Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

TÖT-NA MEGYEI NfiPÜJSAŐ 1963. július 10, ÜT ere.7 V'ktggel van, harmatszagú. ff friss reggel. Az országút felett kékes füstcsík — az előbb motoros rohant az úton. Talán munkába, talán a kórházba. Ki tudja? Az ország­út hosszú, sok felé vezet, .'-'ok helyre, városba, községbe, csa­ládi otthonba, kórházba eljutsz rajta. Az út sima. Ha messze nézel, akkor úgy látod, mintha eső mosta volna, csillog, mint végtelenbe futó üvegtábla. A motorhúzta kék füstcsíkot a kora reggeli szél tépi szét. Hordja a szél a cigaretta füst­jét is. Váczi János útör szívja a cigarettát, jó, erős Kossuth­ot, a 138-as kilométerkőnél — a határnál. Számára itt a ha­lár. Neki itt kezdődik a mű­szak. Nem órakor, nem perc­kor. Kilométerkőnél. És ott is Végződik. A 144-es kőnél. Va­lahol, a Mocfa-csárdán túl... Nagy, barnára égett, eres ke­zével fogja a cigarettát. Másik kezében ecsetet tart. Festi a kerékvető kőre a . csíkot. Ma reggel kezdte. Már végzett az út-mente kaszálásával, össze is kaparta a szénát, takaros bog­lyákba rakta. Tiszta az út. És gödörmentes. Csak hullámos. De erről ő nem tehet. Hisz kéziszerszámjaival az út re­dőnyszerű hullámzását nem tudja elkotorni, nem tudja si­mára egyengetni. Kevés ahhoz ereje, százlóerős útgyalu kelle­ne. De az építők is tehettek volna róla, amikor ötvenkettő­ben az utat csinálták, ők a ludasak abban, hogy most a Sió-híd előtt, Pestről jövet, úgy meghintáztatja az út a jármű­veket... Elégett a cigaretta, körülfes­tett egy kerékvetőt Váczi Já­nos. A fához támaszkodott ke­rékpárhoz lép. Megfogja a gép kifényesedett fogóját, rálép a pedálra, lök egyet jobblábával, a gép meglódul, átlendíti lá­bát a vázon. Gurul a gép, a kopott gumi sír az aszfalton. Fékezés. Itt az új munkahely. Itt az új kerékvető kő. Tiszta kefével lekotorja róla a port, azután befesti, ezzel a büdös, ragadós, fekete festékkel... De sok kerékvető kő van még vissza! De hosszú az a hat kilométer! Több mint ezer csíkot kell festeni. És közben, ahogy múlik az idő, ahogy fut az út a kopott kerekű kerék­pár alatt; úgy szépül, változik az út, az útpadka. Mert nem­csak fest. Elkaparja a szeme­tet, ledobálja az út szélére hordott, keréktámasztónak hasz­nált követ, összeszedi az el­hagyott csavarokat — tarisz­nyára valót gyűjtött már össze, tán egy autóhoz is elegendő volna — annyit elhagytak a járművek... Egyszer egy táskát is talált. U tőr-társáé volt, a szerszámok voltak benne... S múlik az idő, motorok, autók zúgnak az úton. Szágul­danak céljukhoz. Útjukat fehér, fekete csíkos kő-oszlopsor kí­séri és sok-sok útőr aggódó, vigyázó szeme. Gimnazisták, mint ellenőrök A minap a Nagydorogi Gépál­lomáson jártam. Mindenütt szór* galmas munka folyt. Rizner elv- tánstól a Dózsa-brigád szerelőjé­től megtudtam, a kombájnok* már javában dolgoznak, nemsokára követik őket a cséplőgépek is. Többen a kultúrterembe siet­tek. Én is utánuk mentem, majd helyet foglaltam az egyik asztal­nál. Néhány perccel múlott ki­lenc óra. A terembe Turcsányi elvtárs főkönyvelő és néhány brigádvezető lépett be. Majd megkezdődött a foglalkozás, a kombájn- és cséplőgép-ellenőrök kiképzése. A fiatalok (akik kö­zött kevés a fiú) figyelmesen ír­ják a hallottakat és számolnak. — A kombájnrész: 1290 kilo­gramm! — mondja Turcsányi elvtárs. — Igen. Nálam is ennyi! — hangzanak a válaszok innen is onnan is. A tájékoztató előadás után eredménylapot és átvételi elis­mervényt kaptak az ellenőrök. E redmén y lap-kios ztás közben A szépségüzlet kulisszái mögött... beszélgetünk az egyik asztalnál ülőkkel. — Mind a hatan gimnazisták vagyunk, Szekszárdon tanulunk — mondják. — Dolgozunk a szünidő alatt, de azért pihenésre is jut idő — szól közbe Parraghy Ildikó. — Érdekes — jegyzi meg Hahn Erzsi — az ittlévő ellenőrök 75 százaléka gimnazista. — Van-e olyan, aki már tavaly is ellenőr volt? — érdeklődöm. — Igen. Én már négy éve va­gyok nyaranként ellenőr. Meg­vagyok elégedve a fizetéssel és szeretem ezt a munkát — mond­ja egy szőke hajú kislány... Közben vége az eredménylap- kiosztásnak. A főkönyvelő még- egyszer pontos, lelkiismeretes munkát kér a fiataloktól. Ezen a délelőttön mintegy 40 fiatalt készítettek elő az aratás­ra. Reméljük, hogy becsületes, szorgalmas munkájuk nyomán i tovább nő a gépállomás jó híre! N. A. Miss Limonádé és Miss Pléhdoboz Az angol textilexportőröknek nagy gondot okoz a japán ver­senytárs. Ilyenkor természetesen az intézkedések egész sora követi egymást. Többek között a huszon­egy éves, kétségtelenül bájos An­gela Smith személyében megvá­lasztották a Miss Pamutot és vi- lágkörüli toborzóútra küldték. A cipő- és harisnyagyarak először a legszebb lábú nő címéért szer­veztek vetélkedőt, aztán áttértek a közvetlen reklámra, a Miss Ci­pő, a Miss Harisnya, sőt a Miss tűsarok kiválasztásara. A fehér­neműgyárosok sen maradhatlak el, hát lett Miss Neglizsé, az op­tikusok a legvonzóbb szemeket ke­resik, és így tovább, mindenki a szakmájához legközelebb állót. Előfordulnak a versengés során különös jelenetek is. A Riviérán, a gyümölcsfogyasztás fellendíté­sére, a szép Miss Limonádé pom­pázott, amikor Californiából oda­érkezett Miss Tin (magyarra for­dítva: Miss Pléhdoboz), aki fennen hirdette, hogy szépségét kizárólag a konzerveknek köszönheti, Niz­zában egy estélyen a két kisasz- szony olyannyira képviselte meg­bízóit, hogy a szőke Miss Limo­nádé a szó szoros értelmében hajbakapott barna kolléganőjével. A vállalkozók elégedettek voltak, elvégre, a botrány nem rossz rek­lám... A dolog odáig fajult, hogy a tápszergyárak szépségversenyt rendeznek háromhónapos csecse­mők részére, s az angliai Lancas- hire-ben minden évben Miss Ró­zsabimbót választanak — szigorú­an öt éven aluliak közül. A cse­csemők nem sokat törődnek az effajta mulatságokkal, de a va­lamivel nagyobb gyermekekre már elszomorító hatást gyakorol mindez. Allison Holden öteszten- dős kislány az angliai St. Anne- ból, amikor a riporterek megkér­dezték tőle, mi akar lenni, ha fel­nő, vállacskáját vonogatva felelte: „Szépségkirálynő...” Szülei egye­nesen nevelik erre, minden elkép­zelhető versenyre benevezték, s a valóban szép kislány öt alkalom­mal nyerte el ez első helyezést. Ezt a nevelt st látva, a Daily Mirror tudósítója megjegyezte, hogy a kislányba máris dupla Tízéves a pincehelyi kórház A Tamási Járási Tanács pince­helyi kórháza tíz év óta működik. Ebből az alkalomból július 13-án, szombaton délután négy órai kez­dettel ünnepi munkaértekezletet tartanak, amelyen megemlékez­nek a 10 éves fejlődésről, munká­ról, s a tervekről is. Az ünnepi munkaértekezlet után a meghívott vendégek megtekintik a kórházat és az SZTK rendelőintézetet. Az ünnepség közös vacsorával és i táncmulatsággal fejeződik be. adag hiúságot oltottak. S amikor va’aki azt mondta, hogy ezzel a kislánnyal már nincsenek gondjai a szülőknek, jogos gúnnyá! fűzte hozzá: inkább a kislánynak nincs gondja a szüleivel... A politika beleszól Az elmúlt esztendei Pageant al­kalmából az üzleti szempontok mellett a politikai érdekek is elő­térbe kerültek. Pontosabban: a kettő nagyon jól megfért egymás­sal. Hiába volt esélyes Miss Ang­lia, Miss Amerika és Miss Olasz­ország, váratlanul a német Mar­lene Schmidt-et ajándékozták meg a koronával, a vele járó ötezer dollárral, s a föld körüli kirándu­lással. A huszonnégy éves Schmidt kisasszony ugyanis eredetileg a Német Demokratikus Köztársaság­ban, Halléban tanult ösztöndíjjal az egyetemen, de azután különbö­ző Ígéretekkel rávették a disszi­dálásra. A berlini válság idején, mondanunk sem kell, milyen „sikk” volt egy német Miss, még­hozzá Keletről. így azután egy­szerre hirdethette a Colgate fog­krémet és a nyugati hatalmak né­met-politikáját. Lemaradt ver­senytársnője, a temperamentumos Miss Olaszország pedig kifakadt: ..Ebbe is belekeverték a politikát, lett volna az a Marlene svéd. ügyet sem vetettek volna rá...” Időnként legendák szövődnek: ennek is sikerült, annak is, hát­ha újra rámosolyog a szerencse valamelyik indulóra. És ezrek tó­dulnak a szépségversenyekre. Va­lóban akadtak és akadnak is kar­rierek. 1947-ben egy Giana Lórin nevű, húszéves lány lett Olasz­ország karneválkirálynője — ma Gina Lollobrigidának hívják. Az egyik Miss Franciaországot Aga Kán vette feleségül, a világ egyik leggazdagabb embere, akinek sú­lyát az izmaelita szekta arannyal mérte. Néhányan eljutottak Holly­woodig, a filmgyárak epizódsze­repeiig, sőt a római szépségver­seny második helyezettje nagy színésznő lett: Sophia Loren. Nem lesz mindenki Lollobrigida Ha azonban mérleget vonunkj nagyon keveseknek sikerül, és na­gyon sokaknak nem. Kevesen lesz­nek Lollobrigidák... Annál töb­ben zökkennek ki életük rendes kerékvágásából, s ha egyszer el­kapta őket a könnyű élet hajtó­szíja, ritkán van visszaút. Az el­ső német szépségkirálynő papír­virágokkal jár asztalról asztalra a müncheni bárokban. Caroline Otero, ahogy nevezték, a szép Otero, Párizs nagy sztárja hozzá­szokott a „nagyvonalúsághoz” és egyetlen éjszaka eljátszotta egész vagyonát a montecarloi játékasz­talnál. Az 1949-ben megválasztott Földkerekség Szépe kimerültségé­ben idegrohamot kapott és világ­körüli útja közepén kiugrott a ne­gyedik emeleti szállodaablakból. Ott zúzta halálra magát a párizsi álom-boulevard kövezetén. Töb­ben közelkeleti és dél-amerikai lánykereskedőknél végezték. S a már idézett példák Hanni Ehren- strassertől Ingeliese Bodinig... Slaughter asszony természete­sen magyarázattal szolgál: ..Min­den szakmának vannak munka- nélkülijei. Minden szakmában elő­fordulnak üzemi balesetek. Miért hiányozzanak ezek a szépségipar­ból? Tragédiák is akadhatnak.’’ Vagyis, ahol üzlet van, nincs he­lye érzékenységnek. Különben is, ki törődik a „tava­lyi hó”-val? Hiszen már ütik a nagydobot, folynak az alkudozá­sok a kulisszák mögött, közele­dik az újabb Pageant. Jönnek a csillogó napok, s utánuk a szomo­rú. elrontott évek. Réti Ervin Éttermi masaik... Forró nyári dél van, az utasok az étterem hús környezetében ke­resik az enyhülést a vasúti pálya­udvaron. Szusszanásnyit pihennek és közben ebédelnek, ahol a konyha remekel. De mit látunk csak annál a sarki asztalnál”... Az egyik asztalnál éppen sült­jét fogyasztja egy vendég. Óva­tosan bánik a késsel és a villá­val, nehogy megzavarja szom­szédját, aki már-már a mellette ülő tányérjába könyököl és v.jjai között sült csirkecombot morzsol- gat. Hallhatóan jó étvággyal szo­pogatja a csontról a finom husi­kát és a kopár csontok szárnyas mivoltukhoz hűen tovaröppen­nek. Nem messze a jó étvágyú óriás­tól szemükbe húzott sapkával vasútiak mesélgetik gesztikulálva élményeiket egymásnak. — Az ütközőtől félre, mondom — hang­zik a poén, lendül nyomatékként az egyik kar és a mesélőt hall­gató fürge kezei sem mentik meg a söröskor sót az asztal- körüli utazástól. Lassan, únottan nyílik az ét­terem ajtaja. Apró. szikár em­berke lép be rajta. Homlokáról feljebb tolja a mici-sapkát és megtörli izzadó, borostás arcát, de olyan ügyesen, hogy a ciga­rettacsikk szája szögletében ma­radjon. Nyomban otthon érzi ma­gát és kedélyesen szólogatja a közelében lévő asztal vendégeit: — Jó a sör? — Milyen a kaja? Aztán szeme a falon lévő táblára tekint: I. osztályú üzem. Le­hámozza ajkáról a csikket és nyomatékául annak, hogy ő is tudja, mi az illem, eltapossa a padlón. Közben fáradhatatlanul talpal­nak a pincérek, hordják az íz­letes ételeket. A vendégek elége­dettek és a konyha remekel... S az előbbi különös figurák? Ök bizony nem törődnek embertár­saikkal és az éttermi viselkedés írott és íratlan szabályaival. — Fekete — f CS. HORVÁTH TIBOR—ZÖKÁD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD I Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, egy éjszaka a capuai gladiátorok megtámadják őreiket. Spartacus nagy vezéri rátermettséggel úgy irányítja n küzdelmet, hogv a lázadóknak sikerül kitörniük a gladiátor-laktanyából. A város közelében, egy fényűző villában táboroznak le. A LAZA KÖTELEKBEN ELŐRE­NYOMULÓ KATONÁKAT MEG­LEPI a váratlan roham. DE NEM HATRAlNAK MEG. 21

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom