Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

1963. július 10. •FOOTS MEGYEI NPPÜjSSa 3 A béke hűséges szolgálata a világ minden asszonyának legfőbb kötelessége A nők világkongresszusán részt vett magyar küldöttség beszámolója A nők világkongresszusán részt vett magyar küldöttség kedden délután nőgyűlésen számolt be a moszkvai tanácskozáson szerzett tapasztalatairól. A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa rende­zésében, a postás művelődési ház Benczúr-kertjében megtartott nő­találkozót Berek Katalin színmű­vésznő szavalata vezette be, majd Bugár Jánosnénak, a SZOT tit­kárának megnyitó szavai után Er­dei Lászlóné, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke, a ma­gyar nőküldöttség vezetője mon­dott beszédet. Bevezető szavaiban a Kreml kongresszusi palotájának képét, hangulatát idézte, s a nagysza­bású tanácskozás jelentőségét méltatta. Elmondotta, hogy a kongresszus küldöttei nagy öröm­mel fogadták a magyar asszonyok sok-sok szeretettel készített aján­déktárgyait és a kedves szavakkal megírt levelezőlapok ezreit — a kongresszus munkája iránti ér­deklődés és egyetértés megannyi bizonyítékát, amelyeket a magyar városok, falvak, üzemek, hivata­lok dolgozói küldtek a földkerek­ség 121 országából összesereglett asszonyoknak. — A kongresszus a kölcsönös ismerkedés és barátkozás nagy fóruma volt — mondotta a tovább biakban. A Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség hívó szavára gyűltek össze Moszkvában az öt világrész asszonyai, hogy hallas­sák szávukat korunk legfőbb kér­déseiben. A tanácskozás valóban világkongresszus volt. Soha még egyetlen nőkongresszus nem von­zott ilyen tömegeket, nem váltott ki még ilyen széleskörű érdeklő­dést. A Kreml termeiben külön­böző társadalmi rendszerű orszá­gok nőmozgalmának képviselői, a legkülönfélébb politikai és ideo­lógiai nézeteket valló asszonyok és lányok adták egymásnak talál­kozót. Külön figyelemreméltó volt a fiatal, független államokból ér­kezett küldöttek igen magas szá­ma. A tanácskozás eseményei, egész menete azt bizonyította, hogy a kongresszus olyan időpont­ban ült össze, amikor a béke gon­dolata világméretekben tért hó­dít, s amikor egyre újabb és tem legszebb bálja. És akkor hir­telen minden megváltozott. — Huszonnyolc éves voltam, a lány tizenhat. Voltak nők az éle­temben. De ilyen hatással nem volt rám egy sem. Bezsongtam! Éreztem, hogy ez az igazi. A leg­nagyobb! Eddig azt hittem, csak a filmekben, meg a regényekben létezik ilyen. Megfogott, lenyűgö­zött, rabul ejtett. — A lány első szerelme voltam. Láttál te már tizenhatéves lányt nagyon szeretni? Olyan, mint a túlfűtött kemence! Elkábít. Per­zsel. A legerősebb fajta szesznél is hódítóbb. — Ettől kezdve most már nem sürgettem a főnököt. Néhányszor engedély nélkül is elszöktem a ko­csival. A lány folyton bennem élt, nem tudtam szabadulni tőle, és csak akkor volt nyugalmam, bé­kességem, ha a közelében voltam, ha láthattam, ha a hangját hall­hattam. Miközben beszél, felugrik. Tölt a ibádogpohárba, felém nyújtja. Majd a szájára veszi az üveget. A hosszú ivás után mély lélegze­tet vesz, és lázas hangon folytat­ja tovább. — Egy év és egy hónap telt el, és szeptember húszadikán megtar­tottuk a lagzit. Itt korán bekötik a lányok fejét. Párttag vagyok. Templom nélkül esküdtünk. Nem volt könnyű. Mégis sikerült. Mert úgy akartuk, hogy ne legyen aka­dály. Amikor megtudták, hogy út­ban van az unoka, senki sem el­lenkezett többé az öregek közül. — Fel akartam vinni Pestre. Lakás után futkároztam. Türe­újabb embermilliók, közöttük az asszonyok nagy tömegei — tevé­keny részvételükkel kívánják szol­gálni a béke ügyét. A moszkvai összejövetel újból világosan bebizonyította, hogy a nők világszerte részt akarnak ven­ni a tartós béke megteremtésé­ben. A kongresszus felhívta a vi­lág asszonyait: fáradtságot nem ismerve küzdjenek azért, hogy megvalósuljon a különböző rend­szerű államok békés egymás mel­lett élése, s a nemzetközi életben maradéktalanul érvényesüljön az államok szuverénitásának és egyenjogúságának elve. A kong­resszus nyomatékosan rámutatott: a béke megőrzése a legjobb út, hogy a nők mindenütt kivívják az őket méltán megillető helyet a társadalomban és a családban, s teljes mértékben kifejleszthessék képességeiket, tudásukat az élet minden területén. A béke biztosí­tása egyúttal azt is jelenti — hangoztatták a küldöttek —, hogy a földkerekség minden gyermeke számára biztosítjuk a boldog, a reményekben és a valóságban is gazdag életet. — E nagyszerű célok azt is megkövetelik, hogy necsak áhí­tozzunk a békére, hanem az ér­telemre és az érzelmekre is ható okos szóval a nők, az asszonyok újabb tömegeit tömörítsük a béke híveinek zászlaja alá. A háború megakadályozása, a béke megvé­dése világszerte újabb akciókat tesz szükségessé. — Dolgozzunk mindannyian fá­radhatatlanul a nők moszkvai vi­lágkongresszusán hozott határoza­tok megvalósításán — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Erdei Lászlóné. Felszólaltak a nagygyűlésen a magyar nőmozgalom külföldi ven­dégei is. Gadiri Atika, algériai egészségügyi dolgozó és Aminata Sarr szenegáli iskolaigazgató. Ha­zájuk asszonyainak szívélyes üd­vözletét tolmácsolták a magyar nőmozgalomnak, s a mintegy ezer főnyi hallgatóság nagy tetszésétől kísérve ismertették népük és dol­gozó asszonytársaik harcát a bé­réért, a nők jogaiért, országuk előrehaladásáért. A nagygyűlés a nőmozgalom bé- j kedalával ért véget. A csehszlovák nemzetgyűlés ülése Prága, (MTI). Kedden tartotta XX. ülésszakát a csehszlovák nemzetgyűlés plenáris ülése. A tanácskozás napirendjén az 1962. évi költségvetés végleges lezárása, valamint több törvényjavaslat elfogadása és nemzetközi egyez­mények jóváhagyása szerepelt. Az elmúlt évi költségvetés le­zárásáról előterjesztett képviselői beszámoló megállapítja, hogy a 121 milliárd 386 millió kiadásból 52.67 százalékot fordítottak a nép­gazdaság fejlesztésére, 36.31 szá­zalékot kulturális és szociális cé­lokra, 8.8 százalékot honvédelem­re és belbiztonságra, 2.19 száza­lékot állami igazgatási célokra. A jelentés a továbbiakban rámutat, hogy a tavalyi ipari termelési tervet — többszöri csökkentés el­lenére is •— csak 98.9 százalékra a mezőgazdasági tervet pedig csak 88 százalékra teljesítették. lemre intettek. Elmúlt fél év. A szüleinél maradt. Hetente csak egyszer találkoztunk. — A szövetkezet vett egy „Be­loruszát. Hívtak. Nem volt, aki vezesse. Éjszakákon át töpreng­tem. Végül is határoztam. Azóta itt vagyok. Kezdetben kevesebb volt a fizetésem. Szegény volt a szövetkezet. Most már gazdag! Többet keresek, mint Pesten. — Megszerettem ezt a hegyek közé dugott kis fészket. Azt a fiút, aki szánt, én tanítottam meg traktorvezetésre. Kocsis volt. Sírt, amikor vágóba vitték a lovát. Most csak mosolyog rajta. A trak­tort nem adná a legszebb pari­páért sem. — Vettünk még egy traktort. A két traktorra két váltópár kellett. Mindegyiket én tanítottam meg vezetni. Ezek a gyerekek azt sem tudták két évvel ezelőtt, hogy eszik-e, vagy isszák a karburátort. Most már önállóan is szerelgetnek. Kisebb hibákat kijavítanak. Na­gyon tanulékonyak. És szeretnek! Nekem ez mindennél többet ér. Érted? Szeretnek és ragaszkodnak hozzám. — Jövő évi terveink szerint újabb két traktort vásárolunk. Sok a jelentkező! A srácok meg­szólítanak az utcán. Szinte könyö­rögnek. Mindegyik gépre szeret­ne ülni. Tavasszal szerveztem mo­toroskört. Az MHS adott mindent, csak oktatnom kellett. Tudod, há­nyán tették le ebben a kis faluban a vizsgát? Har-, minckilencen. A legidősebb ta­nulóm ötvenhét éves bácsik?, volt. „A jelzett problémák ellenére is 1962-ben emelkedett a lakos­ság életszínvonala. A személyi fogyasztás 2.3 százalékkal, a kul­turális- és szociális kiadások összege pedig 3.2 százalékkal nö­vekedett. Az elmúlt évben az állami költségvetésből 9 milliárd 126 millió koronát fordítottak is­kolai és kulturális célokra, hat milliárd 471 millió koronát pedig egyészségügyi célokra”, — hang­súlyozta többek között a beszá­moló, amelyet a nemzetgyűlés, vita után elfogadott. A költségvetési vitát követően a nemzetgyűlés különböző tör­vényjavaslatok tárgyalására tért át. Törvényt fogadtak el arról is, hogy szigorúbb rendszabályokat léptetnek életbe azon személyek­kel szemben, akik a társadalom nyakán élősködnek és semilyen munkát nem végeznek. aki — amikor megkapta a lóvét az állatforgalmltól a hízókért —, Danúviát vásárolt. Egyre inkább erősödik a köze­ledő traktor doUCftüri. s hogy a sajt túlkiabálja, megemeli a hang­ját. — Ne gondold, hogy megreked • tem! Hogy csak leadom, amit ré­gebben magamba szedtem. Nem vagyok mártír! Én is gyarapszom. Elsősorban is tudásban. Másod­éves gépipari technikus vagyok. A tanárok meg vannak velem elégedve. Csak a számtan megy nehezen. Azon is segítünk! Van itt az általános iskolában egy po- litechnikás tanár. Vele haverko­dom. Én gyakorlati fogásokra ok­tatom őt a gépeknél, s viszonzá­sul ő ellát matematikai jótaná­csokkal. Hirtelen megszűnik a fülsiketí­tő dohogás. Megállt a gép. Olajos ruhában közeledik felénk a váltó­társ. Mozdulatai fáradtak. Index búcsúzik tőlem és megin­dul a geo felé. Ismét felbőg a motor. Mindket­ten a távozó után nézünk. Ki­buggyan belőlem a kérdés. — Miért nevezték el Indexnek? A váltótárs nevet. Egészséges, porcelánfehér fogai vannak. Hang­jából szeretet árad. — Van egy bogara. Indexeket szerelt a traktorra. Valami öreg autóbusz-roncsról szerezhette a hatalmas irányjelzőket. A gépál­lomásiak először megcsodálták az újítást, aztán gúnyolni kezdték, így maradt rajta a név. Most mai- nem haragszik érte. Haypál Tibor Az SZKP Központi Bizottságának nyilatkozata Moszkva (TASZSZ) A keddi Pravda közli az SZKP Központi Bizottságának alább következő nyilatkozatát: „1963. július 7-én Pekingben tömeggyűlést tartottak, amelyen hivatalos személyek felszólalá­saikban támogatták azon öt kí­nai személynek — a kínai nagykövetség munkatársainak és kínai aspiránsoknak — helytelen cselekedeteit, akiket a szovjet külügyminisztérium követelésére hívtak vissza Moszkvából. A Kínai Népköztársaság nagy- követségének munkatársai és az aspiránsok a szovjet szervek fi­gyelmeztetése ellenére Moszkvá­ban és más szovjet városokban illegálisan terjesztették a KKP Központi Bizottságának ez év jú­nius 14-éről keltezett, az SZKP Központi Bizottságához intézett levelét, amely rágalmazó és alap­talan támadást tartalmaz az SZKP és más marxista—leninista pártok ellen, és egyben durván semmibe vették a Szovjetunióban érvényben lévő szabályokat és rendelkezéseket. A külügyminisz­térium a szovjet kormány felha­talmazására felhívta a kínai nagykövet figyelmét arra, hogy az ilyen tevékenység tűrhetetlen és követelte annak beszüntetését. A kínai nagykövetség e figyel­meztetés ellenére nemcsak, hogy nem szüntette meg a levél ter­jesztését hanem továbbra is meg­sértette a szuverén államok kö­zötti kapcsolatokban általánosan elfogadott normákat. A szovjet hatalom szerveit — amikor az említett kínai munka­társak hazareindelését követelték Moszkvából — az vezette, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköz- társaság kapcsolataiban szigorúan tiszteletben tartsák a szocialista államok bedü gyeibe való be nem avatkozás elveit, amelyeket a testvérpártok moszkvai nyilatko­zatai szögeznek le. A pekingi gyűlésen újra, s ez­úttal tüntető formában hangzot­tak el kijelentések arról, hogy a kínai elvtársak továbbra is jo­guknak tekintik a Szovjetunió­ban a KKP Központi Bizottsága június 14-i levelének terjesztését és helyeselték e cselekedeteket. De az a „jog”, amit a kínai elv­társak szeretnének formálni ma­guknak a gyakorlatban a kom­munista pártok közötti kapcsola­tok éleződésére vezet olyan pil­lanatban, amikor már megegyez­tünk abban, hogy beszüntetjük a nyílt vitát. Megjegyeztünk a leg- nagyobban — abban, hogy az SZKP és a KKP képviselői ta­lálkoznak, és ez a találkozó már meg is kezdődött Moszkvában. Úgy tűnik, a találkozó előtt és megkezdése után nem lenne he­lyénvaló semmi olyasmit tenni, ami zavarja a vitás kérdések megvizsgálásához szükséges fel­tételek kialakítását. A vitás kér­dések megvizsgálására azért van szükség, hogy olyan megoldásra lehessen jutni, amely hasznos lenne a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. A mar­xista—leninista pártok éppen ezt várják. A kínai elvtársak viszont ellenkező előjelű intézkedéseket hoznak. Már magát azt a tényt, hogy ilyen gyűlést hívnak össze, s azon hivatalos kínai szemé­lyek felszólalásukban igazolják és helyeslik a fent említett cseleke­deteket, nem lehet másként ér­tékelni, mint olyan törekvést, hogy a testvéri kínai népben a Szovjetunió iránti barátságtalan érzést és beállítottságot keltse­nek, kiélezzék a helyzetet az SZKP és a KKP képviselőinek tárgyalásai folyamán. Az a be­nyomás alakult ki, hogy előre megfontolt kampány folyik, amely­nek célja — figyelmen kívül hagyva az efajta politika veszé­lyes következményeit —, a szov­jet—kínai kapcsolatok súlyos megrontása. Az SZKP Központi Bizottsága sajnálatát fejezi ki emiatt és reméli, a kínai elvtársak végül is megértik, hogy az efajta cseleke­detek nem felelnek meg népeink és közös ügyünk érdekeinek. Az SZKP, tekintet nélkül az ilyen barátságtalan tettekre, a jö­vőben 15 minden lehetőt megtesz a maga részéről, hogy ne mé­lyüljenek a már meglévő nézet­eltérések, és hogy megoldódjanak azok a nehézségek, amelyek a KKP-nak az SZKP-val és más marxista—leninista párttal való kapcsolatában támadtak. Az SZKP újból hangoztatja, lankadatlan az a törekvése, hogy szilárdan és következetesen har­coljon a szocialista közösség or­szágainak és a kommunista világ­mozgalomnak a marxizmus— leninizmus, a proletárinterna­cionalizmus elvei, a moszkvai értekezletek nyilatkozataiban fog­lalt elvek alapján megvalósuló szoros egységért”. Magyar—osztrák növényvédelmi egyezményt írtak alá Budapesten Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes és dr. Simon Koller, az Osztrák Köztársaság budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere ma­gyar-osztrák növényvédelmi egyezményt írt alá kedden Buda­pesten, a Földművelésügyi Minisz­tériumban. Az egyezmény alapján a két ország növényvédelmi szer­vei az eddiginél szorosabb kap­csolatot teremtenek egymással, a növényi betegségek és kártevők fellépése esetén közös intézkedé­seket tesznek a fertőzés tovább­terjedésének megakadályozására, közös védekezési eljárásokat dol­goznak ki és kölcsönösen kicseré­lik a növényvédelemben szerzett tapasztalatokat. A megállapodás ünnepélyes alá­írásánál jelen volt az Osztrák Köztárscság budapesti követsége, a Külügyminisztérium, a Külke­reskedelmi Minisztérium, vala­mint a Földművelésügyi Minisz' é- rium több vezető munkatársa. (MTI.) ESEMÉNYEK — sorokban Spaak belga miniszterelnök­helyettes és külügyminiszter ked­den hazautazott a Szovjetunióból. Kijevben találkozott és meg­beszélést folytatott Hruscsov szov­jet kormányfővel. * Kedden a berlini Globke-per- ben megkezdődött a különböző j nemzetiségű szakértők vélemé­nyének meghallgatása. A szak- . értők számos eredeti okmánnyal I cáfolták a nyugatnémet állam­titkárnak azt az állításán hogy csak kommentálta a faji törvé­nyeket. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy aktívan közre­működött e törvények megalko­tásában. * Kínai gazdasági küldöttség — Jang Hao-ltt külkereskedelmi mi­niszter vezetésével — Kairóba érkezett, ahol kereskedelmi tár­gyalásokat folytat majd az Egye­sült Arab Köztársság kormányá­nak képviselőivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom