Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-05 / 155. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁ0 1963. július 5. ( Miért helytelen a döntés ? Az udvari Béke Tsz-ben is alkalmazzák az ösztönző módszereket ÚJABB JELENTŐS LÉTESÍTMÉNYT KAP Bonyhádi korszerű középiskolai épületet. Ezzel a jelenleg áldatlan helyzetben levő közgazdasági technikum problémája oldódik meg. Az új oktatási létesítmény már túljutott az elgondolás stádiumán, mert hiszen megkezdődtek a megépítésével kapcsolatos előkészületek. Mint minden létesítménynél, itt is az volt az első kérdés, hol épüljön? A helyet az előírások szerint a községi tanácsnak kell biztosítania. A helyi tanács hozzá is látott az ezzel kapcsolatos eljáráshoz, s a végrehajtó bizottság meghozta a döntést. Nos, ez az a döntés, amit helytelenítünk, vitatunk — a beruházási kérdésekben nagy gyakorlattal rendelkező szakemberekkel együtt. Két hely jött számításba: az egyik a gimnázium mögötti parkos rész, a másik pedig a község központjában, a tanácsépület mellett lévő telek. A kettő közül a tanácsépület melletti telket választották, amelyen jelenleg épületek vannak. Ez helytelen, a létesítmény céljaira jobban megfelelt volna a gimnázium mögötti rész. A tanácsnak ezzel a döntéssel bonyolult szanálási eljárást, gondot kellett vállalnia. A szóban forgó helyen 10 család lakik. Bontásról addig szó sem lehet, amíg ezek elhelyezéséről nem gondoskodtak. Néhány családdal nem lesz különösebb gond, mert építkezik, s különben is elköltözne. A családok többségének azonban lakást kell biztosítania. Márpedig Bonyhádon sem jobb a lakáshelyzet, mint akármelyik gyorsan fejlődő helységben. Épül egy bérház a községben, a lakások egy részét tehát majd a szanálás köti le. Tolna megye gazdag népi hagyományokban. Ha jól utána néznénk talán még honfoglalás előtti tradíciókkal is találkoznánk itt- ott, amelyek már nagyjából pusztulásra vannak ítélve. Elfelejtik őket az emberek, s nincs, aki feljegyezze. Ezen a helyzeten próbál segíteni a Tolna megyei Népművelési Tanácsadó. Szakemberek bevonáA 10 CSALÁD azonban még nem minden. Üzlethelyiség, FÜSZÉRT-raktár és 4 kisiparos is van a szóban forgó épületekben. Ezeket nem lehet természetesen egy tollvonással megszüntetni, hanem ugyancsak helyet kell biztosítani részükre. Van is egy elgondolás az elhelyezésükre, de ez újabb mozgatásokkal, cserékkel jár, s természetesen kiadásokkal jár. Hétfőn részt vettem a tanács végrehajtó bizottságának ülésén, ahol ez a kérdés is szóba került. Körülbelül 10 percig tartott csak az, hogy az elnök felsorolta, mit és kit hogyan, hova akarnak elhelyezni. A helybeliek azzal érvelnek, hogy ezeket az épületeket mindenképpen le kell egyszer majd bontani, mert rontják a központ képét, ugyanis régiek, elavultak. Ehhez nem fér ugyan semmi kétség, de hasonló elavult épület — sajnos — számtalan található mindenütt, s a jelenlegi körülményeink között még ezeket is hasznosítanunk kell. Tehát városképi, esztétikai szempontból egyelőre nem bonthatjuk le őket. A bonyhádi tanácsnak nem kellett volna különösebben sietnie a lebontással, várhatott volna alkalmasabb időre is, amikor az anyagi körülmények ezt inkább lehetővé teszik. Ezt annál is inkább megtehette volna, mert az új lé-, tesítménynél nem volt létkérdés az a terület, amelyen szanálni kell. De ha mondjuk teljesen üres ez a telek, egy fillért, s egy csöppnyi erőt sem kell az itteni szanálásra fordítani, akkor is indokoltabb lett volna a másik hely mellett dönteni. Oktatási létesítményről van szó. Az általános építési el*- vek eleve helytelenítik, hogy ilyen sával néprajzi gyűjtőhetet rendez megyénkben augusztus hónapban. Az előzetes tervek szerint a néprajz néhány szakértője, s nagyobb társadalmi gárda segítségével Váralján, Sióagárdon, Madocsán és több kaposmenti községben rendeznek gyűjtőutakat, hogy feltárják a népi tánc, irodalom, énekkultúra, és díszítő művészet kallódó értékeit. létesítmény nagyforgalmú helyre kerüljön. Márpedig Bonyhád központja nagyforgalmú, minden percben számtalan külső nesz, zaj köti le a padokban ülő gyermekek figyelmét. Sokkal célszerűbb lett volna a gimnázium mögötti rész: ez a parkos, csendes, nyugodt hely ideális környezetet jelentett volna a technikum részére. — Mi ezt javasoltuk — így Bertha Kálmán, a megyei tanács tervosztály vezető je, — de sajnos, a helyiek más szempontok szerint döntöttek. A FÖ ÉRVÜK AZ, hogy a falu központját széppé akarják tenni, s erre jó alkalmat jelent itt egy új létesítmény. Ez igaz. Nem is lebecsülendő szempont a szépség, a külső. De nem alárendelt része ennek a tartalom, a lényeg. Márpedig itt alárendelték: nem azt nézték, hogy oktatási szempontból hol lenne a legalkalmasabb hely a technikum részére, hanem, hogy hol mutat legjobban. Ez pedig helytelen volt, még akkor is, ha a tanács szívügyének tartja a község szépítését. A tanács melletti telket inkább meghagyhatták volna mondjuk egy kereskedelmi létesítmény részére, mert a központba üzletet kell elhelyezni, nem iskolát. Boda Ferenc | Égetően süt a nap. A rozstábla széléről nézve furcsa munkában hajladozó emberek tűnnek fel. Fél karjukkal átnyalá- bolnak egy kévére való rozsot, lehajtják, s ütögetik az összefogott kalászokat. Közben azonban a szár megtörik, s amikor végigérnek egy soron, úgy néz ki az egész, mintha vihar dúlta volna. — Én holnap nem jövök! — dobban a főagronómus elé az egyik hosszúra nőtt ember. — Embertelen munka ez. — S látszik is. A minimális értékű. De hála a tökéletes szervezettségnek, arra nem kerül sor, hogy a gubából az élőlények kibújjanak, s mint lepkék, milliószám lepjék el a gyártelepet. Ezt megelőzik. Csak annyinak „kegyelmeznek’’ meg, amivel biztosítjuk a jövő évi se- lyemhernyópete-igényt. A gyár területén tett körsétánk végén az egyik hatalmas raktárban feltűnt, hogy gondosan elkülönítik egymástól n fehér, a tojáshéj-sárga és szalmasárga gubákat. — Igen, mert ez mind más országból származik. Az egyiket Kínában, a másikat Itáliában, a harmadikat pedig Japánjára tenyésztették ki. Mindnek a selyme sajátos tulajdonságú. Tovább- tenyésztésre természetesen hagyunk valamennyiből és h i a szakemberek jónak látják, akkor a különböző országokból szármázó egyedeket keresztezzük — világosított fel az üzemvezető. A krónikákban ritkán -:ercplő gyár munkásaitól elbúcsúztunk. A sok érdekes látni- és hallani- valóból azt jegyeztük meg legjobban, hogy ma a tüanyag korában is nélkülözhetetlen, a gu bóselyem. R. t. Azt hiszem egy termelőszövetkezet szempontjából sem közömbös, hogy tagjai milyen odaadással végzik munkájukat. A vezetők feladata — s talán legfontosabb feladata —, hogy megtalálják a munkára való ösztönzés leghatásosabb módját, hiszen a pontosabb, gondosabb munka több pénzt hoz a szövetkezeteknek is, a tagoknak is. Minden premizálás csak akkor ér valamit, csak akkor válik élő, mozgató tényezővé, ha nap mint nap utalnak rá, ha felszínen tartják, s ha a dolgozó hanyagul végzi munkáját, nem hunynak szemet felette, hanem a prémium megvonásával büntetik. Mindaz, amit eddig leírtam, vonatkozik az udvari Béke Termelőszövetkezetre is. Mégis, ha valaki a határt járja, láthatja, hogy a tavalyi jó eredményt az idén is hasonló fogja követni. Borley Károly agronómus szerint az emberek „harapnak” a munkára, a napraforgót például a kiosztást követő napon már teljes egészében megkapálták. A szövetkezet minden hold kukorica kétszeri megkapálása, teljes betakarítása, 18—22 ezer tőszám meghagyása és 15 mázsa májusi morzsolt termés esetén munkaegységen felül 40 kiló csöves tengerit, a terven felüli termésből szaporán csordogáló sós veríték hátán, mellén összekeveredve porral, piszokkal, rozstoklásszal, bőrbetegségre emlékeztető pörsenések millióit mutatja. És másnap, azután a főagronómus legnagyobb gondja munkaerőt szerezni a rozsba. Kéne az erő a kapálásokhoz is, meg itt van a küszöbön az aratás is. De Kis István főagronómust, a faddi Lenin Tsz rozstábláján az emberek ki- fakadása fogta meg. — Miért is nem lehet ezt az anyarozs-szedést is gépesíteni? — kérdezte magától nem egyszer. Nem szenvednének az emberek, s a nagy munka idején nekem is könnyebb volna a munkaerőgazdálkodás. Mert megéri az anyarozstermesztés, hiszen majd kilencezer forint belőle egy mázsa. Egy hold pedig, jó esetben leadhat 50 kilót is. Arról nem is beszélve, hogy 5—6 mázsa rozsot is lehet nyerni. — Tenni kellene valamit — ezt tárgyalta Palcsó József műhelyvezetővel és Mehrfelsz Béla gépcsoport-vezetővel. Addig-addig gondolkodtak, míg egyszer Kis István azzal állt elő: ide figyeljetek gyerekek, van egy elgondolásom... | Nos, így kezdődött a Tolna megyei Fadd községben egy nagyjelentőségű mezőgazdasági találmány születése. — Az elgondolás csak megvolt — mondja most már mosolyogva Kis István —, de míg valóság, használható gép lett belőle, de sok víz lefolyt a Dunán. Hányszor kellett alakítani a terelőket, amelyek a kalászt a motollák gumizott lapátjához vezették? Ki tudja? Hányszor kellett más-más szögbe állítani a motollákat is? Hányszor a csónakokat, amelyekbe az anyarozs gyűl össze, igazítani? És kipróbálni esőben, napsütésben? — De még azután is — mondja — amikor már bevált, jöttek hozzánk mondani, nem jó a gép. De amikor a terelőket, motollákat megvizsgáltuk, mindjárt látszott, nem vették komolyan a tervrajzban megjelölt pontosságot. Mihelyt helyesen készítették el, a jó eredmény nem maradt el. pedig 30 százalék csöves tengerit ad prémiumként. A fogatosok és eketartók a fenti feltételek mellett 10 kiló csöves tengerit, a terven felüli termésből 15 százalékot kapnak. Ló vezetők prémiuma 5 kiló, illetve 5 százalék. így ébrednek rá a tagok egyre inkább, hogy a szövetkezet közös munkájuk eredménye, s ebben a közösségben mindenki úgy találja meg a számítását, annyit kap a közösségtől, amennyit becsületes munkájával kiérdemelt. Tóth Dénes — Az első évben, 1962-ben azonban még csak egy, a saját maguk készítette működött. Bebizonyosodott, hogy 10 órás műszak alatt 125 ember munkáját végzi el. Az anyarozs ugyanis kétérésű, mivel a mesterséges fertőzés is kétszer — egyszer mechanikailag, egyszer biológiailag — történik, kétszer kell megjárni a táblákat. Nagy előnye még a gépnek, hogy ugyanolyan széles — 160-as — mint a fertőzőgép, s amikor az első betakarításkor a kalászok a terelőn át a motollákhoz érve az anyarozsot lehullatják a csónakba, a szár nem törik meg. — A kézzel gyűjtött anyarozsot termő szalma ugyanis a kalászok alatt eltört, így a második fertőzésből származó anyarozs nem fejlődött ki, sőt a rozs is csak sínylődött, megszorult. Amit kézzel nem tudtak leszedni, kombájn csépelte el. Természetesen az anyarozs ösz- szetöredezett és számos rostálás után is csak kézzel lehetett kiválogatni. A gép első munkája után egyszeri rostálással kapják a tiszta anyarozsot. Viaszéréskor ugyanis még a rozs nem pereg, s a motollák gumírozott lapátjai tisztán szedik le az értékes gyógyszer-alapanyagot. mondja el Kis István, hogy az idén már 120 ilyen gép dolgozik szerte V az országban. Hadd idézzek az Országos Találmányi Hivatal véleményéből is egy sort: A gép céljának megfelelő, a termelők megelégedésére szolgál, mert szinte veszteségmentesen dolgozik. — Nekem azonban az a legfontosabb — mondja búcsúzóul Kis elvtárs —, hogy nem látom embereink emberfeletti erőfeszítéseit. Az sem mellékes, hogy kevesebb gondom van a munkaerővel. S végül nagyon kifizetődő a gép: 13 500 forintba kerül, mi is vettünk a mienk mellé még kettőt. S ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy e találmány egyedülálló a világon, csak büszkék lehetünk a faddiakra. (i-e) Ahol 165 millió élőlényt pusztítanak el hat hét alatt A főútról nézve jelentéktelennek tűnik a gyártelep. Csak a mostanában éjjel-nappal füstölgő gyárkémény sejtet valamit abból, ami a kőkerítés mögött történik. A gyár neve is keveset mond: a HERBÁRIA-központ üzeme. A környéken pedig csak selyemgubó-raktár néven ismerik. Az országban két ilyen létesítmény van, az egyik Békéscsabán, a másik Tolnán. Mi most a tolnai üzembe kalauzoljuk el olvasóinkat, ahol most van a főszezon. Nagy vesszőkosarakban érkezik ide valamennyi dunántúli és Duna-Tisza közi megyébe milliónyi élőlény. A sok mázsa eperfa-levcl elpusztítása után csodálatos ..munkával” készítenek magúknak „házat” a selyemhernyók, s ezzel életük be is végeztetett. A többi az ember dolga, aki irányítja és elvégzi azt a sok bonyolult műveletet, aminek a végén a selyemhernyó gubájából selyem lesz. Az egyik alapvető munkát látogatásunk színhelyén, a tolnai gyárban végzik. Ez Látszólag roppant egyszerű. Miután osztályozták a gubákat, irány a fúl lesztő, ahol a külvilágtól elzárt élőlények a 80—85 C fokos meleg hatására elpusziu'vxzk. — Ez a következőképpen történik: Berakjuk a gubákat a fül- lesztőbe, s abban a bizonyos 80— 85 fokos egyenletes melegben 36 percenként megforgatjuk. Ez a művelet 12 órán át folytatódik. A hő hatására a gubában lévő báb• elpusztul, maga a gvbó pedig ekkor lesz igazán értékes, amit aztán a selyemfonó üzemekben dolgoznak fel — magyarázza Mandács János, a gyár vezetője. Az üzem területén barangolva megtudtuk, hogy a földművesszövetkezeti felvásárló- telepeken június 20-tól július végéig tart a selyemgubó-beváltási szezon, ötvenhárom beváltó állonLásról id( ■ szállítanak mintegy háromszáz- ezer kiló gubát. Az üzem közel száz munkása pedig 'jjal-nappal, három műszakban dolgozik, hogy hat hét alatt elpusztítsanak — hozzávetőleges számítással — 165 millió élőlényt. Nem is hinné az ember, hogy mennyire nélkülözhetetlen itt a szünetnélküli tüzelés, a folyamatos munka. Mert ha a ’’zazán- házban csak néhány órára is kialszik a tűz, vagy hiányzik néhány munkás, nagy kárt jelent. \ bábok ugyanis 6—S nap alatt kifúrják a gubát, ami ekkor a selyemipar számára már nagyon Néprajzi gyűjtőhét Tolna megyében Mezőgazdasági gép találmány születőit Faddon 125 ember munkáját helyettesíti a gép A szövetkezeti gazdák már megtanultak számolni az új mértékkel. Tudják, ha megközelítőleg olyan termés lesz, mint tavaly, azaz nem 15 mázsa májusi morzsolt kukorica terem, hanem 24—26, akkor nem lesz üres a padlás és nem lesz gond a hizlalás. A jó termés lehetővé teszi a szövetkezet állatállományának fejlesztését is, hiszen a virágzó állattenyésztés a nagyüzemi gazdaság egyik legfontosabb bevételi forrása. Az állattenyésztés terén az udvariak premizálásában szerencsés momentum, hogy nem annyira a mennyiséget, mint inkább a minőséget jutalmazzák, (extrémre I, osztályúra kihízlalt marha, 14 kiló választási súlyban leválasztott malac stb.) Méltó befejezésként
