Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

Bes. július M. föcsrs mmm wüirtmsq 3 A nyugati hatalmakon van a sor Szovjet lap cikke Hruscsov berlini javaslatairól Moszkva (TASZSZ). A Szov- jfetszkaja Rosszija szombati szá­mában méltatja Hruscsov szovjet kormányfő július 2-i berlini ja­vaslatait. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonítva a nukleáris kísérle­tek betiltásának, több ízben ki­nyilatkoztatta készségét a nukleá­ris kísérletek minden fajtájának betiltására vonatkozó egyezmény aláírására — írja a lap. A szov­jet kormány állhatatosan töreke­dett e cél megvalósítására. A ti­zennyolchatalmi genfi leszerelési értekezleten a szovjet küldöttség türelmes és hosszas tárgyalásokat folytatott erről a kérdésről a Nyu­gat képviselőivel — a nyugati ha­talmak azonban elhúzták a tár­gyalásokat, mesterséges nehézsé­geket támasztottak azzal, hogy alaptalanul követelték a nukleáris kísérletek betiltásának helyszíni ellenőrzését. Ilymódon gyakorlati­lag zsákutcába vezették a bizott­ság munkáját. Az atmoszférában, a kozmosz­ban és a víz alatt folytatott kí­sérletek betiltására vonatkozó berlini szovjet javaslat leveszi a napirendről a helyszíni ellenőrzés kérdését, s ilymódon utat nyit a megegyezéshez. A cikk szerzői a továbbiakban a szovjet miniszterelnöknek a NATO és a Varsói Szerződés or­szágai közötti megnemtámadási szerződésre vonatkozó javaslatát elemzik. Rámutatnak, hogy Ja­pánban, Indiában, Angliában, Ka­nadában, Görögországban és szá­mos más országban üdvözlik és támogatják ezt a kezdeményezést, amely a nemzetközi fesz ltség enyhüléséhez és az államok kö­zötti bizalom megszilárdításához vezet. Most a nyugati hatalmakon van a sor. Az a kérdés, elegenaő jó­zanságot tanúsítanak-e annak ér­dekében, hogy ne csapják be a népeknek a szovjet kormányfő új javaslatai nyomán támadt re­ménységét — írja a Szovietszkaia Rosszija. Rusk beszéde Washington (MTI). Rusk ame­rikai külügyminiszter pénteken beszédet mondott Virginia állam­beli jogászok előtt. Mint az MTI washingtoni tu­dósítója jelenti, „Az észak-atlanti szövetség helyzete” címmel mon­dott beszédében a külügyminisz­ter bevezetőül a hétfőn Moszk­vában megnyíló háromhatalmi átomcsend-tárgyalásokkal foglal­kozott. Sietett megnyugtatni Ame­rika szövetségeseit, hogy az Egyesült Államok — mint mon­dotta — „nem köt alkut a Szov­jetunióval szövetségeseinek rová­sára”. Ugyancsak hangoztatta, hogy a hétfőn Moszkvában meg­nyíló tárgyalásokat „aprólékos előkészületek” előzték meg a NATO-szövetségesek részéről. Rusk elismerte a tárgyalások szükségességét és kijelentette, „elutasítani a tárgyalásokat a kommunistákkal, azt jelentené, hogy lemondanánk egy lehető­ségről a béke megszilárdítására”. Hozzáfűzte azonban, ha ilyen tárgyalásokat előzetes NATO-n belüli megbeszélések nélkül kez­denének, ez „veszélyeztethetné az egységet, amelytől a béke függ”. Beszéde további részében a külügyminiszter ezzel az „egy­séggel” kapcsolatban kénytelen volt beismerni, hogy „vannak bi­zonyos nézeteltérések a nyugati szövetségen belül”. Szerinte ezek a nézeteltérések a NATO előtt tornyosuló problémák bonyolult­ságának és nehézségének tudhatok ! ve] be, és különösen olyankor jelent­keznek, amikor „viszonylagos nyugalom van a nemzetközi po­litikában”. A továbbiakban Rusk hangoz­tatta, hogy a NATO-nak nagyobb létszámú hagyományos haderőre van szüksége, majd részletesen foglalkozott a sokoldalú NATO- atomhaderő létrehozásának ameri­kai tervével. Utalt arra, hogy a nyugat-európai szövetségesek már 1960 óta közepes hatósugarú bal­lisztikus rakétákat követelnek. Az amerikai kormány — mon­dotta — úgy véli, hogy e követe­lés visszautasítása olyan színben tüntethetné fel az Egyesült Álla­mokat, mintha közömbös lenne Nyugat-Európa „védelme” iránt. Ha viszont az Egyesült Államok az egyes nyugat-európai szövetsé­gesek nemzeti haderőinek rendel­kezésére bocsátaná ezeket a fegy­vereket, ennek „politikai követ­kezménye az lenne, hogy egy­részt megosztaná a nyugati szö­vetségeseket, másrészt megzavar­ná a kelet—nyugati kapcsolato­kat”. A legmegfelelőbb megoldás tehát — a külügyminiszter sze­rint — a sokoldalú NATO atom­haderő felállítása, amely „a leg­jobban összeegyeztethető az eu­rópai egység és az atlanti part­nerség nagy távlati célkitűzései­Párizs és a moszkvai hármas találkozó Párizs, (MTI). Henri Spaak pén­teken Párizsban a NATO állandó tanácsának ülésén beszámolt N. Sz. Hruscsowal Kijevben folyta­tott megbeszéléséről. A belga külügyminiszter a NATO-ülés után kijelentette: Kelet és Nyu­gat között az utóbbi időben ja­vult a viszony. Meggyőződése. — fűzte hozzá —, hogy a szovjet kormányfő a békét akarja. A hétfőn Moszkvában meg­nyíló szovjet—angol—amerikai hármas találkozó esélyeit általá­ban kedvezően ítélik meg a fran­cia fővárosban. Úgy vélik, a lég­köri és vízalatti atomrobbantá­sokat betiltó megállapodásnak nincsenek komoly akadályai. Pá­rizsi diplomáciai körökben való­színűnek tartják, hogy a szovjet —angolszász „kis csúcstalálkozó” más kérdésekben is közelebb hozza a Kelet és Nyugat állás­pontját. Úgy látszik — írja a Combat —, egyik és másik olda­lon is el vannak határozva, néni fejezik be a tárgyalást anélkül, hogy valóban meg ne tegyék az első lényeges lépést a feszültség enyhítése felé. A francia sajtó nagy részének bizakodó hangjával szemben hi­vatalos körökben nem titkolják, hogy a francia kormány a szov­jet—angolszász megbeszélések eredményétől függetlenül kitart eddigi álláspontja mellett Erre vall a Nation szombati vezércik­ke: egy esetleges megállapodás az atomrobbantások beszüntetéséről, semmiesetre sem érinti Francia- országot — szögezi le a lap. Fran­ciaország folytatja kísérleteit, mert ezek feltétlenül szüksége­sek saját atomereje kiépítéséhez”. A MAGYAROK és a Habsburg-ügy De ez az őrült már kidolgozta uralkodásának alapelveit is. A „szent birodalmi egységben” a császár és király abszolút fenn­hatósága alatt élő nemzetiségek közös státust kapnának, s a szö­vetségi hatóság ellenőrzése alatt élnének, de Habsburg Ottó nagy­lelkűsége következtében, biztosí­tanák nekik a szabad nyelvhasz­nálatot. De ez a „kedvezmény” nem sokat jelentene, legalábbis erre vall Habsburg Ottó föld­birtokrendezési vezérelve, amely szerint a földreform „közönséges banditizmus”. A kommentárt mellőzhetjük, aki napjainkban ilyen politikát vall, vagy közön­séges őrült, vagy gonosztevő. De van-e Habsburg Ottó úr mesterkedéseinek valamilyen po­litikai jelentősége, vagy magában álló elszigetelt jelenség? Szögez­zük le: Magyarországon Ottó úr­nak semmiféle társadalmi gyöke­re, alapja nincs, ahogy a Habs­burgoknak 1848. óta nem is volt. Mert társadalmi alapnak nem te­kinthető az a néhány ezer föld- birtokos, a hitbizományi birtokok élvezői, akik érdekeiknél fogva előmozdították a kiegyezést, s a Horthy-évek alatt is megőrizték legitimista magatartásukat. A nagybirtokos arisztokrácia azon­ban megszűnt, s ezzel utolsó ments­várát is elveszítette a legitimizmus. Habsburg Ottót természetesen nem az érdekli, hogy nagyhatal­mi törekvéseinek van-e társadal­mi alapja: a Habsburg gyakorlat­ból megszokta, hogy soha nem a népiért, hanem mindig a nép ellen kormányoztak elődei. Magyarországon tehát nyílt „trónkövetelőként” Habsburg Ottó nem léphet fel; még csak szóba sem állna vele senki. Habs­burg Ottó tehát kerülő utat vá­laszt, előbb ausztriai letelepedést kér, de közben szervezi híveit, akik megteremtik neki az „igaz­ság kancellárja” rangot Ausztriá­ban, ahonnan csak egy lép>és a királyi trónus, utána p»edig meg lehet kezdeni a területi követelé­seket. Hangsúlyozzuk: mindez légvár, egy beteg agy torz szüle­ménye. Arra azonban kitűnően alkalmas, hogy előbb osztrák bel­politikai bonyodalmakat, majd nemzetközi konfliktusokat okoz­zon. Habsburg Ottó úr jelenték­telen és szánalmas figurája á nemzetközi életnek, s ezt azok is tudják, akik a háttérben szívesen támogatják zavaros céljait. A za­varkeltésre azonban ilyen szá­nalmas figura is alkalmas. Előbb az Egyesült Államok legreakció- sabb kőiéinél talált otthonra Habsburg Ottó úr, majd még on­nan is kikopva, a Franco-rezsim- hez próbál dörzsölőzni. Mert Habsburg Ottó igazán nem válo­gatós, s a fasizmus egyébként sem idegen tőle. Erre vallanak könyvei is, amelyekben ismétel­ten kifejti, hogy a második világ­háborúban a német katona hő­siesen küzdött, csak a hitleri hadvezetést lehet hibáztatni, amely rosszul mérte fel az erő­viszonyokat. De ez a folyamat természetes. Egy elzüllött család hatalomért sóvárgó utolsó tagja maga is egyre mélyebbre zuhan, s a fasizmus dicsőítésével önma­ga fölött mond ítéletet. Nálunk nincs Habsburg-konf- liktus, a mi számunkra közöm­bös, hogy miféle ördögi terveket forral magában München melletti kastélyában egy őrült. Az azon­ban nem mindegy, hogy az ese­mények odáig fajultak, hogy nem­zetközi konfliktussal fenyeget az utolsó Habsburg-ivadék politikai machinációja. Mert Habsburg Ottó ausztriai visszatérése auto­matikusan maga után vonná az osztrák államszerződés revízióját, megrontárná kapcsolatainkat Auszt riával, de kihatna, mégpedig na­gyon kártékonyán hatna ki az egész nemzetközi életre is. Erre egyébként a szovjet kormány is figyelmeztetett. Habsburg Ottó és bécsi cinko­sai azonban mindezzel nem tö­rődnek, s megkísérlik a lehetet­lent: visszafordítani a történel­met. Reménytelen vállalkozás, s nemcsak azért, mert az egykori monarchia népiéi soha nem fe­lejtik el a Habsburgok rémtetteit, hanem azért; is, mert Habsburg Ottó már az első akadállyal sem tud megbirkózni. Egyet ugyanis a monarchisták kihagytak számí­tásaikból: az osztrák munkássá­got, amely az új Habsburg-veszély első p>ercétől kezdve töretlen egységben harcol Ottó úr auszt­riai beszivárgása ellen. (Vége) „Kereskedelmi háborúra” számítanak Franciaország és az Egyesült államok között Újabb merényletet terveztek De Gaulle ellen Párizs (MTI). Párizsban letar­tóztattak egy tíz tagú OAS- bandát. A csoport vezetői Serge Fabre és Jacques Ferrari — Spanyolországból érkeztek Fran­ciaországba, s mindketten ismert OAS-merénylők. Ferrarit tavaly novemberben gyilkosság miatt távollétében halálra ítélték. Fab- re-t azzal gyanúsítják, hogy e; Moszkva (TASZSZ). Visnyevsz- kij pénteken az Izvesztyijában megállapítja, hogy tovább folyik a bagdadi kormány bűnös hábo­rúja a kurd nép ellen. A cikk írója, — aki az Izvesz­tyija kairói tudósítója — meg­jegyzi, hogy az iraki kormány ve­zetőinek dicsekvő kijelentései el­lenére Bagdadban ma bizonyta­lanság és vérgőzös őrület uralko­dik. A baathisták, hogy megfé­lemlítsék a lakosságot, egymás után gyártják az összeesküvése­det, amelyeket „lelepleznek” és év márciusában részt vett La fond párizsi bankár meggyilkolá­sában. A rendőrség véleménye szerint az OAS-csoport azért érkezeti Párizsba, hogy a július 14-i nem­zeti ünnep alkalmával merény­letet kíséreljen meg De Gaulle köztársasági elnök ellen. „felszámolnak”. Egyre több em­bert végeznek ki. Visnyevszkij megállapítja, hogy a Szovjetuniónak a kurd kérdés­ben elfoglalt magatartása az egész emberiség tiszteletét és tá­mogatását élvezi, megjegyzi, hogy a nyugati hatalmak vezetői látha­tólag más álláspontot foglalnak el. Nem alaptalan az a feltételezés — írja befejezésül az Izvesztyija tudósítója —, hogy a kurdisztáni háború erősen bűzlik az angol társaság olajától. U Thant hazaindult Olaszországból Milano (AP) U Thant, az ENSZ főtitkára befejezve kéthetes euró­pai körútját szombaton délelőtt repülőgépen visszaindult Olasz­országból New Yorkba. U Thant a torinói televíziónak adott nyilatkozatában összefog­lalva európai utazásának tapasz­talatait kijelentette, hogy nézete szerint a nemzetközi helyzet ja­vult. Kifejezte azt a véleményét, hogy a légkör kedvező a Moszk­vában kezdődő háromhatalmi atomcsend-tárgyalások szempont­jából. A portugál külügyminiszter sajtóértekezlete Lisszabon, (MTI). Alberto No- geifa Franco portugál külügymi­niszter pénteken sajtó értekezle­tet tartott, amelyen kereken ki­jelentette, hogy a p>ortugál poli­tika célja, megtartani Angolát és az ország egyéb gyarmatait. Franco igen ingerülten reagált azokra a szankciókra, amelyeket az afrikai országok érvényesítet­tek az utóbbi időben Portugáliá­val szemben. Washington (MTI). Az amerikai kormány egyik magasrangú tiszt­viselője tájékoztatójában kijelen­tette a sajtó képviselőinek, hogy Franciaországgal újabb kereske­delmi súrlódások vannak, s ezek „kereskedelmi háborút eredmé­nyezhetnek az Egyesült Államok és Franciaország között.” Arról van szó, hogy a franciák mindenféle akadályt gördítenek az amerikai gyümölcs- és főzelék- konzervek importja elé. A 40-es évek végén az. Egyesült Államok beleegyezett abba, hogy Francia- ország nagyobb vámokkal terhel­je az amerikai konzervek behoza­talát, és így segítsen dollárhiá­nyán. 1958-ban azonban, miután a francia valutakészlet megerősö­dött, az Egyesült Államok kérte, szüntessék meg ezeket a korláto­Az ÉM. Betonelemgyártó Vállalat Pécsi Betonárugyára dombóvári üzemébe nehéz fizikai munkára férfi segédmunkásokat alkal­maz. Étkezést és szállást biz­tosítunk. Jelentkezés a dom­bóvári üzemben. (94) zásokat, de Párizs nem volt haj­landó erre. Ezután 1962. májusában az Egyesült Államok kormánya pa­naszt emelt a GATT-nél. A GATT úgy határozott, hogy Franciaor­szágnak meg kell szüntetnie . a korlátozásokat, a francia kormány azonban nem volt hajlandó eleget tenni ennek a felszólításnak. Herter, Kennedy elnök kereske­delmi különmegbízottja a jövő hé­ten ismét Európába látogat és tár­gyal erről a kérdésről, de Wa­shingtonban nem hiszik, hogy tárgyalása eredményes lesz. Ezért az amerikai fővárosban felvetik azt a lehetőséget, hogy az Egye­sült Államok ellenintézkedéseket foganatosít, s akkor kitör á „ke­reskedelmi háború” Franciaország és az Egyesült Államok között. Bútorok javítását, fényezését, átalakítását, kár­pitozását, redőnyök felszere­lését, valamint egyedi búto­rok gyártását vállalja a Szekszárdi Faipari Válla­lat. Szekszárd, Mikes u. 26. (55) Á nyugati hatalmak és a kurd kérdés

Next

/
Oldalképek
Tartalom