Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

2 TOLNk IWEGYFI tfÉPÜJSAG 1963, Július HL Teljes lendülettel folyik as aratás Lemaradás mutatkozik a szalmalehúzásban — Új kombájnosok törtek az élre — Á lucerna második kaszálása és a burgonya-töitögetés is folyamatban van Ä megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a gépállomások me- ■ gyei igazgatósága legutóbbi érté­kelése alapján a mezőgazdasági munkák végzése és az aratási Verseny a következőképpen ala­kult a megyében: Az aratásban részt vevő 227 gép­héten fokozódott.. Az 59 466 hold learatott gabonából 30 550 holdat az elmúlt hét során vágtak le. a gabona 53,9 százalékát learatták. A behordás a terület 31,3 száza­lékáról történt meg. A tarlóhán­tást-és szántást 11 739 holdon vé­gezték el és 3005 holdon történt tarló vetés. A szalmalehordás, ' tarlóhántás és szántás sajnos, sok helyen még akadozva megy, s ez gátolja a nyári munkák tervszerű végzését. Az aratásban részt vevő 227 gép- állomási kombájnos közül ezideig a legjobb eredményt a követke­zők érték el: Gottschál Péter, a Bölcskei Gép­állomás kombájnosa SZK- kom­bájnjával 360 tonna gabonát ta­karított le 364 holdról, Klamm Márton a Bölcskei Gépállomás dolgozója SZK-kombájnjával 352 tonna gabonát takarított be 347 holdról. Pozsonyi Pál, a Szedres! Gép­állomás dolgozói 290 tonna gabo­nát takarított be SZK-kombájn­jával 240 holdról. Szabján József, a Szedresi Gép­állomás dolgozója 290 tonna ga­bonát takarított be SZK-kom­bájnjával .240 holdról. Regős János, a Szedresi Gépál­lomás dolgozója 289 tonna gabo­nát takarított be SZK-kombájn­jával 272 holdról. A Balaton kombájnok vezetői közül kitűnt Hörkényi János,a Dal- mandi Gépállomás dolgozója, 165 tonnás teljesítményével. Barta Ferenc, a Teveli Gépállomás dol­gozója 160 tonnás teljesítményé­vel. Az ifjú kombájnosok versenyé­ben Jurik Ferenc kiszes vezet, aki a Bölcskei Gépállomás dolgo­zója és Balaton kombájnjával 141 tonna gabonát takarított be 110 holdról. Az ifjú SZK-kombá.invezetők versenyében a Bonyhádi Gépállo­máshoz tartozó Sánta István tört az élre. 277 tonna gabonát taka­rított be 141 holdról. Megyénk gépállomásai szerves- trágyaszóró brigádokat szervez­tek, ezek trágyamarkoló és szóró- gépekkel vannak ellátva, s a munkát segéderő nélkül egyedül a traktoros végzi. Az aratással párhuzamosan vég­zik a burgonyatöltögetést is. Me­gyénk termelőszövetkezeteiben 7489 holdon végezték el a bur­gonya második töltögetését. A lu­cernakaszálás munkája sem szü­netei. 14 211 holdon fejezték be eddig a lucerna második kaszá­lását; Szocialista brigád fiatal tagokkal Tizenhat fiatal íáriy. Válameny- nyien a Bonyhádi Cipőgyár Kál­lai Éva szocialista brigádjának tagjai. Méltóak a szocialista 'bri­gád cím viselésére, mert nemcsak á termelési és kulturális nevelő­munkára tett vállalásukat teljesí­tették. Emberségből és szeretetből na­ponta vizsgáznak és tesznek bi­zonyságot arról, hogy szocialista emberekké akarnak formálódni. A kollektíván belül olyanok egy­máshoz, mint a jó testvérek. Idő­sebb dolgozótársaikkal szemben előzékenyek, tisztelettudóak, A Kállai Éva brigádnak van egy ■„fogadott gyermeke” is. Patronál­ják Ignácz Marikát, a József At­tila nevelőotthon gondozottját. És ez a patronálás nem holmi formá­lis, papírvállalás, hanem, szívből jövő, emberséges tett. Sok szere­tettel veszik körül az anyátlan árva lányt. Marika sza­bad idejében vasárnaponként a Kállai brigád egy-egy tagjánál van vendégségben. A fiatal lá­nyok meghívják Marikát ottho­nukba, elviszik magukkal moziba, színházba, és a szeretet megnyil­vánulásának ezer jelével halmoz­zák el. Van még egy igen hasznos kez- deményezése a bonyhádi kiszes lányoknak. Levelező kapcsolatot tartanak fenn a hódmezővásárhe­lyi szandál-üzem Zója-brigádjával. Eddig csak levelezés útján cserél­ték ki tapasztalataikat. Van egy olyan tervük, hogy a levelező kapcsolatot elevenné teszik, egy közös baráti találkozóval. " Szocialista leánybrigád, fiatal tagokkal, akik termelőmunkájuk­kal, művelődési igényükkel és em­berségükkel naponta tesznek bi­zonyságot arról, hogy szocialista apátián, I emberekké akarnak formálódni. Itt majd játszótér lesz... A Séd és a bérházak közti területen gyermekjátszótér épül. A föld­munkákat szombat délutánonként, vasárnaponként a szülők végzik el társadalmi munkában. Kiemelkedő munkasikerek Dombóvárott Tizenbarioadszor rendezzük meg ma országszerte a vasutasnapot. E napon az egész ország figyelme a vasutas dolgozók nagy családja felé irányul, akik télen-nyáron, az év minden szakában becsületes, fáradtságos munkával gondoskod­nak a népgazdaság szállítási igé­nyeinek kielégítéséről. A dombóvári csomópont dolgo­zói az elmúlt években sem dol­goztak rosszul. A múlt évi jó munka elismeréseképpen elnyer­te a csomópont a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, valamint az MSZMP Központi Bi­zottságának kongresszusi verseny­zászlaját. Az elért eredmények és a ma­gas kitüntetés még jobb munkára kötelezik a csomópont dolgozóit. A zord téli időjárás majd az ezt követő árvíz és belvíz komoly ká­rokat okozott a népgazdaságnak. A vasút dolgozói hősies helytál­lással teljesítették - megnöveke­dett feladataikat. Munkájukkal, magatartásukkal méltán érdemel­ték ki az egész ország megbecsü­lését, elismerését. A megbecsülés a vasutasfeleségeknek is szól, akik gondoskodnak arról, hogy férjeik, hozzátartozóik nehéz szolgálatuk végzésére megfelelően felkészülje­nek. A dombóvári vasutasok a vas-' utasnapra is úgy készültek fel, hogy minél többet törleszthesse- nek az első negyedévi adósságból, hogy a második félévben már hát­ralék nélkül dolgozhassanak. Eb­ben minden szolgálati ág dereka­san kivette részét. A csomópont minden dolgozója részt vesz a szo­cialista brigádmozgalomban, ahol nemcsak a tervek mennyiségi és minőségi mutatóinak teljesítése, a balesetmentes munka a cél, ha­nem a szocialista emberformálás is. A brigádok ünnepi műszakot szerveztek a vasutasnap tisztele­tére. Szép eredmények születtek a versenyben valamennyi szolgálati helyen. Dombóvár állomás a tehervona­tok átlagos terhelését — az elmúlt év hasonló időszakához képest — 4,7 százalékkal, a teherkocsik rak­súlykihasználását 3,8 százalékkal teljesítette túl. Az év első hat hó­napjában 5026 kocsival gurítot­tak többet, mint a múlt év első felében. Kiemelkedően jó munkát végzett Molnár István, Faragó Flóriáin, Pető István és Vida Já­nos szocialista brigádja az állo­mási szolgálatnál, Németh József, Ughy János, Bánki István, Mar­ton Ferenc és Marosi János bri­gádja a vonatkísérőknél. Peterdi József szocialista brigádja a ko­csiforduló csökkentése érdekében kocsikirakási tervét 103,7 száza­lékra teljesítette. a vontató járművek kihasználása terén 104,5, a von­tatási üzemeltetési költség csök­kentésénél 103,4 százalékos, a ko­csik javításánál 106 százalékos tel­jesítést ért el. Teljesítette a fűtő­ház időszakos mozdonyjavítási ter­vét is. Szépek az eredmények a pálya­fenntartásnál is. A múlt év első felében vágánykilométerenként átlagosan 143 volt a hibapontok száma. Ez egy év alatt 113,7-re csökkent, ugyanakkor 52 ezerrel kevesebb munkaórát fordítottak a fenntartási munkákra. Ez mutat­ja a munka minőségének lénye­ges javulását. A kedvezőtlen időjárás rendkí­vüli mértékben akadályozta a táv­közlő és biztosító berendezési szakszolgálat dolgozóinak munká­ját. Ennek ellenére 99,5 százalék­ra teljesítették féléves tervüket. Teljesítette — száz százalékban — tervét a gazdasági vasutak üzem­főnöksége is. Az építési főnökség nagy erő­feszítéseket tesz, hogy a szállítási kapacitást növelő dombóvár—gö­di sai és Kaposvár—fonyódi vonal felépítmény-felújítási munkáit mi­nél előbb befejezze. A főnökség második negyedévi tervfeladatát száz százalékban végezte el, az első negyedévi lemaradásból pe­dig — ami szintén a hosszúra elnyúló tél miatt keletkezett — kilencven százalékot pótolt június végéig. E munkáknál különösen dicséretet érdeméi Gondos Mi­hály. Eizenberger István. Papp István. Takács József és Brego- vics Mihály. II szertárfőnökség a kocsid terhelés kihasználásánál a bázis-időszak­hoz képest 102,7 százalékos ered­ményt ért el. Rövidíteni kell azon­ban a kocsitartózkodási időt, mert ez 12 százalékkal magasabb, mint a bázis-időszakban volt. Az év hátralévő részében az el­ső félévinél is nagyobb feladatok­kal kell megbirkózni a dombóvári vasutasoknak, nőnek a követel­mények, sokkal több árut kell el­szállítani. Bizonyos, hogy e feladatokat is becsülettel teljesí­tik. Mező László levelező Javult a fuvaroztatók és a vasút együttműködése, csökkent az első negyedévi adósság A MÁV Pécsi Igazgatóság — az első negyedévi tüzelő-nehézségek, szállítási korlátozások miatt — az állami szállítási tervhez képest közel négyszázezer tonnás lemara­dással zárta a negyedévet. Az operatív tervvel szemben 284 ezer tonna volt a lemaradás. Ahogy a tél elmúlt, megszűntek a korlátozások is, megkezdték az adósság törlesztését. Az erőfeszí­tések komoly eredményt hoztak, a félév végére sikerült az állami tervvel szembeni lemaradást száz­ezer tonnával csökkenteni, az ope­ratív tervnél pedig — ez jelenti a konkrét szállítási igényeket — teljes egészében felszámolták a lemaradást, sőt közel húszezer tonna szállítási többlettel kezdték a második félévet. Jelentős a ja­vulás a különböző minőségi mu­tatóknál is. A tehervonatok átla­gos terhelésénél 728 tonna volt a múlt év első félévi eredmény, a terv 734 tonnát irányzott etflí Ténylegesen 758 tonna volt az el­ső félévben a tehervonatok átla­gos terhelése. Májusban az igaz­gatóságok közti versenyben első lett a pécsi, és a júniusi eredmé­nyek is megegyeznek a májusiak­kal, A kimagasló eredmények első­sorban á vasúti dolgozók jó mun­kájának köszönhetők, de nagyba* hozzájárultak ehhez a fuvaroztató vállalatok is, illetve az együttmű­ködés a vasút és a szállíttatok közt. A Tolna megyei fuvarozta­tók közül különösen a nagymá- nyoki bányaüzem, a TÜZÉP, a téglagyárak tűntek ki jó munká­jukkal. Több vállalat azonban nem veszi figyelembe a népgaz­dasági érdekeket, szűklátókörűén csak a vállalati érdekeket tartja szem előtt, ezzel akadályozza a vasút munkáját. A villa nyelére tá­masztja kezefejét, hátát egy kicsit meghajlítja, lazulni hagyja izmait. Jólesik a pihenés, pe­dig még ma nem is ért rá elfáradni. A brigád- vezető úgy intézkedett, hogy Puch Ignác bácsit ma térítőnek osszák be. Ez a feladat nem jár mással, mint nyomon követni a pályamunká­sokat, akik a vibráto­rokkal a talpfa-aláverést végzik, s rendezni a sí­nek között a zúzott kö­vet Hogy valami for­mája is legyen. Ez a megbízatás, amo­lyan kímélés-féle is. Min­den nap más kapja fel­adatul, de legtöbbször az Ignác bácsihoz hasonló­ak. Egyszóval az időseb­bek. — Hm, Tapintatosan adják tudtunkra, hogy eljárt az idő felettünk — morfondírozik. A brigádvezető, mint­ha csak kitalálná gon­dolatát, mellé lép, s úgy mint aki csak szokásból teszi, megkérdi. — Halad a munka? — Legtöbbször előt­tem, mert igazi munkát ezek végeznek — bök ujjával a vibrátorosok felé. — Hát majd csak el­telik valahogy a hátra­lévő idő. Mennyi is van még magának, Ignác bá­csi? — kérdi. — Nem egészen két év, nem sokáig kell már várni. De hisz nem is mennék én, ha az idő nem jár el felettem — mondja sóhajtozva. A sínek — Csak nem sajnál itthagyni bennünket? — kérdi tréfálkozva a bri­gádvezető, hogy elejét vegye Ignác bácsi el- érzékenyülésének. — Ki ne sajnálná — dünnyögi maga elé, de a brigádvezetőnek már nem szól. Megindul a többiek után, rendezgeti a köveket... Sokszor maga elé kép­zelte már nyugdíjas éle­tét, de sehogy sem tu­dott eddig megbarátkoz­ni a gondolattal. Hu­szonkét éve járja a me­gyét és mindig a sinek mentén. Pályamunkás. Sokan kérdezték már tőle, miért nem szegő­dik máshová. A vasút-r nál nem is fizetnek va­lami bőkezűen és szol­gálata néha ötven-nyolc- van kilométerre is el­szólítja otthonától. Ilyen­kor a maga szakácstudo­mányára van utalva, ha csak nem akar száraz koszton élni. Nem hagy­ta mégsem munkahelyét, pedig az utóbbi években a reuma is kikezdte. A Mentéit pályamunkások feje fe­lett nincs fedél,' eső áz­tatja őket, a Nap égeti bőrüket, s télen a fa­gyos, csípős szél pirosít­ja arcukat. — Huh, de még meny­nyire csíp — borzong meg a gondolattól is. — De hát aki egyszer meg­szerette ezt a szakmát, nincs szíve itthagyni — válaszolta mindig a kér- dezősködőknek. Mert szép, nagyon szép szakma ez. bizony­gatja még ma is. Más talán durvának látja, a csákány, vagy akár a legújabb munkagépek sem látszanak valami fi­nom szerszámnak. És mégis mennyi finomság van munkájukban. ' — Igaz, nem sok érte cserébe a fizetség —• szokta mondogatni Ig­nác bácsi —, de ha min­dent összeádunk, elérjük a muhkásemberek át­lagkeresetét., És ilyenkor legtöbb­ször a kedvezményes utazási lehetőséggel bi­zonyít, ami minden dol­gozónak jár a vasútnál. Bár igaz az is, hogy Ig­nác bácsi évente legfel­jebb egyszer — amikor üdülni megy — veszi igénybe ezt a kedvez­ményt. De hát ez is va­lami. Évente egyszer Harkányba utazik, fele­ségestül, reumáját gyó- gyítgatja. Megfiatalodva tér vissza, a munka is könnyebben megy egy darabig. — Ezekről az utazga­tásokról nem mondok le, ha már nyugdíjas le­szek, a gyógykezelés ki­jár akkor is — mondja társainak. — Olyan embernek meg különösen, aki vitte valamire a pályamunká­tok között — hangzik a válasz mindenkor. Puch Ignác a kiváló dolgozó címmel kitünte­tett pályamunkások közé tartozik. RÁCZ LÁSZLÓN É

Next

/
Oldalképek
Tartalom