Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-14 / 163. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAS 1963. július 14 flz ország első méhanya-nevelő telepét tervezik létrehozni Lengyelben N. toman: iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmnimiimimiiiimmiiimiiiiiiiii A »BIG JOE« FOŰLVAI Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiumiimmmiiimr A Baranya és Tolna megyei méhész-szakcsoportok képviselői között régebb óta folynak tárgyalások egy közös méhanyanevelő telep létesítéséről. Az eredeti terv az volt, hogy az ország első ilyen létesítményét a két megye közösen Baranyában szervezi meg. De nem találtak olyan ideális helyet, ami minden tekintetben megfelel a követelményeknek. Ám a méhészek nem mondtak le tervük megvalósításáról, mert a nagyüzemi méhészetek továbbfejlesztését csakis azzal lehet megoldani, hogy lesz anyanevelő telep ahonnét a szakcsoportokat, termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat is ellátják törzskönyvezett méhanyákkal. S újabb tárgyalások után a két megye szakvezetői olyan megállapodásra jutattak, hogy Tolnában, a lengyeli szakiskola 40 holdas parkjában lesz a méhanya-nevelő telep. Nem csak azért esett a választás Lengyelre, mert a környezet minden tekintetben ideális, hanem azért is, mert itt az ország egyetlen méhészeti szakiskolájában Dunkel Lehel tanár személyében a nagy szaktudást igénylő munka irányítása is biztosított A telep létrehozásáról a minap már Lengyelben tárgyaltak a két megye méhészeinek szakvezetői és a megyei tanács illetékes képviselői. Ahhoz ugyanis, hogy az anyanevelő telepet a szakiskola parkjában létrehozzák, szükséges a megyei tanács engedélye, sőt a Földművelésügyi Minisztérium oktatási vezetőinek engedélye is. Amíg mindezek meglesznek, a A szekszárdi zenés cukrászdán az utolsó simításokat végzik. A műszaki átadásra szombaton, július 13-án kerül sor, s vasárnap megnyitják a közönség részére. A modem berendezésnek különös érdekessége lesz a hűtőállvány. Nyári időben ezen tartják és hűtik az italokat. Ez a hűtőállvány jelenleg még egyedülálló az országban. A mintegy 600 000 forintos költséggel épült cukrászda 60—80 ülővendéget tud egyszerre befogadni. • A bonyhádi újtelepen megnyílt az új bolt, Tolnán azonban még nem. Itt sok huzavona támadt a villanyvilágítás miatt. Néhány oszlopon múlott. Most végre sikerült megoldani a problémát: kölcsön-oszlopokkal meg tudják építeni a vezetéket, s augusztus elsején előreláthatóan megnyílik majd a bolt is. * Régebben beszámoltunk egy remek ötletről, amely szerint a szekszárdi kórházban gombaalakú szolgáltató pavilont szándékoznak két megye méhészeti szakcsoportjainak vezetői előkészítik a telep működéséhez szükséges szervezési és technikai feltételeket. A Baranya megyei méhészeti szaktitkár például már Lengyelben tartott megbeszélésen bejelentette, hogy a közelmúltban az egyik kis községben Gyódon Kovács István egyéni méhésznél egy olyan fajtát találtak, amelynek tulajdonságai minden eddigi méhfajta teljesítőképességét felülmúlja. Egy évben mégegyszer annyi mézet termel, mint a most tenyésztésben lévő magyar és külföldi méhfajták. Tavaly Baranya megyében járt német méhészeti küldöttség egyik tagja Kovács Istvántól 1200 forintért vásárolt meg egyetlen méhanyát, jóllehet egy anyáért eddig sem belföldön, sem külföldön nem adtak 50—60 forintnál többet. A német szakembernek megérte, sőt levélben újabb 50 anyát rendelt Kovács Istvántól olyan áron, mint amilyenen az elsőt megvásárolta. Lengyelben ezt a fajtát tervezik továbbtenyészteni, amihez az alapot a Baranya megyeiek biztosítják. Konkrét tárgyalások folytak már arról is, hogy mily módon teremtik meg a telep működésének megindításához szükséges anyagi fedezetet. Eszerint a Baranya és Tolna megyei méhészeti szakcsoportok együttesen negyvenezer forintot adnak. Anyagi támogatást ígér a SZÖVOSZ is, mivel országosan nagy jelentőségű vállalkozásról van szó. R. É. építeni, helyi erőből. Az ötlet a teljes megvalósuláshoz közeledik: javában épül a pavilon. Ebben elhelyeznek majd egy csemegeüzletet, ahova a kórházi dolgozók reggel leadhatják a megrendelésüket, s a munka befejezéséig elkészítik, becsomagolják a megrendelt árukat. A pavilonban korszerű presszó, fodrászüzlet és könyvterjesztő-részleg is lesz. A pavilont augusztus 20-án adják át rendeltetésének. • A szekszárdi Garay-téren lévő épületet, — amelyben jelenleg a Terményforgalmi Vállalat is székel —, korszerű, emeletes ruházati bolttá alakítják át. Elkészültek az új bolt tanulmánytervei. A második emeleten és a földszint egyik pontján raktárát, az első emeleten és a földszint nagyobbik részén pedig különféle eladórészlegeket képeznek ki. Szekszárd városban jelenleg csak falusi színvonalú ruházati boltok vannak. így a Garay téri bolt megépülésével sokat fejlődik a város kereskedelmi hálózata. 3. — De azért semmi különös, agyafúrt dolog nem volt benne — szólalt meg fáradt hangon Medows. Ez a beszélgetés már kezdett az idegeire menni. — Deuterium és tritium helyett a litium deuteritjével töltötték meg, a burkát pedig rendes urán—238-cal. Ennek eredményeképpen a következő folyamatot kapják: hasadás, magegyesülés, hasadás. S ez több, mint tízszeresen szárnyalja túl a rendes hidrogénbomba erejét. — És mekkora területet fertőzött meg? — kérdezte Queltch még mindig az előbbi rosszmájúsággal. Hazard tábornok pedig megjegyezte magában, hogy ennek az embernek nem szabad többé megengedni, hogy részt vegyen titkos kísérleteken. — Tizennyolcezer négyzetkilométernyi területen keletkezett akkor veszélyes nagyságot elérő radioaktivitás — felelte Medows professzor, előbbi, közömbös hangján. — Addig babrálgatunk ezekkel az atomokkal, míg megjárjuk egyszer velük! — kiáltott fel ismét izgatottan Queltch. — Előbb- utóbb a pokolba repülünk ezzel az egész bolygónkkal együtt! Ki tudja, mi történik most odafent? Talán már meg is kezdődött a légkör bomlásának láncreakciója. Jó lenne professzor, ha megnézné, rpit mutatnak a műszerei. Medows tudta, hogy Queltch csupa sületlenségeket beszél, de azért mégis vetett egy ideges pillantást a műszerek mutatóira. Es bár azt jelezték, hogy a szikla felületén jelentősen megnövekedett a rádioaktivitás, sietett megnyugtatni Queltch-et, hogy a légkör bomlásának semmiféle láncreakciója nem kezdődött, és nem is kezdődhet el. DIXON TENGERNAGY SEGÍTSÉGET ÍGÉR Hazard tábornok természetesen valamivel többet tudott a felrobbantott bombáról, mint Medows, de előtte is sok minden nem volt világos. Nem átallotta volna kikérdezni a professzort a bomba hatásának néhány fizikai elve felől, de tudta, hogy milyen ideges hangulatban vannak a tisztjei, s inkább más alkalomra halasztotta ezt a beszélgetést. Egyelőre nem látott semmi borzalmasat abban, hogy így alakult a helyzetük, jóllehet, nem egészen úgy történt minden, ahogy kitervezték... De odafent már tudnak, természetesen erről, és máris intézkednek megmentésük érdekében. Bárhogy is nézi a dolgot, nemcsak ő és a professzor került a bomba fogságába, hanem még két tüzér- és műszaki ezredes, meg néhány tudós, magfizikus is, akik az óvóhely szomszédos szakaszának foglyai. — Hallja-e Queltch — szólt Hazard szigorú hangon a rádiótechnikushoz —, eleget fecsegett már itt össze-vissza. Ha rendbehozta adóvevőjét, azonnal teremtsen kapcsolatot Dixon torpedórombolójával és jelentse helyzetünket a tengernagynak. — Parancsára, sir — szólalt meg Queltch minden különösebb lelkesedés nélkül. Az adóvevő-készülék fölé hajolt, a többiek pedig feszülten lesték a tengeri és óceáni szelektől cserzett, kiugró pofacsontú arcának kifejezését. Hol bele-belekia- bált a mikrofonba, hol hívójelét kopogtatta a rádiótávírón. Hazard tábornok pedig, hogy kissé feloldja a feszültséget, elhatározta, kiad még egy parancsot. — Eddy — fordult élénken adjutánsához — maga is fogjon munkához. Vegye számba élelmiszerkészletünket. Ki tudja, meddig kell még itt rostokolnunk! — Parancsára, sir! — felelte Old hadnagy. — De hol van nekünk készletünk? Senki sem készült fel hosszas ittartózkodásra. — Kevesebbet fecsegjen, és tegye azt, amit parancsoltam! — komorult el Hazard. — Bizonyára mindenkinek van valami a zsebében. A hadnagy minden különösebb buzgóság nélkül fogott hozzá a tábornok parancsának végrehajtásához. Néhány perc múlva ezt jelentette: — A következőket találtam, sir: két doboz ananászkonzervet, két sonkás szendvicset, egy csomag süteményt, három tábla csokoládét, négy csomag cigarettát és egy üveg konyakot. — Hát igen, ez elég kevés. No, de semmi vész, azt hiszem, kihúzzuk vele. Nos, van már valami eredmény? — fordult a tábornok Queltch-hez. — Egyelőre senki nem válaszol, sir! — Lehet, hogy valóban az antennával történt valami baj? — kérdezte Medows. — Aligha. Hisz a rádióállomások adásait sikerült fogni. — Fogjon csak kérem egyet közülük — kérte a professzor a rádiótechnikust. Queltch átkapcsolta vételre a készüléket majd amikor párszor ide-oda csavargatta a gombot, zenét fogott. — Valószínűleg japán zene — jegyezte meg Medows. — Queltch, hangversenyeket majd később hallgatunk — szólalt meg Hazard elégedetlenül. — Folytassa a munkáját. A rádiótechnikus ismét kopogtatni kezdte hívójelét, amikor pedig átállt vételre, a készülék hangszórójában halkan felhangzott a Morse-jel. — Végre! — szólalt meg Queltch megkönnyebbülten és zubbonyának ujjával megtörölte nedves homlokát. Most mindnyájan a készülék felé hajoltak, feszült figyelemmel hallgatták, amint a rádiótechnikus szótagonként fordítja a Dixon tengernagy torpedórombolójáról Morse-ábécével leadott szöveget: „Vet-tük a-dá-su-kat... Ér-tettük... In-téz-ke-dünk... Le-gye-nek bát-rak... Omár.” — „Omár” Dixon tengernagy hívójele — magyarázta Hazard. A tábornok láthatóan felvidult. Visszatért korábbi önbizalma. Míg az előbb még az a vágya támadt, hogy megossza Medows profesz- szorral azt, amit a felrobbantott bombáról tudott, most már szó sem lehetett erről. „Hadititok az hadititok” — gondolta öntelten, majd utasította Queltch-et, hogy jelentse Dixon- nak, milyen helyzetbe kerültek. A tengernagy rádiósa igazolta Hazard tábornok rádiogrammjá- nak vételét, és közölte, hogy egy fél óra múlva ismét összeköttetést teremtenek egymással. Míg a következő rádióbeszélgetésre vártak, elrendelte, hogy az Old által számba vett élelem egy- narmadát osszák ki a „garnizon- jának”. — A konyakot majd közvetlenül az óvóhely elhagyása előtt isszuk meg — kacsintott vidáman Medows professzor felé. „.öt perccel a kijelölt időpont előtt Queltch bekapcsolta az adóvevőt. — Menjen csak lassan végig az éteren — utasította Hazard a rádiótechnikust. — Kiváncsi vagyok, mi újság a világban. Az a benyomásom professzor, mintha már ősidők óta lennénk itt bezárva. A hangszóróból érthetetlen nyelvű, szaggatott beszéd hallatszott. — Hát ezek kicsodák? — kérdezte a tábornok. — Megint a japánok? — Nem, kínaiak — felelte Medows. A beszédet zene váltotta fel, majd ismét beszélni kezdett valaki. — Franciák? — Igen, franciák. — Honnan? — Azt hiszem, Kambodzsából,' vagy Laoszból. — No, elég volt — rendelkeHazard utasította Queltch-et, lasztjuk az „Omár”-t. Pontosan a kijelölt időpontban gyors, szaggatott és igen magas hangon megszólalt a torpedóromboló Morse-jele. Queltch alig győzte jegyezni. Amikor pedig Hazard elolvasta Dixon rádiogramm- ját, kiderült, hogy a tengernagy azt kérdi, sikerült-e lefényképezniük a „Big Joe” robbanásának televíziós közvetítését. Hazard utasította Queltch-et, hogy felelje a következőt: felvételeket nem sikerült készíteniük, mivel a tv-kamera túlságosan hamar tönkrement. — Értettük — felelte a tengernagy. — Mindjárt egy új tv-ka- merát függesztünk a sziget fölé, bekapcsolhatják készüléküket. — Rólunk egy szót sem szólt? — szólalt meg csalódottan Old. — Várjon, Eddy — legyintett Hazard elégedetlenül. Queltch úgy látszik, még nem az egész szöveget kapta meg. (Folytatjuk) m « i Kereskedelmi „apróságok“ * f cs. HORVÁTH TIBOR—ZÓKÁD ERNŐ: \ CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, Spartacus vezetésével fellázadnak a capua,- gladiátorok. A vezér útnak indítja Rómába Amicát. ? szép és művelt görög rabszolgalányt, hogy elvigye a felkelés hírét az ott élő rabszolgáknak. A követ kísérője Mnogo. a fekete óriás. J Romai tábor! , egész légió , FÉSZKELTE IDE MAGÁT, EGYETLEN ÉJSZAKA, A HEGY TÖVÉBE! De A Romaiak ÉBER FIGYELMET „ NEM LEHET KIJÁTSZANI. ÁZ ÚT EGYIK , KANYARULATA BAN MNOGO IJEDTEN RANTJA MEG [ A GYEPLŐT. KÍNNAL INKÁBB EL KE^L£UT!jUNK cso'Rofrs, , A LOVAK KÖZE, Mnogo! * * r 24