Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-05 / 155. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSXfJ 1963, jiilíus 5í £ Interjú a megye pedagógus-ellátottságáról: 2500 nevelő dolgozik — 75 új pedagógust fogadnak Az oktatási reform a következő években megy teljesedésbe. A feladat végrehajtásához megannyi feltétel szükséges, nemcsak anya­gi. hanem személyi is. Szegedi Lászlót, a megyei tanács művelődési osztályának személyügyi főelőadóját keres­tük fel, hogy megkérdezzük, megfelelő-e a megye pedago­gy s-ellátottsága, biztosítottak-e a reform megvalósításához szükséges személyi feltételek? — Ma már elmondhatjuk — kezdte Szegedi László beszámoló­ját —, hogy Tolna megye nevelői helyzete kielégítő, legalább is mennyiségileg. Mintegy 2500 pe­dagógus működött az elmúlt tan­évben. s közülük az általános iskolákban kétszáz képesítés nél­küli. Betöltetlen nevelői állások­ról nem beszélhetünk. Az ok­tatási reform sikeréhez azonban az oktatási intézmények személyi állományát bővíteni kell. A jövő­ben a képesítés nélküli felvéte­lekre csak akkor kerülhet sor, ha a jelentkező már felvételt nyert valamelyik felsőoktatási intézménybe, vagy eredményés felvételi vizsgáról adhat számot. Képesítés nélküli nevelőink kö­zül 176 továbbtanulási kérelmét továbbítottuk. De a személyi ál­lomány erősítését elsősorban szak­tanárokkal kell elérnünk. — JVíií ért a nevelői állo­mány erősítésén? — Szám szerint elegendő taní­tónk, tanárunk van. Azonban bi­zonyos szaktárgyakhoz kevés a nevelő. Hiány van nyelvész, ma­tematika—fizika—kémia szak­tanárból. A középiskolákban nagy az igény szaktanárra. Ez csak fokozódni fog, mert hiszen ősszel három új gimnáziumi ta­gozat indul a megyében. 1966-Hg 65 új szaktanárra lesz szükség. A szakközépiskolák is szakembere­ket kémek. Tamásiban a Mező- gazdasági Szakközépiskolában 4 agrármérnök dolgozik, de két éven belül hatra lesz szükség. — A szaktanárhiányt letelepe­dési probléma is magyarázza. Vannak olyan matematikusaink, akik testnevelést tanítanak, mert lakás, vagy család miatt helyhez ltötöttek és az illetékes iskolá­ban foglalt a szakképesítésének megfelelő munkakör. Ugyanakkor problémát okoz a szaktanárok, nevelők helyhez kötése, ott, ahol szüksée lenne rájuk, mert la­kást nem tudunk adni a peda­gógusoknak. Dicséretes, nogy a paksi járási tanács vb-ülésen tárgyalta és próbálta megoldani a pedagógusok lakásproblémáját. Különösen a kezdőknél, a fiata­loknál tapasztalható, hogy a la­káskörülmények befolyásolják a munkamorált. De eredménynek számít, hogy az áthelyezési ké­relmek száma nem növekedett. — Az oktatási reform értel­mének megfelelően nekünk is az a célunk, hogy a szaktanári gár­dát bővítsük. Emellett pedig az alsótagozati, igazgatói és osztály- főnöki munkaközösségeken belül megoldani a pedagógusok szak­mai, ideológiai továbbképzését, alkalmassá tenni a nevelőket az iskolareform pedagógiai, szak­tárgyi és módszertani követelmé­nyeinek korszerű megvalósítá­sára. Helyes kezdeményezés volt a bonyhádiaké, ahol igazgatók is­koláját szerveztek. Itt" fiatal pe­dagógusokkal foglalkoztak, gon­dolva az utánpótlásra. A paksi igazgatók iskoláját gyakorló is­kolavezetők hallgatták, haszon­nal. Ezek a tanfolyamok jó esz­közöknek bizonyultak az éppen ak­tuális problémák megoládásához. — A továbbtanuló, gyakorló pedagógusok mellett a 'jövő tanévben hány új nevelővel bő­vülnek a tantestületek? — Előreláthatólag 75 új neve­lőt fogadunk. Felsőoktatási ta­nítóképzőkből 25 végzett ;taliga- tót, a pécsi tanárképzőről 18 fia­talt várunk. A szegedi egyetem öt, 3 pesti és debreceni 1—1 szaktanárt küld megyénkbe. A gyakorlati oktatásba nyolc fiatal szakember áll be, technikusok, mérnökök. Számítunk még gyógy­pedagógusokra, zenetanárokra, óvónőkre és mintegy 30 képesítés nélküli fiatalra — mondta Sze­gedi László. Mindez segíti majd az új tan­év munkáját. Csökken a szaki tanárhiány. A végső megoldást azonban a következő öt év nozza meg. B. K Sikeres volt a zenei ismeretterjesztés Az elmúlt ismeretterjesztési évadban csaknem 50 zenei előadást, 20-nál több hangversenyt rende­zett a TIT. A zenebarátok köre bő­vül, amit az is mutat, hogy a régeb­bi 65-tel szemben az elmúlt idő­szakban 200-nál is többen váltot­tak állandó hangversenybérletet. A Szekszárdon megrendezett hangversenyeknek nemcsak helyi közönsége volt, Bátaszékről, Tol­náról, Dunaszentgyörgyről, Öcsényből, Várdombról, Sárpilis­ről és Bonyhádról is sokan láto­gatták. / A következő ismeretterjesztési évadban a zenei ismeretterjesz­tést ifjúsági zenei klubokkal is se­gítik, amelyeket a megye nagyobb községeiben szerveznek. A TIT művészeti szakosztálya a szekszár­di zeneiskola tanáraival és növen­dékeivel megbeszélte ezeknek a kluboknak a programját. A szak­mai előadások, zeneórák mellett vitával egybekötött hangversenye­ket is rendeznek, amelyek után a fiatalok találkozhatnak az ellátoga­tó zeneművészekkel. 4. Jóskában a harmadik napon mégis felébred a lelkiismeret hal­vány sugara: jelentkezni kellene a mamánál. Hazatelefonál, hogy jó helyen van, ne aggódjanak érte. A mama nem kérdezi, hol van, Jóska közlését egyszerűen tudomásul ve­szi. A szülőknél fel sem merül az erélyesebb fellépés szükségessége. A fiúk a fegyver birtokában fel­mennek Tibi nagymamájához a Szabadság-hegyre — megpihenni, meg a részleteket megbeszélni. Itt lép fel Jóska azzal a követeléssel, hogy neki is szüksége van valami támadóeszközre. Tibi kilopja a nagymama konyhaasztalából az el­ső világháborúból nagyapa által hazahozott bajonettet és átadja Jóskának. Jóska az övnél nadrág­jába csúsztatja az éles ölőszerszá­mot. Most már mindkettőjüknek van támadó eszköze. Az Ördögorom csárdánál lévő egyik barlangban ki akarják pró­bálni a pisztolyt. A dolog nem si­kerül, mert kirándulók vannak bent. Mindegy. Tibi akkor is tudja kezelni a pisztolyt. Tizenhárom éves korában a Corvin-közben megtanították rá. Gépkocsit vi­szont Jóska tud vezetni. Mint áru­kísérő, elleste a fortélyokat, sőt még egy bosch-kulcsa is van a megszerzendő gépkocsi kinyitásá­hoz. * S most vessünk egy pillantást násfelé is. Boros Pál, X. vállalat tervstatisztikai csoportvezetője „bizalmas" beszélgetést folytat gépírónőjével, az alig 18 esz­tendős T. Zsuzsával. Elha­tározzák, hogy kimennek a Ka­kukkhegyre. Boros még hazatele­fonál feleségének, ne várja a va­csorával, mert a késő esti órákba nyúló termelési értekezlete van. S már indul is, hogy beindítsa kocsi­ját. Zsuzsa az üzemtől néhány száz méternyire beszáll a kocsiba. Egy bisztróban még bekapnak va­lamit. Aztán irány: a Kakukkhegy. Már többször voltak itt. Rájöttek, hogy ezen a helyen lehet a leg- nyugodtabban „termelési értekez­letet” tartani. Olyan hely ez, ahol a madár sem jár, sőt még huligán sem. Izgatott a gondolat, vajon Bo­ros felesége elhitte-e a gyakran is- métlő<iő.^erm^lési értekeiteket,, A kérdésre sosem kaptam választ. Mint büntető bírónak, nem tarto­zik hatáskörömbe annak kutatása, hogy egy vállalati csoportvezető milyen ürüggyel marad el hazul­ról, és mit hazudik a feleségének. Ilyesmit csak egy bontóperes bí­rónak van jogában vizsgálni. És Zsuzsa milyen lány? Vajon érdemes volt-e Borosnak annyi ál­dozatot hozni érte, s tetejében a családját is elhanyagolni? Az első választ erre a tanúként idézett lány anyjától kaptam meg. A lány helyett ugyanis az idézésre az anya jelent meg, s a következő meglepő dolgot közölte a bíróság­gal: — Zsuzsa átvette ugyan az idé­zést, de aztán legújabb vőlegényé­vel Ny. környékére, V. községbe szökött. Most a fiú fivérénél lak­nak, tudomásom szerint bejelen­tetlenül. Közben a lakásomat is kifosztotta. Miután közlöm az anyával, hogy a dolognak ez a része már nem tartozik ránk, folyton csak az jár a2 eszemben, vajon érdemes volt-e SZEKERES KÁROLY: | Fuu&fokd =— .... — — EGY BÍRÓ NAPLÓJÁBÓL B orosnak? A tárgyalás későbbi ré­sze egyébként a Zsuzsáról alkotott első képet még hitelesebbé tette. Próbálom Boros magatartását ele­mezni. Kétségtelen, hogy Boros valami újat, rendkívülit várt Zsu­zsától, olyasmit, amit a feleségé­től nem kapott meg. Vagy talán csak hízelgett a hiúságának, hogy érte. a negyven éves férfiért egy tizennyolc éves lány „halálos sze­relemmel” rajong? Hogy milyen volt ez a halálos szerelem, arra is bőséges választ kaptam a tárgya­lás későbbi folyamán. A Kakukkhegyen egy útkeresz­teződésnél leállították a kocsit, s kissé távolabb, egy tisztáson lehe- veredtek. Az idilli boldogság per­cei voltak ezek. A madárcsicser­gésbe azonban hirtélen motorzaj vegyült. Boros meghallotta, vala­ki túráztatja a motorját. Ez csak az ő motorja lehetett. Átvillan az agyán: el akarják lopni a kocsit. Odarohan. Zsuzsa csak lassan, vontatottan követi. Egy fiatalembert lát a kocsiban. Az Boros láttára kiugrik a kocsiból és a nála lévő bajonettet teljes erővel a hasába döfi. Boros feljajdul. Zsuzsa még mindig nem ért oda. Boros hatalmas lelkierő­vel kirántja a hasából a bajonet­tet, eldobja, majd néhány lépést tesz előre. A fiatalember menekül és ekkor — a gépkocsi mögül egy másik gengszter ugrik eléje, s pisztolyát rászegezve kiáltja: — Ha megmozdul, lövök! Boros, miközben a vérző sebet a hasán összefogja, életéért könyö­rög. A fiú nem ismer irgalmat, a ravaszra teszi a kezét, amikor — lépések hallatszanak. A pisztoly csütörtököt mond, Tibinek nincs ideje még egyszer elsütni, mert két férfi közeledik. Tibi is elmenekül. Közben Zsuzsa is odaér és Borost támogatva indulnak az úton lefe-- lé. Boros minden erejét összeszed­ve is, alig vánszorog. A tárgyalás adatai szerint Zsu­zsa a szörnyű eset alkalmával nem mutatott különösebb kétségbe­esést. Az a határozott meggyőző­dés alakult ki bennem, hogy Zsu­zsát ekkor már a bonyodalmak iz­gatták. és nem az állítólag imá­dott férfi súlyos sebe. Erre gon­dolt először. A két férfi is, akik a tett színhe­lyére értek, ilyen értelemben val­lott: — Furcsállottuk, hogy a hölgy nem mutatott semmi különös iz­galmat, s nem is láttuk nagyon kétségbeesettnek. Őszintén megmondom, én is fur- csállottam a bírói székből, és azóta is furcsállom és sokat gondolko­zom ennek a viselkedésnek lélek­tani indokain. Igaz, Zsuzsa a tett színhelyén megállított egy vélet­lenül arra tartó, kirándulókat vi­vő taxit és a kórházig elkísérte Borost. A kórházba azonban már nem ment be, s még különösebb­nek tartom, hogy többé nem ér­deklődött a hosszú időn keresztül élet-halál között lebegő „imádott’* férfi sorsa iránt. Sokat foglalkoz­tatott a gondolat, mennyire vol­tak őszinték Zsuzsa érzései, ami­kor a férfit súlyos állapotában magára hagyta, s többé feléje sem nézett? A tárgyalásra csak a rendőrség segítségével, nehezen tudtuk elő­keríteni Zsuzsát. A tárgyaláson legújabb vőlegényének kíséretében jelent meg. A szünetben nézem őket: a folyosó egyik szögletében Zsuzsa szerelmesen simul a jóval idősebb férfihez. A tárgyaláson vi­szont oly közönyösen pillant Bo­rosra, mintha soha semmi köze nem lett volna hozzá. Amikor ta­núként kihallgatom, az a benyo­másom, Zsuzsa nehezményezi a diszkrét esettel kapcsolatos vallo­mást. Mintha azt mondaná, mi kö­zöm nekem mindehhez? Hirtelen az a gondolatom támad, hogy ez a Zsuzsa a velejéig romlott és nyu­godtan beletartozhatnék Jóska és Tibi bandájába. Nem akarom megsérteni Zsuzsát, de az az ér­zésem. hogy a már említett házi­bulin is kitűnően érezte volna ma­gát. Sokat foglalkoztatott a gondolát, mit is érezhetett Boros ezen a tár­gyaláson. Igaz, Boros az ügy sér­tettje volt, de erkölcsileg — akár­hogy is vesszük — kissé a vádlott­ja is. Boros több hónapos szenve­dés után megmenekült, de vajon megmentette-e a becsületét és a családi békéjét is?... Jóska és Tibi a merénylet után B. község felé vették útjukat. Újabb betörésekre készültek, de végül is a terep és az alkalom nem volt megfelelő. Másnap visszatér­tek Pestre. Jóska hazament átöl­tözni. Kissé félt a szüleivel való találkozástól, de amikor látta, hogy anyja nem tesz neki szerrtfehányá- sokat, a helyzetet kihasználva fö­lényessé vált, s anyjának megpa­rancsolta. hogy három napra váló élelmet csomagoljon neki, mert a Balaton mellé utazik. Az anyja először megpróbálta eltéríteni ter­vétől, de aztán igen gyorsan bele­nyugodott a dologba. Legalább nem zavar otthon. Az anya még azt sem tartotta szükségesnek, hogy a telefonkagylót felemelje és a fiú megérkezéséről értesítse ap­ját. Ezt a nagyon elfoglalt em­bert ilyesmivel igazán nem lehet zavarni. Különben is, beléfáradt már a Jóska dolgaiba. Ezt az apa így mondta a tárgyaláson is. Balatoni utazásról azonban szó sem volt. Annál inkább betörések­ről, amelyeknek minden előfelté­telét meg kellett teremteni. Min­denekelőtt pedig pénzt kell sze­rezni. Ismét szóba kerül Györgyiék lakása. Györgyit felhívják telefo­non. Senki nem jelentkezik. Gyor­san határoznak: Györgyiék íróasz­talából minden értéket el kell vin­ni. A lakásba a nyitvalévő elő­szobaablakon keresztül ezúttal Jóska mászik be, Tibi pedig falaz. (Folytatjuk) CS. HORVÁTH TIBOR—ZÖUÁD ERNŐ: A CAPUAI FENEVAD | Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben egy éjszaka, összeverekednek acapuai gladiátorok. Az őrség beavatko­zik, mire » verekedők dühe a katonák ellen fordul. Spartacus nagy vezérj rátermettséggel úgy irányítja » küzdelmet, hogy a lázadóknak végül sikerül kitörniük a gladiátor-laktanyából. 'M >4 SZÖKEVÉNYEKET PERCEK M alatt elnyeli az íjszaka. Sajnálom. SAT/A TUS. DE A VESZETT KUTVA'T KI KELL IRTANI! AMINT A KEZEM­BEN LESZNEK, . NYOMBAN A KERESZTRE fi FESZÍ7TETEM ÄJ az egész m MOCSKOS. . CSŰRHET/ M / Vary száz érté­W KÉS RABSZOLGÁMAT [MÉSZÁROLTAK LE A KA- \ TON AID. CEN TUR/O . f LEGALÁBB AZOKAT 1KELLENE ÉLVE ELFOG­NI. AKIK KITÖRTEK. KÜLÖNBEN TÖNKRE-A V MENT EMBER ilk. VAGYOK.' A KOZAPOR SZINTE a FÖLDBE SULYKOLJA A LÉGIONÁRIUSOKAT. k 4 (

Next

/
Oldalképek
Tartalom