Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-04 / 154. szám

gr

VltAŐ PfcÖtftÄRjAI. févfSOOflm

I Hruscsov javaslatairól tanácskoznak a Fehér Házban

I (3 ni

XIII. évfolyam, 154. szám.

aha sa fillér

Csütörtök, 1903. július 4.

I

Hruscsov javaslatairól tanácskoznak Fehér Házban

(3. o.)

Sokat ígérő gabonakísérletek

<2. o.)

Amikor a tető beszakad

(5. o.)

Regölyi jegyzetlapok

(X oj

J

Á kombájn időnyerés

Véletlen is, szándékosság is lehetett. Mindenesetre tavaly nyáron megtörtént, hogy a tamási járás egyik községében a kombájnt a domboldalra küldték, a sík területen viszont kézi erővel kaszáltak. Ennek aztán az lett a vége, hogy amit a termelőszövetkezet nyert a réven, azt elveszítette a vámon. Az arató-cséplőt nem bírták jól kihasználni, a kézikaszások által elfoglalt gabonaföldön a munka lassan haladt, a hordást, a cséplést is el kellett végezni, úgyannyira, hogy ebben a gazdaságban még augusztus végén is a terméssel bajlódtak, amikor a szomszédos állami gazdaságban ezt a munkát már elfelejtették. A hordás, a cséplés a tsz-vezetők figyelmét és idejét lefoglalta, éppen abban az időben, amikor a fő figyelmet már a nyári mélyszántásra, s a magágy oly módon történő előkészítésére kellett volna fordítani, hogy október 20-ig földbe kerüljön a mag, tehát a következő esztendő is meg legyen alapozva.

Arra is emlékezhetünk, hogy tavaly a megye közös gazdaságai előbb fejezték be az aratást, mint az állami gazdaságok, mégis az állami gazdaságok jártak jobban. Ott ugyanis érvényesült a szakmai előrelátás, egyik-másik tsz-ben viszont csak a jelent nézték, s helyenként egészségtelen türelmetlenségtől fűtve a kombájnok számára kijelölt gabonatáblákba kézikaszásokat állítottak. Ettől viszont a betakarítás nem gyorsult meg, sőt néhány héttel később fejeződött be a hordás és cséplés miatt. A türelmetlenséget gyakran a hagyomány, a szokás táplálja. A tagok részéről bizonyos nyomás nehezedik a vezetőkre. A- gazdák féltik a termést. Ez érthető.

Tavaly Mözsön némelyik tsz-tag szinte belebetegedett abba, hogy amikor ősi szokás szerint a kaszát kellett volna kalapálni, a vezetőség egész más feladatokkal bízta meg a gazdákat. „Mi lesz a gabonával?” — tanakodtak egymás között az emberek, s szinte remegtek a termés féltésétől, mert azt szokták meg, hogy amikor a gabonát vágni lehetett, akkor egy percig sem volt szabad az ég alatt hagyni. A kombájn számára kijelölt területtel viszont várni kell, s helyenként nehéz még mindig meggyőzni az embereket arról, hogy az a néhány nap már igazán nem számít. A mözsi vezetők végül mégis meggyőzték a tagokat arról, hogy ebben az esetben a sietség jelentheti a késést.

Ott persze drága a kombájn-aratás, — mert erre is szokás hivatkozni — ahol az embert úgy kíméli a gép, hogy a tagok aratás idején tétlenkednek, nem csinálnak semmit, s bosszankodnak, hogy nincs dolog, a gép elveszi előlük a munkát. A kombájn a legnehezebb paraszti munkától felmenti ugyan az embert, de nemcsak erről van szó. Arról is, hogy emellett bizonyos feltételeket teremt meg. Időt nyújt arra, hogy az agrotechnika követelményeinek megfelelően be lehessen fejezni a növényápolást, hiszen ez volt az a dolog, ami rendszerint az aratás miatt maradt el abban az időben, amikor még a kézikaszáké volt a szó. Lehet tehát hasznos elfoglaltságot találni a tagoknak, és ilyen szemmel nézve a dolgokat, kizárólag ott látszik drágának a kombájn, ahol ezt a hasznos elfoglaltságot nem találják meg.

Sok szempontból indokolt tehát ragaszkodni ahhoz, hogy legyen ugyán készenlétben a kézierő, de a kijelölt gabonatáblákon Az a gép dolgozzon, amely egyszerre arat és csépel. Vitába kell szállni a „ha már egyszer megvan” felfogással is, amely az aratógépek maximális kihasználását tartja Szem előtt a kombájnok rovására. Szélsőségei példával ez annyi, mintha valahol a DT-traktor után egyes ekét akasztanának, azon a címen, hogy mivel az egyes eke megvan, hát ki kell használni. A tamási járást mezőgazdasági osztályvezetővel beszélgettünk erről a problémáról. A járásban két tsz kizárólag saját aratógépeire számít. Elég nehéznek Ígérkezik meggyőzni e két gazdaság vezetőit arról, hogy a kézenfekvő, olcsóbbnak és praktikusabbnak látszó megoldás csak addig jó, ameddig nem megy a kombájnnal történő gyorsabb és korszerűbb betakarítás rovására. E mellé számos érv felsorakoztatható, de az a legdöntőbb, amit nem lehet elégszer ismételni, hogy a kombájnok maximális kihasználása időnyerés. S ahhoz is hozzá kell szokni, hogy a mezőgazdaságban sincs másképpen, mint az iparban: a gyorsabb, a nagyobb teljesítményre képes gép megjelenése törvényszerűen kiszorítja azt, amelyik nem tud lépést tartani a követelményekkel.

A követelmények pedig ma a magyar mezőgazdaságban nagyok. Úgy szoktuk összefoglalni, a második ötéves tervben előírt termésátlagok elérése a világszínvonal elérése. A gyakorlatiság, a hozzáértés oldaláról nézve ez a gabonatermesztés szempontjából annyit jelent, Tolna megyében el kell érni, hogy október 20-ig jó magágyba, földbe kerüljön a mag valamennyi tsz területén. Ennek a feltételét viszont jórészt a gabonabetakarítás idejének lerövidítésével lehet megteremteni. A tsz-vezetők így tudják megteremteni az őszi mélyszántás befejezéséhez szükséges feltételeket is. Ha viszont a gabonabetakarítás sokáig tart, ha indokolatlanul alacsony szintű a kombájnpark kihasználása, akkor ebből az következik, hogy az erőgépek egy része abban az időpontban lesz elfoglalva szállítással, csépléssel, amikor a magágyat kell készíteni, és a nyári mélyszántást befejezni.

A vákbuzgó túlzásoktól persze óvakodjunk. A kombájnok maximális kihasználása fontos, előlük a területet elvenni káros, de lehetnek kivételes helyzetek, előadódhatnak olyan sajátos helyi körülmények, amikor a szükség törvényt bont. Nem mondvacsinált kibúvókról van szó, hanem a valóban indokolt és ésszerű program-változtatásról. Erre lehet példa, a lényeg azért mindenképpen az legyen: a kombájn, időnyerés. Kár lenne erről megfeledkezni

Sc. P.

U Thant, az ENSZ főtitkára átutazott Magyarországról

Kádár János, a forradalmi munkás—páraszt kormány elnöke U Thant, az ENSZ főtitkára tiszteletére szerdán villásreggelit adott az Országház vadásztermében.

Részt vett a villásreggelin Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettese, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, Losonczi Pál földművelésügyi miniszter, Nagy József- né könnyűipari miniszter, Péter János külügyminiszter, Tímár Mátyás pénzügyminiszter, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke, dr. Szénása Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb

ügyésze, dr. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Bognár Jó2sef, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ képviselője.

A villásreggelin Kádár János és U Thant pohárköszöntőt mondott

U Thant látogatása a besnyői Sallai Termelősxoretkeseiben

U Thánt, az . ENSZ, főtitkára szerdán délelőtt a besnyői Sallai Termelőszövetkezetbe látogatott. Útjára elkísérte Losonczi Pál földművelésügyi miniszter és Érdéi Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.

Az ENSZ főtitkárát megérkezésekor a termelőszövetkezet vezetői üdvözölték, s úttörők virágcsokrokkal köszöntötték.

Nagy László, a termelőszövetkezet elnöke a közös gazdaság munkáiét, fejlődését, eredményeit i*- mextette a vendéggel, máid megtekintették a szövetkezet tehenészetét, sertéstelepét.

Az ENSZ főtitkára a fejőházban hosszasan elbeszélgetett Fónad Jó- zsefné munkacsapatvezetővel, s megtekintette a gépi fejést Közben arról érdeklődött, milyen fajta tehenekből áll az állomány, mennyi, és milyen minőségű a hozam, hogyan osztják be a fejőnők egymás között a muhkát.

A barátságos beszélgetés végén Fónad Józséfhé kérte az ENSZ főtitkárát, hogy a gazdaság életével való ismerkedés közben szakítson időt otthona megtekintésére is.

A termelőszövetkezet gázdálko- dásával, szervezeti életévéi, a tagok szociális és kulturális helyzetével kapcsolatban érdeklődött a főtitkár, s jókívánságait fejezte ki az elnöknek, aki fiatalon, 26 éves korában áll a jó eredménnyel tevékenykedő közös gazdaság élén.

A vendégek útja a művelődési ház mellett vezetett el, ide is betekintettek, majd rövid pihenőt tartottak a sörkertben. Szaicz Já- nosné arra kérte: felelősségteljes beosztásában mindent tegyen meg a béke megőrzéséért.

— Minden tőlem telhetőt megteszek — mondotta U Thant —, hogy béke legyen és megakadályozzuk a háborút

Miközben a szövetkezet tagjai-* nak házai előtt haladtak el, Fóliád Józsefné otthonához érkeztem. U Thant belépett az udvarra, majd az ízlésesen berendezett, szép lakásba. Különösen felkeltették figyelmét a lakást díszítő népi hímzések. Elbeszélgetett az asszony fiával, tanulmányairól, terveiről, majd jó erőt, egészséget kívánva vett búcsút a vendéglátóitól.

A termelőszövetkezet központjába visszatérőben még betért a helybeli élelmiszerüzletbe, s elbeszélgetett a bolt dolgozóival.

A látogatás végén a termelőszövetkezet nevében Nagy László elnök csikóbőrös kulaccsal ajándékozta meg az ENSZ főtitkárát. U Thant főtitkár köszönetét mondva hangsúlyozta, hogy nagyon jó benyomásokat szerzett a termelőszövetkezet meglátogatásakor. Mindig szívesen fogok visszagondolni itt szerzett emlékeimre — mondotta, majd további sikereket kívánt a közös gazdaság dolgozóinak, s emléksorokat írt a termelőszövetkezet emlékkönyvébe.

V Thant megtekintette Budapest \ nevezetességeit

U Thant, az ENSZ főtitkára szerdán délután megtekintette a főváros több nevezetességét. A városnézés során az ENSZ főtitkára a gellérthegyi Szabadság- emlékműnél gyönyörködött a főváros panorámájában. Ezután megtekintette a lágymányosi új lakótelepet. Végül a Margitszigetre látogatott eL

A% ENSZ főtitkárának búcsúztatása

U Thant, az ENSZ főtitkára, aki a forradalmi munkás—paraszt kormány meghívására látogatott hazánkba, szerdán délután elutazott Magyarországról.

Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren rpegjelent Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint politikai és gazdasági életünk számos képviselője.

U Thant, az ENSZ főtitkára elutazása előtt búcsúbeszédet mondott: •

— Most, amikor elhagyom ezt a gyönyörű és történelmi várost, Budapestet, szívből jövő köszönete- mét kívánom kifejezni Magyarország kormányának és népének a meleg fogadtatásért, amelyben engem országukban első látogatásom alkalmával részesítettek.

— Mint a múltban már más alkalommal elmondottam: mindaddig, amíg betöltőm az Egyesült, Nemzetek Szervezete főtitkárának munkakörét, az lesz állandó törekvésem, hogy az alapokmány céljait valósítsam meg, teljes objektivitással és pártátlansággal.

— örültem, hogy lehetőségem hyílt a Magyar Tudományos Akadémia meglátogatására, s hogy szólhattam tagjaihoz. Ez a látogatás lehetővé tette számomra, hogy közvetlen tudomást szerezzek az Akadémia tevékenységéről, a tudomány, a technológia és a művészetek terén elért haladásról, s vezetőségének odaadásáról a béke és

a nemzetközi megértés előmozdítását illetően.

— Örömmel jelenthetem ki, hogy

azok a véleménycserék, amelyeket Kádár miniszterelnök úrral, s a magyar kormány más tagjaival folytattam, rendkívül szívélyes légkörben zajlottak le.

őszinte és nyílt véleménycserére került sor köztünk olyah ügyékben, amelyek az Egyesült Nemzeteket érifitik. Bízom benne, hogy e megbeszélések eredményeként módom lesz rá, hogy jelentősen hozzájáruljak Magyarország jobb megértéséhez az Egyesült Nemzetekben és a kapcsolat megjavításához Magyarország és a világ- szervezet más tagállamai között.

— Még egyszer szeretném őszinte köszönetemet nyilvánítani Dobi István elnök úrnak, az Elnöki Tanács elnökének, Kádár János minisiterelnök úrnak, Kállai Gyula miniszterelnök-helyettes úrnak, Péter János külügyminiszter úrnak, s a magyar kormány többi vezetőjének,, valamint a magyar népnek a nagyszerű vendégszeretetért, amelyre mindig boldog emlékekkel fogok visszagondolni.

Ezután Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott búcsúbeszédet.

— Sok szeretettel és megbecsüléssel vártuk az ön magyar- országi látogatását. Most, amikor sajnálatosan rövid látogatása végén ismét megköszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat, örömmel állapíthatjuk meg, hogy látogatása hasznos és eredményes volt — az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában kifejtett célokat szolgálta,

— A Magyar Népköztársaság kormányát az ön meghívásánál az a szándék vezette, hogy kifejezze megbecsülését az ön személye iránt, s hogy e látogatás révén is hozzájáruljunk a kölcsönös nemzetközi megértés erősítéséhez, s a nemzetközi feszültségek enyhüléséhez.

— örülünk a látogatásnak, mert ezzel alkalma nyílott önnek arra, hogy személyes tapasztalatok alapján ismerje meg a Magyar Népköztársaság belső viszonyait, népünk életét, amelyről a hidegháborús politika az úgynevezett „magyar kérdés” kapcsán az Egyesült Nemzetek Szervezetében annyi rágalmat terjesztett, s oly torz képet festett. Bár- menhyire is rövid volt látogatásának ideje, alkalma volt arra. hogy találkozzék tásadalmunk minden rétegének képviselőivel: üzemi munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, valamint népünk és kormányunk vezetőivel. Nyílt, őszinte megbeszéléseink elősegítették nézeteink kölcsönös megismerését. Az ön megnyilat(Folytatás a 3. oldalon)