Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1963. július 10.

A pártkongresszus határozatának szellemében

A DOMBÓVÁRI JÁRÁSI

PÁRTBIZOTTSÁG végrehajtó bizottsági ülésen foglalkozott a kisipari termelőszövetkezetek politikai és gazdasági munkájának vizsgálatával. A járási végrehajtó bizottság az MSZMP VIII. kongresszusa határozatának szellemében tett mérlegre a járás kisipari termelőszövetkezeteinek munkáját.

A végrehajtó bizottság pozitiven értékelte a ktsz-ek politikai és gazdasági munkáját. Nagy szerepet töltenek be az ötéves terv feladatainak teljesítésében és a lakosság szükségleteinek kielégítésében. Az igényeknek megfelelően új részlegekkel bővítik a szolgáltatási ágakat. A ktsz-ek eredményesen zárták a tavalyi évet. Az idei évben bizonyos mérvű lemaradás mutatkozik, amely a téli időjárásból adódó szállítási nehézségekkel magyarázható. A lemaradás behozására intézkedési terv készült. Számba- vették a szükséges munkáslétszámot, beszerezték a terv teljesítéséhez szükséges anyagot.

Segíti a terv teljesítését a ktsz-ek és a földművesszövetkezetek között létrejött kooperáció is. A megállapodás értelmében földművesszövetkezetek, a járás területén felvevő helyeket létesítettek. összegyűjtik a lakosság körében a javításra váró munkadarabokat. A módszer hasznossága mellett szól, hogy a vasipari ktsz három hónap alatt több mint 15 000 forint értékű javítást végzett.

A gazdasági eredmények elérésében nagy szerepe van az egyesített pártszervezetnek, amely a négy egyesített ktsz politikai munkáját irányítja, segíti a gazdaságvezetők munkáját. A pártvezetőség rendszeresen foglalkozik a termelés pártellenőrzésével, amely nemcsak a vezetők beszámoltatásából áll. Állandóan figyelemmel kísérik a párttagok magatartását, termelésben való példamutatását, amelyekről a taggyűléseken gyakran esik szó. A párttagság valóban példamutató. Elsősorban a tettekkel agitálnak, s helytállásukkal, példamutatásukkal hatnak a pártonkívüliekre. Ez végső soron a termelési eredmények javulásában realizálódik.

A pártszervezet agitációs munkája eredményes. A párttagok mellett a pártonkívüliek is szép számban vettek részt a politikai oktatásban. A vasipari ktsz-nél 30, a faiparinál 25, az építő- és vegyesipari ktsz-nél 30-an vfettek részt az időszerű kérdések tanfolyamán. Gyakran tartanak a munkahelyeken röpgyűléseket egy-egy politikai kérdés ismertetésére, gazdasági feladat megvitatására. A röpgyűléseknek nagy

mozgósító hatásuk van és igen hasznosnak bizonyulnak. A politikai tudatformáló munka hatása sok mindenben megmutatkozik. A nemrég még magánkisiparosként dolgozóra visszahúzó erőként hatott a magával hozott magántulajdonosi kötöttség. A fiatalok közül nem egy segédként dolgozott egykori mesterénél, s ez bizonyos ellentétet szült. A ktsz-dolgozók közötti korábbi ellentét elhalvá- nyulóban van. Egységesen helyeslik a párt politikáját, dolgoznak a célkitűzések megvalósító sán.

ofTHONUKNAK TEKINTIK MUNKAHELYÜKET, s már nem

kacsingatnak a „maszekoskodás irányában. Kilépő úgyszólván nem volt. Állandóan csökkenik

— és ez is egy igen pozitív vonás

— a fegyelemsértők és társadalmi tulajdon ellen vétők száma. A pártszervezet és a gazdasági vezetés közös munkájának hatására elhagyogatják azt a káros szokást, amelyet mint magánkisiparosok hoztak magukkal a ktsz-be, a munkaidő alatti kocsmalátogatást. Ezen a téren teljes javulás mutatkozik.

A ktsz-pártszervezet politikai munkája eredményes. A ktsz-doi- gozó, mint a munkásosztály szerves része segíti a munkásosztály, a párt történelmi feladatának végrehajtását.

P. M.

Ozora előbbre akar lépni

Osorátl most látnak hozzá ___________ a háború utolsó

n

yomainak eltüntetéséhez. A Sión átvezető betonhíd ugyanarra a sorsra jutott, mint az ország legtöbb hídja. A háború után a leszakadt közepét faszerkezettel pótolták, míg a múlt években kimondatott a végzés; újat, szélesebbet nagyobb teherbírásút kell építeni a régi helyén. Előreláthatóan két évig épül majd, mert a régit előbb szét kell verni, és ideiglenes hídra kell terelni a forgalmat.

A hídépítéshez kapcsolódik Tótipuszta vízellátása, ezért különösen az ottlakók türelmetlenkednek az építkezés megkezdésének késése miatt.

Hogyan függ össze a vízellátás a hídépítéssel?

Úgy, hogy a községi törpevízmű vize látja el majd a pusztát is, és a vezetéket a hídon kell átvezetni.

Eredetileg az volt a terv, hogy a régi, harminc méter mély, három méter széles uradalmi kút- ból látják el az egész pusztát, mert eddig a kútra szerelt motor néhány helyre eljuttatta a vizet. A szerelést házilag kívánták elvégezni. De ezt a tervet egyrészt csőhiány húzta keresztül, másrészt a KÖ JÁLL-vizsgálat, amely azt állapította meg, hogy a kút fertőzött.

Más megoldást kellett választani. Az látszott leginkább kézenfekvőnek, hogy a községi törpevízmű hálózatát építsék ki a pusztáig, bár lényegesen nagyobb költséggel. A tanács mégis úgy határozott, hogy a községfejlesztés egy évi összegét erre fordítja.

De még ott volt az útban az akadály; a Sió-híd.

Felkeresték a

'állalat szekszárdi szakasz- íémökségét, hozzájárul-e ahoz, hogy a Sió-hídon, illetve Ikészültéig az ideiglenes hídon tvezessék a vizet. A válasz ked- ező volt; készítsék el a megfele- 5 műszaki rajzokat, adatokat, és zek ismeretében hozzájárulnak. — így tehát megnyugtatóan íljesül a tótipusztaiak kívánsága - állapítja meg Bán Miklós, a özségi tanács elnöke. — Mintegy ilométer hosszan már a földben

van a vezeték. Az érdekeltek eddig húszezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, hogy ezzel is olcsóbbá tegyék ezt a vízhálózat-bővítést. Csak még a híd az akadály mert az Ideiglenesnek a tervek szerint már állnia kellene, és most kezdik a munkát. Azért így is előbbre állunk a községfejlesztési terv teljesítésében, mint az előző években.

__ 7 7

— Nem csupán ez a vízvezeték-építés szerepel az idei tervünkben, hanem egy másik puszta kívánságának kielégítése is. Döbrönte-szőlőhegyen 120 000 forintos költséggel építjük ki a villanyhálózatot — folytatja a tanácselnök. — Már megvan rá a kivitelező, októberre meglesz a villany. Ugyancsak villanyt kap a Bercsényi utca, a hajdani szegénynegyed. Száznyolcvanezer forintos költséggel járdát építünk két másik utcában. Ez a munka is folyik.

— Most az idén — eltérően az előző évek gyakorlatától — úgy dolgoztuk ki a községfejlesztési terveket, hogy azokat időben meg is valósíthassuk. Előbbre akarunk lépni. Mert eddig az volt a gyakorlat, hogy mindent az év végére hagytunk, és sokszor kikoptunk az időből, aztán hol ez, hol az maradt el. Most úgy kötöttünk szerződést a kivitelezőkkel, hogy legkésőbb a negyedik negyedév elejére mindent elvégezzenek.

Előrelépést jelent az is, hogy jóval több társadalmi munkát igényeltünk, mind eddig. Említettem már, hogy a vízvezeték-hálózat bővítésénél eddig húszezer forint társadalmi munkát végeztek az érdekeltek. Döbrönte-szőlőhegyen a villamosítást tízezer forint társadalmi munkával segítik.

A tanácselnök

_______________

__________ sorolja tovább:

— Itt, a tanácsháza mellett volt egy üres, kihasználatlan terület. Ide játszóteret építünk a gyerekeknek, homokozóval, hintákkal. Szemben van az óvoda ... A termelőszövetkezet szakmunkásai, a tanácstagok, sőt, a Hídépítő Vállalat nyolctagú brigádja is szabad idejében részt vesz

a játszótér kialakításában.

— A pártház udvarában volt egy istálló. Azt lebontjuk, s az anyagából öltözőt, mellékhelyiségeket építünk, s az udvarban szabadtéri színpadot. A következő években korszerű óvodát szeretnénk, s ha ez a tevünk sikerül, akkór’ a felszabaduló'óvodát pedagógusiakássá alakítjuk át. Szó van arról is, hogy a Műemlékvédelmi Felügyelőség tataroz- tatja, és művelődési központtá építi át a várait. Addig a meglevő, ha szűkösen is, de megfelel a célnak, bár öreg épület; benne lépett először színpadra Petőfi.

Bán Miklós az ozorai tanács reális elképzeléseit tolmácsolja; Ozora is előbbre akar lépni, a rendelkezésre álló anyagi erőkkel, és a lakosság áldozatvállalásával. Nem légvárakat építenek, hanem józanul terveket tűznek maguk elé, amelyeket — adottságaik között — megvalósíthatnak. BI.

Hét száz Komárom és Tolna megyei középiskolás lány a Dalmandi Állami Gazdaságban

A Dalmandi Állami Gazdaság alsóleperdi, nagykondái és kiskondái üzemegységében hétszáz Komárom és Tolna megyei középiskolás lány címerezi a kukoricát. A mezei munkában mintegy 25 munkacsapat vállalt felelősséget a csapatonként kijelölt kukoricaföldek fölött. A diáklányok két hétig — amíg a hibridkukorica virágzik — hajnaltól délig dolgoznak, délutánonként pedig a fák alatt felállított, három sátorban pihennek, vagy sportolnak. Gondoskodtak részükre könyvekről, sportfelszerelésről és zuhanyozókról is.

*

Július 5-én a szokottnál nagyobb volt a forgalom a béta- széki és a dombóvári vasútvonalon. Bőröndökkel, szalmakalappal felszerelt lányokkal teltek meg a kocsik, vidáman, tréfálkozva utaztak céljuk, a dalmandi tábor felé. Beszélgetésükből az is kitudódott, hogy szívesen vállalkoztak a munkára és mi tagadás, egy kis szórakozásra is számítottak.

Dombóváron több mint 120 lány szállt le a vonatról, nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy a táborból kocsit küldenek értük, s ami még jobban esett, finom, ízletes ebéddel fogadták őket. így már barátságosabb volt az ismerkedés is, s derűsebben készültek fel a másnapi munkára.

Mert szombaton reggel már terv szerint munkába álltak a lányok. A munkaruhában is csinosan, vidáman, énekszóval indultak a kukoricatáblák felé.

Hovatartozásuk szerint brigádokat alakítottak, ezt nemcsak azért, hogy a régi barátnők továbbra is együtt maradhassanak, hanem, hogy a vetélkedést is megalapozzák. A ^ legjobb munkát végző brigád , címért szívesen csatlakoztak valamennyien a vetélkedéshez. Persze nem kapkodva, hanem okosan, a legjobb tudásuk szerint, mint ahogy a tábor- parancsnok mondta: inkább lassabban, de minőségi címe- rezést végezzenek.

A hatalmas kukoricatábla percek alatt „elnyelte" a diákokat, csak énekük hallatszott innen is, onnan is. Az ebéd ismét kiadós volt, bőségesen pótolta a címerezés közben leadott energiát.

Délután, a szabad foglalkozáson kedvük szerint szórakozhatnak a lányok. Asztali- tenisz, lemezjátszó, sakk, társasjáték és lehetne még sorolni a szórakozási lehetőséget. Rendszeres a filmvetítés is. Egyszóval hasznosan és kellemesen telik a szünidő a dalmandi KISZ-táborban. Sajnálhatják azok, akik nem jöttek velünk! A.

Bendes Ilona levelező

Ezerévesnek vélt sziklarajzot találtak Réka vár romjai között

A keleti Mecsek ! kapujában levő Halászpatak-völgy és Óbá- nyai-völgy találkozásánál levő hegytetőn hevernek Rékavár romjai. A hegy szikláiból épített ősi vár történelmi emlékei színes legendával is keverednek.

Rékavár érdekes története felkeltette a környéken több turistaházat berendezett szekszárdi természetbarátok figyelmét is. Berger Mihály, a Tolna megyei Természetbarát Szövetség titkára kutatni kezdett turistatársaival Rékavár romjai között a napokban. A vár nyugati oldalfalának vélt romok alatt kibontották a sziklatéglákat a vastag avarréteg alól, s az egyik szikladarabon egy álló fülesbagolyt ábrázoló bevésésre bukkantak.

A százádoktól megbámult sziklán sok száz, vagy ezeréves, sőt annál is régibb lehet a rajz. A hajdani rajzoló modern művésznek is dicséretére váló néhány vonással, ma is jól felismerhetően véste sziklába a valószínűleg jelképes madarat.

A körülbelül 12 centiméter hosszú és 8 centiméter széles sziklarajzon 5 függőlegesen ívelő vonás a bagoly törzsét, néhány vízszintesen haladó vésés pedig a fejet mutatja a jellegzetes fülekkel. Vasárnap megszemlélte a romokat Debulay Antal, a Szekszárdi Építők SK. turista-szakosz- 1 tályának vezetője, s ő is több igen régi vésett kődarabot talált a falmaradványok között. Az érdekes leletet régészekkel vizsgáltatják meg, hogy megfejtsék eredetét.

INDEX, A BAR A TÓM

A félig nyitott hálókocsiajtó látni engedi a parányi asztalkát, amelyen munkalapok, konzervek, és cigarettás dobozok tarka ösz- szevisszasága hever. Az ágynak csak a vége látszik. Alatta öblös fonott üveg áll.

A fényes hullámlemezből készített lakosztály oldalát vörös fénynyel vonják be a látóhatár széléről utoljára visszapillantó nap sugarai.

Index-szel a kocsitól pár lépésnyire lévő szomorúfűz alatt heverünk. Alattunk sárgakockás pokróc. Körülöttünk hosszú szálkájú, bajuszos kásafű és mezei keserűgyökér.

Kártyapartnerem karjai szokatlanul vékonyak. Hosszú haja zongoratanárra emlékeztet. Ha nevet, feltűnik hiányzó metszőfoga.

A végtelennek tűnő gabonatarlón megfordul a Belorusz, amely a mélyszántást végzi. Még két forduló, s akkor ő következik. Váltótársa siet haza. Randira készül.

Amikor már hatodszor veszít, dühösen csapja a pokróchoz a kártyát. A pénzt úgy löki elém, mintha undorodna tőle. Hátára fordul és nézi az eget, Gólya kering a szelíd bárányfelhők alatt.

— Ez is útrakel nemsokára — bök ujjúval a gólya felé, s hangjában alig észlelhető szánalom rezeg.

— Sajnálod?

Oldalára fordul. Tenyerébe hajtja a fejét.

— Sajnálom és irigylem! Egyszerre él bennem mindkét érzés. Voltam én is vándormadár! Most megállapodtam. A régi életemet is szerettem és ezt is szeretem.

Látja, hogy érteden arcot vágok. Felkel. A hálókocsi ágya alól kihozza a fonott üveget és egy fél literes bádogpoharat. Nekem a pohárba önt a vérszínű italból, ö az üveget húzza meg.

Ahogy újból leheveredik, csillognak a szemei. Pirosabb a szája is. Csak az arca poros változatlanul. A szántás pora feketébb az utak poránál.

A völgyből kiemelkedő torony felé bök mutatóujjával.

— Ezt a falut hírből sem ismertem. Nem vagyok idevalósi. Pesten született még a dédapám is. Az apám taxisofőr volt. Mielőtt anyámmal együtt a kórházba ért volna, megszülettem. Igen!

Ott, a kocsiban. Vicces, ugye? Már gyermekkoromban tudtam, mi a kuplung, a sebességváltó, a fék, meg a gázpedál.

— Először három és féltonnás Csepellel jártam. Bekóboroltam az országot. Faltam a kilométereket. Imádtam a munkámat. Aztán előléptem. A góré pilótája lettem. A főnök szeretett. Pontos voltam és egy csepp szeszt sem fogyasztottam, soha.

— Jöttek a patronálások. A mi üzemünk is kapott egy falut. Ezt ni! Nem könnyű hely. Mi előbb megtudtuk ezt, mint te.

— Sokat lefurikáztam a direktorral. Evett az unalom. Alig vártam, hogy indulhassak vissza. Az emberek, a hosszúra épített kis- ablakos házak, az árok szélén tipegő libák, a tehénbőgés, minden, minden idegennek tűnt. Néha az igazgató beültetett néhány atyafit a kocsiba. Beszélgettek. Érthetetlennek látszottak előttem a problémák, amelyekről izgatottan tárgyaltak. Ilyenkor leginkább filmekre gondoltam, amelyeket előző napokban láttam.

— így ment egy éven keresztül. Jött augusztus húszadika. A munkás—paraszt találkozó! Éle-