Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-26 / 173. szám
1963. július 36. Tolna megyei nCpGjsAö 3 A portugál gyarmatok kérdésének vitája a Biztonsági Tanács előtt Jacinto Castel Borja fülöpszi-Igyarmati rendszer klasszikus pél- geti megbízott, az ülés második dája, a kizsákmányolást a civili- szónoka megbélyegezte Portugália záció terjesztésének leple alá rej- gyarmati politikáját, amely „a I ti”. Portugália afrikai politikája veszélyezteti a világ békéjét New York (MTI). A Biztonsági Tanács szerdai, második ülésén — amely magyar idő szerint késő este ment végbe — folytatta a portugál gyarmatok kérdésének vitáját. Az első felszólaló Geraldo de Carvalho Silos brazil küldött volt, aki kijelentette, hogy Portugália „hajthatatlan magatartása” az afrikai országok egyre fokozódó, ellenséges érzületét váltotta ki, s ezzel olyan feszültséget idézett elő, amely veszélyezteti a világ békéjét és biztonságát. Brazília reméli — mondotta —, hogy Portugália nem engedi tovább romlani a helyzetet és hajlandó lesz tárgyalásokat kezdeni a fennhatósága alatt álló területek függetlenségének és önrendelkezésének megvalósításáról. Az ENSZ afrikai tagállamainak küldöttei tanulmányozzák azokat a határozati javaslatokat, amelyeknek alapján a Biztonsági Tanács elé kívánják terjeszteni panaszukat Portugália ellen. Az afrikai küldöttek hangsúlyozni kívánják, hogy Portugália afrikai politikája veszélyezteti a világ békéjét. A Biztonsági Tanács a hét folyamán 32 afrikai állam kérésére ült össze, hogy megvitassa az Angolában, Portugál-Guineában | és Mocambiqueban kialakult kritikus helyzetet. A tanács pénteken folytatja a vitát és a pénteki ülésen terjesztik elő javaslatukat az afrikai államok. Lisszaboni jelentés szerint a portugál külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki, amely azt hangoztatja, hogy Portugália kizárása az ENSZ afrikai gazdasági bizottságából „önkényes lépés” volt. Á szíriai baathisták Nasszert vádolják az arab államszövetség megteremtésének akadályozásával Damaszkusz (MTI). A szíriai baathisták élesen támadták Nasz- szer elnök hétfőn elmondott kairói beszédét, amelyben az Egyesült Arab Köztársaság elnöke bejelentette, hogy a jelenlegi körülmények között nem hajlandó együttműködni a Baath-párttal, s nem tartja vele megvalósíthatónak az új Egyesült Arab Köztársaság megalapításáról szóló április 17-i nyilatkozatot. A szíriai vezetőség merész fordulattal Nasszer elnököt vádolja a hármas arab államszövetség megteremtésének akadályozásával. Kijelenti, hogy az április 17-i paktum elvetése „bűn” az arab egység ellen. „Súlyos történelmi pál- fordulásnak” nevezi Nasszer elnök bejelentését, s azt állítja, hogy a hármasszövetség paktumának „megtagadása” nem különbözik attól az 1961. szeptember 28-án bekövetkezett eseménytől, amelyek során a szíriai szeparatisták az Egyesült Arab Köztársaságból kiszakították Szíriát. A szíriai vezetők legújabb közleménye ezen a helyen elmulasztja megemlíteni, hogy az államszövetség felmondásának kinyilvánítói között ott voltak Szíria mostani vezetői is, közöttük Bitar elnök. A nyilatkozat azt állítja, hogy a szíriai forradalmi parancsnokság nemzeti tanácsa „tántoríthatatla- nul ragaszkodik az április 17-i hármas megállapodáshoz”, s célja „az Arab öböltől az óceánig terjedő arab egység eszméje.” „Nasszer elnök hétfői beszéde — ismétli a nyilatkozat — a hármas szövetség ellen irányuló kairói manőver. Nasszer elnök éppen úgy katasztrófának minősíti a Baath-tal való egységet, mint ahogy a szeparatisták a Nasszer- rel kötött szövetséget”. A szíriai vezetők ezek után kijelentik, hogy hajlandók „fátylat borítani” a csütörtökön lezajlott szíriai Nasszer-barát államcsíny- kísérletre, amelynek leverésekor — mint ismeretes — a szíriai kormánypárti csapatok sortüzei- nek hivatalos közlemény szerint is több száz halálos áldozata volt. Július 18-a nem állhat az unió útjába — hangoztatja a nyilatkozat, majd közli, hogy „Szíria vezetői hajlandók ismét megkezdeni a tárgyalásokat a forradalmi arab erőkkel”. A damaszkuszi rádió egyébkéht szerdán este hivatalos közleményt ismertetett a néhány órával korábban lezajlott lövöldözésről. E szerint Nasszer-barát katonák és polgári személyek géppuskával lőtték Damaszkuszban az elnöki palotát, a rádió-stúdiót és a hadsereg főparancsnokságának épületét. A tűzharc 45 percig tartott, több ember életét vesztette. A libanoni fővárosba érkezett utasok szerint viszont az összecsapást a kormánycsapatok kezdeményez-' ték, amikor állítólagos Nasszer-1 barát katonai csoportokat vettek üldözőbe. I A Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és elfogadta a földművelésügyi miniszter tájékoztatóját a mezőgazdasági munkák előrehaladásáról. Az élelmezésügyi miniszter jelentést terjesztett elő az 1963— 64. évi gabona-felvásárlással kapcsolatosan tett intézkedésekről, a felvásárlás eddigi eredményeiről és várható további alakulásáról. A kormány a jelentést megvitatta és elfogadta. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a munkaügyi miniszternek. az egészségügyi miniszternek és a Szakszervezetek Országos Tanácsának a munkavédelem egyes kérdéseiről szóló tájékoztató jelentést. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. Amerikai műholdkísérlet Washington (AP). Az amerikai légierők szóvivője szerdán Wa shingtonban sajtóértekezleten jelentette be, hogy a Vandenberg- légitámaszpontról több mint három héttel ezelőtt kettős műholdat küldtek fel pályájára. Az egyik, amelyet június 27-én lőttek fel, július 1-én bocsátotta útjára a másikat. Ez utóbbinak célja a közlemény szerint a nukleáris robbantások által megnövelt rádióaktív sugárzási övezetek romboló hatásának vizsgálata. Az elliptikus pályán keringő 85 kilogramm súlyú műhold 25 kilogrammos műszertartályt hordoz. Ünnepélyesen üzembe állították a dombóvári magtisztítót Megkesdték a% új, kétssásvagonos raktár építését Egyéves, nem hivatalos üze- J meltetés után tegnap került sor a 18 millió forintos költséggel épült Dombóvári Magtisztító ünnepélyes és hivatalos átadására. Három évvel ezelőtt kezdték építeni a létesítményt az IPAR- TER, Emődy Attila tervei alapján hazánk második, ötszáz vago- nos, korszerű magtisztító üzemét. A dombóvárihoz hasonló üzem létesült ugyanis Orosházán. A Komlói Állami Építőipari Vállalat dolgozói derekas munkát végeztek. A számos rész-határidő rövidítés tette lehetővé, hogy ezelőtt már egy évvel részlegesen munkába “juthatták dél Dunántúl legnaI gyobb, s legkorszerűbb ilyen létesítményét. Tegnap megtörtént Dombóvár új üzemének hivatalos és ünnepélyes átadása. Ebből az alkalomból megjelent mintegy húsz szerv képviselője. A megjelent hivatalos személyeket — köztük Tormai Károlyt, az FM osztályvezetőjét — Pintér András, a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat igazgatója kísérte az üzemben. A látogatás, az üzembeindítás alkalmából a községi tanács elnöke kérte a vállalat vezetőségét, a jövőben is, amennyiben a vál- alat bővítése kerül szóba, gondoljanak erre a déldunántúli Inagyforgalmú, kedvező adottságokkal rendelkező községre... A vállalat igazgatója az üzemszemle végén bejelentette, hogy megkezdték egy kétszázvagonos magtár építését, melyet még az idén átadnak rendeltetésének. A távolabbi jövő terveiben egy újabb 300 vagonos magtár építése szerepel a jelenlegi 500 vagonos, és a most építés alatt lévő 200 vagonos magtár mellé. A mostani technikai berendezés évenként mintegy 1200 mázsa terménymag feldolgozását teszi lehetővé, amennyiben elkészül a két említett magtár, úgy az évi kétezer mázsás feldolgozási kapacitást is túlhaladják. Nagyaktíva-ülés Szekszárdoxt Csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel az MSZMP Tolna megyei Bizottságának székhazában nagyaktíva-iilést tartottak, amelyen Soczó Józsefnek, a megyei pártbizottság első titkárának megnyitó szavai után Benke Valéria, a Központi Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle főszerkesztője tartott tájékoztatót az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Üf a leszereléshez 3. A második világháború azonban egészen más eredményt hozott, mint amit az imperialista hatalmak vártak. Megalakultak a népi demokratikus országok, majd létrejött a szocialista országok erősödő rendszere, a korábbi gyarmati, félgyarmati sorban élő népek pedig egymás után a szabadság és függetlenség útjára léptek, s legtöbbjük az aktív semlegesség tömbön kívüli politikáját folytatja. Ez ugyancsak az imperializmus erejét gyengíti. Ebben az új világhelyzetben az imperializmus a fegyverzet szakadatlan növelését tűzte ki célul, s bár ez a folyamat még ma sem ért véget, az évek során teljesen megsemmisültek azok a remények, hogy fegyveres erővel hódításokat lehessen végrehajtani. Ugyanakkor a Szovjetunió kezdettől fogva a leszerelésért, a fegyvermentes világért szállt síkra, s ennek a következetes politikának tudható be, ha ma valamennyire is közelebb jutottunk ehhez a célhoz. Karl Liebknecht még a század elején azt írta, legfőbb feladatainak egyike annak elérése, hogy a háború és béke kérdésében az egész nép adjon választ. Félévszázad múltán — a történelemben először — valóban a nép, a nagy tömegek hallathatták szavukat, s a válasz egyértelműen a háború ellen szólt. S ha a megegyezés mindeddig késett, csak azzal magyarázható, hogy az imperialista körök nem voltak hajlandók tudomásul venni a második világháború után bekövetkezett új helyzetet, s minden erővel igyekeznek akadályozni a népek függetlenségi harcait. A leszerelés kérdése már az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában szerepel, mert a világszervezet egyik feladata a leszerelés és a fegyverzet szabályozása alapelveinek megvizsgálása. 1946. december 14-én a közgyűlés egyhangú határozatot hozott a leszerelés szükségességéről, egy bizottság az atom-, másik pedig a hagyományos fegyverekkel foglalkozva, meg is kezdte a tanácskozásokat. Eredmény azonban nem jött létre. Amikor 1946-ban a Szovjetunió az atomfegyverek eltiltását javasolta, az Egvesült Államok az úgynevezett Baruch-terwel állt elő, amely az atomenergia ellenőrzését javasolta, az atomfegyver eltiltása nélkül. Ez a terv azóta többször ismétlődött a nyugatiak politikájában, s lényegében ezt ismételték meg az 1955-ös genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten is, amikor a katonai értesülések kicserélését és a kölcsönös légi fényképezés bevezetését javasolták. Mindennek azonban semmi köze nem volt a leszereléshez, sőt csak arra lett volna alkalmas, hogy fokozza a fegyverkezési hajszát. A Szovjetunió ezzel szemben a gyakorlati útra lépett: 1955—1958 között több mint 2 millióval csökkentette fegyveres erőinek számát, 1958 tavaszán egyoldalúan beszüntette a nukleáris kísérleteket, remélve, hogy a példa követésre talál. Ugyanakkor a szocialista országok is csökkentették fegyveres erőiket. Az egyoldalú akciók nem hozták meg a várt eredményt. Ezért Hruscsov 1959. szeptember 18-án az ENSZ közgyűlésén a szó igazi értelmében történelmi javaslatot tett, amikor benyújtotta az általános és teljes leszerelés szovjet tervét. Ezt követte a Szovjetunió újabb egyoldalú akciója, amikor fegyveres erőit egyharmaddal csökkentette. Nem sokkal Hruscsov javaslatának elhangzása után a négy nagyhatalom előbb tíz- majd tizennyolchatalmi bizottságot alakított, a leszerelés kérdéseinek megvitatására, amely még ma is ülésezik, az álláspontok azonban csak lassan közelednek egymáshoz. A nyugati hatalmak nem csinálnak titkot abból, hogy ellenzői a leszerelésnek, s legfőbb köz- gazdasági érvük, hogy a leszerelés megbénítaná a nyugati országok gazdasági életét. Nem kétséges, hogy a leszerelésnek mesz- szeható gazdasági következményei lennének, s éppen ezért máról holnapra aligha valósítható meg. Az átállás azonban olyan gazdasági erőket szabadítana fel, amelyek hasznát az Egyesült Államok népe is látná. A világ jelenleg évi 120 milliárd dollárt költ fegyverkezésre. Ha ehhez hozzávesszük azt az amerikai közgazdászok által beismert tényt, hogy az Egyesült Államokban jelenleg 30 millió ember él 'a nyomor szintjén, akkor a fegyverkezésre költött Összeg e 30 millió sinylődőnek ellátására ‘ nem is olyan magas összeg. Ugyancsak hivatalos amerikai adat: a kulturális és szociális ellátás megjavítására az Egyesült Államokban 330 milliárd dollárt kellene beruházni. Hasonló a helyzet a gazdaságilag fejletlen országok esetében is. Ahhoz, hogy ezekben az országokban az egy főre jutó nemzeti jövedelmet évi 200 dollárra emeljék, ami végeredményben nem magas összeg, 85 milliárd dollárt kellene fordítani. A leszerelésnek tehát nem lenne semmi olyan hatása, hogy csődbe juttatna egy-egy országot, bár kétségtelen, hogy a gazdaság szerkezetének átállítása kisebb nehézségeket okozhatna. Ez magyarázza, hogy máról holnapra nem lehet megvalósítani, de megvalósításához el lehet jutni. A kérdés azonban az, hogy eljuthat-e az emberiség ebbe az állapotba? A korábbi társadalmakban rejtőző kibékíthetetlen ellentmondások lehetetlenné tették, s az örök békét a fantázia birodalmába utalták. A mai világhelyzetben azonban, mint ezt a moszkvai nyilatkozatok is leszögezték, s a Szovjetunió és a szocialista országok egész politikája igazolja, megvalósítható. Az emberiség félelemmentes, a háború fenyegetésétől megszabadított világot akar, midőn az ember és az emberi munka értéke nincs kitéve az esztelen pusztításnak. Ez a tény roppant erőt rejt magában. Ma már az is nyilvánvaló, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlan fogalmak. Az emberiség éppen ezért nézi reménykedve azokat az őszinte erőfeszítéseket, amiket a Szovjetunió és a szocialista országok tesznek a béke fenntartásáért és a leszerelésért. A reménységnek jogos alapja a közelmúltban kezdődött moszkvai három- "talmi tárgyalások bízta+ó légköre, de a megegyezés, egy bíztató lépést tett az emberiség a béke, a leszerelés felé.
