Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-30 / 202. szám
1 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAtí 1963. augusztus 30. A gabonavita: A Bonyhádi Petőfi Tsz csatlakozik a tamási Vörös Szikra Tsz versenyfelhívásához Mi, a bonyhádi Petőfi Ter- a visszalévő 30 százalékot, az melőszö vetkezet tagjai csatlako- elővetemény betakarítása után zunk a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet versenyfelhívásához, az 1963—64-es gazdasági év kenyér- és takarmánygabona megtermeléséhez. Termelőszövetkezetünk vállalja az összes szántóterület — a tagok háztáji területét is beleértve — 30 százalékán kenyérgabonát termel, őszi árpából pedig 13.4 százalékán. Vállaljuk, hogy kenyérgabonából kataszteri holdanként 14.5 mázsát, őszi árpából 16 mázsát fogunk termelni. Termelőszövetkezetünk már aratás előtt összeállított olyan vetésszerkezetet, hogy a lehető legjobb elővete- ménnyel legyen „beállítható” a terület elvetése. Már aratás előtt kidolgoztuk, elkészítettük, s táblánként meghatároztuk az elvetésre kerülő területek technológiáját. A vetésre kerülő területek 70 százalékán a műtrágyát elszórtuk, Á nőtanács A nőtanács megyei székhelyén pénteken a szekszárdi járás asszonyai, illetve a nőtanács községi titkárai jönnek össze, hogy az oktatási év kezdetével adódó feladatokat megvitassák. Az idei oktatási évben ugyanis fokozottabb segítséget akarnak nyújtani az asszonyok, a pedagógusok munkájához, a gyermekek sokoldalúbb neveléséhez. Az Országos Nőtanács programját, „Szülőknek a nevelési tervről” címmel Takács Mihályné, a megyei nőtanács titkára ismerteti a mai értekezleten. S a nők világ- kongresszusának irányelveiről,' azonnal elszórjuk. Azokat a területeket, amelyek le vannak takarítva tarlóhántás helyett azonnal nyári mélyszántásba részesítettük a talajt gyűrűshengerrel lezártuk. Vetés előtt 14 nappal kultivátort, illetve tárcsát alkalmazzunk. Az egész területen mi is intenzív búzát termelünk, saját vetőmagot használunk, aminek tisztítását, szelektorozását, valamint csávázását már befejeztük. Az őszi betakarítást úgy ütemezzük, hogy először azokra a táblákra kerül sor, melyek először kerülnek elvetésre: itt a betakarítást október 1-re befejezzük és azonnal szántunk, hogy kellően megülepedett magágyat kapjunk. Vállaljuk, hogy október 25-re befejezzük teljes egészében az őszi árpa és búza vetését. Kalita Imre mezőgazdász, Petőfi Tsz, Bonyhód programjából amelyben fontos helyet kap az ifjúság nevelése, Dulai Károlyné számol be, aki részt vett a világ asszonyainak moszkvai tanácskozásán. A nevelési terv irányelveit minden járásban megvitatják az asszonyok. Az elmúlt napokban Bonyhádon, Tamásiban és Dombóváron tanácskoztak. A számos hozzászólás azt igazolja, hogy az asszonyok ma már nem tartják kizárólag a pedagógusok feladatának gyermekeik nevelését. Felelősséget éreznek és vállalnak, hogy ne legyen ellentétes a nevelés az iskolában és otthon. traktoros levele a „Rendet a Gyönki Gépállomáson“ című cikkre Kedves Elvtárs! Engedje meg, hogy pár szóval hozzászóljak az augusztus 25-én, a Tolna megyei Népújságban megjelent; „Rendet a Gyönki Gépállomáson” című cikkéhez. Nem kívánok az írás teljes terjedelmével foglalkozni, csupán a mjszlai munkára kihelyezett két erőgép, a D—4—K és a DT sorsával. Ugyanis ez érinti társamat és engem is közelebbről. Társam a D—4—K-val, magam pedig a DT-vel dolgozom. A tudósítás talán teljes egészében megfelel a valóságnak, csupán azokat az embereket nem kérdezték meg, akik az említett gépeken dolgoznak. Azt, remélem elhiszi az elvtárs, hogy egyikünk sem ellensége saját magának. A tudósítás elolvasása után a való helyzetet nem ismerő olvasónak az a benyomása támad, hogy a traktorosoknak eszük ágában sincs dolgozni. Hát akkor miből él és tartja el családját az ilyen ember? Az említett olajcső esete velem történt meg, de honnan vette az elvtárs azt a nézetét, hogy ránk nézve közömbös, tudunk-e dolgozni, vagy sem? Nem közömbös, hogy 500 forint előlegelszámolás után 1500 forintot, vagy 65 forintot kap a traktoros, ön szerint úgy van, hogy a traktoros motorra pattan, de, hogy a motort honnan veszi, azt sajnos elfelejtette az elvtárs megírni, pedig nagyon szeretném tudni. Csupán e pár mondat volt az, ami írásra ösztökélt. Még csak annyit kérek az elvtárstól, hogy a jövőben vessen egy pillantást az érem másik oldalára is. Elvtársi üdvözlettel: Belényesi László. igazgatója az egyik közeli községben, a kocsmában talált rá több ittas traktorosra. Ez is a téhyekhez tartozik Belényesi elvtárs és ez is sok mindent elárul a felelősségtudatról. Szembe kell nézni a valósággal. Hát nem ellensége saját magának az az ember, aki otthagyja a javításra szoruló gépet a barázdában, holott nagyon jól tudja, hogy a szerelőknek minden percben meg kell érkezniök? De igen, ellensége, mert ilyen felfogással, ilyen munkafegyelemmel valóban nehéz pénzt keresni. Kérdezi Belényesi elvtárs, hon- nét vettem azt a nézetet, hogy számukra közömbös, tudnak-e, avagy sem dolgozni. A tényekből. Nevezetesen az olaj cső-históriából is. Szeretné tudni, honnét szerezzen motort. Honnét? Ott a brigádvezetőé, hogy csak a legkézenfekvőbb megoldást említsük. Dehát nem is a motor itt a Kedves Belényesi elvtárs! Hozzánk címzett levelét megkaptam, nincs okom kétségbevonni méltatlanságának jogosságát. Különösen azért nincs, mert véleményével nem cáfolja, ellenkezőleg megerősíti a „Rendet a Gyönki Gépállomáson” című cikket. Van azonban néhány dolog, amely, ha már itt tartunk, kiegészítésre szorul. Valóban nehéz feltételezni, hogy a traktorosok közül bárki is ellensége lenne saját magának. Nehéz lenne ezt feltételezni, ha nem lennének ott a tények. Ezek viszont megcáíolhatatlanok. Nem akarunk általánosítani, de emlékezzék csak vissza Belényesi elvtárs az augusztus 20-i műszakra. Lehetett volna akkor dolgozni? Igen. sőt nagyon is kellett volna. Minden munkával eltöltött nap sokat jelent és ezt a földeken dolgozó emberek nagyon jól tudják. Amikor az idő engedi, bizony csinálni kell a szántást, a vetést, a silóbetakarítást. Pihenhet éppen eleget a traktoros is, a szövetkezeti gazda is télen, vagy akkor, amikor esik az eső. Tavaly ősszel, de főleg most tavasszal hiába szeretett volna már nagyon sok traktoros gépre ülni, kellett is volna menni, de nem lehetett menni, mert az időjárás nem engedte. Augusztus 20-án a megye traktorosainak döntő többsége dolgozott. A misz- lai határban viszont álltak a gépek. A gépállomások megyei lényeg, inkább az az úgynevezett hozzáállás. Miszla és Gyönk közel van egymáshoz. Lehetne módot találni arra, hogy egy könnyű alkatrész miatt ne várakozzanak a műhelykocsira. Úgy véljük ezzel egyetért. Levele mindenképpen felelősségteljes hangú, s éppen ezért szívesen közöltük lapunkban. Azt is jól tudjuk, önérzete diktálta a sorokat. Ez tiszteletreméltó dolog, ön munkásember, úgy érezte tehát, fiogy a bírálatra kötelessége válaszolni, ezt viszont eddig még nem tették meg a legilletékesebbek, a Gyönki Gépállomás vezetői. Elvtársi üdvözlettel: Szekulity Péter A sorompókon fúl Az űj paradicsom-üzem | Egy hónappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy elkészült a Paksi Konzervgyárban az automata paradicsomfeldolgozó üzem. Rekordidő alatt valósították meg a hétmillió forintos beruházást, mindössze négy hónap kellett ahhoz, hogy az alapozástól eljussanak a műszaki átadásig, a gépek, berendezések kipróbálásáig, hogy az építők, szerelők után munkába állhassanak a gyártás szakemberei. Azóta vizsgázik az üzem. És egy hónap után már megállapítható, hogy jól vizsgázik. Persze, nem itt, Pakson teszi le az első vizsgáját a Láng-Gépgyár e modern konstrukciója. A KGST- országok közötti szakosítás lehetővé tette, hogy egy-egy gyártó berendezés kialakításánál és előállításánál ne csak egy ország népgazdaságának szükségletét vegyék figyelembe, hanem az egész szocialista világgazdaságét. Az élelmiszeripari gépgyártás több termékét a mi iparunk állítja elő, ezek közé tartoznak a komplett paradicsomfeldolgozó üzemek is. Márpedig ha egy-egy ilyen berendezésből nemcsak néhány darabra van szükség, ha-, nem sokra, „megéri” ennek kialakítására összpontosítani az energiát, megvalósítani a sorozatgyártást, ezzel pedig mind a gyártmány műszaki—gazdasági mutatóit, mind a gyártási költségeket tekintve, el lehet érni a világszínvonalat. De tekintsük meg — most már munkában — az új üzemet. Az első, ami szembetűnik: Feltűnően kevés a munkás. Csak az első fázisnál, a felöntésnél és a válogatószalagon látni több dolgozót. A léállomás épületében már csak ketten vannak. A besűrítőüzemben ugyancsak két munkás ügyel fel a gépekre, Pritz Gyula vákumos és Terényi Tibor, az automata vezérlőberendezés kezelője. Mindketten konzervipari szakmunkások. | A régi üzem is ugyanI _________________ ekkora l étszámmal működött, a különbség a mennyiségben volt. Negyedannyi paradicsomot dolgoztak fel, mint most. A léállomás körül paradicsommal tele ládák. Most nyolc-tíz vagon lehet a nyersanyagkészlet, alig több, mint egy műszak szükséglete. A ládák tartalmát az úsztató vályúkba öntik, innét hajtja az állandó vízsugár (miközben mossa is a paradicsomot) a ventillációs mosóhoz. A mosáshoz használt vizet egyébként a berendezés üllepíti, így az újból felhasználható. A mosóból a válogatószalagra kerül a paradicsom, itt kiválogatják a hibás szemeket, majd a zúzó magozóba kerül az anyag. Ettől kezdve teljesen zárt rendszerben történik a feldolgozás, az anyagot sem emberi kéz, sem a külső levegő nem érinti. Az előmelegítő biztosítja az anyagnak azt a hőfokot, amelynél még nem bomlanak el a különféle vitaminok, de a legnagyobb hatásfokkal mehet végibe a paszírozás. A háromfokozatú paszírozóból a létartályba vezet az út, innét szivattyú továbbítja az anyagot a szomszéd épületben lévő sűrítőüzembe. Amikor a sűrítő harmadik üstjében eléri az előre meghatározott szárazanyagtartalmat, a refraktométerhez (ez a műszer méri a szárazanyagtartalmat) kapcsolt automata megnyitja a szelepet, üvegekbe, vagy hordóba engedi a készárut. Dóformán minden automatikus vezérléssel történik. Ha például valamilyen oknál fogva a létartály megtelik és a sűrítőüzem nem „kér” anyagot, leáll az egész lévonal. Ha a vákumokban újra kell az anyag, önműködően bekapcsol a lészí- vattyú és megindulnak a lévonal gépei is. Az egyes „állomásokon” automata gondoskodik a megfelelő hőmérsékletről, nyitja, vagy zárja a gőzszelepeket. A vezérlőszekrényen különböző színű, számokkal megjelölt lámpák jelzik, hogy megy-e, vagy áll a vonal egyik, vagy másik gépe, berendezése, nyitva, vagy zárva van-e a szelep. Eisenberger Teréz, a gyár fiatal szakmunkása a léállomás vezérlőszekrénye előtt ül. Figyeli a lámpákat, műszereket. Az egyik gombon csavar keveset. — A hőfokot állítottam be — válaszolja kérdésünkre — ezt az anyagot, ami most jön, magasabb hőmérsékleten kell paszí- rozni. — Mennyi nyersanyag megy le egy műszakban? — Ha nincs semmi zavar, öthat vagon. Szombaton volt a legtöbb, az én műszakomban 672 mázsát öntöttünk fel. — Mennyi a norma? — Ez egy tizenöt vagonos paradicsom-vonal. Műszakonként tehát öt vagonnyit kell feldolgozni. I A sűrítőben egy kis I __________________ üzemz avar van, az egyik lámpa nem gyullad ki a műszerfalon. Terényi Tibor kénytelen most egy percre maga végezni az automata munkáját, megnyitja a nyerslé szelepet. Utána pedig szalad a karbantartókért, lehet, hogy csak a lámpa égett ki, de lehet, hogy kicsit komolyabb a hiba. — Az első időben minden gépnél előfordul a fennakadás — mondja Pritz Gyula vákumkeze- lő, — még itt sem megy minden simán. De azért vagyunk itt, hogy észrevegyük, és megszüntessük a hibát. ÍJ.) néhány héttel ezelőtt megjelent „Két sorompó között” című írásunk élénk visszhangot keltett a szekszárdiak, de elsősorban az érdekeltek körében. Az olvasók a maguk szemszögéből reagáltak a cikkre. — Igaza volt a cikkírónak, amikor a két sorompó között dolgozó váltóőr gondjairól írt. De nem ártana, ha foglalkoznának a két sorompón kívül várakozók problémáival is — mondották. A raktárak, üzemek gépkocsi- forgalma ma már nagy, és ha az állásokkal eltöltött munkaidő- I kieséseket mérnénk, óriási szá- ' mókát kapnánk. Ez az egyik probléma, de a sorompón túliakhoz számítanak a Béke telepi lakosok is. Nekik, ha lehet, még több gondot okoz a leeresztett sorompó. — Akár munkába megyünk, akár bevásárolni, vagy a munka után haza, a sorompó rendszerint le van zárva. Természetes, ha sokalljuk a várakozást, átbújunk — mondja ismerősöm, egy fiatalasszony, aki naponta négyszer teszi meg az utat. A Béke telepi mamák az iskolába járó gyerekeket féltik. Az iskolába indulás előtt mindig lelkűkre kötik, „A leeresztett sorompó alatt átbújni nem szabad”. A gyerekek persze, hogy elfelejtik az any.ai intelmeket. Attól való félelmükben, hogy a várakozás miatt elkésnek, megszegik a tilalmat. Amikor a váltókezelőt nem látják a közelben, átbújkálnak, s ezzel testi épségüket veszélyeztetik. A Béke telepiek — ahogy elmondták —, egy kicsit a város mostohagyerekének érzik magukat. — A sorompókon túl élünk, s mintha nem is a városhoz tartoznánk. Nem sokat törődnek velünk — mondja Rábóczki György. — Négy évvel ezelőtt hosszas utánjárásra kaptunk vizet. Mást sem az előtt, sem az óta — teszi hozzá. Az üzemek, raktárak építésével megoldódott valamennyire a járda. De csak a Fehér hídig. Azon túl a telepig nincs gyalogjárda. A kocsi- úton közlekedünk. Hogy az esős időben és télen mit jelent, arról jobb nem beszélni. A járművek úgy befröcskölnek bennünket sárral, hogy elég kimosakodni. A Béke telepieknek legnagyobb sérelme — a sok között — a bolthiány. Ez régóta hangoztatott panaszuk. Nem múlott el tanácsülés, hogy tanácstagjuk erről említést ne tett volna. — Úgy hallottuk, azért nem kaphatunk boltot — még csak félműszakosat sem —, mert nem lenne forgalom. Pedig ez nem így van. A telep 26 házában 40—50 család él. A teleptől egészen a Csörge-tóig laknak, s ezek mint vásárlók. Ha valamire, mondjuk egy deka élesztőre, vagy gyufára van szükségük, a városba kénytelenek gyalogolni a kültelki lakosok. — Nem furcsa? — panaszkodnak a családanyák. — A házak előtt viszik el naponta a tejet, a szomszédban készül a kenyér és a szikvíz, nekünk a kenyértől kezdve a varrócérnáig, mindent a városból kell kicipelni. Lenne forgalma a boltnak, csak már ránk, a sorompókon kívül élő emberekre is gondolnának, és csinálnának valamit azért, hogy a mi életünk is könnyebb legyen. A telepiek panaszát továbbítottuk a városi tanács illetékeseihez. Ahogy értesültünk, folynak a tárgyalások, egy kihelyezett bódészerű bolt létesítése ügyében. Ez is valami, de ennél már többre lenne szükség. Elsősorban gyors intézkedésre. POZSONYI IGNÁCNÉ
