Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-31 / 203. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1Í163. augusztus 31. Az átszervezés bajjal jár..? Mi a probléma a húsellátásban? — Másfélszeresére nőtt a fogyasztás A közvélemény, — sőt egyes, a megye ellátásával foglal* kozó -vezetők is úgy tartják, kár, hogy „elvitték" Széksoráról a húsüzemet: meg* 'nyli Tolna, hogy a megye Lsellátását az átszervezés ..’/ián a Pécsi Húsüzem kelbe tették. Cikkünkben eb- 'ől az álláspontból indultunk f kt; s az utánjárás során kiderült, hogy Tolna megye — a kezdeti nehézségek ellenére is — nyert az átszervezéssel. A „főnöki” szobában ülünk Fehér Sándor igazgatóhelyettessel és Balázs Mihály áruforgalmi osztályvezetővel. Beszélgetésünk légköre a kölcsönös bizalmatlanságtól feszélyezett. Amikor Balázs elvtársat, a Pécsi Húsüzem egyik vezetőjét a szerkesztőségből telefonon kerestem, így zajlott le .^tárgyalásunk”: — A megye húsellátása, mióta Pécsről irányítják, rosszabbodott. Mikor beszélhetnénk erről? — Hát kérem a központilag előírt mennyiséget megkapták — hangzott a válasz. Visszautasítás érződött a feleletből. Olyasmi is, hogy kérem, hagyjanak bennünket békén, annyi a bajunk, és most még Tolna is. Tolna megyében megszűnt a vágóhíd és húsüzem. Annak idején a város számára létesítették és később a megye igényeivel nem tudót megbirkózni: nem felelt meg sem a minőség sem a választék szempontjából. Csakhogy a közönség az ügyintézőkkel és a boltosokkal együtt megszokta a húsüzemet helyben — Szekszárdon. Megvolt ennek az az előnye, hogy az üzemi szállítók és boltosok jól ismerték egymást és bizony gyakran az ismeretség foka döntötte el egy-egy bolt „súlypontiságát” az ellátásban. A közönség vásárolhatott belsőséget, a MÉSZÖV, vagy a Népbolt illetékesei pedig közvetlenebbül intézték el a menetköz- j ben adódó problémákat. Az átszervezés óta a régi bajok kissé megszépülnek az újak megnagyobbodnak, hallani, hogy az élelmiszeriparban nem célszerű a centralizálás: a boltosok sem lelkesednek a változásért, a szekszárdi közönség meg egyenesen bosszankodik főleg azért, mert nincs elegendő belsőség, mint régebben volt. A MESZÖV-höz és a Népbolt Vállalathoz összefutó panaszokról listát készítettem, s ezekkel „felfegyverkezve” érkeztem a telefonbeszélgetés után a pécsiekhez. Amit tőlük hallottam, nem adott okot nagy megnyugvásra. Az átszervezés után a pécsi vállalat vezetői végigjárták Tolna megyét. Balázs elvtárs úgy beszél Magyarkesziről, Nagykó- nyiról, vagy Dombóvár környékéről, mintha tíz éve járna errefelé. — Meg kellett tanulnom azt is, milyen a boltok elhelyezkedése a községekben, merre vannak földutak, hiszen eszerint kell a kocsikat kiválasztani a szállításhoz, — mondja az áruforgalom vezetője Megtudom tőle, hogy a vállalat igazgatója prémiumfeltételnek jelölte meg az udvariasságot, különös tekintettel a Tolna megyébe szállító gépkocsivezetők és árukísérők számára. De az udvariassággal visszaélve, a tolnai 41-es bolt áruátvevője valósággal „kihasználta” az áruátadókat. — mondja Balázs elvtárs. Mindennaposak voltak a 2—3 dekás súlyeltérésekről készült jegyzőkönyvek, akadt 20—30 dekás is. Persze nem az a baj, hogy jegyzőkönyv készült. A vállalat a súlycsökkenést megtéríti. De ezek az eltérések nem nagyok, se jobbra, se balra. Ez a grammozás inkább egymás közötti acsarko- dásnak tűnik, sem mint üzleti precizitásnak. Ebben egyetértettünk. A megyei adatok szerint 150 százalékkal nőtt a húskészítmények forgalma A legtávolabbi faluban is megkapja a boltos a töltött árut. De a pécsiek tagadhatatlan igyekezete, előzékenysége a megye iránt, eleinte nem kapott viszonzást. Ezért kezdtük a beszélgetést is bizalmatlanul. Aztán „belemelegedtünk”. Balázs elvtárs megjegyzi: — Igen, igaza van. A belsőség ügyében tehetünk valamit... — Ha több belsőséget szállítasz, kevesebb hurkát adhatsz, — figyelmezteti Fehér elvtárs, az igazgatóhelyettes. — Talán nem éreznék meg Kocsola a megye legtisztább községe iutalmat tűztek ki az idei év legjobbjainak is annyira.. Rendben van. Tolnának jóga van ahhoz, hogy a számukra vágott állatok belsőségének 50 százalékát visszakapja. Közbeszólok. — Dehát az a baj, hogy nem kapja vissza. Jó lenne, ha ezt pontosabban megfogalmaznánk. — Ha a szállítás könnyebb lesz és csökken a nagy meleg, több ilyen árut kapnak a kijelölt boltok, — ígéri Balázs Mihály. Elhisszük. Az ígéret valóra váltását figyelemmel kísérjük. Másik nagy probléma a friss és a fagyasztott hús minősége. A vidéki szövetkezeti boltok a nagy i melegben a hússzállítmányt nem vették át rendelés ellenére sem — mert felengedett, már szinte romlott állapotban érkezett meg. Magyarázat van rá: Pécsre - is nagy távolságból érkezik a fagyasztott hús, és még onnan is továbbítani kell. Ez a közönséget nem vigasztalja, de sürgeti a pécsi üzem hűtőraktárainak bővítését. Mindazonáltal, a Tolna megyei MÉSZÖV — Vastagh József osztályvezető szerint — kellemesen csalódott az átszervezés hozta ellátásban. Bőségesebb, jobb, választékosabb áru várja a falusi vásárlókat. Egy példa: aratási szalonnából 171 mázsa fogyott el. Ennyit egy esztendőben sem tudtak megszerezni boltjaink számára. Az év 27. hetében 70 mázsa húskészítményt kaptak, 54 község számára (Szek- szárd csak 32 községet látott el.) Bíznak abban, hogy ez nemcsak kezdeti lendület. Még több áru fogyna, ha jobb minőségű fagyasztott húst kapnának. Ezen a pécsieknek érdemes elgondolkodniuk. Ha a -belsőség-problémát rendezik, a Népbolt Vállalat sem emel lényegesebb kifogást. • A riport-út tapasztalata tanulságot kínál. Az átszervezésnek nem kell feltétlenül bajjal járnia, ha az érintett felek nem gáncsos- kodnak, és a közönség érdekét tartják szem előtt elsősorban. A közvetlen kapcsolatot meg lehet teremteni, a most távolabb eső üzemmel is, ha a vezetők néhányszor felkeresik egvmást, az adminisztratív és más problémák rendezésére. Jó dolog az például, hogy a dombóvári földművesszövetkezeti körzet vezetői önállóan kerestek kapcsolatot a pécsi üzemmel. Bencze Klára Konzervgyártás a paprikaüzemekben Pár évvel ezelőtt a faddi és a bogyiszlói paprikafeldolgozó telepen legfeljebb négy-öt hónapig tartott a szezon. Ekkor a létszám felduzzadt 100—120 főre. Majd, mikor a tél közepén, vagy végén elfogyott a paprika, leálltak a gépek, elcsendesedtek az üzemek, elbocsátották az idénymunkásokat. Tíz-tizenöt főnyi törzsgárda maradt meg, ők végezték el a gépek javítását, karbantartását, készítették elő a következő idényt. Ma már csaknem az egész évben folyik a termelés a két üzemben. A faddi telep alig több, mint egy hónapot „pihent”, a bogyiszlóinál három-négy hónapig tartott a szünet. Nem a fűszerpaprika-termelés nőtt meg olyan mértékben, hogy csaknem egész éven keresztül tudják foglalkoztatni a feldolgozó üzemet. A két paprikatelepen konzerv- gyártással foglalkoznak. — A konzervipar feladatai évről évre nőnek — mondja Szabados Sándor, aki egyszemélyben a faddi és a bogyiszlói telepnek is a vezetője — és a gyárak helyhiány, munkáshiány, energiahiány miatt egyre nehezebben birkóznak meg a növekvő feladatokkal. A mi szakmánkban még az év nagyobbik részében voltak kihasználatlanok az épületek, berendezések. Mi sem természetesebb mint. hogy segítünk. A paprikaüzemek alkalmasak a konzervgyártásra is, különösen a nagyobb munkaigényű termékek előállítására. Vannak gyártóhelyiségeink, vizünk, energiánk és semmi baj sem származhat abból, ha a fűszerpaprika beéré- séig paprikát, uborkát, hagymát dolgozunk fel. A konzervgyártás egy részét a vállalat — a Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat — végzi, de „bevonult” már mindkét üzembe a Paksi Konzervgyár is. Uborkát tesznek el, hagymát szárítanak, „zakuszka”-hüvelyt készítenek zöldpaprikából. A két üzem ma naponta közel öt vagon zöldpaprikát, uborkát és hagymát dolgoz fel, és 350—400 dolgozót foglalkoztat. A tervek szerint január 1-től véglegessé és még szorosabbá válik a kapcsolat a paprikafeldolgozó üzemek és a konzervipar közt. A faddi és a bogyiszlói paprikatelep a Paksi Konzervgyár üzeme lesz, ez lehetővé teszi, hogy — fűszerpaprikafeldolgozás mellett — még jobban kihasználják a két üzem épületeit, berendezéseit. Ülést tartott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Augusztus 30-án ülést tartott a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen megvitatták a filmforgalmazás helyzetéről, valamint a tsz háztáji földek és az OFA-tartalékterületek fel- használásáról szóló , jelentéseket. A munkabizottságok által elkészített és beterjesztett jelentések felett elhangzott vitában több megjegyzést és kiegészítő javaslatot tettek, a Népi Ellenőrző Bizottság tagjai, majd megfelelő határozatokat hoztak. Az ülésen a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, dr. Ettig Elemér beszámolt a legutóbbi két ülés közt tett intézkedésekről, illetve a NEB-határozatok végre- i hajtásáról. A W-erössio üzembe állítása óta jelentősen több készüléket vásároltak a szekszárdi szaküzletből Alig két hete állították ünnepélyes keretek között üzembe városunk tv-erősítő berendezését, máris elmondhatjuk, megnőtt a tv-vevőkészülékek iránti kereslet. Annak ellenére, hogy az erősítő üzembe állítása hó végére esett, számottevően nőtt a tv-t vásárlók száma más hónapokhoz hasonlítva. A szekszárdi szak-| üzletben egyébként felkészültek a várható nagy forgalomra. Jelenleg is számos, különböző típusú tv-műsorvevő készüléket tartanak raktáron a várható igények kielégítésére. Amennyiben e mennyiség is kevésnek bizonyul, úgy azonnal másik, kiegészítő szállítmányt kap a szaküzlet a nagykereskedelmi vállalattól. Körzetesítés és szemlélet Közzé tették a tisztasági verseny múlt évi eredményeit. A versenyt a megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottsága rendezte a Vörös- kereszttel közösen. Dr. Lukovits István, az állandó bizottság elnöke a következőkben foglalta össze a tisztasági verseny eredményeit: — A felmérések alapján a verseny eredményes, magasszíh- vonalú volt és hasznosan szolgálta a korábban meghirdetett tisztasági mozgalmat. A tisztasági mozgalom keretében igen széles körű felméréseket végeztünk a 100 pontos értékelési rendszer alapján. A megyében lévő 63 000 házból 38 000 házba jutottak el az értékelő bizottságok és összesen 10 643 házat találtak a tisztasági mozgalom szempontjából minden tekintetben megfelelőnek, tehát 100 pontos értékűnek. A 100 pontot elért házak száma 25 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. A tisztasági mozgalom keretében a múlt évben már fokozott gondot fordítottunk a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre is. 108 tsz-ben folytattunk vizsgálatot és 16 tsz elérte a 100 pontos eredményt. Megpróbáltunk eredményeket elérni a cigánytelepeken is, ez a kísérletünk azonban nem mindig járt kellő sikerrel. A bíráló bizottság értékelése szerint a legjobb eredményt Ko- csola község érte el, a község 556 házából 280 érte el a 100 pontot. A kocsolai tsz ugyancsak 100 pontot kapott a bizottságtól. Második helyezett öcsény. Itt 753 házból 320 kapta meg a 100 pontot, a tsz ugyancsak kifogástalan volt. A harmadik Majos, ahol 270 házból 123 kapott 100 pontot a termelőszövetkezettel együtt. A jó eredményért Ko- csola község 25 000, öcsény 15 000, Majos pedig 10 000 forint jutalomban részesül a megyei tanácstól. A múlt év versenyértékelésével egyidőben határozat született arra vonatkozóéin, hogy az idei évben is értékelik a tisztasági mozgalmat és az első helyezetteket ugyancsak 25—15—10 000 forint jutalomban részesítik. Középiskolai tanárok tanúsíthatják, milyen szélsőséges különbségek vannak a technikumokba és gimnáziumokba kerülő gyerekek műveltségi megalapozottsága között. Ha osztályzattal, vagy rendűséggel próbálnánk meghatározni a differenciákat, akkor a helyzet summázva, így festene: A pusztai, vagy kisebb falusi osztatlan iskolában végzett jeles rendű gyermek ismeret- anyaga, csak ritka esetben haladja meg az osztott iskolában tanult, közepes rendű gyermek megalapozottságát. A fentiekből kiindulva mindenki elképzelheti, milyen hátránnyal indul még a legtehetségesebb pusztai általános iskolás is a felső fokozaton. Az is nyilvánvaló, hogy az ilyennek meglehetősen meggyűlik a baja a gimnáziumban, hiszen hiányzik nála az az elegendő alap, amire a középiskolai oktatás már eleve épül és támaszkodik. De jelentősen megnövekszik a középiskolai tanárok munkája is, mert az első évben szinte minden olyan tantárgyat át kell venni, amelyeket tulajdonképpen már az általános felső tagozatában meg kellett volna ismerniük a növendékeknek. Van egy másik oldal, amelyik szinte még az előbbieknél is nyomosabbnak látszik. Mert az a gyermek, amelyik középiskolába megy, még úgy ahogy bepótolhatja hátrányosabb helyzetéből eredő mulasztását. De mi lesz azokkal, akik az általános után otthon maradnak? Hogyan pótolhatnak? Mivel a szakmunkás- képző iskolák és tanfolyamok hálózata nagyjából még kialakulatlan, erre a kérdésre alig lehet megnyugtató választ adni. Elképzelhető, hogy ezek a fiatalok különböző szabadakadémiákra, vagy éppen a mezőgazdasági munkával összefüggő, kötetlen tanfolyamokra beiratkoznak, de az is, hogy nem. A tapasztalatok sajnos inkább az utóbbiról tanúskodnak. Nos, itt a kérdés: ha nem támad fel az illető művelődési, tanulási igénye, s megelégszik azzal, amit a pusztai iskolától kapott, akkor mi lesz vele? Egész életútján végigvonul majd a puszta hatása? Több mint valószínű. Ám, a másik oldalon ott van társadalmi rendünk nemes célkitűzése. A VIII. kongresz- szus határozatának művelődéssel foglalkozó része summázva azt mondja: el kell érnünk, hogy népünk minden rétege egyformán részesüljön a művelődés áldásaiból. Vagyis: a ma még elmara- dottabbnak látszó területek lakosságát is be kell vonni a magasabb színvonalú és megfelelő általános műveltséget nyújtó iskoláztatásba. Többféle megoldás kínálkozik. Közülük a mai álláspont szerint a legjobbat, a kollégiumi hálózat kiépítése képezi. Ez azonban olyan anyagi erőfeszítéseket követelne az államtól, amelyekre egyelőre képtelen. Nagyobb iskolaközpontok kialakítására nincs mód. Ezeket csak fokoza-
