nincs is akkora hegy, mint a kövesúton nem kell erőltetni a kocsit. Lengyelben jókora halom kan­na várakozik szépen összerakva. Bőven van munkája most a ra­kodónak. Józsi bácsi fújtatva, izzadt arcát törölgetve ül be mel­lénk. Nehéz, de sietni kell, mert így is sok az időkiesés. Megyünk tovább. Egyre sűrűb­ben villan a gyufa lángja a veze­tőfülkében. Álmosító a motor egyhangú zúgása, a szürke út. Már én is csak becsületből tu­dom nyitva tartani a szememet. De a sofőrnek élénken kell fi­gyelni. Kisvejke, Muosfa. Aparhant... Lassan elfogytak az üres kannák, és.2500 liter tejjel igyekszünk Szekszárd felé. Éjfél. Már senki sem jár az .Úton. de ők még nem végeztek. A következő forduló Majos felé indul. Csak azután térhetnek nyu­govóra a reggelinket biztosító dolgozók. Kónya József Modern szakmák Hűtőgépj avítő Bolthajtásos helyiség. Vastag | falak. Első pillanatban inkább valami kolostorra emlékeztet, mint műhelyre. Ha a padlózatra nézel, rögtön tudod hol vagy. Óriási zsúfoltság. Hűtőgépnek, porszívók padlóke- félők. mosógépnek. „Gyógyító” kézre várnak. A sarokban tekercselő gép. A nagy motorokhoz kézi csévélő szolgál. Fáradtságos „kisüzemi” munka. Az orsókon csillogó, zo­máncozott huzalok. A tekercselőn fehér parafin hever. A kezet vé­di a felmelegedett huzaltól. A sarokban elhasznált, kiégett hu­zalok tömege. Olvasztóba kerül­nek. Értékes vörösréz. A munka a lehetőségekhez mérten már szakosítva van. A hűtőgépszerelővel. Falusi János­sal akarok beszélni. Nem kell sokat keresgélnem. Középkorú, simára fésült hajú ember. Nagyméretű. szovjet gyártmányú hűtőgép előtt áll. — Egyedül végzi ezt a munkát? — Nem. Én a szekszárdi gépie- ket javítom. Társam, Szegedi György pedig vidékre jár. — Hány gépet hoznak javításra havonta? . — Mióta elszaporodtak a hűtő­gépnek. harminc a havi átlag szekszárdi viszonylatban. A kör­nyéken is körülbelül ugyanennyi. Kiderül, hogy a hatalmas szov­jet gyártmányú hűtőszekrénynek csupán a kilincsével van baj, a mellette lévő Lehel viszont nagyjavításra szorul, agregátor- cserére lesz szükség. — Mióta végzi ezt a munkát? — A negyedik éve. Amikor el­kezdtem. akkor jelentek meg az ! első „fecskék”. Akkoriban voltam I Jászberényben átképzésen. Ott ; gyártják a jégszekrényeket. A i közpnonti szerviz emberei is so- ! kát segítenek abban, hogy el- I mélyülhessünk a szakmában. — Milyen problémái vannak? — Ez a műhely nem alkalmas a munkára. Szerencsére nem so­kára másik helyre költözünk. Félhomály van! Zsúfoltság — a padlózatra mutat. — Ennek sem lenne szabad kőnek lenni. Ilyen munkánál szigetelni kell a padló­zatot. Betérünk egy apró helyiségbe. Minőségi ellenőrzést szolgáló készüléket látok. Nem működik. Már régóta kihasználatlan. Át­ütési vizsgálatot lehetne vele vé­gezni háromezer Volt erejéig. A műhelyben egy másik gépien csak 500 Volt vizsgálatot tudnak vé­gezni. Ki a felelős a rossz gépiért? Ott a műhelyben nem tudjuk hirtelen eldönteni. A Szekszárdi Vasipari Vállalat főmérnöke sze­rint, vállalaton belül nem tudnak a bajon segíteni. Még egy utolsó kérdést intézek Falusi Jánoshoz. — Beérkezési sorrendben ja­vítják a hűtőszekrényeket? — Figyelembe vesszük a beér­kezési sorrendet. Természetesen vannak soron kívüli javítások is. Ha a sütőiparban, vagy az élel­mezési raktárakban, üzletekben romlik el egy gép, akkor soron kívül megcsináljuk. H. T. VÉGH ANTAL: HOLNAP VASÁRNAP rVTJJJJJTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTT 3. Péternek nincs apja és halálo­san utálja a németeket. Évekig német könyvet a kezébe sem vett. Egyszer azt mondta, ha kötelező lett volna németül tanulni, soha nem érettségizik. Neki mindegy, mit tanítanak, franciát, angolt, oroszt csak németet ne. Sokáig azt hittem af fék tál. és mint művész ezzel különcködik Aztán meggyőződtem róla. hogy Péternél a gyűlölet nem csupán játék. Ha moziba akartunk men­ni, Péter először tanulmányozni szokta a filmet. Vannak-e benne németek: ha igen, nem nézi meg. Egyszer a Luna előtt sétáltunk. A fekete kontyos moziba ment. Volt időnk, ő azonnal a pénztár­hoz ugrott a kontyos után, hogy majd mellé kap helyet. De neki félretett jegye volt. s mi vagy hat sorral lentebb kaptuk a je­gyeket. Mindegy, azért megnéz­zük az előadást. Az „Újra egye­dül" című francia filmet vetítet­ték. A film elején német kato­nák rohangásztak a vásznon. Pé­ter elsápadt, kendővel törölte a homlokát, és éreztem, hogy a karja remeg. Ki akart menni, de legbelül ültünk, nem lehetett. Aztán ahányszor csak német ka­tonák voltak a vásznon, Péter karja újra remegett, az arca ha­lálos sápadttá vált. Péter egyetlenegyszer látta az apját. Három, vagy négyéves le­hetett akkor. De ő maga sem em­lékezik piontosan rá. Zöld ruhá­ban volt és egy hátizsákból fur­csa savanyú kenyeret adott neki. Péter azt a kenyeret nagyon sze­rette akkor. Az apja katona volt. szabadságra jött haza a frontról és nemsokára vissza is ment. Azóta nem látták többé, a fron­ton halt meg. Volt egy ember, aki a háború után Péter édesanyját megkeres­te. Az elmondta, együtt szolgált Péter apjával. Negyvenkettőben a frontról visszavonult sz a szá­zad. Péter apjának egyik karja fel volt kötözve, mert előtte vagy két-három nappia 1 megsebesült. Nehezen tudott már menni, de ő és egy másik társa támogatták. Még vagv két kilométer lett vol­na az állás, ahová a századnak el kellett jutni. Aztán egyszerre csak oldalról lőtték a menekülő csapatot. Német teherautók jöttek arra Péter apjának mondták a társai, hogy egyikre kapaszkodjon fel. Felkapaszkodott, és felkapaszkod­tak két kézzel ők is. Péter apja csak az egyik kezével... A teherautón rengetegen vol­tak, és az alig birt menni. Akkor a németek ledobálták az autóról azokat, akikről úgy gondolták, hogy kevesebb hasznát vehetik majd. Először a sebesült magya­rokat. Péternek az apja a teher­autó lépcsőjén állott, kezével az ablakba kapaszkodott. Öt is le akarták taszítani, de félkézzel kétszer akkora erővel kapaszko­dott, mint más, nem lehetett! Az ablakból egy német kidug­ta a puskát, a hegyén szuronnyal. — az ember azt mondta, ő na­gyon jó látta — és a Péter apjá­nak a kezét a teherautó ablaká­ról szuronnyal szurkálta. Leesett az autó lépcsőjéről, ö. és még egy társa utána ugrott. Szűk volt az út ott, az autó után kettes osz­lopba nagy tankok jöttek. Ök is alig tudtak az útszélre elhúzódni. Mire elmentek a tankok, az úton rengeteg szétroncsolt halott ma­radt. Egy pár piercre rá fogságba estek. Ha a Péter apja nem az útra hanem az autóról az árokba esik... vagy nem kapaszkodik a német autóra, s nem menekül, már előbb fogságba esnek... akkor ma is él . . . így mondta el az az ember Pé­ter apjának a halálát. Ez igaz. mert hiába várta az anyja, nem jött soha vissza. Később egy le­velet kaptak, hogy büszkék lehet­nek. mert a hazáért halt. Ha Péternek erről most valaki beszélne, ő a szemét ka piám á ki. Miféle hazáért, te őrült — mon­daná. — Egv hülye degenerált mázolósegéd ölte meg az apámat, aki arról ábrándozott gyilkolás közben, hogy a világot megvált­ja. s akit megölt, arról arcátlanul azt írták, hogy a hazáért .' halt. ' Egyszer láttam, hogy Péter fur­csa emberi kezeket fest. Csak egy kéz volt, amit festett, s az a kéz görcsösen kapiaszkodott valamibe. Eltette a képiét, nekem sem mu­tatta. nem is beszélt róla soha­sem. Tudom, meg fogja még fes­teni egyszer, de annak a fest­ménynek ereje lesz. Péter gyakran ábrándozik, ha sétálunk a Luna és á Muskátli presszó közötti részen. Ha egy csinos lány megáll a tórákat előtt a cipiőket nézni, mi is megállunk. A lány a cipiőket nézi, mi piedig a lányt. Ha nagyon szép, Péter eszméket költ és új elgondoláso­kat talál a korunkban megrekedt és elhanyagolt bölcsészettudo­mány számára. Ma irodalmat tanultunk és Pé­ter egy nagyon szép lány láttán a költészet létrejöttének új útját tárta fel, amire még eddig senki sem gondolt: A költészet alapja nem a rím, hanem a ritmus. A ritmus piedig nem a munkától származik, hanem abból, amikor egy fiatal lány lép, melltartó nél­kül, s abból a ringásból, igenis abból származik a ritmus! — Nézd csak barátom: szabá­lyosan, s könnyedén libben. Oda és vissza — az kétütem. Soha szabálytalan mozgása nincsen, s ez az igazi ritmus. Bizonyára ezt vallották az ókori klasszikusok, de a középkorban, amikor az egy­ház monopiolizálta a tudományt, mint erkölcstelen tézist, az ilyet megsemmisítette. Fel kell az em­beri kultúrának szabadulni — s már Péter egészen belehevül — hogy újra a természetes mozgást tekinthessük a költészet alapi­jául. Péter űj egyedeket keres, hogy elméletét tudományos, s egyszer­smind gyakorlati úton nekem bebizonyíthassa. A Muskátlitól a Luna moziig legalább' hat, vagy nyolc ízben képies ezt bebizonyítani. És. ha ellenvetésem lenne, Péter tízszer is elsétáltatna a megszokott he­lyen. állítom, meggyőzne akárkit, hogy a költészet létrejöttének vizsgálatában ez az egyetlen he­lyes kiinduló piont. Aztán ha rosszabb hangulata támad: kedveszegetten legyint/ Megszűnik: v ez is: megszű­nik minden. Az életnek új produktumai keletkeznek. Ter­mészetesen senki sem tudja, hogy mi. Ki gondolta volna ezelőtt — nagyon keveset mondok — ötszáz évvel, hogy repülő lesz. Vagv magnó? Vagy televízió, hogy csak a legközönségesebb dolgokat em­lítsem. Ugyanúgy nem gondolhat­ja senki, hogy mi lesz mostanhoz ötszáz évre. Ha aranyos öreg pol­gárok lennénk, simánk miatta! Öe nem vagyunk ... s ezért örü­lünk az újnak. (Folytatjuk! Élt-e, valóságos em­berről mintázta-e egy- egy írómiijész jellegze­tes alakjait? — ennek kutatása mindig érit - kességet ígér. Az olva­sók megjegyzik az ilyen felderítő munkákról szó­ló híreket. De vajon olyan sokat mond-e, ha tudjuk, János vitéz, Lu­das Matyi, Háry János létezett-e „igazából”? Nem elég. hogy a mű­vek alapján elhisszük, elfogadjuk őket, ilyen, vagy olyan igazság, em­berség képviselőit? A kutatót nemcsak a kuriózum vonzza ilyen kérdések vizsgálatánál. Nagyon érdekes doku­mentum a művészet és az élet találkozása, egy- másrahatása. Nagyon ér­dekes, hogy a múlt szá­zadi szekszárdi költő fi­gurája, Háry János, any- nyira „átment a köz­tudatba”, hogy ma mái hozzátartozik szókin­csünkhöz, hogy vicc­lapunk, a Ludas Matyi, állandó rovatát jelent­heti. Éppen a művészet ad­ta alak és élő mintájá­nak azonosságát kutatja most dr. Hadnagy Al­bert, a szekszárdi levél­tár vezetője. A hivata­los állásponttal szemben — amely szerint Háry János, Garay obsitosa, költött személy —, arról talált adatokat, hogy Háry János élt. még­pedig Szekszárdon. — Három hónapja gyűjtöm az anyagot Háry-tanulmányomhoz ­mondja dr. Hadnagy Al­bert —. és most már ót Háryt is ismerek a múlt századi iratokból. íróasztalát 20—25 uos- kos aktacsomó bástyázza körül, 1790—1824-ig ke­letkezett bűnügyi irat­anyagot nézi át egyen­ként. hogy az öt jelelt közül az igazit meg­találja. A modell-jelöltek kö­zött szerepel egy faze­kas, akit igen rendes életűnek ismertek. Ha­csak a peres-aktákból ki nem derül valami hárys tulajdonsága, eddig min­den jelöltsége ellen szól. Az azonos nevű, megyei udvari szabó szintén nem jöhet számításba az igazi Háryként. A ha­sonnevű jobbágy és ló­kötő mellett sem szól­nak adatok. — Minden valószínű­ség szerint az a Háry János szolgált Garaynak modellként, aki Augusz Antal belső cselédje volt — mondja Hadnagy Al­bert. Augusz Antal, az ak­kori alispán taníthatta ki a költőt, aki első versesfüzetét a jótevő­jének dedikálta. Ismer­hette hát Háry Jánost. — Az Augusz-cxalád levelezésében bukkan­tam az első adatra, amely a kutatásra ösz­tönzött — folytatja a levéltár vezetője. — Az alispán egyik — a meny­asszonyához intézett — levelében írja, hogy bált rendezett a cselédség­nek. Háry itt is, szokása szerint, feltűnő ruházat­ban jelent meg, ugrán­dozott. kirívóan visel­kedett, szeszélyessége miatt, ha meg nem változik — írja a levél­író —, elküldi szolgála­tából. A feltevéseket az ada- tokkal a készülő tanul­mány egyezteti. Ha a további kutatás meg is dönti a' modell létezését, Hadnagy Albert mun­kája akkor is hasznos. Hisz ha a költő nem is az Augusz-cselédről min­tázta alakját, akkor is érdekes momentum, hogy a költött figurának az éleiben is volt párja. — A hatalmas anyag átnézése során újabb, a megye története szem­pontjából érdekes, fel­dolgozásra váró témá­kat kaptam — teszi hozzá dr. Hadnagy Al­bert. íbencze; Ki volt Háry János ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom