Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-14 / 163. szám
1963. július 14. fÖLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Csoda-járvány Nyugaton A „szabad világban”, különösen Nyugat-Németországban, újfajta szakirodalom bontakozott ki az utóbbi években számos könyv, és még több cikk lelkiismeretes írója szót emel a mindent elárasztó babonaság és csoda-hit ellen. A sok könyv és cikk közül csak egynek a jellemző címét idézzük: Babona és boszorkánytéboly ma. Alcíme: Civilizációnk alvilágából. Szerzője: H. Auhofer, megjelent a Herder vállalat kiadásában (Freiburg, Basel, Wien.) A „szellem alvilága" Ezt most kezdik felfedezni, a másik, a bűnözők és prostituáltak félelmetes nyugati alvilága mellett. A tudatlanság és hiszékenység vámszedői garázdálkodnak ebben a dudva-tenyészetben. Mielőtt közelebbről szemügyre vesszük őket, ki kell igazítanunk egy tévedést, amelytől a lelkiismeretes szerzők sem mentesek. H. Auhofer jóhiszeműségéhez nem fér kétség: riadót fúj a nyugatnémet közegészségügyet veszélyeztető, az emberek gondolkodásmódját mindinkább eltorzító csoda-hit ellen. Hibája — és nemcsak az övé —, hogy igazságtalanul általánosít. A mai, modern civilizáció „szellemi alvilágáról” beszél, különbségtevés nélkül. Nem tudja, vagy nem veszi tudomásul, hogy a szocialista országokban törvények védik az emberek egészségét a kuruzslóktól és sarlatánoktól, a „szabad vállalkozás” ürügyén nem tevékenykedhetnek szélhámosok, mert — és a legfontosabb — nincsenek meg a társadalmi alapjai a babona, a csoda-hit terjedésének. Igazságtalan tehát az egész emberi civilizáció „szellemi alvilágáról” beszélni. Még lelkiismeretesebb nyugati szerzők előbb-utóbb ezt a különbséget is észreveszik majd. „Csodadoktorok" és „csodagyógyszerek" Szinte hihetetlen, de igaz: Nyugaton milliók és százmilliók betegségükben nem orvoshoz fordulnak, hanem az újságokban „szabadon reklámozott csodadoktorok- I hoz, boszorkányűzőkhöz”. Ez utóbbi fogalom nálunk ismeretlen. Azt jelenti: hogy csak Nyugat-Németországban tízezernél több ember hirdeti, terjeszti, és milliók elhiszik — mint a középkorban —, hogy a betegségeket „boszorkányok” okozzák. A „boszorkány- űzők” az őskori varázslókra, sáI mánokra, mágusokra emlékeztető hókusz-pókusszal dolgoznak. Tevékenységük legjobb esetben ártalmatlan, de gyakran halál! okoznak kuruzslásukkal. Ilyenkor, és csak ilyenkor, bíróság elé kerülnek. A tudatlan emberek azonban mentőtanúként vallanak mellettük — s a bíróság, a paragrafusokra hivatkozva, nevetséges pénzbüntetést szab ki, vagy a per éppen felmentéssel végződik. Bruno Gröning, az utóbbi évtizedek leghirhedtebb nyugatnémet csodadoktora, vagyis tudatlan ku- ruzslója, egy tuberkulotikus fiatal lány szüleit lebeszélte arról, hogy orvossal kezeltessék tovább gyermeküket. A lány meghalt. Gröninget felmentették — azzal az indoklással, hogy csak az áldozat tudná bizonyítani a vádlott bűnösségét... A felmentő ítélet után hatalmas tömeg ünnepelte Gröninget, München utcáin elakadt a forgalom, olyan diadalmenetet rendeztek a fanatikus szélhámosnak. Fél évtized alatt 150 ezer páciense volt, fél tucat titkárt tartott, milliókat keresett. Fiatalon, 43 éves korában halt meg, mert soha nem ment orvoshoz gyógyítható betegségével... Ugyanilyen hihetetlenül hangzik számunkra a „csodagyógyszerekkel” űzött nyugati kuruzslás. Filléres füzetek és drága, halálfejjel ellátott, lepecsételt könyvek ajánlanak a betegeknek ilyen „gyógyszereket”: fekete macska vére kenyérre csöppentve, élő egér kitépett foga, üvegben szétmálló giliszták — nem folytatjuk az ízléstelenségek sorát. Méltán borzadunk ezektől a primitív esztelenségektől. Méltán kérdezzük: miért tűrik ezt? Azért, mert a hatóságok álláspontja, hogy „szabad” világban élnek, és nem szólnak bele, hogy ki miben hisz... Még nagyobb baj, hogy ha perre kerül a sor, a szakértőnek megidézett tudósok álláspontja sem egységes: ■ Sajnos, némelyik tudós is .. . Nem a többségük, erről szerencsére szó sincs. A nyugati tudósok túlnyomó többsége az értelem és a tudományos haladás híve. De mindig akad néhány, aki a babona, a „szellemi alvilág” malmára hajtja a vizet. Például Peuckert, göttingai néprajzkutató, és Jores, hamburgi orvos- professzor: bírósági tárgyalásokon és könyvekben, cikkekben zavaros elméleteket hirdetnek „a lélek ősi mélyrétegeiről, a természetfölötti erőkről, a mágia, a varázslat döntő szerepéről a modern ember életében.” A nyugati bíróságok pedig ítéletet hirdetnek: nem hivatottak eldönteni a tudósok vitáit (ebben valami igazuk van), és felmentik a kuruzslókat. Ismét társadalmi-világnézeti okokban találjuk meg a bajok forrását. Orvosok, akik mindent megtesznek egy beteg gyógyulásáért, „szabadon” hirdethetik érzelemellenes, idealista nézeteiket. Sok nyugati atomfizikusnál ugyanezt látjuk: a helyesen felismert, gyakorlati tényekből téves és félrevezető filozófiai, világnézeti következtetéseket vonnak le. S ez nem marad meg az elvont elmélet síkján, hanem ártalmasán ható „anyagi erővé” válik; bíróságok és kuruzslók hivatkoznak ezekre a tekintélyekre... Igazság a tévedésben Jóhiszemű nyugati szerzőket említettünk bevezetőben. Kétség- beesetten látják, hogy együgyű és szélhámos kuruzslók „szabadon” folytatják üzelmeiket. Ártanak a közegészségügynek és középkori szintre vezetik vissza az emberek gondolkodásmódját. Erélyes rendszabályokat követelnek az államtól, mert ettől függ, hogy a bíróságok milyen eréllyel képesek fellépni a babonák terjesztőivel szemben. Ebben igazuk van, egyetértünk velük. De tévedésük több ponton is tettenérhető. Egyiket már említettük: nem tesznek különbséget a nyugati és a szocialista viíág között. Ebből következik másik tévedésük. Tiltakozásukban a babonák ellen érezhető a hit, és a tudás megkülönböztetése. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy körülbelül ilyen tanácsot adnak olvasóiknak: azt hiszel, amit akarsz, boszorkányt, ördögöt, túlvilágot —, de ha beteg vagy, menj orvoshoz. Képtelen kettősség. Ahol nem az ész, az értelem kormányozza a világot, a tudatlan és hiszékeny emberek sötétség prédái lesznek. Az igazság útja: a világot nem kettőzhetjük meg büntetlenül, csodák” nincsenek, a természet törvényeit senki sem változtathatja meg önkényesen, örömeink és gondjaink, egészségünk és betegségeink az anyagban gyökereznek. Az ember csak azzal segíthet önmagán, attól lehet erősebb és boldogabb, hogy mindig pontosabban ismeri meg az egyetlen világot, a természetet. Gyenes István A vásárcsarnok sikere ügy nete múlt, hogy megnyílt Szekszárd korszerű vásárcsarnoka. Amikor épült, sokan mondogatták, hogy felesleges ilyen nagy csarnok a városnak, nem tudják majd kihasználni. Nos, a gyakorlat máris rácáfolt erre. A MÉK, a termelőszövetkezetek elárusító- helyein jóval olcsóbb minden áru, mint az őstermelőknél, állandóan lehet vágóbaromfit kapni — a látogatottságot ez a kép is tanúsítja. ^ i „Szellemi aratás" a mezőgazdasági technikumban Véget értek a Szekszárdi Csapó Dániel Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatának félévi vizsgái A megye 15 községében a mezőgazdasági pályán dolgozó, vagy arra készülő felnőtt levelező hallgatók megértették az 1963-as tanév I. felének gyümölcsét. A nehéz napi munka után bizony sok-sok óra energiáját kellett összesüríteni és asszimilálni, hogy a félévi vizsgabizottság a hibátlan tudásért jó minősítést adjon. ‘ Megérte-e a nehéz munka és mindennapi áldozat a ráfordított fáradságot? Aki megfigyelte a kisdiákká váló asszonyok, férfiak nemes vetélkedését, sokszor kapott erre a kérdésre választ. A tehetség és szorgalom tüze csillogott a szemekben. Nagy gyönyörűség is az, amikor valaki szellemiekben gyarapodik! Féléve még abrakadabra volt a kémia, a matematikakönyv riasztó ismeretlenekkel volt tele, s ma már sok mindent értünk: A természettudományok lőűinap is fantázia Verne Gyula világánál tökéletesebbet alkotott az ember, s amit tegnap csak fantáziának és utópiának véltünk, ma kézzelfogható valóság. Az egykori utópisták szívesen helyezték sehol- s incs országaikat a Holdra, a Marsra vagy más, szerintük elérhetetlen helyekre. Hovatovább azonban nem maradt hely az eféle utópiának — legalább is a naprendszeren belül. Az első 80 kg-os szputnyik 1286 nap alatt készült el, Ga- yarin négy és fél tonnás űrhajója már sokkal rövidébb idő alatt hagyta el a műhelyt... Egy évtizeddel előbb még ez is utópiának tűnt volna a szakemberek szemében, de ma már? Marx György fizikus csillagászunk fejtette ki e kérdés technikai oldalát. A naprendszer szélső határáig, illetve a fényévvel mérhető távolságra fekvő legközelebbi állócsillagig és vissza, még csak elég lesz az űrhajó továbbításához valamilyen atomerö- hajtómű és az ionrakéta teljesítménye. Nagyobb távolságokra irányított űrkutatásokhoz már az ún. antianyag-rakéta hajtóművére lesz szükség (lényege az anyag és az antianyag találkozása és „megsemmisülése” révén felszabaduló óriási energiamennyiség felhasználása, hajtóerő keltésére). Kérdés, marad-e tere a fantáziának ilyen körülmények között — holnap is? A fantáziának marad tere mára és holnapra, de még holnaputánra is. Nemcsak az űrkutatásban, de a Földön is! A reakciós ideológusok, akik az űrkutatás igazi értelmének el- homályosításán mesterkednek, az elmúlt években arról kezdtek beszélni és írni, hogy a Föld lakosságának egy részét át kellene telepíteni más bolygókra. Különben — ismételgetik — az anyagi és energiaellátásban válságos napokat fogunk megélni a Földön. Az igazság viszont az, hogy még csak korlátolt terjedelemben és egészen jelentéktelen mélységig kutattuk és aknáztuk ki a Föld ásványkincseit, a nagy vízmedencék és világóceánok medrét még meg sem vizsgáltuk. Lábunk alatt egy egész bolygó van, amelynek belsejét úgyszólván még nem is érintették és meg sem ismertük. Ezért más bolygók anyagának kiaknázása a földi ipar ellátására indokolatlan és nagyon drága lenne. A hozzánk legközelebb eső égitestek ugyanabból az anyagból vannak, mint Földünk, s nincs okunk feltételezni, hogy olyan, elvileg új, energia- és ásványforrásokra bukkanhatnánk rajtuk, amelyeknek a földi termelés anyag- és energia- ellátásába való bekapcsolása megérné a ráfordításokat. Ezért sem ma, sem pedig holnap nincsen fantázia abban, hogy áttelepüljünk például a Holdra vagy más bolygókra. Viszont nyilvánvaló, hogy már a legközelebbi időben érdemes lesz expedíciós településeket létrehozni a Föld és más bolygók természetes és mesterséges holdjain, sőt maguknak e bolygóknak a felületén is olyan értelemben, ahogy legutóbb Gagarin egy nyilatkozatában ezt kilátásba is helyezte. Várható az eddigi eredmények után, hogy miként Pa- pányin, a harmincas évek sarkkutató hőse az ismeretlen sarki vizeket egy úszó jégtáblára települve járta be, ugyanúgy a hetvenes években egy szovjet expedíció a csillagok világát járja majd be, s kitűzi valamelyik bolygón, feltehetően a Holdon, a Szovjetunió, az emberiség zászlaját. SZLUKA EMIL íze kívánatossá válik számunkra, hogy megkönnyítse a tervezést és megnövelje a termelést. A szekszárd-palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatán több mint 500- an vizsgáztak. A tanulmányi eredménnyel is megelégedettek lehetünk; ismét többen értek el ki tűnő eredményt. A jövő tanévben ünnepli a levelező tagozat 10. évfordulóját és a megyében nincs már község, ahol a technikumnak ne lenne diákja. Erre az új évfolyamra hirdetett felvételt a technikum. Az eddigi gyakorlattól eltérően nincs a jelentkezés korhatárhoz kötve, csupán a mezőgazdasági szakmai gyakorlatot és a nyolc általános iskolai végzettséget kell igazolni, míg a szakmunkások a második évfolyamra jelentkezhetnek. A kihelyezett osztályokban jövőre érettségiznek az első mező- gazdasági technikusok. Sokan kívánnak közülük továbbtanulni felső iskolákon, főiskolákon, egyetemeken. Több tanulónkat már a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, mezőgazdasági vállalatok jó munkájukért jutalomban részesítettek, vagy magasabb munkakörbe emeltek ki. 'Társadalmunk megbecsüli a törekvést és a magasabb szakmai tudást, tudja, hogy a növénytermesztés, állattenyésztés, mezőgazdasági gépesítés, kertészet, agrár gazdaságtan és üzem- szervezés ismeretei nélkül nem lehet eredményesen gazdálkodni. Az új módszerek szellemi erőfeszítéseket igényelnek. Nálunk eddig ismeretlen igényes növényeket, állatokat tartunk a nagyobb termelés érdekében, mesterséges takarmányokkal is ta- karmányozunk, szintétikus hormonkészítményekkel helyettesítjük a kapát, nagyerejű gépekkel sok energiát koncentrálunk egy- egy munka elvégzéséhez. Nagy lehetőségek jellemzik a mai mezőgazdaságot és ezekkel egyre többen kívánnak élni. Ezért éri meg a tanulás az egyének nehéz fáradságát. K. L.
